Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
1909 julius 31 KÖZÉRDEK 3 s hogy amikor megteendő előzetes intézkedéseit és javaslatait a vármegye közgyűlése elé terjesztené, ugyanakkor az általa javaslatba hozandó megoldás pénzügyi fedezetére né^ve is javaslatot terjeszthessen elő. »Csakis igy vélem elérhetőnek azt, hogy az a valóban szégyenletes helyzet, melyben a vármegye e legnagyobb járásának főszolgabirói hivatala van s mely a járásbeli közönség jogos önérzetét és a hivatal tekintélyét egyképen sérti, de a hivatali ügyintézésnek, magának a szorosan vett közigazgatásnak legelemibb érdekeivel is merev ellentétben áll, mihamarabb gyökeresen megszün- teltessék.« Elismerés Dunaföldvárnak és jegyzőjének Az 1876. évi XIII. törvénycikk 121. §-a felhatalmazza a megyék törvényhatósági bizottságát, hogy oly községekben, melyekben annak szüksége mutatkozik és a képesség is meg van, az ezen törvény által megállapított főszolgabirói hatáskörnek egyes részeit a községi elöljáróságra átruházhassa. Az immár 33-ik éve hatályban álló törvénynek e felhatalmazása érvényesítve vármegyénk területén mindeddig egyetlen egy esetben sem lett. Az alispán itt felsorolja azokat a magasabb közigazgatási és etikai okokat, amelyek Duna- fóldvárt e megbízatásra érdemesítik. így Duna- fóldvár ezidő szerint a vármegyének legnépesebb községe s mint ilyen, a reá nezve illetékes főszol- gabiro székhelyétől 21 kilométernyi távolságra fekszik. Ez a távolság igen súlyos teherként nehezedik a községi lakosok vállaira mindazon esetekben, amelyekben közigazgatási jogsegélyt igénylő ügyeikben a főszolgabirói hivatalhoz kell fordulniok. Viszont a jelentékeny távolság következtében a főszolgabiro előtt való megjelenés nemcsak költséges, de nagyobb időveszteséggel is jár. Dunafóldvár közönségének nagy érdeke tehát, hogy ezeknek az eseteknek száma lehetőleg csökkentessék. »A szükségesség igy tehát kétségtelen, de hogy Dunaföldváron a törvény által megkívánt másik feltétel, az átruházandó hatáskör betöltéséhez szükséges képesség is meg van, azt a legszebben igazolja az a tény, melyet teljes elismeréssel ezen a helyen is csak örömmel konstatálhat, hogy Dunaföldvárnak községi közigazgatása a haladottabb fejlődés közepette jelentkező fokozottabb igényekkel szemben is mintaszerű és hogy Dunafóldvár köz- lakossága a magyar faj kulturképességének méltán kiemelhető örvendetes bizonysága gyanánt magasabb szempontoknak hódoló vezetésre termett egyéneket állít, újra a község érdemekben gazdag főjegyzője mellé, az ügyek élére. Amig tehát ez az intézkedés egyfelől magának a közönségnek érdekeit szolgálja, addig másfelől egyszersmind annak a bizalomnak is tanujele, mely a község elöljáróságát a törvényhatósági bizottság részéről méltán megilleti.« — Gyönyörű elismerése ez a javaslat nem csak Dunafóldvár nagyobb szellemi nívójának, de Niefergall Nándor főjegyző céltudatos, községét boldogító lelkes munkájának is s ezenkívül buzdító, elismerő nyilatkozat az az alispán részéről s megbecsülése magának az egész jegyzői karnak; a vármegye első tisztviselője ugyanis mintegy azt dokumentálta általa, hogy a községi élet fejlesztésében, annak előbbre vitelében a jegyzőket, nem alárendelt segédmunkásokul, de különösen, aki becsületes munkájával arra reászolgált, azt egyenértékű munkatársul tekinti. A magyarositási alap A magyarositó bizottság f. évi május hó 19-én tartott ülésében foglalkozott a kiosztandó ösztöndíjak és juta’omdijak megállapításával. A folyó évben mindkét címen összesen 4500 korona került kiosztásra. A magyarositó bizottság ezúttal is az alapitó-levél rendelkezéseinek szigorú szem előtt tartásával járt el s határozata a múlt évhez képest csak abban a tekintetben idézett elő változást, hogy az ösztöndíjak túlságos felaprózása helyett ezúttal csupán 10 és 5 koronás ösztöndíjakat állapított meg, a beszerzett információk alapján arra a meggyőződésre jutván, hogy ezt az eljárást követve, a kitűzött célnak hatékony szolgálata jobban biztosítva van. A jutalmazottak névsorát annak idején már közöltük. A közegészségügy. A közegészségügyi állapot a többször jelzett időszakban kedvező volt. Járványszerüen csupán a vörheny uralkodott a Fadd