Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK szám. Ha fáj a feje, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. Ára 1 korona 20 fillér. Készíti BeretváS Tamás, gyógyszerész Kispesten, Orvosok által ajánlva. Beretvás-paszt illát, nyitó befolyást nem gyakorolhat. Azon közlések tehát, melyek a szinrehozott darabok tudományos avagy erkölcsi értékével foglalkoznak, nem is azt czélozzák. Azok csak jelei annak, hogy önálló véleményünk minden kérdésben meg van, hogy nem respektáljuk a főváros vagy más nagyobb városok közönségének vagy közvéleményének nézetét feltétlenül, hanem a magunk ízlése és igényei szerint, a mi sajátos nézeteink és felfogásunk szem előtt tartásával fogadunk el, vagy utasítunk vissza egy-egy színmüvet. És ennek természetszerű következménye, hogy a helyi közvélemény képvisolői, a sajtó orgánumok már ezzel igenis befolyást gyakorolnak a repertoire ösz- szeállitására, ha nem is közvetlenül, de legalább is közvetve, mert az csak tagadhatatlan, hogy a színigazgatók igyekeznek alkalmazkodni a lokális Ízléshez saját jól felfogott érdekükben is, de meg a szinügyi bizottságnak is van ingerentiája a műsor megállapítására, amely bizottság tagjai bizonyára figyelemre méltatják a lapok közleményeit. És ugyan, az idegenből idekerült, a viszonyokkal még nem ismerős szinigazgatóknak ki szolgáltasson irányt, ki mutasson direktívát, ha nem a helyi sajtó ? Hányszor történt meg, hogy a főváros előkelőbb színpadjain sorozatos előadásban ment darabok a mi közönségünk finnyás és kétségtelenül jó irányban finomult ízlését nem elégítették ki ?! Erre a lapoknak kell rámutat- niok, csakis igy szolgálják a köz érdekét. Indokolt volna tehát laptársunk véleménye akkor, ha mi dramaturgiai szempontból, szerkezeti és formai tökély, nyelvezetre stb. való tekintettel birálgatnánk, bárha ez sem nevezhető hibának, mert az legfeljebb elősegíti a kis városok komoly gondolkodású és tudományos kérdésekkel foglalkozó egyéneinek polémiáját, az ellentétes vélemények pedig eszmecserére s a nézetek tisztázódására vezetnek. Ami a színészek játékának bírálását illeti, annak czélja nem a színész egyéniségének elnyomása vagy hiúságának sértése. Elismerjük, hogy minden színész képzettségének legjavát adja, azt viszi bele játékába, szerepébe. De előfordulhat az az eset, hogy az a színész — akkor, amidőn minden igyekezetével azon van, hogy tetszést arasson — tévesen fogta fel szerepét, vagy nem elég gondos az öltözésében, avagy az nem stilszerü, nem dolgozik elegendő ambi- tióval, a rendezésre nem fordittatik elég gond stb. Ez esetben arra a kritikusra hárul a feladat, hogy — a legteljesebb jóindulattal (ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni) — rámutasson a hibákra s ekkor bizonyos, hogy czélt fog érni. Vagyis ezek szerint a kritika — megfelelően kezelve — a vidéki lapoknál is jogosult a színházakkal, illetőleg a színdarabokkal és színészekkel szemben is. Ilyen elvek mellett enyhe csípése előnyös a közre, akár csak a nadályé a beteg emberre. Adler Ernő. A neveletlen utcza. A hivatása magaslatán álló tanító nem tekinti misszióját teljesen befejezve, mikor mögötte az iskola ajtói bezárulnak, hanem folytatja tevékenységét még az utczán is. — Amit a tanító az iskola falai között jól elvégzett, azt gyakran az utcza rontja el. Mivel pedig az utcza gyakran beleszól a nevelés elveibe, nézzük meg, mit tehet az a nevelés tisztaságának megőrzésénél. A tanítványra a környezet minden mozzanata hatással van. A család, a tanító beleneveli a gyermekbe a jó erkölcsöket, de közrehat a környezet, a felnőttek viselkedése, az