Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-03 / 27. szám

Szekszárd, V. évfolyam. 27. szám. Szombat, 1909. julius 3 Kiadóhivatal: Bízerédj István-utca 5. Szám. Az előfizetési pénzek és hirdetéseit ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díj­szabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. SO fill. Néptanítóknak, ba az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIK. SE LYEMTENYESZTÉS1 FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSITS KAROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : HÓDNAK ISTVAJí. Es.tes szánt ára 20 fillér. Nőnevelésünk. — Kovácsné Nagy Lujza leányiskolái igazgató 25 éves jubileuma alkalmából. — Férfi oktatásügyünk párhuzamosan fej­lődött a külföldi oktatási rendszerrel. Szent Istvántól kezdve, de különösen a reformáció­ellenreformáció idejében nagyon sok európai hirü tudós válik úttörőjévé á magyar nő­nevelésügynek s amikor a régi latin isko­lákat magyar iskolává gyúrja át a megerő­södött nemzeti közszellem, a fiú nevelésügy úgyszólván minden rázkódtatás nélkül zök­ken át a mostani mederbe, vagyis mai kö­zépiskolai oktatásunk egyáltalán nem szé- gyenkezhetik a külföldi előtt, sőt bátran elmondhatjuk, hogy azzal teljesen egyen­rangú. A nő oktatásnak már nincsen ilyen sok­százados alapja. Bizony, Kiss József szerint, Czobor Erzsiké még pirulva vallja meg Thurzó György uramnak: írni, betűt vetni: Nem tudok én rózsám —egyedül szeretni.» mire aztán: »gátja Thurzó György térdin feleségét, ’.eft fogják meg a makrancos toll véget, Kedvét csókkal szítja — Édes első betű, a mire tanítja!» Hát bizony egy kis korkép ez. Nem azt jelenti azonban, hogy ne lettek volna a legrégibb korban is fenkölt lelkű, sőt európai műveltségű magyar nők; de biz az átlagos nőképzés nem állott valami túlsá­gos magas fokon. Öregapáink egyáltalán nem voltak »feministák«:; megbecsülték ugyan a nőt, a hitvest, az anyát, de túlságos sokra nem honorálták szellemi képességét. Elég okosnak tartották az asszonyt, ha annyi esze van, hogy nem áll az ereszcsurgásba, ami­kor az — eső esik. A nők analfabétasága azonban lassan-lassan fogy; de az elemisko­lázást kivéve, inkább a házias nevelésen van a fősuly. Ismerjük anyáink, nagyanyáink kuszáit vonásait, a kövér, irgalmatlan öreg betűket, amelyekkel megtiszteltek minden második szót; örökös hadilábon állottak ók az ortográfiával, viszont azonban tudtak gyereket dajkálni, sütni foszlós hófehér ka­lácsot s kenyeret — szalonna nélkül és cset- tintett a nyelv a kezükből kikerült pompás kürtősfánkra, a hétszer is felmelegitett töl­tött káposztára .. . Általános, pláne felsőbb nőnevelésről, nyilvános ilynemű intézetekről azonban szó se igen volt. A tehetős úri osztály »frajlákat«, nevelő kisasszonyokat vett a házhoz, gyermekei mellé. A ritkuló hét szilvafák azonban már nem engedték meg ezt a luxust és sok úri háznál a népiskolai nevelést legfeljebb még egy kis kézimunka­tanulás fejezte be. Alig 20—30 éve, hogy tüzetesebben foglalkozunk a leánynevelés kérdésével. Ma már egyre szaporodnak a diplomás kisasz- szonyok, vannak doktorok, tanárok, de a női oktatás kérdése tüzetesen, életbevágó ala­possággal megoldva még mindezideig nin­csen. A lányok Budapesten leánygimnáziumba, más felsőbb leányiskolákba, angol kisasszo­nyokhoz stb. járhatnak, van főzőiskola is, édes mosollyal, de ehetetlenül megfőzött ételekkel; de ezek az iskolák inkább a va­gyonosabb osztály gyermekei számára va­lók, a kevésbé tehetősek jobbára képezüékbe szorulnak, vagy itthon és ott is a polgári leányiskolákba. Itt aztán - megreked a nő­nevelés kérdése. Mert a polgári leányisko­lák sem azt a célt szolgálják'matiap, melyre szánták. A helyett, hogy a középosztály leányait nevelnék az életnek, szegény tiszt­viselők, iparosok, sőt polgárcsaládok leá­nyait édesgetik, csábítják magukhoz, mint ama bizonyos lidércfény, megmutatva nekik az érem fényes oldalát: a tanítónői, postás- kisasszonyi s más állások által Ígért, édesnek hitt kenyeret; de elrejtve az érem másik oldalát: a mindinkább mezítelenebb prole- tári nyomort, e pályák túlzsúfoltsága által majdnem biztosan beálló erkölcsi deka­denciát ... Nem, ezek az iskolák nem oldják meg gyökeresen a nőnevelés kérdését, de azért | tiszteletreméltó hivatási teljesítenek ott, ahol vannak. Gondolkozni:-,..