Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-02-27 / 9. szám
Nagykároly, 1909. február 27. 9. szám. 11. évfolyam. HIZERDEh 960 n i l KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai ípartestiilet hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyílttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. 6— korona. 3— 3*50 l Közeledik a márciusi nagy nap. Nagykároly, 1909. február 25. Ez év március 15-én lesz hatvanegy esztendeje, hogy Kossuth lángszavainak, Petőfi gyújtó dalainak hatása alatt ébredt a nemzet. Március 15-én fénylett a szabadság napjának első sugara és a nemzet milliói ennek a napnak imádói lettek. Térdre borultak és vallást tettek előtte. Kik egy nappal előbb ínég az önkény rabjai voltak, e napon lezárták az igát, kínzóik és elnyomóik ellen fordultak. Megmozdult a rög, mely nem tűrte tovább az eltiprást. A hegyek ormairól, az erdők sűrűjéből, az éj sötétében minden oldalról csak egy hang volt hallható: Népszabadság! Egy pillanat alatt széttörte az ereje tudatára jutott nemzet azokat a láncokat, melyekkel az évszázados elnyomatás oszlopához voltak fűzve. Kidöntötték a korhadt oszlopokat és helyébe kitűzték a szabadság zászlaját. Élni vagy halni! Ez lett a jelszó. A köznép parlagon hevertette ke- nyéríermő földjét és kardot kovácsolt az eke vasából. Kiegyenesítette a kaszát, mely irtózatos fegyverré vált kezében. Az iskolák padjai üresen maradtak, mert a tanuló ifjúság az ágyuk mögé sorakozott és a haza védelmében érvényesítette tudását. Az iparos letette szerszámát, a kereskedő bezárta üzlete ajtajait. A nemesség leakasztotta a falon függő, őseitől örökölt kardot, melynek minden egyes rozsda-foltja a reá száradt török vérből keletkezett. Megszűnt a rangkülömbség, ellenségek barátokká, barátok testvérekké lettek. Az egész nemzet egy táborba gyűlt össze. Egy esz néért lelkesült. Egy zászló alatt küzdött, a haza felszabadításáért, a nemzet jogaién. Harcmezővé lett az ország. Minden oldalról ránk zudult az elieiség, mintha a poklok mélyéből került volna elő. Mindenki ellenünk, senki mellettünk. Egyedül álltuk, sakáloktól körülvéve, melyek vérünkre szomjaztak, hénák által követve, melyek csontjainkra éleztek. Patakzott a vér, az a drága vér, melynek minden csepje a nemzet szivéből jött. Megsemmisülve, élettelenül porba hullottak a nemzet fiai. Az alföld rónái, a Kárpátok bércei, mindmegannyi temetővé vált. Ha elnémultak a halált hozó ágyuk, ha megszűnt a puskák ropogása és leszállt a csendes est, megmozdultak a nemzet sirkertjeiben poriadozók lelkei, átsurrantak a honvédség táborába és a kifáradt harcosoknak meghozták a holtak üzenetét: Harc végkimerülésig! És a rettenthetlen hősök, a félistenek harcoltak a végkimerülésig. A fényes diadalok dicsőséget hoztak, de nem győzelmet. A szétvert, megsemmisített ellenség helyébe uj, idegen csapatok léptek. Az orosz hadsereggel újabb zsoldosok ezrei lepték el az országot. A nemzet kimerült, a további ellentállás lehetlenné vált. Megtörve, összezúzva, letiporva hevert a nemzet Világosnál. Oroszország ásta meg azt a sirt, melybe Ausztria temette Magyarországot! Hatvanegy év múlt el azóta. Fordítsunk néhány lapot a történelem könyÄ Kölcsey-Egyesület estélye, Vasárnap este tartotta a nagykárolyi Kölcsey Egyesület ez idei utolsó estélyét a városi színházban. Az estélyen annyi sok szép asszony és leány jelent meg, a mennyit még nem látott Károly városa. Az estély fénypontja a Csipkerózsa mese, igazán meseszerü három képre osztott jelenete volt, melyben részt vett városunk bájos asszonyain és leányain kívül, városunk déíczeg ifjúsága is, a kik ez estén ugyancsak kitettek magukért. Nem is csoda, hiszen tudták azt, hogy olyan szép képnek méltó keret is kell. A Csipkerózsa meséjét Kerekes Annuska szavalta el olyan művészi tökélylyel, a mit csak tőlle várni lehetett. Már maga a megjelenése is olyan bájos volt, mint az a mese, a mit elszavalt. Csipkerózsát Reök Margit adta, ki igazán méltó testvére volt a fölé hajló csipkerózsáknak. A királyt Sztárek Dezső, a királynét Sztárek Dezsőné alakította, de ha véletlenül oda toppan egy Rákóczi-korabeli kurucz har- czos, meg is esküszik rá, hogy azon a trónon Rákóczi Ferencz ül bájos nejével és látva azon méltóságteljes arczkifejezést, mi is azt hittük, hogy a nagy Rákóczi és bájos neje itt van közöttünk. A királyfit Báthory óska alakította, a kire minden lánynak az vi a megjegyzése, hogy ennek csak egy országijányzik, de az országot ő már akkor este teghódi- totta magának. Az udvarmesterné szerepét Gorzó Erzsiké adta, ő is lehetne bátran udvarmesterné nemcsak a károlyi színpadon, de bármely ényes királyi udvarnál is. Az udvarhölgyek SGában ott láttuk Bartha Nellit, Csipkés Károlyné kinek a trón előtti meghajlásához nem győzünk gratulálni s a mely alakítást megirigyelt v(na tőle bármely fővárosi művésznő is. Gásár Magdát, Haytman Etelkát, Illés Irmát, Kerel>s Jolánt, Márton Mariskát, Schifbeck Károlyra és Tóth Ilonkát, a kik közzül bajos volna meg mondani melyik volt szebb és bájosabb. A Tündérek igazán tündén csoportjábar ott láttuk Bagossy Paulát, Berev Mariskát Illés Jolánt, Kacsó Irénkét, Kerekes Annát, Meze Mariskát. — A rossz szellem tündérét Papp Béláné adta, kinek szép leikénél csak a művészet iránti finom érzéke és művésznői tehetsége lehet nagyobb. A hárfás leányt Gorzó Emim adta, ennek a szép családnak ez a középse hajtása igazán ellenfele lesz a nénjének. Legye- zős lányok a két Földessy lányok voltak, a kit fenve«; kprpríil szolgáltak iipv a trónnak, min a trónon ülő tökéletes királyi párnak. A szobaleány szerepét Hetey Józa alakította, ez a kis Gyurkovics-csemete egy cseppel sem maradt hátrább nénjeinél a sikerben. Kukták, Márton Boriska és Ilosvay Böske voltak, a kik meggyőztek bennünket arról, hogy Nagykároly egén két fiatal csillaggal több ragyog, melyeket ez estén fedezett fel a nagykárolyi fiatalság csillagvizsgáló csoportja. A lovagok festői csoportjában ott láttuk /'dler Ernőt, Huszár Józsefet, Kaufmann Sándort, ifj. Nagy Gábort, Müller Ferenczet, Nők Jánost, Sikolya Pistát, Simonyi Gyulát, Tóth Józsefet, mely képet látva önkéntelenül is eszünkbe jut Petőfi Szécsi Máriájának kezdő verssorai, hogy: „Fényes, de ragyogó lovagkor kiégett mécsvilága, újra meggyujt képzeletem téged“, mert ezt az ifjúságot látva egy cseppet em aggódunk a közelgő szerb és magyar áboru miatt. A miniszterek és bölcsek csoportjában ott •auk ifj. Andrásy Jenőt, a kire bárki is megadott volna, hogy Teli Vilmos szállt le a ká*lyi színpadra. Darabán András, Hodor Kőiéi, Hornyák Sándor, Juhász Ernő, Szabó Sánor, Tarsinczky Kázmért, kik élethü kepét adtál Ugy a minisztereknek, mint a bölcseknek- z apródok szerepében ott láttuk Jármy T pn-rklrQnhh hpcyprypQÍ fnrrÁQÍ ELSÖ nagykárolyi sirkőraktái és temetkezési intézet. LC^UKbUUU UCSZ,C1Z,c:m liuiao. Aiapittatott im_ évben. Állandóan raktáron tartc i_ső rendű salgótarjáni és porosz TIT7FI n IfAQ7F\TFT továbbá meszel, I-ső rendű portland és román I/-\rsr ÁfO C7Í7MCT 1 UZ/LLU I\UQZ/LnL & , czementet, valamint többször mosott porosz V1 . Szives megrendelést kér M{{AY JÓZSEF FIA. Nagykároly, zéchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
