Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-12 / 24. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDFK 24-ik szám. Vájjon nem lehetne-e ligát alkotni a nyaralás ellen, mint ahogy szövetkeznek egyéb humánus intézmények megvalósítására. Hát képzelhetünk humánusabb dolgot, mint a szegény izzadó családapák verejtékének csökkentését?! Vájjon melyik emberbaráti intézményünk, melyekért százezreket áldozunk, fejt ki nagyobb jótékonyságot, mint egy oly liga, mely a családapák nyári gondjait megszünteti ? Fel tehát! Alakítsunk szövetséget, mely határozatilag s kötelezőleg jelenti ki tagjaira nézve, hogy a nyaralást, minden pazarlásával egyetemben egyszer és mindenkorra beszünteti s aki e szabályzat ellen vét, azt közösítsük ki a becsületes, de szegény polgári társadalomból. Mert nem azok a megvetésre méltók, akik szerény tehetségükhöz mérten szerényen és adósságmentesen élik le napjaikat, hanem igenis azok, kik viszonyaikon felül élnek s rossz példájukkal megmételyezik a körülöttük élőket s egyben egész társadalmunkat. Ha majd mindnyájan úgy élünk, ahogy azt anyagi viszonyaink engedélyezik, ha mindenki addig fog nyújtózkodni, ameddig a takarója ér, akkor azután megszűnik annak a szükségessége is, hogy ilyenkor, mikor már minden család felpakkolva utrakészen áll, menydörögjünk a nyaralás, de elsősorban annak hiábavaló költségei ellen. A drágaság. Még 1908-ban történt. Országszerte általános volt a panasz a lakbéruzsora s még inkább az élelmi cikkek drágasága miatt. A fővárosi és kivált a vidéki sajtó egyebet sem tett, mint jeremiádokkal nyögte tele a világpt a megélhetés nehézsége fölött siránkozva. És természetesen a kormánytól várta az üdvözítő intézkedéseket; a kormánytól, melyet szid vagy dicsér pártállá a szerint, de melytől kéri, sőt forgot a kerék, süvöltött a hatalmas transmis- sziós szij. Mikor társai odarohantak, hogy felkapják, már késő volt. A gép elragadta és neki sodorta a műhely falának. Az emberi erő parányi, de nagy az Isten hatalma. Hosszu-hosszu vergődés után magához tért s ha mindjárt nyomorékul is, de élt. Mit kereshetett volna többet már itten a munka a küzdelem honában ő a megtört, az összeroskadt beteg ?! Nem volt már vágya, szenvedélye több, csak egy : a bosszú! A mi megtakarított pénze még volt, azon jegyet váltott magának és most itt van, a jól ös.nert, hazai országúton. Előtte a mosolygó, fiatal vetés, amarra messzebb meg szülőfaluja villan elő a sötétlő alkonyból. Mennél közelebb ért czéljához, annál magasabbra lobogott lelkében a szenvedély. Jobbját zsebébe sülyesztve, görcsösen szorongatta browing-revolverét, az egyetlen emlékét, melyet magával hozott tengerentúli útjáról. Mikor a faluba ért, most is csak úgy elkerülte a rendes utakat, mint mikor elindult. Hejh pedig azóta, de sok is változott azóta. Fáradtan roskadt a keskeny lóczára. Erőt akart gyűjteni a nagy leszámoláshoz. Bodri a 1 elvárja, hogy a nyomorúságon segítsen, mert I övé a hatalom és a húsos fazék. Soha gyámoltalanabbb nációt, mint mi vagyunk! A „segíts magadon s Isten is megsegít“ elvét ma már úgy variáljuk, hogy „segítsen a kormány s Isten is megsegít“ ; de hogy mi, a társadalom, tennének csak egy lépést is, csak a kis ujjúnkat is mozdítanánk, az teljességgel ki van zárva. Várjuk a mesebeli sült galambot s mert a galamb késik, pákosz gyerek módjára jajveszékelíink tovább. A nagy sirás-rivás végre is a kormány fülébe hatott s bár sok okosabb dolog is várt elintézésre, Wekerle, a megszemélyesített földi gondviselés, nagyarányú intézkedéseket tett a sanyargó gyomrok megnyugtatására s az élelmi szerek drágaságának csökkentésére. Azt akarta megállapítani, hogy mit tehet a kormány s a törvényhatóságok a drágaság ellen. Tehát ősi jó szokásként leiratot intézett a törvényhatóságokhoz, hfgy tanulmányozzák a kérdést s terjesszenek fel hozzá e tárgyban javaslatokat. Természetesen a minisztériumban is tanulmány tárgyává tették a kérdést, bár a kormány kijelentette, hogy addig nem intézkedik, mig alaposan meg nem vitatják a dolgot. Mert hiába, az alaposság a fő! És úgy látszik, kellő alapossággal megvilágították minden oldalról, mert a miniszter ankétet hivott egybe s a fővárost is felhívta, hogy ankéten képviseltesse magát. Tehát ankét! Úgy van, ankét; a szó legszorosabb s egyben legideálisabb értelmében ankét volt a drágaság csökkentésére. Sok bölcs beszéd, még több bölcs tanács hangzott el ezen az ankéten; de a beszéd csak szó maradt, a tanács csak levegőverdesés. Megint Don Quihottéskedtek, harczolván szélmalmok ellen. És elhatározták, hogy a