Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-02-06 / 6. szám
2-ik oidal. KÖZÉRDEK. 6. szám. a tényleges elegáns világban, csak kocsin hordják ez alkalmi ruhadarabokat. És épen ez a ferde helyzet, melybe társadalmunk akaratlanul került, okozza mind e visszásságokat s kellemetlen következményeket, melyek együtt járnak vele. S nem is reményelhetjiik, hogy mihamarább változások álljanak be e lehetetlen helyzetekben. Sőt, ha figyelemmel kisérjük az eseményeket, úgy láthatjuk, hogy ez az igaztalan, hazug tendentia növekedő félben van. Nem is azt célozzuk mi, hogy valamelyes javulás is járjon tanításunk nyomában, mert hiszen jól tudjuk, minden komoly szavunk, csak falra hányt borsó. Csupán felakartuk emelni tiltakozó szavunkat most, mikor a téli társas összejöveteleken legtöbb alkalmunk van megfigyelni e káros, végzetes következményekkel járó hibáit társadalmunknak, hogy legalább egy hang hallatszék e Sodorna és Go- mora pusztulását megelőző korszakban. Mert nagyon jól tudjuk, hogy azért hölgyeink egy ruhát csupán egy mulatságra tartanak alkalmasnak s hogy színházba csupán földszintre járhatnak, minden idényben uj divat, minden nyáron fürdő kell s az adósság nő tovább fel- tartóztat’naílanul. egyre, egyre. Mert hát: Noblesse oblige! Az előkelőség kötelez! SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA VILLANYVILÁGITÁSI és VILLAMOS CSENGŐ BERENDEZÉSI ÜZLETE. NAGYKÁROLY, Deák Ferencz-tér 14. sz. FELHÍVÁS. Van szerencsénk t. czimed szives tudomására hozni, hogy sok oldalról hangoztatott óhajnak engedve, a villamos berendezések jó karban tartására átalány rendszert honosítunk meg. E szerint minden oly fogyasztó, aki 10 villamos lánggal rendelkezik 1 korona havi dij ellenében abba a helyzetbe jut, hogy fel- szex lésének rendbentartását vállalatunk végzi el. 10 lángtól 30 lángig 2 korona 30 50 „ 3 50 V 100 „ 5 100 n 200 „ 10 a bokrok csalogánya. Aztán hangja elcsuklott a kinos zokogásban ; leborulí és sirt keservesen. Nem bírtam elaludni . . . azóta olyan beteg vagyok ! — Szerencsétlen ... a „dráku“ . . . — Tévedsz, apám, kinek szivét olyan bánat tépi, az nem lehet gonosz, csak boldogtalan. — Fiam, fiam ... — jajveszékelt a boldogtalan apa. — Mért is engedtem el, mért is kü.dtem oda ?! . . . Az erős férfi melléből kinos sóhaj szakadt. Alig győzte törölni omló könnyeit. Az utcán munkára haladó szekerek zörögtek. A „mosule“ is most indult. Behívta és elmondta az esetet. A „mosule“ katona volt régen. Bátor ember volt. Fejét csóválva gondolkozott. — Este bejövök érted. Mentek előre. A régi, sokat járt gyalogösvényt felverte a gyep. — Halkan ... — súgta izgatott társának a „mosule“. Mindjárt ott leszünk. Ott állott a kunyhó úgy, mint hajdan. A fedelén látszott némi tatarozás. Őket eltakarta a sziklafal. — Megvárjuk, mig főn a hold ... Itt a baltád ? — Ide jön fel majd énekelni. Ne zörögj ! — Ha intek, akkor rajta ... Ha elhibázod, veszve vagyunk .. . Zörej ütötte meg a suttogó „mosule“ fülét. Talán szellő futott végig a kunyhó szalmahavi csekély dijfizetés ellenében érthetik el, hogy villamos felszerelésüket állandóan jó karban tartjuk és minden felmerülendő hiányt a nálunk tett bejelentés után azonnal saját költségünkön