Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-23 / 4. szám
2 KÖZÉRDEK és községi jövedelmeket biztosit a községi takarékpénztárak felállítása is, melyeket ott, ahol a viszonyok megengedik, nákink is fel lehetne állítani Az állami vállalatokat községi pótadó fize lésére szintén kötelezni kellene A községi magán- vállalkozásokat, mig azok megerősödnek, nagyobb kedvezményekben, esetleg teljes adómentességben kellene részesíteni. A városok részére tett jótékony alapítványok és hagyományok is teljes ille tékmentességben lennének részesitendők. A városok tervszerű fejlesztésének érdekében szükségesnek mutatkoznék városi rendelkezési alap létesítése is. Kívánatos volna továbbá oly városi alap létesítése, amely külön autonóm bizottság (közmüvek igazgatósága) vezetése alatt közvetlen kormányfelügyelet és irányítás mellett végezné a nagyobb előrelátást igénylő közgazdasági, közlekedési, közegészségi, közrendezési, kulturális stb. feladatok megoldását. A városi tisztviselők fizetési fokozatait és nyugdíjigényét az albizottság véleménye szerint az önkormányzati jog minden sérelme nélkül ugyan, de törvényileg kell megállapítani. VÁROSI ÉLET. Rendkívüli közgyűlés A városi képviselő- testület a városház nagytermében ma d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. A gazdasági ismétlő iskola 1908—9. évi költségelőirányzata. 2. A polgári iskolák építkezésénél előforduló asztalos-, lakatos-, mázoló- es üveges-munkákra beérkezett ajánlatok feletti döntés. 3. A volt Kron-féle helyiség bérbeadáséi' >1 felvett jegyzőkönyv bemutatása. 4. Illetőségi ügy. KÖZSÉGI ÜGYEK. Megfelebbezett btróválasztás Vettük a következő sorokat: Köztudomású dolog immár, hogy a tolnai biróválasztást Horváth Ferenc és társai szavazó polgárok, az illetékes hatóságnál, Tolnavármegye közigazgatási bizottságánál megi'elebbezték. Ezen nem mindennapi eseménynek sokan különféle hátteret tulajdonítanak. Fölvilagositásul, úgy a magam, mint társaim nevében ezennel kijelentem, hogy felebbe- zésünket tisztán az 1886. évi XXII. községi törvény 79. és 48. §-a megsértése miatt adtuk be. Csalódások után. Elfáradtam . . . Pihenésre vágyom. Koldus lettem ... A sok édes álom Álomnak maradt csak . . . Isten áldjon, szép ábrándvilágom I Elfáradtam . . . Nyugalmat óhajtok. Végig vívtam a legnagyobb harcot: Az ész s a szív harcát . . S a harc vége ? ... Kényeket hullatok . .. Elfáradtam . . . Hagyjatok magamra! Nem vágyódom álmodásra, harcra A földiek miatt . . . A magányban tán jobban belátom: Semmi, köd csak minden e világon. ____ Oséplő István. Fa rsang. Immár benne vagyunk kellős közepében a farsangnak s Isten tudja, egy csepp jókedvet, vigasságot, kedélyt sem tapasztalhatunk azokon a helyeken, ahol máskor ilyentájt hangos vidámság, duhaj kurjongatás hallatszott ki az utcára. Mintha az öröm, a mámoros vigasság befagyott volna, üres táncostermek, sivár, rosz- szul sikerült mulatságok adják meg a mai kor elszomorító jellegzetességét. Óh farsang! Hová tűntek a te múltbeli, felejthetetlen dáridóid ? Hová az első bálok romantikus izgalmai ? A rohanó kor, a megélhetésért folytatott nehéz küzdelmek — a strugle for life — magukkal ragadták mindazt a szépet, mindazt a csillogó himport, amely a farsangi mulatságokat oly elmoshatatlanul belevésték elődeink szivébe, emlékezetébe. Ma már Ugyanis Stern Árpád megyebizottsági tag és községi képviselő sajátkezüleg irt és aláirt ivén, más tizenegy társával — többnyire képviselők es tanácsbeliek — ismételten arra kelték a tolnai tisztujitószék elnökét, hnsrv a névszerinti szavazást elrendelni sz.verődjék. Az ismételt kérés dacára, a nevezett elnök a kérés teljesítését megtagadta, noha ínnak teljesítése törvényes kötelme lett volna. Mert a hivatkozott törvény 79. §-a igy szól : »A választás felk.