Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-06 / 10. szám

2-ik oidal. KÖZÉRDEK. 10. szám. otthon nem látja azt, amit szive lelke megkíván. A külföldöt csak irigyelni tudom, irigyelni mindazért, amit szép hazánkban szivem mélyéből megvalósulni látni, hő óhajom volna. Hiú ábrándok, csodás álmok, gyö- nyörö phantazia, varázsteljes elbűvölő muzsika nekem a külföld vívmányai. De talán mégis megvalósíthatók!? SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA VILLANYVILÁG1TÁSI As VILLAMOS CSENGŐ BERENDEZÉSI ÜZLETE. NAGYKÁROLY, Deák Ferencz-tér 14. sz. FELHÍVÁS. Van szerencsénk t. czimed szives tudo­mására hozni, hogy sok oldalról hangoztatott óhajnak engedve, a villamos berendezések jó karban tartására átalány rendszert honosítunk meg. E szerint minden oly fogyasztó, aki 10 villamos lánggal rendelkezik 1 korona havi díj ellenében abba a helyzetbe jut, hogy fel­szerelésének rendbentartását vállalatunk végzi el. 10 lángtól 30 lángig 2 korona 30 „ 50 „ 3 „ 50 100 „ 5 „ 100 „ 200 „ 10 „ havi csekély díjfizetés ellenében érthetik el, hogy villamos felszerelésüket állandóan jó karban tartjuk és minden felmerülendő hiányt a nálunk tett bejelentés után azonnal saját költségünkön helyre igazítjuk. E célbői külön­ben állandóan alhalmazott szakembereink által minden előfizetőnk villamos felszerelését havonta, a szükséghez képest gyakrabban, jelentés ese­tén pedig azonnal megvizsgáltatjuk és rendbe hozhatjuk. Látható ebből, hogy a közönség csekély havi dij mellett jelentékeny előnyhöz jut. Megjegyezzük, hogy minden előfizetőnek hatálya ugyan egy évre terjed, de az előfi­zetési dijak — a fent jelzett csekély dij — havi részletekben is fizethetők. Wolfram lámpák 70°, o áram megtakaritás. Wolfram lámpák minden helyzetben égnek. Tisztelettel Singer Márton és Társa. Háború. Dehogy lesz háború, kérem szere­tettel, dehogy lesz! Senki sem akarja, nem akarja a magyar, nem az osztrák, nem akarja a szerb és még kevésbbé az orosz. Örül mindenki, hogy él, nem hogy még kardra, puskára menne egymás ellen. És ha mégis háborús hírek kerin­genek a levegőben, annak mindenütt csak egy a magyarázata, a dinasztiák érdeke úgy kívánja. A cár birodalma forrong. Rettene­tesen sok erő gyülömlött fel a hatalmas birodalomban és ezek az erők most be­felé explodálnak. Lázadás, merényletek, anarchizmus, mind oly ellenség, melyhez képest tizannyi külső ellenség is kis­miska. És miután az orosz czár félti a fejét — egy van csak szegénynek — hát levezető csatornáról gondoskodik, jól tudva azt, hogy a harczi készülődés egy kissé lelohasztja alattvalói türelmét. A szerb nagyon hasonló czélzattal ugratja Paprikovita tábornokot és társait. Végtére is nem utolsó élvezet Sándor király módjára fej nélkül kiröpülni a konak ablakából és miután Sándor mes­ter pipogyaságának esett áldozatául, meg kell mutatni, az angyalát, hogy az uj király bizony nem nyám-nyám fráter. Nem bizony. Hanem veri a mellét, kiabál, szaval, szóval: nagyfokú bátorságban leledzik. A^indez azonban mellékes lenne, ha véletlenül nem a bécsi udvar inyjére lenne a szerű gabalyodás. De mikor az olyan kitűnő ürügy a bankszabadalom meghosszabbítására. Hiszen, a mint oszt­rák hivatalosok mondják, még a legszél­sőbb elemeknek is be kell látniok, hogy az idő épen nem alkalmas a bankügy megbolygatására. Hogyisne. Most, a mi­kor annyi finom pénz kell katonára, most fogunk mindenféle veszélyes spekulá- cziókba bocsátkozni. Hiszen ez egyszerűen rázta le magáról. Jó, hogy idejekorán kereket oldott. Most talán nem lenne ily nyugodt a lelkiismerete. Hiszen az a tacskó nem volt n m lehetett bűnös. Az asszony csábította el. A hűvös szellő valahonnan a távolból darabokra tördelt, zavaros akkordokat lopott fülébe. Valami ismerős nótát húztak a cigányok s a hang vitte vitte magával, oda a zajba, a vígadók, a kacagók, a boldog emberek közzé. A mulatozók észre sem vették, mikor leült a zöld asztal mellé az álmukból felriasz­tott, nyírt lombu ákácok alá. Egy részeg német munkás ember ült a szomszéd asztalnál. Rongyos volt és sápadt. Nvolc üres üveg ásitozott előtte, most tették elébe a kilencediket. Egész heti keserves mun­kájának a bérét iszsza el ma. Merev bárgyú tekintete beleveszett a sötétségbe, mintha gondolkozni akart volna valamiről. Talán a hol­nap jutott eszébe. Dühösen csapott a durva asztalra még durvább öklével, csörömpölve gu­rultak szét az üvegek s mindegyre azt ordította : „Kommt was kommpt!