helyre igazítjuk. E célbői különben állandóan alkalmazott szakembereink által minden előfizetőnk villamos felszerelését havonta, a szükséghez képest gyakrabban, jelentés esetén pedig azonnal megvizsgáltatjuk és rendbe hozhatjuk. Látható ebből, hogy a közönség csekély havi dij mellett jelentékeny előnyhöz jut. Megjegyezzük, hogy minden előfizetőnek hatálya ugyan egy évre terjed, de az előfizetési dijak — a fent jelzett csekély dij — havi részletekben is fizethetők. Wolfram lámpák 70°/o áram me.gtakaritás. Wolfram lámpák minden helyzetben égnek. Tiszte'ettel Singer Márton és Társa. HIVATALOS RÉSZ. “ Meghívás. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara 1909. évi február hó 11-én, csütörtökön délután 3 órakor székháza tanácstermében (Piacz-utcza 69. szám) rendes közgyűlést tart, melyre a kamara tagjait tisztelettel meghívja: Debreczen, 1909. február hó 1-én. Szent-Királyi Tivadar, elnök. Napirend: 1. Elnöki előterjesztések. 2. Titkári jelentés az ügyforgalomról. 3. Miniszteri elintézések közlése a kamara felterjesztéseire. 4. Államsegélyes ügyek. 5. A kamara 1998. évi zárs ámadásai. 6. A kamara állandó bizottságainak megalakítása. 7. Az uj mértékügyi (1907. V.) törvény életbeléptetési rendeletéi. 8. Kőolajipar helyzetének orvoslása. 9. A Szaploncza patak vizi erejének kihasználása. 10. Ipartestületek kártalanítása munkásbiztositási közvetítésekért. 11. Szakoktatási ügyek. 12. Vasút, posta, telefon. 13. Vásárok, vámok, helypénzek. 14. A bortörvény (1908. XLV11.) végrehajtási rendelete. 15. Az ipari tulajdonjog védelmének nemzetközi uniójába való belépésünk. (K. M. 1538.) 16. Iparjogi vélemények. 17. A debreczeni felső kereskedelmi iskola kérvénye segélyért. 18. Indítványok. Szives tudomásul! Van sí jenesem a nagyérdemű fogyasztó közönség, valamint a helybeli és vidéki vendéglősök szives figyelmét felhívni Nagykárolyban, Fény-utcsa 10. szám alatt (volt Torner Éertalan-féle házban) újonnan berendezett s'órraütáramra, fedelén, vagy a Janku foga vacogott. A hatalmas ember reszketett. — Nagyon félek, — suttogta; valami borzasztót sejtek . . . — Pszt . . . Izzó pir ömlött el a keleti égen. A „Vadleány“ szirten megcsillant a fehér hókorona. A ködön átszivárgóit a halavány, reszketeg sugár. — Készülj. A kunyhó felől ismét felhangzott a zörej. — Takard el a szemed, mert ha meglátod . . . Léptek zaja szakította félbe Hatalmas termetű férfiú közeledett, tán testét mintha megtörte volna valami. Göndör haja sötéten omlott széles vállaira megpihenve rongyos ruházatán. Ajkáról nehéz sóhajtás lebbent el, amint tekintete ott révedezett a nyugvó falu felett. — Már ő is alszik, — mondá elmélázva. Ha láthatnám, ha tudnám, hogy merre van . . . — Húzd a füledre a subát . . . súgta társának a „mosule“. A férfi leült. Révedező tekintete a mesz- sziségbe tévedt. A holdvilágos éjszakába fájdalmasan csendült egy szomorú dal. A körülfekvő bércek borongva kiáltották vissza minden szavát: Ne menj keresni más hazát, Szeresd a kunyhót, bár csekély, Szeresd a régit s el ne hagyd. Szeresd a bércet, bár kopár... A szivednek gyönyört az ád, Hisz ott minden teérted él, A kin szivedben ott lohad. Neked virul minden gyopár . . Honodban ott... hazád, hazád, Nyugalmat . . . a hol a legjobb minőségű márcsiusi, király, dupla márcsiusi és maláta sörök hordókban avagy a legtisztább kezelés mellett, légmentes lefejtő gépen parafa patent zárral ellátott üvegekben kaphatók. Úgy raktáram, mint a kezelés nállatn bármikor megtekinthető. Jég reggel 6 és este 6 órakor kapható, mely kívánatra házhoz is szállittatik. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel Weinberger fíencze sörraktár-tulajdonos. Ugyanott egy külön bejáratú, csinosan bútorozott udvari szoba kiadó. Oltáregyleti felolvasó estély. A nagykárolyi Oltáregylet folyó évi február hó 2-án nagyszabású felolvasó-estélyt rendezett a városi színházban, a mely az általános és összehangzó ítéletek szerint az idei estélyek között a legfényesebben sikerült. A felolvasó estélyt a dalárda nyitotta meg és az is fejezte be Vitek Károly vezetése alatt. A dalárdát most halottuk először a színházban ; harmonikus és jól színezett énekével, lágy, majd szinte elemi erővel tóduló hangvegyüléke sehol sem érvényesül olyan jól, mint a színházban. Thern-nek „Dalünnepen“ czimü éneke volt a dalárda első száma Szentirmaynak : „Szivhullá- mok“ czimü pedig a második szám. A második számot Récsei Ede názfőnök- plébános foglalta el a divatról szóló felolvasásával. Változatos és élénk stíllel megirt igen hosszú értekezésében felöltött mindent és szólt mindenről, a mi a divat fogalma alá tartozha- tik, de legtöbbet a női és férfi ruházatról irt, mint olyanról, a melyben nő és férfi egyaránt hiúságot keresett minden időben. Majd a nők, majd a férfi kaptak egy-egy oldalvágást, mert a mindig uj alakban felelevenedő divatnak helytelenül hódolnak. Az estélynek nagy vonzóereje Koller Fe- rencz kecskeméti zenetanár, két számban (3. és 5.) mutatta be művészetét a kiváncsi közönségnek. Saint-Sain versenymüvét igazán élvezni és értékelni csak a zenében járatos közönség tudta; de Hubaynak „Csárdajelenetek“ szerzeményével — a melyet másodszor játszott — percekig tartó tapsvihart aratott annak jeléül, hogy magyar művész csak magyar dallal tud igazán gyönyörködtetni. Koller játékában a terItt megszakadt a dal. A férfi fejét lehajtva zokogott. A „mosule“ intett. A balta megvillant. Az ismeretlen fájdalmasan felorditott, feje véresen hanyatlott hátra. A szírt mögül most bukkant elő a hold ; az arcokra sárgás sugárkévét vetett. — Szent Isten . . . Bátyám ! — Janku ! — hördült fel, te ... ? igy kell meglátnom ? Koldus lettem . . . nem akartam szégyenedre válni ... Élj boldogan . . . Janku már nem hallotta. Szétzúzott agy- gyal haldokolt a szirten, melyen boldogtalan testvére vonaglott. ... A „mosulé“-t azóta nem látta senki. — Megölte a „dráku“ — gyanították a „ba- bó“-k. A bércről a kőpatak omlott tovább. A kunyhó pusztult, roskadozott. Fedelét belepte a hó. — A „dráku még ott lakott. Holdvilágos éjszakákon látták a pakulárok megtépett rongyait villogni a szirttetőn. Csak fürtjeit festette fehérre az éjjeli dér. Csak hangja zengett gyöngébben, lágyabban fájdalmasabban. A „Vadleány“ szirt felől végigsüvöltött az északi szél. Csillogó hópehelyekben tört meg a holdsugár. A Haras bágyadtan csörgedezett tova; csobogásába fájdalmasan vegyült: Ne menj keresni más hazát . . .
