Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-16 / 3. szám
4 1909 január 16 két, alólirott tisztviselőket nem az V-ik, de sokkal kedvezőbb lakbérosztályba való sorozás illetne meg, mély tisztelettel újból esedezünk az előbb emlitett helyszíni vizsgálat elrendeléséért s ehhez képest megfelelőbb lakbér-osztályba való utólagos besoroztatásunkért, tessszük pedig ezt hittel, teljes bizalommal és reménységgel, de jövőnk felett való bizonyos aggodalmaskodással is, mert különösen a IX, X. és XI. fizetési osztályba sorozott itteni tisztviselők a háztulaldonosoknak előbb már emlitett lakbéremelési mozgalmával szemben teljesen védtelenek, az amúgy is szerényen dotált napi- dijasok pedig egyenesen a végkétségbeesés örvényébe so'dortatnak, ami voltaképpen nem is csodálható, mert a napidijak megállapítása a lakbér-osztályba sorozással lévén kapcsolatos, van itt napidijas, aki 10—20 filléres napidij javításban részesül. Bízva Nagy méltóságodnak kétségbe eddig sem vont kegyes jóindulatában. Mély tisztelettel vagyunk Szekszárdon, 1909. január 1-én a nagymeltóságu m. kir. pénzügyminiszter urnák, Kegyelmes urunknak kész szolgái: A szekszárdi állami és vármegyei tisztviselők. Az olasz szerencsétlenekért! A legnemesebb emberi érzés, a részvét támadt fel hatalmas arányokban az egész föld kerekségének lakói szivében annak a szomorú katasztrófának nyomán, mely a sziciliai föld- és tengerrenngés áldozatait érte. Minden ország népe elismerésre méltó áldozatkészséggel siet adományaival a szerencsétlenek segítésére s ebben a nemes versenyben részt kell hogy vegyen a magyar nemzet is s a nemzet minden tagja. Az emberszeretet, a szerencsétlenek és a balsors által sújtottak iránti irgalom érzésén kívül minden magyar embernek éreznie kell, hogy Olaszország, melyet a Gondviselés sújtó keze most oly súlyosan látogatott meg, nagy tisztelettel, a szabadság iránti szeretettel nyújtott otthont hazánk nagy fiának . Kossuth Lajosnak. Az az érzelmi közösség, amelyet az ő nagy alakja teremtett az olasz és a magyar nemzet között, bizonyára megnyilatkozik most a nemzet leányai és fiai szivében s könnyűvé fogja tenni az Országos Segítő Bizottság munkáját. Vármegyénkint és városonkint helyi bizottságok alakítását határozta el s ezek szervezése épített vár a Sárvíz partján állt egy' mocsaras tóban, alakját tekintve hosszúkás négyszögalaku volt. Őrsége 500 várkatonát számlált a várparancsnok vezetése alatt. A várban volt a dsámi, a gabona magtár és hadiszertár. A várost is palánka vette körül s mély árok, melyen át felvonóhíd s egy vaskapu vitt a városba. Népes város volt, Evlia 3000 re teszi a deszkatetejü szíik házak számát, melyek közül messze kimagaslott a bégnek s a parancsnoknak díszes palotája. Tamási palánkéról, melynek erőssege szintén régi eredetű, mert már 1315-ben találkozunk »tamási-i várnaggyal«, csak röviden emlékszik meg Cselebi. Dombon fekvő négyszögü erődítmény volt e palánka. melyet árok vett körül. Egy kapuja, parancsnoka, háromszáz katonája s egy mecsetje van — írja Evlia — bazárja, mináretje nincs. Végig kisértük Evlia Cselebit megyénk területén tett utazásaiban. Élvezetes és tanulságos volt ez a képzeletbeli utazás, mert finom lelkű s tudós kalauzra találtunk benne. Két nevezetes kútfőt köszönünk a törököknek : egyik a már emlitett defterek, az adóvám, s egyéb jövedelmekről szó'ó hivatalos feljegyzések, a másik Evliának útleírása. A defterek tulajdonkép rengeteg számadat halmazból állanak, de aki többet lát bennük, mint csak élettelen számokat, aki jól tud olvasni e számokban, az előtt mozgalmas képsorozat tárul fel a XVI. s XVII. század életéből. Evlia müve természetesen sokkal színesebb és elevenebb, de magában mégis épugy hiányos volna, mint a defterek ; a kettő egymást azonban nagyszerűen egészíti ki s főleg ezek szolgálhatnak alapul s helyes Útmutatásul a török uralom alatti idők igaz képének megkanstruálásában. (Folytatás és véje.) KÖZÉRDEK végett Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter a következő levelet intézte gróf Apponyi Géza főispán és dr. Szentkirályi Mihály szekszárdi polgármesterhez: „A Szicilai Segítő bizottság végrehajtó bizottsága folyó évi hó 9-én tartott ülésében elhatározta, hogy az összes főispánokat felkéri a vármegyei és az összes polgármestereket a városi helyi bizottságok alakítására, amelyek a gyűjtést a maguk területén külön végezzék. Ezen határozatból kifolyólag, mint a Sziciliai Segítő-bizottság egyik védője, van szerencsém Nagyságodat felkérni, hogy a városbeli urak közreműködésével a helyi bizottság megalakítása és a gyűjtés megindítása iránt intézkedni méltóztassék. A gyűjtés történhetik gyűjtő- ivekkel, vasy szinielőadások, felolvasások, tánc estélyek stb. kapcsolatosan. Az adományokból befolyt összegeket a Magyar Általános Takarékpénztárnál, a Magyar Ál talános Hitelbanknál, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál vagy a Leszámítoló és Pénzváltó Banknál kérem befizetni, mely intézetek ä be folyt összegek ingyenes kezelésére önként vállalkoztak. Az adományok egyenkint a helyi lapokban volnának nyi gtázhatók, mig az illető helyi bizottság által gyűjtött egész összeg, a fentneve- zett pénzintézetek egyikénél történt befizetés után, a budapesti napilapokban fog közzététetni. Megjegyzem még, hogy az egész segítő akció központja a kereskedelmügyi minisztériumban van, ahol e célra külön iroda rendeztetett be, mely minden felmerülő kérdésre szívesen szolgál felvilágosítással vagy útbaigazítással A gyűjtött összegeknek a pénzintézeteknél történt beszolgáltatásával egyidejűleg ezen iroda a gyűjtés eredményéről, illetve arról, hogy mely- intézetnél mennyi fizettetett be, tájékoztatandó lesz. Az iroda cime : Olaszországi Segély-bizottság, kereskedelmi minisztérium. Végül még közlöm Nagyságoddal, hogy a Segitö Bizottság által kibocsátandó gyüjtőivekből tiz számozott példányt fogok pótlólag Nagysá god címére elküldeni és kérem szíveskedjék in tézkedni, hogy ezen gyüjtőivek akár felhasználtattak, akár nem használtattak fel, legkésőbb folyó évi február hó 10-ig fentemlitett középponti irodához juttassanak vissza. Hazafias üdvözlettel Kossuth. “ * Vármegyénk főispánja és Szekszárd rt. város polgármestere már megtették az előkészületeket a segélyezés minél eredményesebbé tétele iránt. így gróf Apponyi Géza főispán a gyűjtés megindítására felkérte a következőket: Jeszenszky Andort, dr. Frühwirth Jenőt, Jozgics Józsefet, Fekete Ágostont, Biró Lajost, Streicher Józsefet, Padi Józsefet, Sass Lászlót, gróf Széchenyi Sándort, Bernrieder Jánost, Forster Zoltánt, Návay Emilt, Döry Frigyest, Simontsits Elemér alispánt, ki az egész vármegye területén fog gyűjteni. * Vármegyénkből eddig nagyobb adományokat küldtek: Apponyi Sándor gróf 100, a Duna- földvári Polgári Takarékpénztár 100 koronát. * A segély akció sikere érdekében a budapesti „Széchenyi-bál“ elnöke a következő felhívást bocsátotta ki: „Olaszországnak nincsen farsangja! A Széchényi-bál rendező bizottsága elhatározta, hogy idei bálja jövedelmének bizonyos hányadát a sziciliai borzalmas éjszaka károsultjainak javára fordítja. Azzal a felhívással fordulok ez alkalomból Magyarország összes báli rendezőségéhez, kövessék a „Széchenyi-bál“ példáját s szánják báli jövedelmeik egy bizonyos- hányadát az olasz károsultak javára, hogy a mulató Magyarország is kivegye részét Olaszországnak világrenditő gyászából, mely letarolta Itália legszebb virágos kertjét s hamvazó szerdával nyitotta meg: az 1909. évi olasz farsangot. Dobay István a »Széchenyi-bál« elnöke. Téli munka. Irta: Remete Oszkár. Előre bocsátom,, hogy egyáltalában nem " számitok valami nagy erdeklőd.esre. Mert bela- j tóm. hogy ma, mikor az élet minden térén, a politikától a háziiparig a lehető legkietlenebb a helyzet, mikor az embereknek elég