Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-26 / 26. szám

Nagykároly, li#09- junius 26. 26. szám. II. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az ÉrmihályfalYai Ipartestület hivatalos közlönye. megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Föszerke ,:tő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkes;.' je. Felelős szerkesztő. Lapiulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6— korona. „ „ fél évre .... 3 — Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ ,, „ „ fél évre .... 3'50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Munkássors. A gyár kigyul, a benzintartály fel­robban s ott fekszik a munkás szétron­csolt tagokkal, hamuvá égve, holtan. Menekül a ki tud s a hogyan tud. Hát- borzongató ugrások a mélységbe s ha a mentőponyva hibásan működik, ej! ki tö­rődnék azzal, egypár emberélet csupán az áldozat s másnap a lapok, miközben a legsötétebb s egyben a legélénkebb színekkel ecsetelik a katasztrófa lefolyá­sát, máshelyt már fennen hirdetik, hogy a műhelyben kitört tűzvész nem aka­dályozza a gyárat abban, hogy munká­ját épen úgy, mint annak előtte zavar­talanul ne folytassa. A gép tehát megindul, a munka folyik tovább s a munkások ismét meg­kezdik igájukat s csak néha-néha, ha elvétve félrepillantanak a gépek mellől, veszik észre, nini itt egy uj arcz lépett a régi helyébe, uj munkáskéz vette fel a küzdelmet a mindenünnen ádázán leskelődő elemekkel, a régi, a megszo­kott ott nyugszik pora égve, Összezúzva, valahol a temetőben jeltelen sírjában. Egy két napig még izgatja az ol­vasóközönséget a katasztrófa története, de harmadnap már senki sem kiváncsi arra, hogy tulajdonképen kit is terhel a felelősség azért, hogy robbanó anyago­kat nyilt tartályokban tartanak oly helyen, hol vagy egy elejtett gyújtó, avagy egy kirobbant villamszikra perez alatt lán­gokba boríthat mindent. Az sem érdekli már, mért volt elzárva esetleg a mene­külés útja, kinek érdekében áll a mun­kásokat életveszélyese;; bebörtönözni, a munka folyik s a gyártulajdonosok fen­nen hirdetik, hogy az üzem akadályta­lanul folytatódik. A könnyek beszivárognak, a sajgó fájdalma a hozzátartc soknak elcsendese­dik s minden ismét v.-ssza tér régi meg­szokott medrébe. A ' .nkás. a dolgozó egyed sorsa csakúgy, mint eléb, kivan téve ezer veszélynek, millió megpróbál­tatásnak, nem védi senki és semmi, csupán egy felsőbb hatalom, mely azon­ban néha-néha elfeledkezik védenczeiről s ilyenkor bánatosan megszólal a halál­harang, eléri őket a munkássors. Minden gyártelepet mielőtt üzemét megindíthatná, a tüzvizsgáló bizottság alapos ellenőrzés alá vesz s mégis mégis, ha véletlenül a vereskakas kitűzi félelmetes lobogóját, sutba kerül min­den elmélet s a halál vigan arat fénylő kaszájával. Ha már embertársaink nagy része, a létért való küzdelem hevében, kény­szerítve van életét, a gyárhelyiségek ideg­ölő, egészségtelen légkörében, rabszolga­mód eltölteni, legalább nyújtsuk nékik azt a lehető legnagyobb, abszolút biz­tonságot, mely emberi tudásunkkal s a technika, de főleg elővigyázatosság szem- meltarthatásával lehetséges. De vájjon mit látunk. Nézzünk csak körül, tekintsünk oda, hol az egyetlen olcsó dolog, az emberélet, vivja naponta jharczát a kérlelhetetlen elemekkel. Meg­tettek minden intézkedést arra, hogy a baj, a szerencsétlenség ne férkőzhessen oda.?! Bátran, minden lelkifurdalás nél­kül nézhetjük a gyárakban dolgozó sze­Eiőre haladott idény miatt mélyen leszállított árban árusittatnak a következő áruk: Selyem batisztok 30, 32, 34. Mosó delainok, szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon 16, i7kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5*25, jobb 5’45, tulipánt 5-95. Erős szálú 5-45, szélesebb 5-95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók 1#25, E35, 1-50. Sefirek ingekre, blousokra 24—27 kr. Q^ílorfiri nöi és férfi divatáru-kereskedésében MT" 1 vég siffon 4 frt 90 kr. “ÄÜ Allirw Nagykároly, Deák-tér 12. A fehér kokárda. Irta: Konkoly Ferencz. Háborús hírekkel volt teli a világ. Az em­berek egymás kezéből kapkodták ki az újságo­kat. Mindenki falta a betűket. Hogyne, hiszen élet és halálról volt szó. Arról, hogy nemzetközi háború veszélyes réme kisértet minden lépten nyomon. Az egymást ijjesztő emberek azonban még­sem hittek komolyan a háborúban. Ha teli be­szélték is egymás fejét a háború kikerülhetet- lenségének tényével, magukban jót mulattak embertársaik hiszékenységén, mert jó maguk egy fikarnyit sem hittek el abból, amit szörnyű nagyképűséggel másoknak beadtak. S mégis! Amitől az emberek annyira ret­tegtek, amit teljesen kizártnak tartottak, az be­következett. A háború összes iszonyataival ki­tört. A halál csontos ujjaival végigsimitotta az emberek tüzes homlokát s abban a perezben viaszsárgává fagyott azon minden érzelem. A halál lehellete száguldott végig az országon. A katonák, a behívott tartalékosokból kie­gészítve hosszú sorban vonultak végig az utcá­kon. Düdörgö társzekerek, ágyuk riasztó robaja nyelt el minden egyéb hangot. Mars hadisten uralkodót mindenek felett. Szamossy Ernő még előtte való napon évődve mondotta menyasszonyának Zsarnay Lillynek: — Most már bizonyos, hogy kitör a há­ború s akkor itt kell hogy hagyjalak.. . Talán örökre ... S bensőjében megelégedett mosoly- lyal látta a hatást, mit Lillikére gyakorolt, de jó magában egy szó sem hitt a háború kitöré­sének lehetőségében. Mikor másnap délben hazajött hivatalból, majd a földre zuhant ijjedt dermetségében. Az íróasztalán fehér papírlap feküdt. A katonai be­hívó parancs, melyben meghagyják, hogy 24 órán belül álomáshelyén jelenkezzék. Az első perezben azt sem tudta, hogy mit kezdjen, mihez fogjon. Mintha agyveleje kiszá- radt volna, egyetlen józan gondolatnak sem volt ura. Ött állt kezében a fehér papírlappal s inig szemeit mereven annak tartalmára füg­gesztette, gondolataival már száz mérföldnyire előre száguld. Ott látta magát a zegzugos, össze­vissza taposott csatatéren száz sebből vérezve elhagyottan felette éhes varjak károgva kering­tek... Majd felocsúdott merevségéből. Mint a ki­lőtt nyíl repült menyasszonyához. Fakadó ar- czán az elmúlás, a vég érzete látszott. Mindenki leolvasta arczárói a hióbhirt. A máskor vig, csapongó kedélyű fiú most egyszerre a másik szélsőségbe csapott át s gye­rekes romantikával erősitgette, hogy ő érzi, hogy ebből a háborúból ő nékie nincsen visszatérése. Hiába vigasztalták, hiába sorolták elő neki a statisztikai adatokat a háborúban való halá­lozásokról, nem lehetett eltéríteni attól a gon­dolattól, hogy ő a csatatéren marad. Mindent elrendezett. Még végrendeletéről sem feledkezett meg, noha mindenki kinevette kishitűségéért. _Pompásan feszült rajta a tüzértiszti uni­Ép ítkezési, csatornázási <• gépészeti vasöntvények „Debreczeni Vasöntöde és Géplakatosság“ gyártására, bármely anyagú gépalkatrészek előállítására, ” , a A _ . ,, gazdasági és ipari gépek szakszerű javítására — általában Gyártelep a Hadhazi-utcaban. Raktar: Peterfia-utca 73. sz. «ft -to. DEBRCZENBEN. Teuton 467. szám. Kiváló szőlőmalmok, borprések, borszivattyuk, kerti-, udvari-, községi kutszivattyuk és kerti fecskendők gyártásáért többszörösen kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents