Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-07 / 32. szám
32. szám Szekszárd, V. évfolyam. Szombat, 1909. augusztus 7. •Kiadóhivatal: Bezerédj, István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS Itt. KIK. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. ' ' 1 Belmunkatárs: JA NŐSÍTS KÁROLY. i Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BODNAR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. A nökérdés. A társadalmat, mint mindannyian igen jól tudjuk, az államnak összes családjai alkotják. Az egész emberiség társadalma tehát, a legalsó fokon levő embertársaink társadalmi szer- ■ vezetőben éppen úgy, mint a műveltség leg- I nagyobb polcán álló népeknél, a családban I gyökeredzik és ebből is indul ki. Hisz az I ifjúnak nem'lehet magasztosabb vágya, minta I boldog otthonnak megalapítása s ez nem más, [ mint a családi tűzhely. Tapasztalhatjuk, ha K kilépünk a közéletbe, hogy bizony az emberi i "élet folytonos küzdelem és szakadatlanul . tartó harc. E küzdelem közepette a férfi az élet- £ tárgul választott nő oldalán nemcsak a fáradal- 1 makat feledi, de biztatást s uj erőt is nyer, felír venni a küzdelmet az élettel. Egy szóval, az ily I: családi szentélyből, hol a nő szerelme, a“gyer- [ mekek ragaszkodása található fel, aradhat I csak ki mintegy az a melengető napsugár, mely |> az életviharaiban kifáradt családfőt élteti, besuga- I razza, az otthon neki biztos menedéke, mely kill mondhatatlan boldogsággal kárpótolja őt. De n Ugyancsak a nő társadalmi helyzetét a család fi határozza meg. A családalapítás tehat házasság- ■ kötés által jön létre. A hazassagkotesnél két intenció lehetséges: aayatti es erkölcsi. E szerint lesz a házasság megelégedett, boldog, vagy elégedetlen, boldogtalan, aszerint amint vagy az r^lső, vagy az utóbbi elhatározás vitte a házasságkötésnél a főszerepet. Napjainkban úgyszólván napirenden van a panasz, hogy' a házasságok nagy része szerencsétlen, a családok bol- I dqgsága pedig ritka, hogy úgy mondjam, mint J a fehér holló. Úgy tűnhetik fel előttünk, mintha | a nyugati műveltséggel elterjedt az anyagelvi világnézet s vele kihalt az erkölcstisztasag s vallásosság. A gazdagság és kincsszomj vqsz | erőt az emberiség nagy részén, hogy alig ismer más Istent, mint a pénzt. Korunkban gomba módra növekszik azon férfiak száma, akik a házasélettől mintegy visz- / száriadnak s életboldogságukat családalapítás nélkül vélik feltalálhatni. Ennek oka, szerény nézetem szerint, a modern társadalmi életben keresendő, amely szerfelett nagy igényeket követel, de nem ad módot az ' igények kielégítésére. Az egyéni függetlenség, melyet fel kellene áldozni családalapitas eseten egyrészt és a nehéz megélhetési viszonyok másrészt, mind olyan tényező, amely kedvez a nőtlen életnek. Minél inkább szaporodik tehát igy a nőtlen íérfí, annál nagyobb lesz azon nőknek száma, akik férjhez nem mehetvén, női hivatásuknak és erkölcsi feladatuknak, hogy mint derék anyák a társadalom -alaptényezőivé váljanak, nem felelhetnek meg. Előáll tehát a napjainkban oiy nagy port felvert nőkérdés. A történelem tanúsága szerint a nő az ó-korban a rabszolgaságra volt kárhoztatva. Ezen lealacsonyító helyzetből a nőt Jézus szabadította meg, az azon korbeli társadalom ellen intézett nyílt támadás nélkül, mikor a nőt férje mellét' egyenlő rangú élet- társsá