- -már fejlesztésü­nkön, az élettel való szorosabb összhangba hozásukon; de amig ez a nagy »reform« el­következik, addig is kalapot kell emelnünk az ily iskolák mégis csak nemzeti missziót teljesítő hazafias működése előtt s mi szek­szárdiak külön is hálásak lehetünk különö­sen azért, hogy polgári leányiskolánk sorsa, vezetése olyan jó kezekbe van letéve. Mert — most lyukadunk ki fejtegeté­sünk valódi céljára — nem az iskolától függ annak nemzeterősitő mivolta, de az ott működő tanerőktől, a vezetéstől. Minden iskola egyforma jó, ha tantestülete hivatása magaslatán áll, ha vezetésében a tudás, ta­pintat, hazafias érzés, az édes, gondozó apai vagy anyai szeretettel párosul. A szekszárdi polgári leányiskola ily értelemben mintaiskola. Most jubiláló igazgatója: Kovácsné Nagy Lujza egyike a magyar nőnevelésügy legkiválóbb erőinek. Nagy pedagógiai tudása mellett van benne nagyon sok a régi magyar világ fenkölt lelkű asszonyaiból, nemesen egyszerű, vallásos, szépért hevülő, hazáért lángoló. Ideális lé­lekkel, lelkes szeretettel csügg a tanítás szent ügyén; de nemcsak oktat, hanem — ami mindinkább ritkaság a kenyérgon- dokka! küzdő tanítói pályán — nevel is. Nem a kérlelhetlen szigor, akadékoskodó kicsinyeskedés, a gyermeklélek természetes vidámságának, sőt csintalankodásainak meg- zabolázása, agyonszoritása a fegyelem vas­bilincseivel, de a lélekhez férkőző szivjóság, a mondhatni édesanyai szeretet az ő neve­lésének csalhatatlan eszköze, ebben rejlik egyúttal titka annak a páratlan szeretetnek, odaadó ragaszkodásnak is, amellyel nem­csak benn, az iskolai évek alatt, de kinn, az élet igazi iskolájában is vonzódnak hozzá tanitványai s ez a megmagyarázója annak az ' osztatlan, mély, igaz tiszteletnek is, amely évről-évre mind jobban-jobban erősödik az ő általános szeretetnek örvendő egyénisége, személye iránt. .. De nem folytatjuk tovább, ismerve az ő nemes érzékenységét, ezt a kis arany- himet is csak mintegy félve varrtuk hozzá az előbbi száraz tanügyi fejtegetésünkhöz, viszont azonban nem egyeztethettük volna össze igazságérzetünkké], hogy amikor reá­mutattunk nőnevelésügyünk apró fogyatko­zásaira, ne dicsekedjünk a mi dicsekedni valónkkal s meg ne mutassuk azt a nem kis fényt, ragyogást, amelyet az ő párat­lanul nemes lelke, jóságos szive csillant, su­gároz reá a magyar nőnevelésügynek csak az imént megfestett, bizony-bizony még min­dig igen komor képére . . . Áldás ő a gondjaira bizutt intézeten; Isten áldása kisérje tehát egész életén; tiszteletünk, szeretetünk legyen némi kis ju­talma 25 éves lelkes, áldásos, hazafias mű­ködésének! B. Állami óvodák szervezése. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi mi­niszter át van hatva a kisdedóvás nemes fel­adatától, vagyis hogy a 3- 6 ev^s gyermekeket ápolás es ger,CÍC?fii által meg kj*Jl Óvni a ve­szélytől. rendre, tisztaságra, magyar beszédre szoktatni, értelmüknek és kedélj üknek fejlesz­tése által testi, szellemi és erkölcsi fejlődésük­ben elősegíteni. 1909. junius 4-én 65 778. szám alatt kelt leiratában elhatározta, hogy Tolnavármegye több községében állami óvodát óhajt szervezni, ha a községek az alább felsorolt hozzájáru'á- sokat megajánlják. Kijelentette azonban, hogy meglevő óvo­dákat nem államosít, csakis oly községekben szervez állami óvodát, melyekben eddig nincsen óvoda, vagy állandó menedékház. Vármegyénkben Tihanyi Domokos kir. ta­nácsos, tanfelügyelő fáradhatatlan buzgalma folytán, eddig 9 állami, 13 községi, 7 rk., 1 magán, tehát összesen 30 óvoda, 26 községi, 3 rk., tehát összesen 29 állandó menedékhaz van, 72 községben azonban csakis nyári mene­dékház létezik, de azokban is a vezetőnői állás pályázó hiánya miatt legtöbbnyire nincsen be­töltve, igy ezefi 72 községbe kellene óvoda. De mivel ezen 72 község közül több igen ki­csiny község, mint Kovácsi, Palatinca, Lápafő, Várong stb. stb, továbbá miután igen sok sze­gény is, csakis a nagyobb és jobb módú, kü­lönösen németajkú községekben volna nagyon kívánatos az állami óvoda szerve:ése. A gyermek védve van ez által minden ve­szélytől, ertelme fejlődik és ami fő, korán tanul magyarul, mire iskolába megy, már az alapja megvan, gagyog magyarul, igy könnyebb lesz a tanítónak es 6 ev alatt jól megtaníthatja vele édes drága hazánk nyelvét, a magyart, mert ha jó a' magyar kenyér, az állam sok kedvezmé­nye, tudja és használja is mindenki annak zeng- zetes nyelvét, a magyart is. Valami 60 községet szólítanak fel a napok­ban, hogy állami óvoda szervezése tárgyában az ottani képviselőtestülettel azonnal tárgyaljon és hozott határozatát a kihirdetést igazoló köz­ségi bizonyítvánnyal együtt a vármegye kir. tanfelügyelőjéhez folyó évi augusztus végéig 3 egyenlő példányban terjessze be. A miniszter megkívánja, hogy a község adjon, illetve vállalja magára: 1. a telket, 2. a 3 százalékos óvodai pótadót, 3. az épületet, 4. az épület mindenkori jókarban tartását, 5. an-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents