Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-19 / 25. szám
25. szám. Szombat, 1909. Junius 19 Szekszárd, V. évfolyam. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutáoyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIK. SELYEMTENYESÍ6TÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : BODNÁR ISTVÁN. Egy es szám ara 20 fillér. A Katonaság szociális nevelése. Hogy a azociálizmus virulásának korát éljük, mindenki tudja. Szociálizmus mindig volt. De sohasem volt olyan öntudatos és tevékeny mint korunkban. És legyünk rá elkészülve, hogy az idő haladásával a szociálizmus fejlődni fog. Es ne féljen senki a gondolattól: szociálislák legyünk mindnyájan. Mert hogy milyen irányban fog fejlődni a szociálizmus, tőlünk függ, ha megértjük és megfogadjuk a kor szavát. Bele kell élnünk magunkat a szociálizmus eszmekörébe és rá kell nevelnünk a velünk és utánunk jövő nemzedéket. Az ifjúsági egyesületeket a szociális eszme hozta létre. Belátták, hogy a népiskola maga nem képes a mai kor férfiát kinevelni. Nem is a tanköteles kor az a kor, amikor a szociális nevelést nyújthatjuk. Az a kor csak a tanköteles kor után kezdődik. A népiskola neveljen az életnek, de nem nevelhet az éleiben. Az isr kólát elvégzett ifjúság az életbe lép. Es hogy az élet a benne támasz nélkül álló ifjúra nézve nem a legjobb nevelő, mindenki tudja, itt veszik kezükbe az ifjút az ifjúsági egyesületek, de nem hogy kézen fogva vezessék, hanem, hogy irányt és urravalót mutassanak neki. Mert a kézen fogva való vezetéssel nem erősítjük, hanem gyengitjük az ifjúságot. Még ambícióját és öntudattalan életelveit is elaltatjuk. De ez még jó eset. A rosszabb eset, azonban az, hogy az ifjúság megunja gyámkodó kezünket, önállóság, szabadság után vágyik és jobbnak találja az életet az egyesületen kívül. A kivülállók pedig egyáltalán nem kívánkoznak körünkbe. Azt hiszem ez az pka az ifjúság nagy részében az ifjúsági egyesület iránt táplált, ellenszeuvenének. Szerény véleményein szerint tehát az ifjúsági egyesületnek nem szabad iskolának lennie. .Kerülni kell mindazt, ami azt iskolaszerűvé teszi. Ismételjük és bővítsük azt, amit a népiskola nyújtott, fesztelen társalgási modorban. Neveljük az ifjúságba a szociális eszmét. Szoktassuk az olva- | sásra. Történjék mindez valláserkölcsi és hazafias szellemben és elérjük célunkat. Az ifjúsági egyesületből az ifjakat a hadsereg veszi át. Rövid néhány év kérdése a hadsereg reformja általános kétéves szolgálattal és ezzel kapcsolatban az ujoncjutaléknak 50 százalékkal való emelésével. Kivétel lesz tehát azon ifjú, aki nem kerül a katonasághoz. De milyen iskola vár az ifjúságra a hadseregben? — Bátran mondhatjuk, hogy rossz. Mert mit tanul a katona? „Drillt.“ Mást alig. Haza kerül a kiszolgált katona, a fegyverfogást, exercirozást elfelejti és akkor mije marad meg? A rossz erkölcse, melyet a katonaságnál tanult és egy kis elszokás a munkától. Jó szívvel bocsáthatjuk-e tehát Újainkat a katonasághoz ? Határozottan nem. Sőt, gondolkodnunk kell, vájjon érdemes-e fáradni az ifjúsági egyesületben az erkölcsös nevelésen. Mert hogy tönkremegy fáradságunk legalább ezen része, az majdnem bizonyos. De a szociálizmus, a demokratikus szellem kezd derengeni a hadseregben is. A modern kor, az „állandó“ hadseregeket néphadseregekké változtatja át. Minden ütközet egy-egy 'bizonyítékot nyújtott arra nézve, hogy a csatákat nem a jó fegyverek, sem a találás-százalékok döntik el, hanem a — férfiak. Mi a feladata tehát a hadseregnek? Hogy Újainkban a férfiakat nevelje ! Régen, amikor élte fogytáig szolgált a katona, a folytonos háborúk maguk kinevelték a férfiút, de ma és a jövőben, amikor ifjak szolgálják a hazát két rövid évig, eminens érdeke a hadseregnek, hogy férfiakat, erkölcsösjellemeket neveljen a maga részére; nemcsak, hanem a nemzet részére, melynek ilyen családapákra, ilyen polgárokra van szüksége, kik megállják a sarat veszéiy- ben-viszályban, kik készek bármikor mindenüket, életüket ha kell feláldozni a közjóért, a hazáért. Vihar. Tombol a szélvész, sikongva süvölt, Ostora alatt nyög szinte a föld. Egesatornából Szakad a zápor. A hömpölygő ár zavaros szint ölt, Tombol a szélvész, sikongva süvölt. Bősz hatalmaknak itt az országa, Faóriásnak, recseg az ága. Tűz lángok tépik A felhőt végig, Rémes csattanás kél a nyomába, Bősz hatalmaknak itt az országa. Az elemekkel küzd a természet, Hímes pompája szerteszéttépett. VirágoK kelyhe Földre leverve, Illatuk árja mind elenyészett, Az elemekkel küzd a természet. Vad csaták dúlnak, orkánok bőgnek, Szintere a föld bús temetőknek. Zokog a mennyég, A szemén könny ég, Piszkos hullámok széthömpölyögnek, Vad csaták dúlnak, orkánok bőgnek. * Néha a szívben is ily csata dúl, Megtépi, töri, szaggatja vadul. Meghasogatja, Jajjong alatta, Ha az indulat mind elszabadul, Az csak a vihar, a szívbe, mi dull Brandeiszné Frey Melánia. H o n k z n. — A .-Közérdek« eredeti tárcája. — Irta: Honthy István. A falusi korcsma füstös, borgőzös ivószobájában ül Kovács Tamás, a faki egyik legtehetősebb gazdája. Előtte bor az asztalon egy üvegben, de mellette a padlón földhöz vert poharak és fiaskók maradványai mutatják, hogy nem az első üveg az, ami előtte áll. Kovács Tamás túl van már a mai napi mulatságon; az ivótársai is lassankint mind el- szökdöstek mellőle s egyedül maradt, most már legfelebb ha a pipájával beszélgethet, melyből sürü füstöt ereget a levegőbe. Igaz, hogy a söntésből a csinos kocsmá- rosné ki-kikacsintgat reá és szívesen szóba is állna vele, de hát tudja, hogy úgyse lenne semmi haszna. Nem az ő kedvéért jár Kovács Tamás a korcsmába. Van neki otthon felesége, aki igazi szép asszony, s akármilyen mulatós is Kovács Tamás, akárhogy szereti is a bort, azért a feleségét is szereti 8 bizony nincs olyan huncut szempár, tüzes#ajak, csábitó termet, melynek kedvéért csak gondolatban is hűtlen lenne hozzá. A korcsmárosné rég tudja ezt s inkább kíváncsian, kutatólag tekintget reá, mintha okát keresné, miért is tölti az éjszakákat korcsmában, bor mellett Kovács Tamás ? Hiszen elég gazdag ahhoz, hogy gondja ne legyen ; a felesége szép asszony, szeretik egymást, hát akkor mi keserit- heti a lelkét, mi űzi a korcsmába, cimborák közé, bor mellé? Azt mondják, hogy valami belső betegsége van Kovács Tamásnak. Arról azt hiszi, hogy gyógyíthatatlan s ezért öli buját borba, mulatságba. De hát akkor inkább vigyáznia kellene magára, nem pedig igy siettetnie a végső órája elérkeztét. Egyszerre nyílik a korcsmaajtó. A hideg téli éjszakából egy ember lép be az ivóba. Erős, magas, vállas alak. Ruhája ócska, cipői elnyüttek s egész lénye a messziről jött szegény, elhagyott, magános ember benyomását kelti. Baljában egy ósdi, összekötözött táskát emel; jobbjában vastag, szöges végű bot. Ezek lehetnek társai, kik utján idáig kisérték, a hová most a hideg zord téli éjszakából megérkezett. Tétovázva ül le egy asztalhoz, fázósan rázkódik össze és bizonytalanul tekint szét. Az elősiető korcsmárosnétól egy pohár bort kér, melyet egy hajtásra csaknem fenékig kiiszik, újat azonban nem rendel. Látszik rajta, hogy fel akar melegedni egy pohár bor mellett. Kovács Tamás meredt szemekkel bámul a jövevényre, mióta az belépett az ajtón. Nézi, nézi, többször elforditja tőle félre a fejét, mintha nem is akarna vele törődni, de valami kényszer megint csak reá irányitja a tekintetét. És addig nézi, mig egyszerre csak elhatá- rozottan kel fel ültéből és tántorgó léptekkel odakerül az idegen elé. Egy pillanatra szó nélkül áll ott s aztán felkiált: — Adj'isten, Szabó Pali! Hát meg se ismersz ? Amaz rápillant, először idegenül, de arca egyszerre elváltozik és hangja szinte bereked, a mikor felugrik és szól: — Te vagy az, Kovács Tamás ? Ez pedig elkapja a másik jobbja*, jól megrázza azt és nevet.