községhez tartozó Hencse-pusztán és a kanyaró Sárszentlőrincen, mely betegségek azonban az alkalmazott óvóintézkedésekre aránylag rövid idő alatt elmúltak. A trachoma a vármegye lakosai közt csak csekély számban mutatkozott, a más vidékekről érkezett mezőgazdasági munkások közt azonban több esetben fordult elő, ezek rögtön külön szállásoltattak és orvosi gyógykezelés alá vétettek, úgy hogy a lakosságnak általuk való ragályozása eddig még nem tapasztaltatok. A vármegye területén P.ncehely, Bölcske, Madocsa, Dunafóldvár és Paks községekben összesen i047 állami gondozásban levő gyermek volt a pécsi gyermekmenhely részéről elhelyezve, kiknek ellátása és gondviselése elég jónak tapasztaltatok. Állategészségügy. A vármegye állategészségügye az 1909. év második negyedében kedvezőtlen volt, amennyiben a sertésorbánc és sertésvész nagy elterjedést vett és fellépett a ragadós száj- és körömfájás is. Utóbbi betegség május hó első felében Bátaszéken, eleinten enyhe alakjában, a végtagok megbetegülése nélkül mutatkozott, ami felismerését megnehezítette. A behurcolás módját nem sikerült megállapítani s tekintse, hogy fellépésének idejeben csakis Szabolcsvármegye két községe volt vele fertőzve, a legnagyobb valószínűséggel jár azon felteves, hogy a bátaszéki vasúti munkálatoknál ■ foglalkoztatott, szakadatlanul váltakozó kubikusok hozták be. A betegség helyhez kötése érdekében a legszigosubb óvointézkedések foganatosíttattak, Alsónyék község is azonnal veszkerületbe vonatott, Alsónána, Báta, Bátaszék, Mórágy, Sárpilis és Várdomb községek hasított körmü állatjai pedig forgalmi korlátozás alá vétettek, igy az óvóintezkedesek szigorú végrehajtásának meg volt azon kedvező eredménye, hogy a kor — nagy ragalyozó képessége dacára, — nem terjedt tovább még a községbeli pusztákra sem. Az állatvásárok élénk forgalmúak voltak. A vármegye területére engedélyezett 27 marharakodó vasúti- és hajóállomáson az állatorvos szakértői teendők végzésével meg volt bízva 8 m. kir., 2 községi és 1 magán állatorvos. Kisegítő szolgálatra az illetékes I. fokú hatóságok több esetben kirendelték a felsőiregi és nagydorogi magán állatorvosokat is. Az 1909. év második negyedében lebo- nyolittatott 556 szállítmány s ez alkalmakkal megvizsgáltatott összesen 12 747 állat. Közu Iáink. Kozmáinkon a vármegye egész területén meg-megismétlődő gyakori erős záporok általában nagyobb mérvű Lzapolásokat es rongálásokat okoztak. Különösen nagy károkat okozott azonban az a felhőszakadás, mely folyó évi június hó 5-én az esteli órákban íoformán az egész megye területén, de főként Dombóvár, Hőgyész, Varsád, Gyönk, Űzd, Nagydorog és Bikács községek határán vonult keresztül. A tüzetesen fel sem sorolható nagymérvű rongálások és károk helyrepotlására, a helyreállítási munkálatok halaszthatatlan sürgős természetére való tekintettel be nem várva a tek. törvényhatósági bizottságnak ez irányban teendő intézkedését, a közúti alapból az alispán saját felelősségére 10000 koronát tett folyóvá. A beruházási hitel terhére a folyó évben a paks—kölesdi, a paks—nagydorogi, a nagydorog—györkönyi, fadd—gerjeni, hidjaapáti— medinai, pinczehely—ozorai, szekszárd — simon- Jornyai utón vannak a munkálatok folyamatban. Terménykilátások. A kedvező tavaszi időjárás a gabonanemü- eknél nagyrészben helyrepótolta a késői vetés hátrányos következményeit s a mostoha tél által okozott kisebb mérvű károkat s dacára az itt-ott előforduló felhőszakadásnak és jégverésnek, az őszi s tavaszi gabonanemüeknél jó közép termés várható. Őszi búzával 3000 holddal kevesebb terület van bevetve, mint az elmúlt évben, a zabvetés azonban 2000 holddal több. A zab igen jól áll, a tengeri is elég jó, burgonyából pedig nagy termes várható. A szőlőkön a korai fagy és jégverés dacára szép termés 'mutatkozik, a peronoszpora felléptével előállható kar azonban kiszámíthatatlan, mivel rézkénpor az egész országban nem kapható. Takarmányhiány nem lesz, az aratással kapcsolatban zavarok sehol sem fordultak elő. Módly Láulá, Kerbolt István emléke. Simontsits Béla arcképe. Az alispáni jelentés végül kegyelettel emlékezik meg M ó d 1 y László és Kerbolt István elhunytáról, Módly László mint vármegyei főpénztárnok