áltás vagy szavazás utján történik. Ha tiz választó szavazást kíván, az elnök azt elrendelni köteles « A 48. §■ arról intézkedik, hogy a községi választások reggel 9 órakor veszik kezdetüket. Már pedig a tolnai biróválasztás 1908. dec. 30-án d. u. 2 órára lett kitűzve. Mindezekből ki-ki láthatja, hogy a feleb- bezők szentesített törvény alapján állanak, éppen azért kérelmük teljesítését még akkor is joggal várhatják, ha állna is az a tétel ; hogy Tolnavármegye a Dunántúlnak : Bihara. Tolna, 1909. jan. 18-án. Horváth Ferenc, tanít <5. Szószerint közöltük a fenti közleményt, de éppen igazságcrzetünkből kifolyólag más oldalról is meg kívánjuk világítani a kérdést. 1-ször is nem Tolnavármegye közigazgatási bizottsága hivat >tt a kérdés elbírálására. 2-szor. Legilletékesebb helyről nyert értesülésünk szerint a választás a lehető legnagyobb rendben folyt le. Stern Árpád és társai tényleg készítettek egy szavazatkérő ivet, a választást vezető főszolgabiró azonban éppen a hidegben künn ácsorgó szavazó polgárok megkimélése céljából arra kérte őket, hogy csak akkor nyújtsák be, ha a három kijelölt, közül valamelyik mellett a hangulat a lehető legkétség telenebb módon meg nem nyilvánul. Miután pedig a volt biró, Ezer József mellett oly impozáns volt a közbizalomnak megnyilvánulása, hogy megvalasztntasa minden kétséget kizárt, Stern Árpád és társai a szavazatkérő ivet, amint azt ők is igazolhatják, a főszolgabiró egyenes felhívására sem nyújtották be. 3. A felemlített 48. §. pedig a községi képviselők választására, de nem a biró választásra vonatkozik. Végül meg egyet. Nem tudjuk, hogy Horváth Ferenc ur mit ért ama homályos kifejezése alatt, hogy : Tolnavármegye a Dunántúlnak : Bihara Egyet azonban mondhatunk, hogy Tolnavármegyétől mindig igazságot fog nem tudunk mulatni. Minduntalan belerezeg még a legártatlanabb mulatozásba is az élet szigorúságának disharmonikus akkordja s pillanat alatt kizökkent bennünket abbój a jóleső érzésből, mely nélkül igazi mulatság, tényleges farsang el se képzelhető. A nyilvános mulatságoknak már régen lefújtak. A kis társasagok összejöveteleit meg- utáltatja az idő legnagyobb részét magának lefoglaló kabarét s ami azon túl van, az már nem a farsang légkörébe való mulatság, az intim házi szórakozások az év bármely részében rendezhetők. A farsang, a régiek által vár- va-várt, ezüstös légvárakkal telis-telerakott, gyönyörű évszak nincs többé, meghalt, még mielőtt megszületett volna. Elődeink idejében, a férjhez adandó lányok ilyenkor léptek első alkalommal a társaságba s legtöbbnyire ilyenkor látták meg azt a férfit először, aki azután egész életük további folyamára döntő fontossággal birt . . . S itt szövődtek ama gyöngéd viszonyok első aranyfonalai, melyekből azután egj^ egész életre való csillogó bilincset kovácsoltak az élelmes, mindent meglátó, megértő mamák s papák. A farsang ebbeli jelentőségét a társadalom középső s felső osztályánál már úgyszólván teljesen elvesztette. A lányokat már nem viszik a bálokba, hogy ott nékik jövendőbelit szerezzenek, hiszen azok az úriemberek, kik a bálokra eljárnak, csak elvétve kínálkoznak ilyen médiumokul. A fiatalság, a szó valódi értelmében vett fiatalság tagjai közül rekrutálódnak a báli esték tüzes táncosai, azok“ pedig^ még nem valók arra, hogy családi tűzhelyet alapítsanak s örök időre biztosítékot nyújtsanak az alapított család eltartásáról is. A nehéz megélhetési viszonyok a házasulandó férfiak életkorát kitolták. A mai báli ifjúság még hosszú évek elteltével gondolhat a nősülésre, azok pedig, kik megfelelnének az aggódó szülők követelményének, nem járnak már a bálokba, ré- i:ti. c optak a báltermekből, részint neVetS( 1909 január 23 kapni (amint már tapasztalhatta is !) — a raj. kor — igazsága lesz! Elöljáróság választás ffliszlán A folyó ho 18-án megtartott tisztujitás alkalmával 42 szó- többséggel