tette. Így tehát a, nő életének megvetette erkölcsi, etikai alapját Jézus idejében, oly értelemben, mint korunkban, . nőkérdés nem létezett, azért ő ahhoz nen szólhatott. Ha azonban ma a társadalmi viszonyok, a nőnem hivatását tekintve, megváltoztak, úgy a társadalmat e visszás fejlődésből oly irányba kellene terelni, hogy abban a nő a maga eredeti hivatásának s rendeltetésének megfelelhessen. Erre pedig nemcsak a törvényhozás, de főkép a nevelés van hivatva. Nem szabad azért olyan törvényeket alkotni, melyek a társadalomnak természetellenes fejlődését mozdítják elő, hanem olyanokat, amelyek a természetes fejlődést biztosítják. Itt lehet különösen a nevelésnek számtalan eszközeivel erre hatni. A mai visszás társadalomnak helyes erkölcsi irányítása csak úgy létesülhet, ha a tulnagy igényeket leszállítjuk, az egyszerűséget, takarékosságot és szerénységet kedveltetjük meg a nagyban divó köny- nyelmüséggel szemben. Mindezen itt felhozott, de még számos egyéb nevelési eszközök, mint a munka megkedveltetése stb., könnyebbé tennék a házasságra leendő elhatározást. De, mikor azt tapasztaljuk, hogy a legszegényebb is, minden rendű és rangú osztályoknál, úgy akar élni s élvezni, mint a gazdag, addig mindig lesz elég ok tartózkodni a házasságra lépéstől. El kell továbbá vetnünk azt a maradi megokolatlan felfogást, mintha a no egy alsóbbrendű lény volna, ki szellemi s erkölcsi tulajdonságait tekintve, a férfi alatt áll. Számtalan eset igazolja, hogy a nő azt a hivatást, melyet be kell töltenie, sokkal jobban betölti, mint sok férfi. Hol nagy türelemre, szolidságra, finomságra, gyengéd bánásmódra, tapintatra van szükség, biz az a nő fölötte áll a férfiúnak. De meg faluhelyen a mezei munkát nem úgy végzi-e a nő, mint akár a férfiú ? A mai nagymérvű munkafelosztás terén, van elég oly állás, mely a nő erejének és képzettségének megfelelő, anélkül, hogy a férfiakat megfosztaná kenyérkereső állásuktól. Igen különös és furcsa az az érvelés, hogy a nők ez által megnehezítik a férfiak megélhetését; mert aki munkát keres és dolgozni akar, az mindig talál magának megfelelő munkakört. Nagyobb baj volna az, ha a nők a munkáílanságra lennének kárhoztatva, mert igy a prostitúciót mozdítanák csak elő. Az elmondottak után tehát, ami a nőkérdést illeti, arra a konklúzióra jutunk, hogy mindazon erkölcsi alapon álló törekvés, mely a nőnek szellemi és erkölcsi tuE(jy elveszett nap . . . Egy elveszett nap mindenik napom, Mikor nem látlak, édes angyalom; Aznap a szivem, arcom is borúit, Esteli imám szomorúbb! Az alkony, az, én kedves alkonyom, Ilyenkor az már tudja, mi bajom; S pótolni pillantásod legalább Kirakja minden csillagát! De én, — mint egy bukott király tehet, — Számlálgatom csak veszteségemet. Szód kincseit, — s a fényes koronát: Ajkad egy-egy mosolyát! S mi nálatok dallá vált volna tán, Búm egy kesergő, szófián árva lány, S engem’ ha már az álom elfogott: — Ö még sokáig fent zokog! SZABOLCSÉ A MIHÁLY. Hármas audiencia. fOravszky László barátomnak, tartozásom kiegyenlítésére.) Kedves Barátom ! A képviselőház levélpapírján, annak boritékában kaptam tőled egy levelet, melynek már cimernyomása »Magy. kir. Országgyűlés« is kiváncsivá tett: hogy jutsz oda és mit írhatsz nekem? A tartalom nem elégített ki, mert csak annyit árult el, hogy »eme diszes csarnokban *gen otthonosnak érzem magamat és várom a kegyelmes urakat, mikor tanácskozhatom velük háromféle ügyben.