gondut ad a váltóik rendezese, bizony kissé naiv dolog j őzikék és pintyőkék etetéséről irni. Ez a téma talán akkor érdekelte volna az embereket, mikor még a kemence mellett pipálva néztük a - lassan ereszkedő nagy hópelyheket, miközben j az asszony az ablakfülkében kötögette a végtelen hosszú zöld-szürke vadasz harisnyákat. ; De hát térjünk vissza, egy kissé abba az idegességet nem ismerő korba s ha talán akad egy pár ember, aki elolvassa és megfogad a i negyedszázados tapasztalaton alapuló tanacsa:- . mat, már azzal egy pár szegény all at megme- nekül az éhínségtől s erdő, mező nem lesz egy- j hamar oly kietlen, mint közéletünk, meg ta-jfl Ián magánéletünk is. Lesznek, akik későinek fogják talaini se- j raim megjelenését. Igazok van, akinél tele van j csűr és pajta, jól tette, ha már az első novem- | béri hóval megkezdte vadja etetését, de akit a -J múlt évi szárazság takarékosságra kényszerít,3 még most is elég jókor kezdi meg ezt a n.irr- J csak jószivü, hanem nagyon is hasznoth ijfó | munkát. Mert a vad a tél első mérget a ma- j ron gyűjtött erő birtokában sokkal konnyeb-4 ben kibírja, mint későbbi, esetleg utolsu kiro-T hanásait, mikor már ki van éhezve, oi van ' gyengülve. De egyébként is most, mikor megtartottuk J a hajtóvadászatokat, jól kipusztitottuk a va- 9 dunkat, mert bizonyára szégyenünkre kilőttünk a nemcsak aggancsnélküli bakot, (mintha táv szszal 3 nem találtuk volna meg), de talán meg sutát J is, ebéd utáni jókedvünkben nem sajnáltunk-J bravúrból lelőni egy pár toronymagasan re- I pülő tyúkot, a nyulakat pedig száz lépesről j lődöztuk _és a helyett, hogy legalább másnap ku- ! tyával megkerestettük volna a sebzetteket, nagy- , lelküen átengedtük őket a rókának és a v adorzónak, — ráérünk most már a vad ovasara j is, nehogy úgy tegyünk, mint az ősz, Petőfinek j »A puszta télen« című hangulatos versében : A mit a kikelet , És a nyár gyűjtöget, És nagy könnyelműen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli. — Azzal ugyebár mindnyájan tisztában vagyunk, hogy ma már a vadászat nem nyers ‘ lovagi kedvtelés, sem nagyúri sport, hanem a vadhús után való nagymérvű kereslet folytan, J fontos nemzetgazdasági tényező. Azt is tudja j legalább mindenki, aki nemcsak »puskás«, hanem »vadászember«, hogy az óvás úgy aránylik a vadászathoz, mint az aratáshoz — ha nem is a vetés — 'de mindenesetre a trágyázás. 1 Az óvás legfóntosabb része pedig a téli ctetes. Ha nincs nagy hó, az etetes nem feltétlen ] szükséges a vadászterületen, de ha mély hó 4 fekszik, különösen ha az fagyos, vagy epen kérges, úgy, hogy a vad nem tud áthatolni ; rajta, akkor egész vadállományunk is elpusztulhat az etetes elmulasztása következtében, nem is szólva az erdőben okozott nagy karról. A vaddisznót kevesen fogják etetni, mert egyrészt nagy károkat okoz nyáron, másrészt etetése sokba kerül. Kivált az idén aligha fogja valaki Tolnavármegyében burgonyával jóltartani a vaddisznóit. De van olcsóbb eledele : is a sörtevadnak : szedessünk ősszel gyerekekkel makkot, meg szelíd gesztenyét, ezeket a szarvas is nagyon szereti. Ä szarvas, dámvad és őz számára állítunk egyszerű saroglyákat s ha sajnáljuk bele a szénát, erre is van egy olcsóbb megoldás. Vágassunk nyáron, lehetőleg az elején, zöld gallyakat olcsó, ráérő munkaerővel, ezeket szárogassuk meg a napon, de csak kevéssé, máskép lehullik a levél, kössük kötegekbe s jegyük fel a padlásra. A vad, ideértve a nvulat is, nagyon szívesen megeszi télen. Az erdőben e nyeséssel kárt nem teszünk, sőt a fácánosban úgyis tanácsos egyes részeket nyesegetni, hogy tel ne nőjjenek, az igy nyert gallyakat télen nagyon jól el lehet etetni. Ha nagyon mély- a hó, akkor utakat is kell tiporni, hogy a vad rátaláljon az etető- 5 helyekre. Ha az erdőben sáros rétparcellák vannak, melyeknek szénája nem sokat ér, hagyjuk kint azt az egypár boglyát, a szarvasok nagyon meg fogják köszönni.