magválasztatott községi bírónak Hollósi Sándor, vármegyei bizottsági tag • helyettes bírónak: Barna József; közgyámnak: Horváth István, volt községi biró ; esküdteké nek : Kövecses József, Dóczi Mihály, Németh Antal, ifjú Czene István, Nagy János g. és öreg Németh István. Pénztárosnak meghagyták az eddig is híven sáfárkodó ifjú Katona Jánost, j HÍREK. — Személyi bír. Simontsits Elemér alis-1 pán pár napot Bácsben és Semeringen tölt. — Apponyi Sándorné grófné a magyar iparért A Tulipán Szövetség, társulva az or-i szágos háziipari szövetkezettel, gyakorlati alapon indul győzelmes hadjáratra, amikor a magyar anyag, magyar kézzel készített ipartermékeit állítja szembe a milliókat elnyelő idegen ipartermékekkel. Apponyi Sándorné grófné gyakran ellátogat a Tulipán Szövetség pipere-tanfolyamára, amely fölveszi a versenyt a külföldi diszkosárkákkal. Bajza Margit, a tanfolyam vezetője, több olyan kosártipust tervezett, melyei lyel szépség, eredetiség és olcsóság dolgában is versenyre kelhetünk a külfölddel. Most a dob-utcai leányiskola napközi otthona foglalkozik készítésével, ahol a gyermekek naponta nyolc tiz fillért megkereshetnek vele. Ezt a müvirág-készitő műhelyt tekintette meg e hátén Apponyi Sándorné grófné a dob-utc' i iskolában.1; A grófné három óránál tovább időzött az is- ! kolaépületben. Meglátogatta a napközi otthonok csoportjait, a háztartási iskola konyháját es osztályát, mindenütt élénken érdeklődve a tani- i tás iránt — Főispánunk a szegényeknek. Apponyi Géza gróf főispán édes anyja elhunyta alkalmával 500 korona osztatott ki a hőgyészi és1 dúzsi szegények között — AT. Házból A képviselőház Madi Kovács Jánost, a paksi kerület orsz. képviselőjét a számvizsgáló bizottság tagjává választotta. — Választás Az Izr. Magyar Irodalmi Társaság vasárnap tartott közgyűlésén Leopold Sándor szekszárdi lakost, a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank vezérigazgatóját választmányi taggá választotta meg. gesnek tartják az ő korukban, az ott lebzselő ifjúsággal versenyre kelni. így lassan-lassan odafejlődött az egész farsangi intézmény, hogy pirosbetüs nappal kezdődik a kalendáriumban, böjtöt ir elő a vallás s távoztával hamut hintünk homlokunkra. Minden egyéb poetikus, hasznos, mulatságos mellék-requisituma a lomtárba került, a feledés homályába, honnét csak egv-egy régi - Írónk színes megemlékezése kelti nagyritkán eletre. Nem panaszkodunk a dolgok ilyetén való átalakulásáról, mert hiszen a sok kellemetes mellett volt a farsangolásnak meglehetős sok árnyoldala is. Az idők sűrű ködfellege azonban a sötét, árnyékos he.yeket ldjc~eu befedi s csupán a csillogó, színes részletek kandikalnak elő a szürke lepel alól. A sok költség, a mivel a lányos házaknak a farsangolás járt. A kellemetlen meglepetések, amelyekkel nem egy otthon százszorszépnek tartott, de ismerős fiatal emberekkel nem rendelkező leány bálozása járt. A sok ezer apró tűszurás, petrezselyemárulás, meg sok miegymás, amivel az a gyönyörű álom rendesen végződni szokott, melyet otthon a zsalugáteres, muskátlis ablaku szobában gyen- géd női fejecskék szőttek, szövögettek. A modern kor nem ismeri a költészetet. Rjdeg szigorúsága letörli minden intézményünkről a szineS, csillogó himport, az idealizmusnak határt szab s parancsoló szavával mindent megsemmisít, ami útjában áll az egyenes előrehaladásnak, a munkának, a sikernek. S ha régi históriák romantikus történetei néha-néha felkeltik bennünk a vágyat a régi idők v isszakívánására, gondoljuk meg azt a sok kényelmet s újszerű élvezetet, melylyel a haladó kor minket megajándékozott s amelyről azoknak, kik abban a »régi jó világban« éltek, fogalmuk sem volt s akkor nem is sajnáljuk, ha Carneval hercegének bevonulása olyan szegényes, olyan kopott, olyan melancholikusan szomorú, mint a minő az idén s aminő a jövőbben is lesz.
