Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-19 / 25. szám

s

Ezek után gyakorlati kérdésekre terelődött a vita. Ortfy Lajos szerint elengedheilen kelték a szövetkezet létesítése esetén, hogy a termelő oly árban legyen köteles borát a szövetkezetnek átengedni, mint azt a kikUldcndö bizottság megállapítja. Ezt többen kivihetetlennek tartják, miért is Simontsits Elemér alispán azt az eszmét veti fel, hogy a szövetkezet tagjainak a borait ne legyen kénytelen a szövetkezet megvenni, hanem ahol jó borokat találna, csak azokat vegye meg és azután értékesítse haszonra, ami kényszerítené a jó bor előállítására a termelőt. — Ugyancsak Simontsits veti fel a bortermelők kartellre lépésének eszm jét, valamint a városi nyilvántartás és hatósági borközvetitő eszméjét is.

Miután a bizottság csakugyan meggyőződött arról, hogy a szövetkezet csak egy kis töredék érdekeit képviselné, inig a várod borértékesitési hivatal a város összes lakosságáét, tanácskozásai végeredményekép, miután Ortfy Lajos bizottsági tagnak az előkészítő munkálatokért hálás köszönetét mondott, szívesen járul a felvetett, prak tikusnak látszó ideához. Ami a kivitelt illeti, a szervezendő borértékesitő hivatalt úgy képzeli el az indítványozó, hogy azt szakavatott, üzleti ügyekben teljes jártasságú agilis férfiú töltse be. Nem zárkózik el attól sem, hogy az illető esetleg külföldi állainpolqár legyen, fő hogy nagy üzleti összeköttetéssel bírjon. A város biztosítson tisztességes fizetést neki s emellett a termelők az eladáskor nagyobb közvetítési díj adásával akár miniszteri fizetéssel felérő jövedelemliez#is juttassák, bőven visszatérői ez az egyeseknek amúgy is csekély kiadása, ha Szekszárd borai ismét utat találnak a világpiachoz.

Ez eszme ügyében lloda Vilmos elnök már holnap délulőtt ll órára népgyiilést hívott össze a városház udvarára, amely népgyülés aztán a város polgármesteréhez fordul, hogy a képviselőtestületnél javaslatot tegyen e nem kis fontosságú állás szervezésére. Szóval ott vagyunk, a hol ezelőtt 3 évvel. Simontsits Elemér okos indítványát már akkor is megtette. Hol volnánk, ha már akkor annak megvalósításához láttunk volna. Pincéink most legalább is üresek volnának. De mindegy. Jobb későn, mint soha.

Adja az ég, hogy siker koronázza a boraink értékegitéséro most már komolyan s teljesen uj irányban megindult mozgalmat!

VÁROSI ÉLET.

Képviselőtestületi Ülés. Szekszárd város képviselőtestülete folyó hó l'J én délután 3 órakor a városház közgyűlési termében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. A belügyminisztérium által leadott rendőrségi szadályrendelet tárgyalása. 2. CscutlőrlakKÖZERDEK

tanya építése irán'i előterjesztés és ezzel kapcsolatosan előterjesztés v báró Augusz árvaház Wosinsky Mór-utcai kertjének megvétele, úgy az épitési költségnek kölcsön utján való megszerzése iránt. 3 A Sió Sárvíz szabályozási munkálatainak a városi területen való megengedése. 4 Előterjesztés a Kilvintér szabályozása iránt. 5. Simon Takács Ferenc és társai kérvénye utátenge- dés iránt. (5. Csapó Jenő kérvénye területmegváltás alól való felmentése iránt. 7. Bertalan István villamtelepi gépész kérvénye fizetésének kiszolgáltatása iránt.

A tamásii sportegylet erdei bálja.

— 1909. junius 12-én —

Azt mondják Tamásiban, hogy a fiatal sport- egylet hadat izent mindennek, ami régi és tiszteletre méltó. Például : az ős „Juniális“ helyett kitalálta az „Erdei báli“. Azt is mondják, hogy csak a fiatal sportegyletnek lehet olyan disz- szerencséje, hogy egy esős hét szombatján száj raz(VV) mulatságot rendezhessen. Ez is szakítás a liagvománynyal, mert ilyen esetről ama bizo nyos rósz memóriával biró legidősebb urak sem tudnak. Igaz, liogy bárom templomban is imádkoztak: „Szent Modárd, nyári mulatságok védője, adj szép időt!“

Öt órától kezdve szakadatlan sorban vonultak be a párok a „sóhajok liidján“ át. Újság volt, hogy az egylet nőtagjai vállaltak rendezői tisztséget, minek jeléül óriási, lobogó szalagosok • rókát viseltek az egylet színeiben, zöld-fehérben.