“ Mennyi filozófia! Az uj vendég mintegy villámütésre kapta fel fejét, mintha egy csöbör jeges vizet öntöt­tek volna végig rajta. Önkéntelenül ismételte e szavakat és jóleső nyugalom szállta meg lel­két. Érezte, hogy ebben az ostoba mondatban van a lét problémájának a kulcsa, melyet hiába keres a bölcs, pedig az állat ösztön minden indukció nélkül is tud róla. A végzet hatalma ez, melyet nem kerülhet ki senki. Nem is ölte meg a feleségét. A fátum a gyilkos. A végzet mely már kezdettől fogva gyilkosnak tartotta. De hát akkor az a szegény asszony? Erre a gondolatra láthatatlan kéz kezdte fojtogoatni. Didergett . . . hiszen akkor ő is ártatlan. Ki ölte hát meg boldogságát, ki a gyil­kos? Ki? Szegény asszony! Ha most kellene megölnie, dehogy ölné meg! Egy lávolabb eső asztalnál kesergő legé­nyek mulattak, és egyre huzatták a cigányok­kal. Es sirt a hegedű és zokogott a cimbalom : „Ki tették a holttestet az udvarra. Hej! nincs a ki végig-végig sirassa!“ A gyilkos csak bámult, bámult bele a semmibe, aztán lehajtotta lázas fejét a hideg asztalra. És sirt hosszan és sirt keservesen . . . Cigány, hazudik a nótád ! A. L. Hr hazaárulás. Nem, a lovagias magyar nemzet ilyent nem követelhet. Szóval, az egész háború ügy svindli. Még akkor is svindli, ha igazán vér fog folyni, mert a nyomorult osztrák szellem inkább vért áldoz, csakhogy nagyhatalmi hóbortja csorbát ne s-envedjen. Ez egyszer azonban, úgy hiszszük, nem sikerül a beugratás. Hiába a sok fejedelemlátogatás, vendégjárás, a komázó királyok trösztje nein lehet erősebb a népek akaratánál. Lehet, hogy háború lesz, de akkor igazán ez lesz az utolsó alkalom, hogy szorgalmas, békés hazafiak fegyvert ra­gadnak és a vágóhidra mennek, csak azért, mert a dinasztia érdeke úgy akarja. De még az is kérdéses, hogy erre az utolsó alkalomra sor kerül-e? Nem ajánljuk a próbát? Veszélyes kísérlet lenne, mert egy hadsereg, mely lelkesedés nélkül megy tüzbe a legszebb tábornoki számításokat is halomra dönti. Az pedig kétségtelen, hogy egy Balkán- háború nem keltene valami tomboló lel­kesedést népünkben. Nem bizony! A bosnyák okkupáczió alkalmával eléggé kifosztottak bennünket, eléggé visszaéltek birkatürelmünkkel, ma már igen könnyen visszafelé sülhet el a puska. Á nbátor az lenne talán még a leg­szerencsésebb megoldás . . . f = SZENZÁCZIÓS LÁTVÁNYOK I = j Ikalabriai földrengés.« f Csak egy hete, hogy az örökké | kék egü Itáliát és az egész'mü- veit világot gyászba bontotta az j| az óriási katasztrófa, mely Dél- p Olaszország legnagyobb virágzó városát Messinát és még több községét elpusztito’ta. A földren- gés, mint a leírásokból tudjuk, ^ szinte porba döntötte a szép olasz ^ várost. Erről a szörnyű pusztítás- j. ról láthatók a mozgófénykép fel- |£ : vételek e hó végétől kezdve : || : SZATMÁRON : : : I 4 i I i f I I A „F E H E R H A Z“ I i I KÁVÉHÁZBAN. Beléptidij nincs. Kitűnő asztali és palackos borok. Szolid kiszol­gálás. Az említett képeken kívül még számos újdonságok vannak műsoron. --------------­# Szabadszervezet í Jaj, de megijedtem ! Eremben megsürüsö- dött egyszeribe a vér és bizsergetve száguldott végig rajtam a rettenetes, a leírhatatlan izga­lom ! Eleinte nem vettem komolyan a hihetet­len, rettenetes hirt? Hogyan, csakugyan, sza­bad szervezetekbe tömörülne a munkásság? De azután nem merülhetett fel több kétség. Hisz itt van megírva világosan, érthetően: „A fekete gróf munkásnyuzó politikája megtenni gyümölcsét, a feloszlatott munkás szakszerve­zetek helyébe szabad szervezetek fognak lépni.“ .............. «S S Mg '«553 Ág Ág Vászon, kézmü, úri és női divatáru czikkek legolcsóbb és legjutányosabb beszerzési forrása ROSNER BERNÁT divatáru kereskedése, Érmihályfalván. §­p­§& p m

Next

/
Thumbnails
Contents