Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-19 / 25. szám
Nagykároly, 1909. junius 19. 25. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjeljsnik-ainden szombaton. Szerk*á#ösgg$,• .'■* Kiadóhivatal: Gr. Károlyi/Gyorgy-ter 16. \HétsastolI-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. 6’— korona. 3-— 1 • »> 3-50 Magyar élhetetlenség. Ha a külföldi nagy államok gazdasági életét szemügyre vesszük, őszinte irigységgel le thatjuk, azok hihetetlen magas fokon álló gazdasági kultúráját, óriási vagyonát, virágzó iparát és kereskedelmét. Őszinte irigységet mondottuk, mert csakugyan nem nézhetjük egykedvűen azok rohamos, sőt szédítő előrehaladását s ami lassú czamogásunkat, mely a gazdasági élet minden terén jellemez bennünket. Sokan keresték az okokat, melyek e hátramaradottságunkat előidézték s nem szűntek meg eléggé hangoztatni épen azokat, melyek legkevésbbé működtek közre ezen káros állapotok létrehozásán. Említik a történeti tényeket, hogy a mi országunk volt mindenkor a kereszténység és kultúra védőbástyája a kelet felől jövő veszedelmek ellen. Török, tatár inváziónak mi voltunk mindenkot ütköző pontja, szinte jégtörő sziklája, melyen azután egész Európa többi or szágai bátran pihentethették le fejüket, semmi veszély őket nem érhette, az aczé- los magyar kar felfogta és elhárította tőlük a vészes csapásokat. S van valamelyes igazsága azoknak, kik e tényekben találják úgy kulturális, mint gazdasági visszamaradottáságunk egyik sarkalatos tényezőjét. Ám ez azonban csupán a múltra vonatkozhatott. A háborús idők. midőn a magyarnak egyik kezében mindig a kard villogott s csak a másikkal munkálkodhatott előrehaladásán, mindenesetre megakadályozták abban, hogy teljes erejét vihesse a békés előrehaladás küzdelmeibe, de ezek már régen a múlt emlékei. Azóta már módjában lett volna a magyarnak sokkalta több eredményt felmutathatni, mint a minőt, napjainkban láthatunk. Másutt kell keresnünk a hibát. Nem a múltban, hanem a jelenben. Nemzetünk természete az, mely eleve kizárja a gyors fejlődést, a kulturális előrehaladás meggyorsitásá.. a mi nemzetünkből hiányzik a vállalkozási szellem, nem ismeri a nagy kaliberű dolgokban rejlő hatalmas teremtő erőt, nem mer semmi vállalkozásba fogni, mert erejét kicsinynek hiszi, fél minden koczkázittól s többre becsüli a kicsiny, de biztos jövedelmet, az aránytalanul nagy, de valamelyes koczkázattal járó nyereségnél. Annyira beleélte magát ma már nemzetünk az ő kicsinyes viszonyaiba, hogy szinte kételkedik annak lehetőségében, hogy tőle nagyszabású valamit is kérhetnének. Eklatáns példa erre, egy szegedi tarhonya kereskedő esete. Egy londoni kiviteli ezég kérdést intézett egyik szegedi tarhonya kereskedőhöz, hogy mennyiért volna hajlandó néki, kiviteli czélokra, évenként 50.000 métermázsa tarhonyát szállítani. A mi jó szegedi kereskedőnk annyira lehetetlennek találta a kérdést, hogy még csak válaszra sem érdemesítette a londoni világezég kérdezősködő levelét. Miután azonban a londoni kereskedő még egy párszor megismételte kérdését, végre a mi szegedi kereskedőnk is megemberelte magát s válaszolt. Válaszolt pedig olyképen, hogy elsősorban a londoni kereskedőt jól összeszidta, hogy tartson mást bolondnak s nem őt, mert annyi tarhonyája talán még az Úristennek sincs, nem hogy ő neki volna. Elére haladott idény miatt mélyen leszállított árban árusitiatnak a következő áruk: Selyem batisztok 30, 32, 34. Mosó delainok, szép mintákban 22, 24 kr. Szerb vászon 16,17 kr. 23 mtr. B. Rumburgi vászon 5-25, jobb 5*45, tulipánt 5'95. Erős szálú 5‘45, szélesebb 5*95. Dupla széles lepedőre 54, jobb 58 kr. Nyári takarók 1 *25, E35, 1*50. Sefirek ingekre, blousokra 24—27 kr. Qr/'l ' ^ női és férfi divatáru-kereskedésében I!