Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-10 / 28. szám

2-ik oldal. 1909. julius hó 11. KÖZÉRDEK. 28. szám. tulajdonunk, mert mi, magyarok szerez­tük azt meg s védtük ezer veszély ellen. Nincs szükségünk tehát, elsősorban arra, hogy kíméljük, ha ugyan kímélet az, amiből az illetőkre kár háramlik, az idegen ajkúak nemzetiségi érzelmeit. — Magyar tanítás, oktatás, magyar nyelv mindenhova, ahová a magyar állam ha­talma kiterjed. Elűzni, elkergetni min­denkit és mindent, aki ennek a törek­vésnek ellene mer szegülni. A német s idegen nyelvű szinelő- adásokat az ország egész területén be kell tiltani. Nincs semmi szükségünk arra, hogy a mi zsenge s fejlődésben levő irodalmunk és művészetünk a teljes virágzásában levő idegen, de főleg német kultúrával versenybe álljon. Nem kell német színészet, ha a fővárosi színigaz­gatók még úgyis erőlködnek, mert azok­tól még csak nem is tanulhatunk. Nincs szükségünk arra, hogy az alvó oroszlánt évenként felébresszük s igy mestersége­sen idézzük elő azt, hogy az végleg el is aludhasson. — Ha az államhatalom gyenge ezen merényletek ellen, álljon a társadalom, mint egy ember tiltakozó szavával ellent s ne menjen oda, sem akkor, sem máskor, mikor magyar elő­adásokkal akar vezekelni bűneiért, ahol a magyarság esküdt ellenségei igyekez­nek a magyarság legnagyobb ellenségét a német szót uj életre ébreszteni. A szoczialisták leghatalmasabb fegy­vere ma már a boykot. Boykottal kell kivégezni mindazokat, kik a magyarság, a magyar érzelem esküdt elleneseivel egy táborba szállanak. Veszszenek el ők, hogy velük veszszen az a törekvés is, mely hatásában a magyarság kárát, vesz­tét okozhatja. Erős nemzeti érzésünk volt a múlt­ban az, melyen minden ellenséges indu­lat, mint sziklaszirten a tenger hulláma megtörött. Ezt az erős érzést beleoltjuk ifjúságunk szivébe, hogy az onnan ki­irhatatlanul gyökeret verjen s felvehesse a küzdelmet azokkal, kik a régi kor bűnös szellemeit igyekeznek halottaikból kiásni. Ha a nagy nemzeteknél a soviniz­mus erény, mely dicséretet, méltánylást érdemel, az nálunk magyaroknál sem lehet bűn, sem barbárság, sem semmi egyéb, amikkel ellenségeink, hogy meg­félemlítsenek, megrágalmazni szoktak. Magyar érzelmeinkkel ne vonuljunk szégyenkezve félre, hanem igenis tüntes­sünk mindig, minden alkalommal, ami­kor csak módunkban van, hogy hasznára lehessünk véle a magyarságnak, hazánk­nak s evvel egyben mindnyájunknak. Hogy külföldi és belföldi ellenségeink mint vélekednek felőlünk, avval pedig törődjünk ugyanannyit, mint amennyit ők a mi véleményünkkel. ÉRTESÍTÉS! A nagyérdemű közönség szives tudomására hozom, hogy f. évi május hó 1-én Nagyká­rolyban, Kisfiajduváros-nica 1. szánt alatt egy a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő fehérnemű és vegytisztító intézetet nyitottam, melyben mindennemű fehér- és ruhanemüek, ingek, gallérok, kézelők, blúzok, csipkefüggönyök stb. a legnagyobb pontosság­gal jutányos árért takarittatnak és tisztittatnak. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradtam kiváló tisztelettel Zvolenczki Vilmosné. Az aratás. Elmúlt Péter-Pál napja és az aratók végtelen serege lepi el az ország áldásos földjét. Milyen lesz a termés ? Olyan-e, amilyen­nek Darányi ur még jó utoljára lebecsültette, avagy olyan, amilyennek a gazda becsüli ? Még pár hét és tények alapján tudni fogjuk, hogy ismét jó termésünk van. Mert ami a búzában talán hiányzik, azt kipótolják a tavasziak és a kapás vetemények és a — nagy árak. Aratás­kor 16—17 forintos búza! Ily gabonaárakat véve számításba, kétségtelen, hogy a gazda az idén is bő esztendő előtt áll és a nemzeti va- gyonosodás ebben az évben is kellő tápot nyer. Hol maradnak hát az agráriusok a tőzsde ellen irányított hadjáratukkal ? Hát csakugyan a tőzsde csinálja az árakat? No hát, ha a tőzsdétől függ­nek az árak, ez esetben ugyancsak jó és nagy agrárius a tőzsde. Ámde ez is csak olyan ag­rárius igazság. Mert az árakat a világkonjuktura alkotja és a tőzsde ellenőrzi és nyilvántartja. És ez képezi a tőzsde nagy jelentőségét első­sorban a termelő gazda érdekében. Mindaddig mig a tőzsde képezi az árak óramutatóját, a gazda világosan lát és tudja magát mihez tar­tani. És az agrárius urak ettől az intézménytől akarják megfosztani. Miért? Épp úgy, a mint legjobban szeretnék, hogy a paraszt Írni és ol­vasni se tudjon. Minek is. Hiszen őrködnek ér­dekeik felett az agráriusok. ............................................................................... fc % * Cs éplötulajdonosok figyelmébe ! * m * 1 .• .