utcza példája, gazdag és szegény, napszámos és kofa, szóval minden rendű és rangú ember egyaránt. Ha Vas Gereben gyönyörű korrajzaiban Köntös Mihály biró uram viselt dolgait olvassuk, hogyan ügyelt őkeme a falu népére, akkor belátjuk, hogy bizony nálunk mindenütt szükség volna egy pár tuczat Köntös Mihályra. . . . Hogy nevelgette egy pár odavetett szóval az utcza porában fetrengő gyermekeket; mily bölcs tapintattal irányította a falu legényeinek és leányainak magatartását ... sőt a tanácsbeli vénemberekbe is belediktálta az ő bölcs paedagógiáját. Pedig dehogy ismert ö paedagó- : giát! Csak tudta: mi az emberség. Mi most gyönyörűséggel olvassuk ezeket. És látván főképpen a városi gyermek lézengését, felügyeletnélküli csatangolását, csavargását, szilajságát és elvadultságát : szinte megdöbbenünk a dolog idáig való fejlődésén. — Nagyon gyakran kell tapasztalnunk, hogy az iskolás gyermekek az utczán összevesznek, az inasgyerekek tolvajkodnak a piaczi kofák körül, vagy frivol nótákkal és éktelen káromkodással bántják a járó-kelők finomabb Ízlését. Megbotránkozunk ezeken, de beleszólni még sem szólunk belé, még egy-egy szavunk sincs az ilyen aljas tettek elitélésére. Pedig a jó erkölcsre tanítani nem csak a tanító van hi- : vatva, de mindenki, kiben kifejlett erkölcsi ér- J zés lakozik. De hát miért legyen minálunk jobb a gyermek, mint a felnőtt! — A mit a gyermek az utczán tesz, az nem egyéb, mint a felnőttek Kapható minden gyógyszertárban. Három doboznál ingyen postai szállítás. utánzása, majmolása. A mi uraink, hogy kissé mélyebben néztek a pohár fenekére, haza- menve az utczát szeretnék rombadüteni. Abla- lakokat zúznak össze, aszfaltot rondítanak, fákat kitörnek s hálát adhat a szembejövő, ha ép bőrrel megmenekül az ilyen garázda úri példány elől. Nohát! a gyermek nem igy cselekszik ? ! És talán az ujjából szopja ki ezeket a neveletlenségeket? ! Dehogy ! Az ökörtől tanul a borjú ................Úri ember ne viselkedjék tehá t elitélendő módon még az utczán sem, mert a példa ragadós. És ha úri ember azt látja, hogy akár kicsoda nem úgy viseli magát a nyilvános utczán, ahogyan azt az illem, a tiszta erkölcs kívánja, re restellje magát az illetőt rendreutasitani Ne mondja azt senki, hogy pl. mert ő hivatalnok vagy másféle foglalkozású, hogy semmi köze az utczához. Igenis van. Sőt annál több köze van, minél magasabb állást tölt bé. Mindig nagyobb hatással van a gyermekre a nagyobb urnák, a nadrágos embernek az intelme, a parasztember szavánál. Úgy, de ki teszi ki magát a gyerek, az inas vagy a felnőtt esetleges gorombaságának, inzultusainak! ? Ki teszi ki úri büszkeségét, rangját a vásott elvadult inaslélek feleselő és bántó megjegyzéseinek ? ! Ki teszi ki magát a beavatkozással járó csődületnek s az utcza durva csőcselék nevetésének ? ! Senki! A jobb érzesüek sopánkodnak, szidják a tanítót, aki igy neveli őket .........................meg esetleg tová bb hais néznek és az utcza nem A velők való csoda, ha még ták, hanem a szót a szemekből olvasva, oda csókolták, oda lehelték egymás orczájára. Az emberektől távol, az éghez közel, szivükben legtisztább érzeménynyel. Ennél nagyobb boldogság képzelbető-e ? Nem ! ennél nincs nagyobb ! A forró nap a begyek mögé kezdett vonulni. A tájon biborfény ömlött el s a két szerelmes lábai alatt elterülő fenyvest, apró házikókat, zöld vetéseket s mákkal bevetett tarka virágos földeket piros zománczczal vonta be az liliomai tóba visszatükröző napsugár. A vadász és kecskepásztornő a vasfeszület elé értek. Hallgatagon megállották előtte és néma gyönyörrel élvezték a természet