Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-17 / 16. szám
2-jk oldal. KÖZÉRDFK 16-ik szár,.. Gyertya, szappan, illatszerek, élesztő, keményítő, gyufa. Összesen 12 4 millió korona. És épp ily könnyelműek vagyunk a házi berendezésekre szolgáló áruk beszerzésénél is. Nem hangoztathatjuk eléggé, hogy nem arról van szó, hogy mindent, még a legfinomabb fényüzési tárgyakat is itthon állítsuk elő és itthon szerezzük be, de igenis szinte önfentartási kötelességünk az, hogy az általános használatnak tárgyát képező oly iparczikkeket, melyek itthon állíttatnak elő, külföldről ne hozzuk be. Mert hiszen tagadhatatlan, hogy bútoriparunk, továbbá üveg- és porcellániparunk mindenesetre áll oly színvonalon és termelési képessége van oly nagy, hogy ha egyébben nem, de az úgynevezett közönséges árukban minden igénynek megfelelhet és minden szükségletet kielégíthet. S mégis mit látunk? Csupán ezekben a közönséges házi berendezési czikkekben mily lényeges a behozatal. Behozatalra kerül: Közönséges bútorok fából, finomabb bútorok fából, párnázott fabútorok, faléczek és képkeretek, oltárrészek, faszobrok, porcellán- áruk, közönséges öblös üveg, táblaüveg, tükrök, csillárok, lámpaüveg. Összesen 36'8 millió kor. És ugyanezt a szomorú képet látjuk, ha folytatjuk azoknak a czikkeknek sorozatát, a melyek az egyén napi szükségletei és amelyeket könnyelmű nemtörődömségünkkel, a külföldről vásárolunk, holott itthon ép oly jó minőségben és kellő mennyiségben állíttatnak elő. így például, bár papíriparunk elég fejlődött, mégis behozunk: író- és levélpapírt 5’2, diszáruk, papírból 1 *8, csomagoló papirt 3‘7 millió korona. Ha ehhez még hozzáadjuk azokat a czik- keket, amelyek inkább fényüzési tárgyak, de ma már mégis általánosan használtatnak és a melyeket ugyancsak a külföldről hozunk be, ismét látni fogjuk azt, hogy közönséges lakásberendezési czikkeinkben mily nagy mérvben adózunk a külföldnek. Mert behozatalra kerül: Gyermekjátékszer, órák, arany- és ezüst- müves áruk, nippek, nap- és esernyők, zongorák, lámpák. Összesen 58'7 millió korona. És most haladjunk tovább az áruforgalmi statisztika nagy tömkelegében. Mert hiszen eddig csakis az élelmezés és házi szükségletek mindennapi czikkeiben mutattuk ki bűneinket és nem foglalkoztunk még ruházati szükségleteinkkel. Jól figyeljünk és helyesen különböztessünk. Nem a fonó- és szövőiparról és nem a bőriparról van itt szó, nem oly szükségletekről, amelyek csakis a világversenyben számottevő gyárak létesítése által fedezhetők, nem ismét csupán oly czfkkekräl, amelyek mintegy természetszerűleg itthon is elóállithatók és elő is állíttatnak és mégis a külföldről szerezzük be. íme a behozatal: Férfi- és fiuruha, női és leányruha, Nyak- ravaló, férfi és fiukalapok, női és leánykalapok, fehérnemű, paplan, művirágok, keztyük, czipök és csizmák. Összesen 79-5 millió korona. A számokat beszéltettük. Az a 250 millió, amit fentebb kimutattunk, legnagyobbrészt Ausztriába vándorol oly árukért, amelyek itthon kivétel nélkül előallithatók. És ez kettős közgazdasági bűn. Mert némcsak hogy ez a rendkívüli összeg egy idegen államot gazdagít, de káros utóhatásában még útját állja annak is, hogy a behozott czikkekkel kapcsolatos iparágak hazánkban meghonosodjanak. Hogyan fejlődjék nálunk a szövőipar, a bőripar, ha 80 millióért kész ruházati árukat hozunk be ? Hiszen, amidőn fentebb kimutattuk a könnyelműségünk következtében behozatalra