évtizedeken keresztül puritán becsületességgel szolgálta a vármegyét s Kerbolt István is, mint a jegyzői karnak egyik legkiválóbb tagja ugyancsak hosszú időn át teljesített vármegyénk területén értékes közszolgálatot. Hiven az elhunytak iránt való közbe- csüléshíz, az alispán az elhunytak özvegyeihez részvét iratot intézett s Módly László koporsójára a tisztikar nevében koszorút tett. Végül az alispán a következőkép fejezi be tartalmas jelentését : »Nem annyira az elmulás[gondolata körüli eszmetarsulás, mint inkább annak hálás elismerése révén, hogy akik életükkel arra reászolgáltak, azoknak emlékét e nemesen érző vármegye kegyelete haláluk után is megőrzi, van szerencsém bejelenteni, hogy néhai Simodtsits Bélának, a vármegye volt alispánjának a törvényhatósági bizottság határozatából Paczka Ferenc festőművész ur által megfestett arckepe elkészült s a közgyűlési terem alispáni arckép- csoportjában elhelyeztetett.« Tolnavármegye nyári rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 29 én tartotta szokásos nyári rendes közgyűlését gróf Apponyi Géza főispán elnök- 5 lésével. Miután a főispán szívélyesen üdvözölte a megjelenteket, a csekély számú bizottsági tagok jelenléteben kezdetét vette a 219 pontból álló tárgysorozat letárgyalasa. Az első pont a tisztviselői nyugdíj alap javára 1909. évre igénybe veendő fél százalékos pótadó névszerint való megszavazása volt s azt a közgyűlés, miután a főispán Simontsits Elemér alispán felszólalásához képest konstatálta, hogy a tisztviselők erdekelt voltuknál fogva nem szavazhatnak, az állandó választmány javaslatához képest 76 szóval, tehát egyhangúlag meg is szavazta. Az alispán nagyszabású időszaki jelentését felolvasottnak tekintette a közgyűlés. Dr. Schwetz Antal is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a jelentés gondos, szakavatott s az egész vármegyei közigazgatást oly behatóan megvilágító voltáról, mégis, hogy íjnnak egyes pontjaira nézve támadt aggályai eloszlattassa- nak, annak főleg négy pontjához kíván szólani. Így különösen Dunaföldvár községnek az 1876. XIII. törvénycikk 115. § ban foglaltakhoz képest, a cseléd és mezei munkások felett való bíráskodással való megbízatását kifogásolja, sokkal helyesebbnek tartaná, ha ott egy külön székhely kreáltatnék, vagy ha annak költséges voltánál fogva oda az egyik szolgabiró hetenként kétszer kiutaznék s ott a helyszínén hozná ítéleteit Másodszor az alispán által az idei felhő- szakadások folytan szükségessé vált útjavításokra utólagos jóváhagyás reményében kiutalt 10 ezer koronának a kereskedelmi miniszter által való megtérítése céljából felirat küldését javasolja. Harmadszor, a magyarositási alap kamatainak kisebb részletekben való szétosztását óhajtaná, hogy igy megjutalmazatlan tanító az érdemesebbek közül senki se maradjon. Negyedik indítványa az alispánnak a lapi szőlőtermelés korlátozását célzó indítványára vonatkozik s tekintettel annak országos jelentőségére, e tárgyban nemcsak a földmivelésügyi miniszterhez, de az összes törvényhatóságokhoz, sőt a képviselőházhoz is felirat küldését óhajtja. Simontsits Elemér alispán abból indulva ki, hogy a közgyűlés tagjai sorából időről- időre csak dr. Schwetz Antal bizottsági tag teszi kritika tárgyává az ő időszaki jelentését, azt a következtetést vonja le, hogy a hallgató többség helyesli azt az irányt, amellyel ő jelentését összeállítja, bátorítás, buzdítás ez reá nézve a jövőben is, minden igyekezetével rajta lesz tehát, hogy ugyanazon mérvben feleljen meg, mint eddig törvényes kötelességének. Dr. Schwetz Antal elismerő szavait egyebbént hálásan fogadja s úgy neki, mint másoknak is köszönetét mond, mint akik pozitív kritikájukkal megerősítik őt felfogásának helyes voltában, ami pedig a felvetett pontokat illeti, ezekre a következőkben felel. Igaza van abban a felszólalónak, hogy ez újítások folytán a dunaföld- vári járási főszolgabírón kevés könnyítés történik, mert tőle a munkának csak jelentektelen része vonatik el s az is igaz, hogy Dunaföldvár jogszolgáltatási ügye is csak részleges | hasznát látja az emiitett első fokú hatóságokat j megillető hatáskörnek az ottani elöljáróságra ! ruházásával, de kijelentheti, hogy ő többet is