* Géphajtó ssijak : : mindenféle méretekben legnagyobb válasz­tékban és legolcsóáb árak mellett kaphatók * Fried Jenő börkereskcdésében Deák-tér, f Nagykárolyban. “^B8S * ...........................................................* Néhány szó az emléktábla felirathoz. Somosi Miklós által a gör. kath. egyház­megye, a hívők és a helybeli főesperes ur el­len intézett kirohanásra a lapunk előző szá­mában előadottakon kívül a helybeli gör. hath, román egyházhoz tartozó hívők felkérése folytán, olvasóink tájékoztatása czéljából az ügyet egész terjedelmében az alábbiakban is­mertetjük : Nem szándékunk ugyan visszatérni a 7 évi küzdelemre, a melyet a helybeli gör. kath. ruthén egyháztanács vívott meg a nagyváradi gör. kath. egyháztól a munkácsi gör. kath. ruthén egyházhoz való átcsatolás érdekében, itt csak azt óhajtjuk tárgyalni, mily indok nél­kül zavarta meg Somosi Miklós az általa min­den meggondolás nélkül készített emléktábla felirattal a kedélyeket s mily indok nélkül vá­dolta meg Dr. Radu Demeter nagyváradi gör. kath. püspök ur Öméltóságát, a helybeli hívőket s általánosságban a gör. kath. egyházhoz tar­— Te Vaszily, hát pogány lettél, hogy megfeledkeztél családodról ? — Hát nem hagytam ott a földeket meg a házat? Az asszonynak is van keze — patto­gott Vaszily mérgesen, mintha igaza volna, — pedig már az ő lelkiismerete is megmozdult s eszébe jutott, hogy a föld javát ő adta el, a házra pedig még harmadéve Ígért pénzt, hogy az asszony rendbe hozassa. — No-no Vaszilykánr, én nem akarlak leczkéztetni, annyit azonban bátran megmond­hatok, hogyha olyanforma magamfajta zsellér­ember lettél volna, akkor csak értettük volna, hogy mit akarsz Amerikában, de akinek csak egy tenyérnyi földje van is, annak otthon a helye, mert az a szorgos kézben izesebb ke­nyeret ad a családjának, — mint az amerikai dollár. — Jó ám a kenyér mellé a só is Iván; a föld mellett a dollár is elkel. — Persze, persze, különösen akkor, ami­kor az asszony már nyomorékká lett a mun­kában, a férj meg elszokott az eke szarvától — tört ki Ivánból a keserűség, mert nagyon szánta azt az asszonyt. — Csak nem beteg az asszony? — rő­könyödött meg a Vaszily — hisz a nyáron azt irta, hogy egészséges. ______________ — Hisz még nem fekszik az ágyban, de majd szemfedőre kell majd a pénz, ha kenyérre nem küldesz. Az Iván beszéde nagyon szivén találta Vaszilyt, napról-napra szomorúbb lett, úgy hogy Iván szinte meg is bánta, hogy annyira meg- ijjesztette, hátha még húzta volna az asszony igy is? — Ej, mikor az egész falu szánja, csak ő nem törődik vele — nyugtatta meg magát ilyenkor. A Vaszily meg csak terveit, számitgatott s egy szép napon azzal állt elő, hogy haza­megy a falujába. Iván lebeszélte s azt tanácsolta neki, hogy inkább az asszonynak küldje az útiköltséget, hogy magához jöjjön, de Vaszily többé nem hallgatott rá. Gyönge lelkű ember volt, akit a pénz el- vakitott s családja iránt közönyössé tett s mikor a baj rázúdult, akkor legyőzhetetlen vágy fogta el, hogy hazamenjen, segítsen rajtuk s mentse meg őket. Hja, ha a gyönge emberek tenni is tud­nának, nemcsak sóhajtozni. Hazament. _____Otthon a pusztulás fogadta. Fel eségéből görnyedt, köszvényes asszony lett, a gyermekek arczárói a nélkülözés ritt le. Az udvart a burján verte fel, a háztető is le- kivánkozott. A viszontlátás öröme helyett, mérhetetlen keserűség fogta el szivét s rárivalt az asszonyra: — Hát igy viselted gondját a portádnak ? — Ember nem félsz az Istentől, ezért is engem vádolni, hát kiildtél haza csak egy hun- czut krajczárt is? — Úgy, úgy, mormogta Vaszily az orra alatt s kifordult a szobából. A rossz lélek egyenesen a korcsmába vitte. Oda pedig csak az első lépés a legnehe­zebb, a többi valahogyan egyre szapoiábban következik. Szive ugyan megdobbant, mikor kezét a kilincsre tette, de indulata győzött, meg aztán a falunak is meg kellett mutatni, hogy nem tért vissza üres kézzel. Késő este tért haza s amikor az asszony meglátta, azt kívánta, hogy inkább sohse látta volna, minthogy a szorgalmas, józan Hirka Vaszilyt igy kellett látnia. Vaszily meg ahogy az első lépésen túl­esett, gyorsan próbálta a másodikat is nem­sokára. Amikor a készpénz elfogyott, a gyönge, elcsigázott asszonynak nemcsak a gyermekekre kellett dolgoznia, hanem a henyélő férjre is. Legolcsóbb beszerzési forrás! intézet. O__________________________________________ Alapittatott 1873. evben. Állandóan raktáron tartok I-so rendű salgótarjáni és porosz TÜ ZELŐ KŐSZENET, "“"“L'r MS, Iff", KOVÁCS-SZENET Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)

Next

/
Thumbnails
Contents