Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-30 / 5. szám
Nagykároly, 1909. január 30. 5. szám. II. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Énnihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6-— korona. „ „ „ fél évre .... 3 — Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre . 350 Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Áz egyén és az állam. Nagykároly, 1909. január 29. (S.) Több százados az a küzdelem, melyet az emberiség az állami és egyházi intézmények ellen folytat az egyéni jog fejlesztése érdekében. Napjainkban sok elért sikerre tekinthetünk vissza, de még több a cél, a mely felé uj küzdelmeken keresztül törnek az emberek. Az előjogokon alapuló fendalisztikus állam formailag megszűnt, de Európa legtöbb országában még mindig a hagyományok képviselőinek kezében van a vagyon s a hatalom. Ezzel szemben a tömeg, bár jogait elvben elismeri a törvény, csak nagy erőkifejtéssel, forrada- lomszerü felbuzdulásokkal tud némileg érvényesülni. A mikor aztán beállnak a csendesebb napok, a hatalom, vagyon és a hagyomány, visszafoglal az elveszett pozíciókból, amennyit csak lehet. Ez az eredménytelennek látszó küzdelem magyarázza a túlzó forradalmi elemek elkeseredését és túlkapásait. Ez magyarázza, hogy a társadalom széles rétegeiben szives hall gatókra találnak a rombolást hirdető vándoraposíolok. Magyarországon a vagyontalan munkásnép, a föld után hiába sóvárgó parasztság és a nehéz anyagi viszonyokkaT küzdő tisztviselőség ebből a szempontból egyaránt figyelmet érdemel. Még a legtöbb intézkedés a munkások javára történik. A vagyontalan osztályok között ez a leghatalmasabb, mert legjobb a szervezete és leghamarabb hajük olyan szélsőségekre, melyek Áz állam rendjét komoly veszedelemmel -fenyegetik. A parasztság a maga szervezetlenségében már nem tud érvényesülni. Egyes vidékek népe, szerencsés viszonyok között szépen fejlődik, de az ország igen sok áldott területén nyomorral küzd a föld népe és ma még némán gyűlik a keserűség. Pedig ha akadna valaki, a ki a magyar parasztot gazdaságilag föl tudná szabadítani, történelmünk legnagyobb alakjai között érdemelne helyet. Mert nincs a föld kerekségén értelmesebb faj, mint a magyar paraszt. Megmérhetetlen kincses bánya a magyar parasztság esze. Csak teret kellene engedni számára és néhány évtized alatt Magyarország Európa leggazdagabb államai közé emelkednék. ^ili^t'osszabb a tisztviselők helyzete. Lekötöttségük megakadályozza őket abban, hogy az államtól vaiamit követeljenek. Milyen anyagi helyzetben sínylődnek, arról naponkint hasábokat közölnek a lapok. És érdekükben nem történik semmi sem. A fizetéseknek időnkint való csekély emelése nem használ, azt bizonyítja a szomorú valóság. Az állam pedig azzal, hogy munkájukat megfizeti, még nem rótta le minden kötelezettségét. Ma még szerencsére, nem teremtette meg a nyomor a korupciót, de hogy feltétlen bizonysággal meg fogja teremteni, az kétségtelen. A segítséggel meg kell orvosolni a multat és biztosítani kell a jövőt. A kormányok már a múltban is tervezték a tisztviselői adósságok rendezését. Nem hihetjük, hogy a mai kormány ezt ne tartaná szükségesnek, sőt sürgősnek. De ez csak a múlt bajainak gyógyítása volna. A harangok. Irtá: Kazár Emil. A zsombékiak hiába várták a hajnali harangszót. A harangozó csak harmadnap jött a faluba a meghalt helyébe. Senki sem ismerte. A fötisztelendő hozatta valahonnan. Mikor jött a feleségével meg egy ölbe való gyermekkel, könnyen elfért egész holmija a szekér sarog- lyájában. Még egy kecske volt kötve a szekér után. — Szépen kezdi a dolgát az uj harangozó, — dörmögte Seregély Mihály, kinek legjobban feltűnt a harangozás elmaradása, mert magának is lett volna valakije, akit oda szánt a toronyba és sekrestyébe. Seregély gazda indult megtudni, hogy miért nem szólt ma a harang? Hetykén nyitott be a harangozóhoz, de senki sem nézett ki a pitvarból az utczaajtó csikörduíására. Seregély jó reggelt kiáltott, de egy árva szó sem felelt rá. Olyan üres volt minden, mintha kifüstölték volna harangozóékat. Az ólból kecskemekegés hallatszott végre. Benézett oda Seregély. A kecske azért mekegett, mert a kötele nem engedte, hogy beleharapjon egy csomó fűbe. Seregély a szomszédba ment át Goíyó- bisésokhoz. Az asszony épen ludat tömött az udvaron. — Valami baj történthetett ? — felelte a Seregély, kérdezősködésére. — Ma hajnalban nagy gyermekrivást hallok. Mikor már nem akart csitulni, átnéztem a sövényen. Nem láttam egy egeret sem. A gyerek meg csak sival- kodott. — Hova lett a gyerek? — kíváncsiskodott Seregély. — Áthoztam, mert nem tűrhetem a sivi- tását. Se apja, se anyja. Tegnap délután láttam, mikor az anyja szekéren elment hazulról. De hát az apja miért hagyta magára? Nem tudom. Tejet adtam a gyereknek s most alszik. Még ma nem is harangozott, dohogott Seregély. Megmondom a fötisztelendő' urnák. Amint átakart menni Seregély a plébánia felé, szemközt találkozott Iskátulya Marissal, a hirhordó, nyelves asszonynyal. Mindjárt Seregély elé kiáltotta, hogy a harangozót bekisé:- ték a zsandárok. Most vallatják a község házán. „Szép história“ álmélkodott Seregély. — Jaj gazdurani, a harangozót asszony ruhában fogták el az utczán, a mint a két zsandár kifordult a templom felől. A feje be volt kötve keszkenővel. Aztán a bajusza, meg a szakála ... A zsandárok rákiáltottak és bevitték. — Ej ha, asszony ruhába fogták el. Rosz- ban törhette a fejét. — A zsandárok is nagyon vádolják. Csakugyan vallatták a harangozót. Jobbik Pétert a faluházán. Csakugyan ssszony ruha volt rajta. Mért csinált magából maskarát? Mi volt a szándéka? A két zsandár nem ismerte a jövevény harangozót. Váltig mondta, hogy épen harangozni sietett. Itt a templom kulcsa is nála. Dehogy mért öltözött asszony ruhába, arra nem akart felelni. Hanem rimánkodott, hogy vigyék vissza Peti fiához, mert senki sincs mellette. Később mikor megtudta, hogy a gyereket átvitték a szomszédba s a fötisztelendő ur is eljött a községházához. Jobbik Péter mégis csak elkezdett beszélni. — Szegények vagyunk. A főtisztelendő atyám ismer engem, jót is tett velem — kezdte Jobbik Péter a vallomást. Csak a kis Petivel dicsekedhetünk. Meg a Miska a miénk még, a kecske. Arra mifelénk, a honnan idejöttem. Miskának hívják a kecskét, a bikát meg Samunak. Arra ott, — mond a harangozó, a fejével messze távolba intve, — a harangok is beszélI PcmWnhh hp^zprzp^i forrást első nagykárolyi sirköraktár és temetkezési intézet. C^UlCoUUU UCoZC ZCol IUI I do. Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz TÜZELŐ KŐSZENET, Ül“* ”sܱ!f Infill í KOVÁCS-SZENET. czementet, valamint többször mosott porosz Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
