Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-08-21 / 34. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 34. szám. Hiszen nagy események vetik előre árnyékukat. Sötét felhők gomolyognak hazánk egén és egyre komorabban tornyosul fölöttünk a zivatar kohója. Miért várunk tehát a védekezéssel, mért nem fogunk idejekorán hozzá, hogy imunissá tegyük gyermekeinket a nemzetköziség egyre terjedő mételye ellen? Ennek egyetlen módja van és ez az, amelyet fentebb fejtettünk ki: dicsőséges múltúnk nagy eseményeit necsak száraz történelmi anyagként ösmertessük meg az ifjúsággal, hanem igenis olyké- pen, hogy felkeltsük ezek iránt a tanuló ifjúság érdeklődését és lelkűkbe csöpög- tessük azt a meggyőződést, hogy erkölcsi kötelességünk a múlt alakjainak megünneplése. Nyiíra város legelőbkelőbb szállodája és étterme PITZER és HAUSER ahol kényelmes és kitűnő féregmentes szobák kaphatók. Társaskocsi minden vonatnál. Könyvvigécek a vidéken. Alig végződött az aratás, megérkeznek a gólyákkal a csalók is és megkezdik a működésüket a hiszékenyek közt. A múlt héten a közeli községekbe is kiment két vidéki ismeretlen nevű vigéc és a falusi nép között akart jó üzletet csinálni. Egyik községben többen összegyűltek vasárnap délután, mikor egy ismeretlen, magát vándorlólegénynek nevező alak lépett be. Azt mondta, hogy messziről jön és szállást kért. A magyar vendégszeretetre hivatkozott, szép szavakkal beszélt, úgy, hogy mindenkinek megnyerte a tetszését. Nemcsak a szállással kínálták meg, hanem még a délről maradt ételeket is feltálalták neki. Az ismeretlen vándorlegény pedig beszélt tovább mindenről, az atyafiak szája ize szerint. Egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett egy másik idegen is. Ez már nem szállást kért, ennek a ruhája is jobb volt és cifra szavak után kimondta, hogy ő előfizetőket gyűjt egy olyan könyvre, amelyikben minden tudnivaló benne van, meg szép olvasni valók is, és ez mindössze csak 60 krajcárba kerül, pedig 8 szép kötetet küldenek. Mutatott is mindjárt egy nyomatott megrendelést, amelyre nagy betűkkel volt felírva: Csak 60 krajcárt kell fizetni. Ekkor kezdődött a vándorló legény szerepe. Elkezdte ő is dicsérni a könyvet, mondta, hogy látta is már, megér az még többet is 6Ó krajcárnál. Akadt néhány aláíró, akik nem sajnálták a 60 krajcárt. Egyszer csak egyiknek eszébe jutott végig olvasni a nyomatott Írást, amelyikből aztán kitűnt, hogy a megrendelt könyv ára nem kevesebb, mint 120 korona és a portóért kell csak 60 krajcárt fizetni. A vigéc erre már menekült volna, de nem lehetett, sőt a vándor- legény is szaladt az ajtó fele. Ekkor tudták meg a gazdák, hogy a vándorlegény is csak azért ment, hogy ajánlja a megrendelést és hogy tulajdonképpen a két jómadár egy társas cég, amely a hiszékenyek kifosztására alakult. Persze nem voltak ők se restek, elszedték a megrendelést és irgalmatlanul elverték a két svihákot és azután kilökték őket, hogy menjenek a bírósághoz, ha fájnak az ütések. A jómadarak azonban való .zinüleg nem mennek oda. Azt suttogják . . . Azt beszélik . . . hogy a fogyasztási szövetkezet azért szerződtette Borsost üzletvezetőjéül, hogy ne tűnjenek fel annyira azok a borsos számlák, a melyet részvényeseinek benyújt, hogy Kaufmann Lipi birkózni akart Czájával, azonban ettől a siró-egylet választmánya eltiltotta, hogy Kalafoni Jenő szövetgyárat létesít s gyárvezetőjéül Szobovits Antalt szerződteti, hogy