csodaszép pompáját. A krasznahorkai vár kis harangja esti imára csilingelt. Ide a magasba, mint hegedühur pengetése hallatszott. A vadász leemelte sastollas kalapját s még jobban magához ölelve kedvesét, igy szólt a remegő leányhoz: — Amit itt lábainknál látsz, ameddig tekinteted elhat, a vár, a földek, az erdők, a mezők, ugy-e tudod mind az enyém ? A leány mélyen felsóbajtott s szomorúan intett fejével, hogy tudja. A vadász folytatta: Ez a feszület itt nem engedi, hogy mindezt neked adjam. Jer, hagyjuk itt ezt az előitéletekkel megrontott földi paradicsomot. Távol, idegen országban, mint szegény ember hites féljed leszek. Dolgozom érted, kinek szerető szive drágább és becsesebb nekem minden földi javaimnál ! A leány a vadász lábaihoz omlott és hangosan zokogni kezdett. Az ifjú mellé térdelt és a feszület tövében örükhüséget esküdött a leánynak. Az est beállt. A biborfény eltűnt az égboltozatról s a vadász, a kecskepásztornő és kis kecskepásztor folytatták utjokat tovább. Hová ? Merre ? Ki tudja! Hirüket nem hallották többé. Ezen a szép estén tűnt el Krasznahorka akkori várura és s a bécsi szinházból nyári szabadságra távozott ünnepelt énekesnő sem tért többé vissza festett világába. A vadász a vár ura, a kecskepásztornő a bécsi színésznő volt.... rendőr után ladnak. Igazán csodálatos, hogy rosszabb a jelen állapotánál! nem törődés nem is volna rosszabbak lennének. Ha bandákba szervezkednének és igy támadnák meg a lakosság személy- és vagyonbiztonságát. Nagy hiba továbbá, hogy olyan szülök és mesterek is vannak, k k rossz néven veszik, ha rakonczátlan csemetéiket vagy gorombás- kodó tanonczaikat rendreutasitják és beleavatkoznak az utczai viseletűkbe. Sokszor a biró is a rakonczátlankodó pártján van. Magam láttam, hogy a gimnáziumból este kiözönlött kereskedő inast egy úri ember nyakon ütött mert a járdát összeronditotta. Az inas beperelte az illetőt s a biró 10 korona birsággal sújtotta — az urat, aki nevelt! Nem vagyok jogász s azért megengedem, hogy az a névtelen ur átlépte hatáskörét, mikor a nyaklevest a megérdemeltnek odavágta, de azért én sem volnék elnézőbb ...................A jóakaratu figyelmeztetés a légtöbb esetben hatástalan marad, de egy radikális kúra a kellő helyen alkalmazva mindig maradandó emléket és állandó benyomást hagy maga után. Véleményem szerint a szülő és más mindenki mondjon le ilyenkor az érzékenységről, ne legyen megbotránkozva, ha azt, aki az ö I gondjaira van bízva s akit a kellő nevelésben részesíteni elmulasztott — más utasítja rendre. ; Mert elvégre is köszönettel tartozunk mindenkinek, ki gyermekeinkre ügyel akkor is, mikor mi fizikailag arra képtelenek vagyunk. És ha panaszt hallunk, ne vegyük azt könnyen azért, mert csak gyerek-hunczutság, gyerek-viczcz . .. Vagy ne tessék az utczára, emberi társaságba ereszteni a vásott kölyköt! Ez pedig képtelen dolog! Ha pedig társaságba eresztjük őket, I akkor alkalmazkodjanak az utczai illendőség- [ hez és a jónevelés szabályaihoz. — S a me- ' lyik az illem, a jó Ízlés ellen vét, azt ne pártolja senki, annak hibáit ne takargassa a szülő sem, mert ilyen eljárással soha sem fogjuk a gyermekből beteges hajlandóságait kigyógyi- tani. — Fogadja meg mindenki a panaszt jó- akaratulag, sőt — köszönje meg! Ne feledje el azt egy szülő sem, hogy más a gyermek otthon és más a felügyelő szemtől távol.......... A szülők és mesterek elnézése mindig jobban és mélyebben belerögziti a gyermek leikébe a rossz szokásokut az iliemtelenséget s felnőve az aszfaltbetyárságnak szép példányát állítja elénk. Valahányszor tehát tudomására jut az ille-