Hét órakor ráhúzta a cigány, hogy: „/ír/ a kc.rclc erdőt járom én “ és megkezdődött a tánc. Eleinte csak gyéren, mert a közönség eloszlott illatos epret, tarka virágot^zedni; de csakhamar megtelt a tánchely. Nemsokára feltűntek a zöld lombok közt a szivárványsziu lampionok is, felgyulladtak a zöld-fehér lámpák, Iran spar ént ben hirdetve az egylet jelszavát: „Csuk frissen “

A sportegyleti fiatalság ugyancsak kitett magáért és miután az ősz főrendező példáján felbuzdulva a már csak szivükben fiatalok sem maradtak hátra, nem sok táncosnő fázhatott meg az ülésbén. Nagy baj volt, hogy a váratlan jó idő feletti örö i öt is kellett öntözni - igy igazán nagy volt az elfoglaltság.

Valaki ntuán kitalálta, hogy távolabbról szebb a kivilágítás De a gardedámok véd- és dac szövetsége csakhamar kieszközölte a kérlelhetetlen főrendezőtől a távozási tilalmat. Vesztükre, mert a kordon aztán haza sem eresztett senkit.

Mígnem az ég peremére a rózsa ujj u Eosjri- irta (neki úgy látszik, nem az a nótája, hogy: „Nem írok

“ stb.) - a három órát. Mikora viola- szín pitymalat elhomályosította ti lámpákat és az egymásután ébredő csalogányok tulharsogták a

muzsikát, akkor a legmegkövesedettebb kebelből is kitört a fohász, hogy „Istenem, be szép!“ Bi zony, ezért az erdei hajnali ébredésért érdemes volt virraszíáni, inert ez volt a legszebb.

A jelenvolt hölgyek közül a következőket sikerült feljegyezni: Bojár Romáimé, Breuer Sá- muelné, Debreceni József dr. né, Fekete Józsefné, Freyler Károly dr.-né, Havas Béláné, Hering Alajosné, Hímmel Lőrincné, Ivelics Pálné, V. Kovács Lajosné, L itrányi Jenőné, Molnár Nándorné, Német Gézáné, llihmer Aladárné, Tamaska Lajos dr. né. —-. Bojár nővérek, Breuer Margit, Drágíts Mariska, Fekete nővérek, Hessz Szeréna, Hering Gizella, Himmel Szilvia, Lisbauer Bözsike, Molnár Paula, Parragh Ilonka, Roder Kamilla, Péchy Irma, Freyler Magjluska, Havas Sárika, Német nővérek stb.

A mulatságnak különben érdekes vendége volt: a schleswigholsteini herceg vadászmestere, Girot lovag, aki a vadviszonyokat tanulmányozza esetleges bérlet céljából. A porosz főurnak nagyon tetszet a magyar mulatság, amit nem is lehelt csodálni! Zaptqa bereue.

HÍREK.

— Személyi hir. Apponqi S índorné grófné, Apponyi Sándor gróf aranygyapjas vbtt. főka marás mester neje folyó hó lti-án a gyermek patronage ügyében Szekszárdon időzött. Vele együtt érkezett Klammerer Ernő dr. szépművészeti igazgató is, ki a Muzeum egyesület az napi ülésén vett részt. A grófné" ez alkalommal Simontsits Elemér alispán és Kümmerer Ernő dr. társaságában megszemlélte a vármegyei múzeumot is, ahol Kovács Aladár igazgaztó őr kalauzolta. Szekszárdon időzése alatt özv. Simontsits Béláné úrnő vendége volt

Szabó Károly országgyűlési képviselő a muH vasárnap részt vett Pap Elek országgyűlési képviselőnek, a Kubán 25 éves képviselősége alkalmából rendezett jubileumán, ahol a közebéden való beszédjével általános tetszést aratott. .

— Kinevezések. A király dr. K. IJppich

Dezső kalocsai törvényszéki jegyzőt a "kalocsai járásbírósághoz albiróvá, — a pénzügyminiszter Tóth I'm re szekszárdi pénzügy igazgató sági napi- dijast ideiglenes minőségű kataszteri irattárt kezelő irodatisztté nevezte ki.

— Áthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter G a a 1 Miklós szekszárdi mértékhitelesítőt Hódmezővásárhelyre helyezte át.

— A tulipánszövetség alelnöke. A Tulipánszövetség Magyar Védőegyesület Budapesten vasárnap tartott közgyűlésén a szövetség al- elnökéve Apponyi Sándorné grófnőt, Apponyi Sándor gróf, aranygyapjas v. b. t. t, főkamarásmester, lengyeli nagybirtokos nejét választotta meg.

1909 junius 19

— Igyál, régi cimbora! Lásd, én akkor még inni se tudtam. Csak dolgoztam, csak iparkodtam, s mi lett a vége ? Mikor már betegre faradtam magam, Piroska egy borús őszi napon lefeküdt és fel se kelt többet. A városból kiho zattam az apát urat, az temette el; én pedig lézengtem, mint a gazdátlan kutya, nem volt maradásom sehol. Tudod, te a vándoréletben nem érezhetted olyan egyedül magad, mint én a sötét özvegységben.