Taub Samu szombaton délután a „Magyar Király“ kávéházban irta meg pöstyéni éleményeit a „Magyar Figaró“ számára, hogy Csengeri Móricz bátyánk kijelentette, hogy ha az orth. izr. egyház nem intézkedik sürgősen a rabbi választás kérdésében, ő fog pályázni erre az állásra, hogy az elmúlt héten érdekes billiárd játszma folyt le a „Magyar Király“ kávéházban. Két ur fogadott egy szekér szalmába. A vesztő fél most azt követeli, hogy a fogadás tárgyát közösen fogyasszák el, hogy egyik helybeli polgártársunk állandóan egyházi gondnoki állásra pályázik, ennek daczára sem sikerül neki még csak a sekrestyési állást is elnyernie, hogy Jakab József kereskedő felkereste az állami mértékhitelesítő hivatali tisztviselőt s ajánlatot tett neki, hogy közösen ócskavas kereskedést nyissanak, hogy a legközelebbi városi közgyűlés hozandó határozata szerint a közrendőrök közzé csak érettségizett egyéneket fognak felvenni, mert a jelenlegi közrendörök képesítése nem áll arányban a nagy fizetéssel, a mit élveznek, hogy Hirni pénzes levélhordó talyigás lett s félve attól, hogy kirabolják állandóan négy revolvert hord magával. Desert czukorka különségek nagyválasztékban kaphatók Némeíhy Sándor czukrázdájába. Nagykároly, Széchenyi-uicza. HÍREK. Személyi hir. Ritka és kedves vendég látogatta meg Marchis Romulus helybeli gör. kath. esperes családját. Nővére Kozmucza Kor- nélné Marchis Ottilia az „Uj Idők“ a „Művészet“ és a „Luceaferul“ társadalmi hetilapok, a „Párizsi Jurnál“ francia, a „The Burr Intoch“ angol lapok belső munkatársa, kinek elbeszélései és útleírásai úgy Magyarországon, mint a külföldön ismeretesek és áftalános feltűnést keltenek. Önagysága vasárnapig marad családi körében s innen Budapestre, Szerajevóba és Párisba utazik, ahol állandóan lakik. Kedves kollégánk szives volt lapunk részére több dolgozatot átadni, melyeket jelen és következő lapszámunkban közlünk. A király születésnapja. Királyunk 79-ik születése napja volt f. hó 18-án, a mikor a római katholikus templomban szolgáltatott misén a helybeli hatóságok is megjelentek, a helybeli honvédzászlóalj diszszázada pedig a mise főrészein disztüzet adott; a Hymnus akkordjai mellett oszlott szét az ünneplő közönség. Szent István napja. Első, nagy szent királyunk emlékünnepét mindenkor kegyelettel ünnepli meg a magyar nemzet. Mint minden évben, úgy ez idén is városunk polgársága is kiveszi a maga részét az ünneplésből. Ma 9 homlokomat. A halál verejtékét. Közben halk mormolással pergették a rózsafüzért. Szelíd, bus arcuk átszellemült. — Ök kíméletlenebből érezték a halál közeledését, mint én. Ők féltek. Imádkozó lelkűk borzongott a nagy titok rejtelmeitől. Talán hallották a halál fekete szárnyainak suhogását és csontjainak zörgését. Nekem kedves, szép dolgok jutottak eszembe : gyermekkorom. Megjelent nagyanyám, gyümölcsös-kertjének vén fái közt. Adott pompás, illatos körtét. Megsimogatta kóczos hajamat. Hevertem a fűben, hallgattam a kis bolond patak kaczagását, a rigó füttyét, a harkály kopogását ... És jött az édesapám. Hozott nekem sok fehér és sok piros rózsát. Ő szemezte, ő nevelte őket ... Az édes anyám gyönyörű meséket mondott . . . Kigyultak a karácsonyfák és nagy volt az örömemért még a bátyánk is hazajött karácsonyra. És ez a sok öröm fojtogatta a torkomat. Majd elfuladtam. Repesett a szivem, mint kicsi leány koromban. Egyszerre hideg szél csapott az arczomba. A hullámokból fölbukkant a