kerülő 250 milliónyi árut, hallgatással mellőztük azt a 430 millió értéket, amtt a szövőipar terén és azt a 65 millió értéket, amit a bőripar terén szükségképen kell behoznunk azért, mert ma még ily mennyiségben itthon nem állíthatjuk elő. Ámde amily mérvben emancipáljuk magunkat a külföldtől a 250 millió házi szükséglet beszerzésénél, ép oly mérvben fejlődik nagyiparunk és ime a kettős nagy közgazdasági szolgálat. Tehát ismételjük, nem paradoxon immár hazafiságot emlegeteni közgazdasági téren. De ez; a hazafiság ne abban nyilvánuljon, hogy állami támogatással üzleteket akarunk nyitni és a subventionált kereskedőt kijátsszuk a legális kereskedő ellen, hanem ez a hazafiság abban nyilvánuljon, hogy társadalmilag támogassuk a hazai ipart és kereskedelmet. Mert abban teljesen igaza van a „Tulipán-Szövetség“ kérvényének: csakis a hazai kereskedelem teheti virágzóvá a hazai ipart. De jól distingváljunk : a kereskedelem és nem egyes subventionált üzletek. A „Tulipán-Szövetség“, ha csakugyan komolyan veszi czélját és feladatát, ne fecsérelje erejét dilettánskodásokra, hanem bocsássa társadalmi befolyását a hazai kereskedelemnek rendelkezésére. A magyar kereskedelem, a magyar kereskedők teljesen át vannak hatva attól a tudattól, hogy mily nagy szerep jut nekik osztályrészül az ország gazdasági függetlenségének nagy munkájában. Eddig is híven teljesítették kötelességüket, ezentúl is híven fogják teljesíteni. Sokkal magasabb nívón állanak kereskedőink, semhogy őket erre buzdítani kellené. De arra meg épen nincs szükség, hogy subventionált üzletekkel teremtsünk nekik illegális versenyt, még akkor se, ha ez a „Tulipán“ jegyében történnék is. Alapittatott 1882-ben. Alapittatott 1882-ben. HÄNDLER DÁVID BUDAPEST, VII. ISTVÁN-UT 63. SZ. Papirzsacskó és gyógyszerészeti doboz különlegességek . * . . * . gyára. . • . A legújabban megjelent nagy képes : : árjegyzék ingyen és bérmentve. : : mr JUTÁNYOS ÁRAK. < > ______________________________< V* § ifi? — Rouge : Deuze! Pair! — hangzott a kroupier jelentése. Az én ezer frankosomat is elvitte a szép asszony szerencsétlensége. Újabb ezres, újabb veszteség. Már a negyedik ezresemet seperte be a kroupier kérlelhetetlen lapátja s én hidegen, szenvtelenül csúsztattam az ötödik ezerfrankost a szép asszony keze alá. E perezban, aki eddig szemügyre se vett, felém fordult a szép asszony tekintette. — Uram! Köszönöm gavalléros lovagiasságát, de tovább nem vehetem igénybe szívességét. Nem fogadhatom el kölcsönét, — s gyöngéd erőszakkal tolta felém, a bankjegyet. E perezben bátorság szállta meg keblemet s halkan, hogy senki meg nem hallhatta súgtam feléje: — Akkor fogadja el egy látogatásáért szállásomon! Mintha kígyó csípte volna meg szomszédnőmet, vérpiros arczczal ugrott fel helyéről s szinte lángzó ajkkal sziszegte felém. — Kokotnak néz talán, hogy ilyet mer ajánlani. Evvel eddigi cselekedetének ellenkezőjét bizonyította. Azt hittem úriemberrel van dolgom . . . Büszkén, mint sebzett királynő, akart faképnél hagyni, de én összeszedve minden ékesszólásomat, ezerszeres bocsánatot kértem tőle merészségemért, könyörögtem, hogy vonja vissza férfiasságomat sértő kijelentését, egyben rimánkodtam, hogy próbálja meg még egyszer szerencséjét s tegyen fel utoljára ezer frankot a roulletre. Hosszas kérésemet végre siker koronázta. A megsértett istennő, felejthetetlen bájosságu mosolylyal jelezte, hogy megbocsátott s elfogadta