O is felhörpintette a pohara fenekéig a borát s úgy folytatta:

— Nagysokára mégis akadtam egy jó asz- szenyra. Tudod, angyali jó az elsőhöz képest. Szerető, hűséges, türelmes, meg van elégedve mindennel, inkább ő dolgozik helyettem, csakhogy én el ne fáradjak, szóval egy igazi áldott jó teremtés. Csinos is, fiatal is. Boldog lehetnék mellette és mégse vagyok az.

Szabó Pali arcán felcsillant valami káröröm féle

— Ugy-e csodálkozol ? Pedig úgy van. Nem vagyok boldog; nem tudok boldog lenni. Úgy érzem, hogy halálra vagyok Ítélve és remegve számlálom a napokat, mint a kit akasztani visznek. Valami dolgozik, őröl, tör-zuz itt belől; hol a fejem zug bele, hol a torkom szárítja ki, hol a mellem szorítja össze. És fogyok, sorvadok, nem tudnak segíteni rajtam, se orvos, se javas- asszony. Úgy érzem, hogy nem sok idő telik bele és özvegy lesz az én szép, fiatal feleségem és nem tudom felnevelni a két kicsi lányunkat.

— Hát félsz a haláltól, Tamás ?

— Nem, a haláltól nem félek. De félek a kinjaitól, a miket hírnököknek előre küld. Ezektől félek és már most is többet kínlódom, mint az a halálos beteg.

— Pedig nem látszik meg rajtad.

— Mert csak belső kínokat szenvedek. Éjjel nem alhatom, nappal nem nyughatom Nincs ! étvágyam, nincs kívánságom semmire. A bort se ■ szerettem soha; nem voltam kártyás, nem voltam éjszakázó. És most bort iszom, kártyázom, éjszakázom, mulató cimborákkal ütöm agyon a féléjszakát. S mindezt azért teszem, hogy a kin jaimat, a gyötrődéseimet elfeledjem.

— Hát a feleséged ?

— Ö, az áldott jó lélek, tudom, hogy titokban mindig sir, de ő maga mondja, keressek szórakozást, cimborákat, társaságot. Otthon meg úgy ápol, úgy gondoz, hogy az ágyban fekvő nagybeteget se különben. Hiszen, ha ágyban tudnék maradni! De nem tudok ott se pihenni, átgyötrődött álmatlan éjszakák dacára nappal se alszom. Csak ha a feleségem puha karjával átkarol, ha megcsókolja forró homlokom, akkor nyugszom meg egy percre, de a másikban már elküldöm magamtól, mert az ölelés is fáraszt, a csők is rosszul esik.

Szabó Pali az órára tekint.

— Éjfél felé jár. Haza kellene menni. Látod, Pali, mért nem te vetted el Piroskát. Most neked is volna, hova haza menned s én se mennék igy haza, előre félve az éjszaka álmatlanságának kinjaitól, a betegségem rémlátásaitól.

Amaz a botja után nyúl.

— Hát te is jössz ? Hol keresel éjjeli szállást, ha itt nem? Nincs ám a faluban ma semég második vendéglő.

Szabó Pali bizonytalanul felel és nem néz a Kovács Tamás szeme közé.

— Megyek. Hozzá vagyok szokva az éjszakai gyalogoláshoz. Legalább reggelre a városban leszek.

Magában pedig ezt gondolja:

— Hát kiengedjelek a kezeim közül. Hát ne boszuljam meg, a miért tönkretetted az életemet! ? Moit itt vagy előttem. Az éjszakában csak egy revolvergolyóba kerül és meg leszek boszulva. Meg lesz boszulva egész tönkretett életem !

Kovács Tamás elindul az ajtó felé.

— Hejh, cimbora, én bizony irigyellek. Irigylem az egészségedet, a nyugodalmadat, mert senkid sincs, hát nem bánt semmi. Még az se, ha beteg vagy is. Leglelebb bevisznek a kórházba. De én nálam nincs kinlódóbb, nyomorultabb ember!

A korcsmaajtó kilincsén a keze és úgy tör ki torkából hörögve a szó :-— Tudod, ha most valaki leütne oda kint, de úgy, hogy mindjárt meghalnék, jót tenne velem.

Szabó Pali megáll, mint aki észhez kap elég jókor ahhoz, hogy ne tegye meg, amit akart.

— Hát nem jössz?

Az ajtóból szól viszza Kovács Tamás.

— No, akkor jó éjszakát.

— Jó éjszakát, Tamás. Nem megyek, mégis itt maradok reggelig.

És Szabó Pali visszaül az asztalhoz s a fogai közt mormolja:

— Hát szeretnél meghalni, hogy ne kínlódjál tovább ?! Aki leütne, jót tenne veled ’... No ezt a jót én tőlem ne várd!