szigetünk. És emelkedtünk föl a tarka felhőkhöz. A nyitott ablakon, a zárda-kertből, pajkos szellők hozták felém a tüzes szirmú virágok és pálmák kábító illatát. Sohasem volt még ily különös e tropikus növények illatának a mámora Soha még nem járták át úgy az agyvelőmet. Lecsuktam bágyadt szemeimet és valami gyertyafény rezgeti át csukott pilláimon. Szelíd, szomorú, sárga fény. Hallottam égésének serczegését és éreztem a bóditó virágillaton át is a fehér és sárga viasz szagát. A viasz a méheket juttatta eszembe. Mintha fürge szárnyukkal körüldongtak volna, úgy zsongott fülembe kopott imádságos ^ könyvből feketecsuhás ősz ember imádsága. És halkan összekocczantak a rózsafüzérek gyöngyszemei kisérő muzsikaként csengve. A méhekről a rétek, mezők jutottak eszembe és a vidám futkározások az én csintalan parasztgyerek játszótársaimmal. így ker- getőzött lázas, fáradt, beteg agyamban az álom és az ébrenlét, a képzelődés és az emlékezet. Ni! . . . hull valahonnan millió fehér czipó. Fehér czipó és aranyczipó! Szépek, frissek, ropogósak. Nem is kell lopni őket, mint gyermekkoromban, a kis játszótársaim számára. Most mind, mind az enyém! Megkapom és megszorítom őket forró, sovány ujjaimmal és tele kézzel hajigálom a piros arczu, vászon- pendelyes parasztgyerekeknek. Sokat, sokat hajigálok oda nekiek! Szédülök. Nagyon sebesen emelkedik a szigetünk. Már a felhőket érem. Olyanok, mint a nagy tarka macska, úgy nyúlnak el a nagy kékségben. Immár alig is látom az óczeánt. Es egyre halkul a zümmögés. A vén imádságos könyv sárga lapjai vidám tánczra perdülnek és mind szerte ugrálnak a dohos barna fedélből. Összecsendülnek még egyszer a rózsafüzérek gyöngyei. Aztán nagy csend lesz, furcsa nagy csend, mintha valami elnyomná a hangokat és minden lüktetést. Egy recscsenés sikolt bele a csöndbe. Ripp-ropp! .. . A szigetünket lekötő hosszú indák elszakadtak. Nincs már semmi közöm a Földhöz ! Suhanok, repülök, szállók könnyedén, sebessen. A fölszabadult sziget valami csillag- rendszerbe ütődöit, de én tovább szállók. Nem is repülés, nem is suhanás, nem is szállás ez — valami sokkal lengébb, valami sokkal szebb! . . . . A pirostalaju zárdaudvar nagy zöld pálmái alatt, karcsutestü, oliv-bőrü maláj asztaloslegények gyalulnak. Gyalulják vékony, sötét kezükkel kókuszdióból fehérségű fakoporsómat. A finom forgácsba belesóhajt a meleg déli szél. És hull a vérvörös akáczo'król az izzó naptól égetett, fürtös virág és a zörgő levél. Már ösz- sze illesztgetik a szép, simára gyalult deszkákat. Elkészült a koporsóm. Óh, jaj! Visszaczibáltak, visszarántottak, ezek a gonosz jó emberek! Kétnapos hullámat eczettel és étherrel dörzsölgetik. Kinyitottam a szememet. Az apáczák pálmalevelekkel legyez- gettek. A főnöknő szentelt vízzel keresztet' vet a homlokomra. Malakka csuhás, ősz püspöke bort és szentelt ostyát erőszakol görcsösen összecsukott ajkaim közé. És a kis fehérfa-koporsóm busán, üresen áll az ágyam előtt. Olyan, mint egy üres bölcső, amelyben kicsi, öntudatlan gyermeket már nem fognak többé elringatni. Élek! Csakugyan élek! Mert fájdalmat és bánatot érzek. Egész életemben: legszebb volt a halálom! A nyári újdonságok legszebb, legdivatosabb kész női- és férfi-ruhák, nyári felöltők a legdu- sabb választékban kaphatók Bekker Orbán ruha-üzletében Nagykárolyban (Nagyhajduváros-utcza, Friedl-ház). Gyermekruhák 3 K-tól feljebb! Jutányos árak! Ruhák mérték szerint készíttetnek.
