Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-24 / 30. szám
KÖZÉRDEK 1909 julius 24 kivált ha megtudjuk, hogy a füzet végeredményében a »német néppárti megalakítását sürgeti s az Ausztriával való örökös vámszövetséget és a német szolgálati és vezényleti nyelvnek fenntartását stb. Ez arcátlan kihívásra, e vad hazugságokra kell, hogy ökölbe szoruljon a keze minden magyar embernek, de megkell egyszer már mutatni nem csak azt, hogy öklünk van, de hogy ütni is tudunk vele. Túlságos engedékenységünk már is végzetes reánk nézve. Szent István koronájában meglazulnak az azt kiegészítő drágakövek. Fiúmét lassan elveszítjük, merr tért veszt ott a magyarság imponáló ereje A horvátokkal való paktá- lás a magyarok ádáz üldözését eredményezte. Zászlót tépnek itt is, ott is, büntetlenül; Szlavóniában le is lövik a magyar szó apostolát, a Hymnuszt éneklő magyar tanítót. S egy jó évtized mily erőveszteséget jelent reánk magyarokra ! Horvát útlevél, magyar szöveg nélkül; lxorvát szó becsempészése a magyar képviselőházba, horvát felírás az eddig tiszta magyar felirat mellett a Fiume felé vezető, magyar pénzen épült egész magyar államvasuton. S van-e még egyéb? Van! Csak a múlt héten bukkant ki a legújabb merénylet hire a magyar állam- eszme ellen, a horvát lutheránusok elszakadási kísérlete a bányai egyházmegyétől . . . A pángermán kirohanás tehát ugy- látszik, nem a véletlen műve, ötletszerű, csekély jelentőségű nyelvöltögetés, de a Magyarország ellen mindenfelől megindult tervszeréi hajszának, vagyis talán a már inkább rendszeres háborúnak kétségtelenül előre tolakodó árnyéka vagy előszele. Az ily, bombánál is pattogóbb füzetek a tulheves előőrsök puskájának korábbi elsülését jelentik, vagy ha úgy tetszik, a ránk vigyorgó ,,jó szomszédok“ korán ránk fehéredett csattogó fogsorára ismerhetünk bennük . . . 2^ ______________________________ Mi ndegy. Legyünk résen. A szép szó, kérlelés korszakának vége. Türelmünket, gavalléros. könnyen megbocsátó természetünket már is gyengeségnek, sőt gyávaságnak tekintik. Különösen a sajtófelügyelettel megbízott ügyész urak érdeklődjenek jobban. Nem ártatlan, hivatást teljesítő lapokat kell vérig szekirozni a forrna kedvéért, de kérlelhetlenül lecsapni ott, ahol a hazaárulás kétségtelen ténye megállapítható. Nem lesz sok dolguk, nyomozniok sem kell. Az előbb említett jrángennán füzet maga megadja a ,,feltétlenül megbízható“ lapok névsorát. Ezek a következők: a Deutsch-ungarischer Volksfreund Temesváron, Deutsches Volksblatt für Syrmien, Semliner Volksblatt, "W iener Deutsche Zeitung, L ngarisch- V eisskirchner \ olksblatt, Deutsches Tagblatt, Deutsches Volksblatt. Mért nem kobozzák el tehát a Sanin- nal együtt az ilyen lapokat is, vagy mért nem vonják meg tőlük a postai szállítás jogát ? Azt már még csak a nemzetközi postaegyezmény sem követelheti senkitől, hogy annak, a kiről biztosan tudja, hogy meg akarja gyilkolni őt, ő maga szállítsa a gyilkoló kést, vagy a lassan megölő, biztos mérget ... B. Jegyzők gyűlése. (Folyt, és vége.) Ludvigh József, elnök : jelentése. Győré István állására múlt évi október hó 19 én Zarubay Ferenc simontornyai segédjegyző lett megválasztva. Ezzel kapcsolatban sajnálatosan kell jelentenem, hogy az özvegy és a hivatali utód, majd később a község és az özvegy közt a fizetés megosztás dolgában összeütközés történt. Az özvegy a szomszédos jó viszonynál fogva is első sorban az én véleményemet, majd Klimes, Bereczk és Oravszky kartársunk véleményét kérte ki arra nézve, hogy a földek haszna s a községtől járó szénaérték miképen vonla felosztandó közte és a hivatalutód között ? Mi egyértelmiiieg úgy vélekedtünk, hogy ennél a kérdésnél jogalapot csak az 1904. évi XI. t. c. alapján megállapított becsűben lehet keresni, vagyis a földek és a terménybeli java d lmazás hecsü értékének az a hányada illeti a községet, mely az előd elhalálozásának idejétől az év végéig esik. Ezt a felfogást azonban a hivatali utód nein fogadta el, hanem a földek kinyo mozott tényleges hasznának és a terménybeli szolgáltatásnak is a mai értékéből óhajt részesedni. A földek hasznosításának munkája ennél az 1907. évre esett, a termés egész joggal az elődöt illette, a széna és a tavaszi vetemények he voltak takarítva s mivel az előd halála a közéletben elfogadott gazdasági évnek majd egészen a végére esett, a földek tényleges hasznának és a terménybeli javadalom forgalmi értékének hányadára az utód, véleményünk szerint nem tarthat igényt, már azért sem, mivel az állami Hzetéskiegészités a földek hasznának és terménybeli javadalmazásának csekélyebb összegű értékelése folytán emelkedett, amit már az utód is élvez. De a földek hasznának fokozása körül az egyén befektetésének, szorgalmának is része- van, vájjon miért óhajt ebből az utód részesedni? Közel 30 évre tekinthetek vissza és nem tudok esetet, hogy az állásokban beállott személyi változások körül a fizetés megosztásánál az előd és az utód között összeütközésre került volna a sor. Az ehhez hasonló kellemetlenségek elkerülésének és megszüntetésének kedvéért nem tartaná-e a t. közgyűlés kimondandónak azt, hogy a jegyző személyében beálló változások esetén a földek hasznául és terménybeli javadalom értékéül -az az összeg tekintessék, amelyet a heeslő bizottság arra az állásra nézve megállapított. Nem tartaná-e at. közgyűlés helyén valónak, hogy a pályázat kiirása alkalmával főszolgabíró ur a pályázati hirdetménybe azt is belefoglalná, hogy az előd és az utód közti fizetés megosztása körül a földek haszna és a terménybeli javadalomra nézve más értékelésnek helye nem lehet ? Győré Istvánon kívül még Grünvald János volt kistormási nyugalmazott kartársunkat is elveszítettük, ki egyesületünkből való kilépését még a múlt évben bejelentette. Jelentem továbbá, hogy Laskó László kistormási kartársunk már a múlt évben, Zaruba Ferenc kisszékelyi kartársunk a folyó évb* egyesületünkbe való fölvételüket kérték. És amidőn itt beszámolok az egyesület' tagjainak sorában beállott veszteség és nyereségről, el kell vezetnem a tisztelt közgyűlést a regölyi római katholikus temetőbe. Ott a kápolna közelében levő egyik sírbolt jelenti nekünk, hogy megboldogultjainak száma egygyel szaporodott. Mondjam-e, hogy a sírbolt uj lakója Ker- bolt István ? orsóikat s még inkább nyelvüket megszűnés nélkül pörgetvén. Észrevételét, megjegyzését dehogy hallgatta volna el csak egy is! — Hm, hm! No lám! Persze! Persze, hogy persze 1 . — Én mindjárt mondtam ! — Én is mondtam, csakhogy nem akartam szólni! — Mit mondott kied Cseréné komámasz- szony ? Azt, hogy a gazdag Nagy-Baló Pista sohasem veszi el a szegény Fűzi Ágnest, csak bo- londitja. Itt van la! Úgy lett. A kőhalmi vásáron belebotlott abba a kitudja-mitudja héjjas- falvi lányba s ihol van ni, most megy érte. Elég szégyen a falura, hogy nem talált magához valót idehaza is, — veti ellen Ko- vácsné. Azért, mert ő az első legény, lehet még utolsó ember is. De hát mindezen beszédek az ünnepély menetét meg nem gátolták. Nagy-Baló Ferenc házatája ünnepi díszben van. A falu legérdemesebb családjai képviselve vannak egy-két családtaggal. Diszesen kiállított szekereik előtt felszalagozott tüzes paripák toporzékolnak, várva az indulásra. Megérkeztek már: a község érdemes birája, a nagy- erejű Bara, a Keresztes, Tókos, Bardocz, Csere, Buzogány famíliák, még csak Vargáék hiányoznak. De miért is késnek eddig ? Ott bizony csak az a baj van, hogy a Józsi legény addig nem akar mozdulni, mig a csöngetyű nyelvét a kovács be nem erősiti a helyére, mivelhogy az onnan leszakadt. Eléggé korholja az atyja, hogy hagyjon békét most annak a csengetyűnek, mivelhogy a nászünnepen nem is csöngetyű, hanem pántlika dukál a lovakra. De meg ha már éppen csöngetyű kell, ott van az a kisebb, eleget zörög az is. De a Józsi legény megerősíti magát, hogy neki az a nagy kell, anélkül el nem indul. Végre aztán megérkezik a hatalmas csöngetyű, mely némely leányegyházba még harangnak is megjárná s felköti a legény a hajszás ló nyakára s a zugó harangtól megvadult lovak eszeveszett iramodásba rohannak az ünnepélyes ház elé, hol hangos kacajjal üdvözlik az érkezőket. — Tán halottért indulsz Józsi ? Vagy Héjjasfalváról a menyasszonyt akarod kiharangozni ? — Jó, jó! Csak beszéljetek ! — szól szégyenkezve az ifjú legény. — De most már induljatok, szivem drága magzatja, mert tudod, hogy bátyádék is türelmetlenül várnak ezóta Hermányban. Induljatok ! Az ég áldása kisérjen gyermekem. Szerencsés legyen indulásod, szerencsés érkezésed ! S az öreg szülők elbocsátják egyetlen gyermeküket, arra az útra, mely ma is nehéz és hosszú mindenkinek ; de százszorta nehezebb és hosszabb volt abban az időben. Meglássuk, hogy miért ? A szokásos dal és élcelődés mellett indul a nászsereg Hermány felé, hogy a család her- mányi ága csatlakozván e menethez, Héjjasfalva felé tartson a szépséges menyasszonyért. — Adj Isten jó napot! Készen vannak-e az indulásra sietek bátyám uram ? — kérdi az ifjú, boldog vőlegény, hermánvi Nagy Baló Bálintot. — Készen volnánk ez a te nénéd fejébe vette, hogy énül nem ! ereszti el a népet olyan 1 i, hát egy j kis elemózsiát készít a t . Mert hát ! Héjjasfalva ide messzire g ki tudja, i hogy mi éri—leli az embert útjában. Ezek a legények ugyan eleget mondják, hogy ki látta már azt, hogy a vendéglátó házhoz ételt vigyenek, hiszen nagy sértés az egy tisztes magyar házra nézve. De ismered nénédet! Azt tartja, hogy télen kenyeredet s nyáron gúnyádat el ne hagyd.« — De csak egyformák is ezek a vénasszonyok mind — szól közbe Boldizsár Samu — az én feleségem is éppen igy tett. — De még az én anyám is — mondja Vasas Dani, — úgy megrakta a tarisznyát, hogy alig tudtam a szekérládába belegyurni. — Nem tesz semmit! A lovak elbírják azt a kis terhet, meg vissza is hozhatják. Hanem hát az idő múlik. Induljunk, atyafiak 1 És megindulnak szép sorban a Pál, Nagy, Demeter, Dálnoki és^ Kácsos famíliák. Édes anyám ! Én is elmegyek — szól sze- pegve az engedélyre nem sok reményt tápláló Dálnoki Miska. — Mégysz ám a Kanabokába. Oskolában a helyed. — Takarodsz innen! A gyermek el is takarodik, de gondol magában merészet. A hátsó kerítésen átugorva, meglapul a bokor alatt s midőn a legutolsó szekér is elhalad, ütána iramodik és észrevétlenül a saroglyába helyezett széna között meghúzódik, úgy, hogy csak Kőhalomnál adott magáról életjelt, hogy t. i. ő is »násznép«. III. A róka lesben áll. Nem tágas, de elég keleties . berendezett lakásának dohányzó si. pompázó bársony kerevetén heverész, Ct,.