« íme, tehát nem is egyes önküldöttség, ha- : nem hármas konferencia, azaz referáda. Titkolódzásodra felébredt bennem a detektív vér és kedves barátommal dr. Vatzonnal együtt, no meg Sherloch Holmes vicekartárs segítségével kinyomoztuk összes szereplésedet, amelyet az igazsághoz híven, ime előadok : azaz a nyilvánosság előtt leleplezlek. »Szervusz Alfonz ! Hát mit keresel itt?« — szólít meg a csarnokban egy elegáns angol szakállas ur, mágnásos kiejtéssel. »Szervusz, de nem tüdőm ki vagy ?« »De hamar felejtesz.' Sárkányvári Ubul, örökös követjelölt, többféle bizottsági tag, kivel legutóbb-a nádberki társulat gyűlésén találkoztál, a diszes nádföidvári fürdőben.« »Igaz; majd elfelejtlek. Én is épp ez ügyben jövök a kegyelmes úrhoz.« »Jó«, bejelentlek. Alfonz barátunk belép és imigyen szóno- I kol:»Kegyelmes Uram’ Én,Nádasfalu teljhatalmú biztosa, panasszal fordulok a sárberki ármente- sitő társulat ellen, mivel egy csúcspontért, ahol két csatorna torkollik, százezer korona adóval róttak meg, holott mióta a nagy zsilip kiépült, | még vizünk sincs, a libák is mezítláb járnak, sőt a nyakigláb zsidóné is mély gödröt ásatott magának fürdés céljából és azt is naponta be- iszapolja a viz, miért fizessünk mi vizadót, ha nincs viz ?« »Ebben igaza van, de tekintse, hogy dicső Lipótvárosunk hölgyei nem üdíthetnék fáradt tagjaikat hullámzó tavunk vizében, ha azt önöknek leeresztenénk s ön, mint nagy tisztelője a hölgyeknek, beláthatja, hogy e téren helyes eljárás a mostani.« Meghajlok az argumentum előtt és fizetünk, de a bizottsági üléseket nyáron kéthetenként, teljes ingyen ellátással kérem elrendelni. * Alfonz barátunkat ezután Sárkányvári Ubul, a másik kegyelmes urnái jelenti be, ahol Alfonz imigy szol: Kegyelmes Uram! A saját külön vasútállomás iránt eddig tett előmunkálatok tárgyában javasolt alázatos előterjesztésen szemmeltartása mellett kérvényezem alázattal a költségek elengedését. »Hogyan ?« »Már évekkelezelőttértesültem ama axiómáról, hogy vasút volt, van és lesz s ennek következtében kértük és meg is kaptuk a feltételes megállóhelyet. Most a nagyobb forgalom, mely Budapestnek szolgál előnyére a friss áru alakjában beszolgáltatott nőnemű szolgaszemélyzet képében, kívánatossá teszi, hogy e gyenge csemeték idő előtt meg ne fázzanak a sok várakozásban, főleg éjjel, amikor a sötétség leple alatt célszerűbb az elutazás és megérkezés, holmi leleplezések elkerülése végett. Nem megvetendő nemzetgazdasági haszon a népszaporodás szempontjából sem ezen közlekedés, mert évről-évre nagyobb a gyarapodás a számarányokban. Hölgyállományunk pedig igen keresett cikk bármily alkalmazásoknál. Ezért kérem a költségek elengedését.« * Végül a harmadik miniszternél a következő szónoklat esett: »Kegyelmes Ur ! Alázattal alulírott, midőn évek hosszú során a közügyek terén való ál- hatatos munkálkodálom alatt szerzett tapasztalataimat egybefoglaló memorandumomat kegyelmes méltatására átnyújtanám, bátor vagyok azt a következőkben vázolni; és pedig : a parcellázás, reparcellázás, contraparcellázás és rekontra- parcellázás nagyhorderejű eszméiről szólók. Eddig csak röviden parcelláztak, hol az állam, hol egy ügyes vállalkozó, hol egy bank, hol,pedig konzorcium. Ezentúl csak az állam parcellázzon és pedig :