az ötödik ezer frankosomat kölcsönképen. Mig ez történt az egyik számon felejtett tétem négyszer egymásután nyert s én hatalmas összeget seperhettem be. Ismét a kílenczesre tett. A roullet pörgött. A jelenetre figyelmes játékosok minket figyeltek. Á golyó megpihent. — Neir! Neüv! Impair! — szólt a kroupier. A kilenczes nyert. Harminchatezer frankot sepert be szép szomszédnőm ez egyetlen nyerésével. Mindent viaszanyert, mit félóra alatt elveszített. Hihetetlen bájossággal adta vissza ötezer frankomat s miközben azt megköszönte eltávozott mellőlem, mint egy röpke tavaszi álom. Feltűnést kerülve, kis idő múlva magam is ott hagytam a játékot és siettem a gyönyörű ismeretlen után, de azt sehol sem találtam. Kérdezősködésemre senki se tudott felvilágosítást adni, semmit sem tudhattam meg róla. A sok játék, az óriási nyereség, de kiváltképen gyönyörű szomszédnőm tisztára elvették még megmaradt kis eszemet. Heves főfájás szaggatott, és igy sietve tértem pihenőre szállodám tengerre nyíló szobájában. Gyönyörű est volt. A déli mérsékelt égöv minden szinpompájában csillogott a tündöklő mennybolt. Egyetlen felhő sem zavarta a világoskék eget. Milliárd és milliárd csillag villogott azon, mint a zöld posztós játékasztalon a Lajosaranyak. Nem tudtam elaludni. Főfájásom már elmúlt, de bármint igyekeztem is, gondolataim unos untalan szép szomszédnőmhöz terelődtek vissza. Már egész kis haditervet szőttem, miként fogok nyomára jönni elbájoló ismeretlen szomszédnőmnek, midőn ajtómon halk kopogás nesze hallattszott. Ilyenkor még sohasem háborgattak szállodámban. Nem is hittem első perezben a kopogásban úgy véltem, hogy felizgatott képzeletem játéka csupán. E perezben ismétlődött a halk kopogtatás. Egy perez alatt kiugrottam ágyamból, magamra kaptam pongyolámat és sietve ajtót tártam. Megdermedten álltam meg ott. Az ajtóban, a szép asszony állott. Még ezerszerte csábosabban, elbájolóbban, mint délután. Sietve besurrant ajtómon, majd ráforditta a kulcsot a zárra. Egy szó, az nem sok, de annyinak sem sem voltam ura. Csak leroskadtam lábai elé és csókolgattam ruháját, ott a hol értem, végig egész piczinke topánjáig. Ő emelt fel magához. — Eljöttem, mert megszerettem. Soha, soha se jött volna nyomomra, mert nem itt lakom. Automobilom kint vár. Ez az éjszaka a miénk, hogy soha többé az életben ne ismétlődjék. Franczia beszédjében benne volt az amerikai nők sajátságos zengzetessége. Modora pedig az előkelő nők minden intellingentiáját árulta el. Felejthetetlen éjszaka volt. Mámorunkból a rózszaszinü hajnal figyelmeztető sugára ébresztett fel. Még egy csók, egy végtelen ölelés s az ismeretlen, a hogy jött, épp oly ismeretlenül ment el. Könnyes szemekkel távozott. Megtiltotta, hogy kikisérjem s én híven teljesítettem parancsát. Ha azt kívánta volna, hogy a meredek szikláról vessem a tengerbe magam, épp úgy megcselekedtem volna. Az automobil tülkölts őrült sebességgel püfögött tova a jól gondozott országúton. Soha többet nem láttam és soha sem tudtam meg, ki volt a délutáni hazárdjátékos éjjeli látogatóm . . . Battyán Radó. I í ponlrsohh hp^7Pr7P^i forróul ELSÖ nagykárolyi sirkőraktár és temetkezési intézet. O __________________________________________1 Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz TÜ ZELŐ KŐSZENET, 1 Ztl KOVÁCS-SZENET Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. _______________ Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