®“ i vég siffon 4 írt 90 kr. ”SPf 1 lllll w Nagykároly, Deák-tér 12. A Doge szerelme. Irta: Konkoly Ferencz. Velencze a Cinquecento korában. A doge- palota előtt a fellobogozott Bucentauro, a hatalmas gálya, melyen a Doge minden esztendőben nagy ünnepségek közepette szokta eljegyezni a tengert. Óriási embertömeg hullámzik a Szent Márk téren ünnepi köntösökben. A czifra gondolák hangos zeneszóval siklanak a Canale Granden. Mindenütt öröm vigasság, ének és zene. A Bucentauro fedélzetén, velenczei nobi- lik, asszonyok, leányok, férfiak vegyesen járnak fel s alá. Á dogé Alfano Pandoró ott áll a hajó orrán s mig homloka éles ránezokba szedve, szemeit a messze tengeren hordozza végig. E perezben gyönyörű asszony, pazar öltözékben szinte loppal melléje suhan. A grófnő: Miért ránczolod össze nemes homlokod Doge! Min gondolkozol ? A dogé (hirtelen felrezzen gondolataiból) Ah te vagy az grófnő. Hidd el semmin se töröm fejemet. Az ünnepségek, a tenger, a gyönyörű traditiók kissé megzavarták lelki egyensúlyomat s most azt igyekszem kissé helyrebillenteni. — Nem az igazat mondod oh hatalmas Dogé! Én tudom miért vonod redőkbe homlokod, én tudom, hogy min mélázol én a telkedbe látok, mert szeretlek! A dogé ajkán szánalmas mosoly vonaglik keresztül: — Szeretsz ! ezt te oly könnyen mondod, mint más a jó napon. Szeretsz s mig mondod talán magad is hiszed. De ha tudnád, hogy mi az igazi szerelem, ha tudnád, mit értünk mi férfiak, ez égi, e szent szó alatt, úgy bizonyára kevesebbszer vennéd ajkadra azt, mi minden üdvöt s minden pokli kint magába rejt s nem mondanád, hogy szeretsz. Tudod mi a szerelem?! Jól jegyezd meg a szerelem! Nem a pereznyi kéjt, mi pillanatra üdvöt ád, nem az élvezetek pazar kelyhét értem én ez alatt. A szerelmet, a mely fáj, a. mely kínoz, mely gyötör. A szerelmet, mely életet ad, szárnyat lelkűnknek, felvisz a magasajb régiókba, hogy leejtsen ismét a porba. Szerelmet, melyért élünk, szerelmet, melyért meghalunk, melyért feláldozunk mindent, magunkat, testvéreinket, szülőnket. Szerelmet, mely égi üdv, szerelmet, mely kínzó pokol.... — Ne oly hevesen Doge! Látom, tudom, érzem, hogy szeretsz. S az a nagy tűz, mely minden egyes szavadban lobog, az a hév, mely- lyel reám tekintesz, nyitott könyvként árulja el bensőd egész háborgását. Most is tudom, hogy mi bánt. A nápolyi principesa megcsókolt. Nem loppal, titkon, utánad settenkedve. Hanem férfiasán, bátran, előtted. S te most nehesztelsz érte. Téged kínoz, hogy más férfi ajka érintette az enyémet s hogy én visszaadtam a csókját, mely nem érdekel, ölelését mely nem melenget. — Igen ezért ránezos a homlokom. Nem tagadom. Mindig egyenes utón jártam, a szerelem sem fog kertelésre tanítani. Megcsókolt, mintha szeretője lennél. Megcsókolt, mintha joga lett volna hozzá. Megcsókolt, mint a ki tudja, hogy néki ezt szabad, hogy még titkolnia sem kell, megteheti. — De hiszen a principesa nős ember, Építkezési, csatornázási <* gépészeti vasöntvények „Debreczeni Vasöntöde és Génlakatosság“ gyártására, bármely anyagú gépalkatrészek előállítására, "" , ° gazdasági és ipari gépek szakszerű javítására —általában Gyártelep a Hadházi-utcában. Raktár: Péterfia-utca 73. sz. minden géplakatos, kazán és mükovács munkák végzésére _ , „ , npnnr^ckTDCAT -r < í aph — legjobban berendezett, legmunkabiróbb és legolcsóbb is a Te,efon 46o. szám. DEBRCZENdEN. Tesefon 467. szám. Kiváló szőlőmalmok, borprések, borszivattyuk, kerti-, udvari-, községi kufszivattyuk és kerti fecskendők gyártásáért többszörösen kitüntetve.
