Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-10-02 / 40. szám
Nagykároly, 1999. október 2. 40. szám. U. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP\ */ P* A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulájdonos korlátlan meghatalmazottja: S1MKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. 6-— korona. 3— 3*50 ! Az aradi Golgotha. Nagykároly, 1909. okt. 2, Hatvan esztendeje lesz épen. A magyar szabadságharczot letörték, két idegen nemzet vérengző zsoldoshada gázolt keresztül az ország utolsó reménységén, a nemzet hadseregén, a honvédeken. Elveszett minden. A világosi fegyverletételt követő idők gyászos, némaságába csak a mártírok utolsó sóhaja, a halálraítéltek kivégzésére szánt golyók félelmetes süvitése, az akasztófák borzongató csikorgása hallatszott. A nemzet méltósá- gosan szenvedte el irtózatos fájdalmát. Zokszó, panaszhang csak elvétve örvendeztette meg az ország nyakára küldött vérengző hiénákat. Hatvan esztendeje lesz épen. A dicső hadsereg tábornokai, minden nemzetközi jog ellenére, a kultúra, a műveltség örök szégyenére, bitón fejezték be dicsőséges életüket. Bitófán a nemzet vezérei! Jeltelen sírban a magyar haza hőslelkü fiai ! Így festett a kép ezelőtt hatvan év előtt. A gyáva osztrák, ki ezer csatában, csupán csak hátát mutatta a magyarnak, most az északi medve, az orosz segélyével letörte az ifjú oroszlánt s lihegő bosszúvágyát kéjelegve elégítette ki a le- lánczolt óriáson. Mind egymásután, méltóságosan léptek a bitó alá. Tudatában annak, hogy ez a gaz merénylet örök életűvé varázsolják valamennyit. A mártírok fenséges glóriája ott ragyogott a homlokuk körül s a halálfélelem egyetlen egyet sem torzított el, még a végső pillanatban sem. Az aradi Golgotha! Tizenhárom stá- cziója van, épen, úgy, mint a Megváltó Golgothájának! De itt a tizenhárom állomást egy-egy vitéz, hazájáért mindent feláldozó martir jelképezte, a Golgotha útja pedig dicsőséges vérrózsákkal van szegélyezve. Meghalt mind ki a magyar szabadságért küzdött. Mint orgyilkos zsivány- nyal úgy végezett az osztrák gyáva zsoldos hada. A túlerő, az idegen ország segélyét igénybe vevő' álnok párducz erejének tudatában merészen tekintetet ocsmány cselekedete áldozatai felé. Mindent merészelt, mert az oroszlán béklyóba verve, tehetetlenül hevert előtte. Még az orosz szövetséges sem tudta kegyetlenségeit végig nézni s szégyenkezve vonult vissza medvebarlangjáoa. Hatvan esztendeje lesz, hogy az aradi sik mező mártírok szent temetője lön ! S a mártírok sugaiata nem csalt. A bitón csúf halállal kimúlt tizenhárom dicső tábornok az örök halhatatlanság országába költözött. Ott élnek ők a nemzet kegyeletében. Ott az ifjak tüzes fantáziával teli lelküleíében, ott az öregek már kihűlő, hunyó parázsként serczegő, de mindenkor forró érzületében. Ti dicső vértanúi szeretett hazánknak, ti félistenek ! Ti, akik a semmiből hadsereget tudtatok felállítani ! Pénz nélkül felszerelni, gyakorlal nélkül kioktatni s száz meg száz győzelemre vezetni. Ti örök büszkeségei a magyar történelemnek, örök dicsőségei a magyar nemzetnek. Tekintsetek le reánk, gyönge, erőtlen utódokra s lássátok a csillogó könnyeket szempillánkon. Lássátok a meg- illetődés szent tüzét lobogni lelkűnkben az emlékezés eme megszentelt napján. Lássátok ! S örvendjetek! ÖrvendIIon véd sírja. Irta: üitrói Puskás Levente. — „Közérdek“ eredeti tárczája. — Álmodjunk a múltról. Szálljon ránk az álom, Repüljö i a lelkünk az elmúlt világon. Félszázaddal vissza, nagy, véres csatákba, Szent szabadságharcunk zugó viharába, Ébredő tavaszba, hajnalhasadásba. És kössünk koszorút könnyekből, virágból Szép hazánkért, fájó lelkünk bánatából S tegyük áhítattal, szeretettel, sírva Egy-egy rég behorpadt szürke honvédsirra. Ott pirkadt a hajnal szép Pest városában Szabadságért égő biborpalástjában. Megfeszült a karja a Kossuth népének, Arca biborpirban s lelke lángban égett. Feltámadt a magyar! Szabadságra ébredt, Szétzúzta bilincsét megvasalt kezének. Lelkek összeforrva, karok összetartva . . . Zúgott a mennydörgés: „Talpra magyar, talpra!' Óh szép volt az ünnep. Mosolygó kék égről Szállt az áldás reánk az Isten kezéből. Lágyan síró szélben Máriás zászló lengett, S legelöl Petőfi. .. arca lángban égve Utána a fiuk dalolva, remélve S lábaik alatt fekete bilincsek, Izzé-porrd törve a porban hevertek. Százezer ajakról szállott a dal szerte: Fegyverre magyarok! Kossuth azt üzente Turul-madár sivit fenn a levegőben, Veszélyben a haza, vész van készülőben. Zúgtak a harangok; honvédek termettek, Lányos arcú fiuk vad harcossá lettek S künn a csatasikon, hol a halált osztják, Vasfegyverzetében reszketett az osztrák. Kicsi falucskákban jártak a huszárok S mentek a legények honvédnek ulánok. Szép arák könyeztek; öreg anyák sírtak: „Ne menj édes fiam, nehéz csatasiknak! Öreg vagyok, jöttöd már én meg se várom . .. Szólt a mátka: „Ne menj én egyetlen párom!' Könnyezett a legény, de lovára szállott, Csákójához tűzött a lány egy virágot, Kicsi kis kapukból lobogott a kendő S repültek a fiuk, halálba menendő . . . Óh látom, óh látom, ott rohannak messze, Lovuk kantárszárát hosszúra eresztve . .. Arcukon a tűz ég, szivükben a harag S vérázott nyomukban hörgő osztrák marad. Ott rohan egy század dörgő puskatüzbe Elöl egy ifjú pap . . . Néznek a keresztre . . Százan összeesnek, de száz újra támad... Haldokol a honvéd s szól bajtársának: „Ezt a kis levélkét vidd el a mátkámnak.“ Haltnak a virágok, hullnak a honvédek, Hull a nehéz könnye fekete felhőnek. S északon messzire ágyú füstje látszik, Szürke nehéz ködben puskatiiz cikázik. Jönnek az oroszok. Rossz bérenc bitangok Akik pénzért vették kezükbe a kardot És a megvert osztrák többé már nem félve, Durván tapos rá a szabadság nevére. Éjjel van, sötét van. Beborult az égbolt. Fekete a hajnal, a mely sugárzó volt. j| I I II# Férfi és női divat különlegességek §$Sr legolcsóbban szerezhetők be Góznernél Nagykároly, Deák Ferencz-tér.