bajon segíteni kellene, de a m bóját legközelebb, alapos körültekintés után, fogják megállapítani. Az ankét után jött a bankett s azon poharat ürítette k a drágaság alatt roskadozó nép jóvoltáért, felköszöntőt mondtak arra az előkelő ismeretlenre, ki valamikor eljövend, hogy egy jó tanácscsal megszüntesse a drágaságot s magasszárnyalásu tósztban dicsőítették azt a férfiút, ki elsőnek jelentkezik, hogy saját jószántából megelégszik tisztes polgári haszonnal, holott uzsorát űzhetne az élelmiszerekkel. Mi pedig jajgatunk tovább, ölbe tett kézzel várjuk a sült galambot, meg Illés hollóját s epekedve, várakozva tekintünk a pénzügykomondor, vakkantva ugrott neki, de azután megjuhászkodott, nagyon ártalmatlannak vélte a jámbor utast. Ennek meg nagyobbra nőtt a keserűsége. Érezte, mennyire megváltozott, hogy még a saját kutyája sem ösmeri meg többet. Bentről vig kaczagás, éneklő hangja ütötte meg a fülét. Kiváncsia 1 bekandikált az ablakon. Bürögve, forogva, rakosgatott ott az asszony a szobában. Az asztal mellett meg ott ült valami tagbaszakadt hatalmas férfiú, aki játszadozva lovagoltatta térdén a nevető, kipirult apróságokat. S ahogy elnézte ezeket a boldog megnyugodott embereket, forogni kezdett vele a világ, szeme vérbe borult és kirántva a revolvert zsebéből neki rohant az ajtónak. .. És ekkor csengve-bongva kondultak meg a húsvéti harangok és a templom felül harsogva csendült fel százak zsolozsmája; — Hozzsánna néked! Éeltámadott az Ur Jézus Krisztus! Odabenn a szobában is előbb csak félve, halkan, majd egyre hangosabban, harsogva csendült fel a béke, a szeretet hymnusza. És ő érezte, hogy itt már fölösleges, reá semmi szükség nincsen. Lassú, szomorú léptekkel ballagott vissza, a merről jött, vissza az éjszakába, neki a semmiségnek. í minisztérium felé, hogy mikor tartanak uj ankétet a drágaság csökkentésére. Az árak pedig őrült galoppban rohannak följebb és az ankétező urak bölcs gondolatai sohasem fogják őket utolérni! Vendéglő átvétel. Van szerencsém Nagykároly és vidéke igen tisztelt közönsége szives tudomására hozni, hogy a Gróf Károlyi György-téren eddig Buckmann Györgv nevén fenálló vendéglőhelyiség kezelését átvettem s azt saját felelősségem alatt fogom tovább vezetni. Felhívom b. figyelmüket a nálam kapható tisztán kezeit jó minőségű borokra, valamint nálam mindig friss csapolásban kapható barna és világos kőbányai sörre. Jó és Ízléses ételek a nap minden szakában kaphatók! Üzleti főtőrekvésem leend vendégeim pontos kiszolgálása mellett az e téren megnyilvánuló minden óhajtás teljesítése. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel Zinner István vendéglő-kezelő. SZÍNÉSZET. Az elmúlt hét a jutalomjátékok hete volt, amelyről az alábbiakban számolunk be. Szombaton a Parasztbecsületet adták elő, melyet megelőzőleg Erdőssy Vilmosnak, a „Szatmárvármegye“ laptársunk szerkesztőjének egy felvonásos vigjátéka „Az első zsur“ került színre. A kedves kis vígjáték, — mely egy fiatal házaspárnak az első zsúrra való készülődését és abból folyólag előállott czivódását tartalmazza — nagyon tetszett a közönségnek s kitűnő s avatott tolira vall. Szerzője nagyon is reá szolgált a szűnni nem akaró tapsokra, melylyel a közönsép honorálta. Közvetlen ezután Marscagni hires operája a „Parasztbecsület“-et adták, melyben Tibor Lóri, H. Balla Mariska, Boda Ferencz, Asszonyi László és Szakácsné szerepeikben sikeres előadást produkáltak. Vasárnap délután a „Goldstein Sámi“ ment zónában, csekély érdeklődés mellett. Este Somogyi Károly jutalomjátékául a „Szerencse malacz“ került színre. Kár, hogy Somogyi a kinek kiváló tehetségéről — különösen jókedvében — gyakran volt alkalmunk meggyőződést szerezni, ily gyenge darabot választott jutabmjátékául, a melyet csak az Ő, H. Balla Mariska, Érczkövy, Rónai és Herczeg kiváló játéka tudott megmenteni és a közönségnek némi élvezetet nyújtani. Hétfőn Sipos Zoltán jutalomjátékául „A kismama“ vígjátékot adták elő telt ház mellett, a melyen jutalmazottat és méltó partnererét Kendi Boriskát a közöség zajos ovácziókban részesítette, sőt előbbinek csokor és 5 pecsétes levélben is volt része. Kendi Boriskát ez alkalommal énekelni is hallottuk, még pedig mély érzelemteljes hangon, a mely meglepte a közönséget s azt közkívánatra meg is kellett ismételnie. — Balla Mariska rövid szerepében igen bájos volt. A kis Szakács Aranka. 10 éves gyermek létére Hajnal Ilonkával bátran kiállotta a versenyt. — Herczegh szerepét kitünően alakította. Kedden H. Balla Mariska jutalomjátékául a „Vig özvegy“-et adták. Daczára annak, hogy ez a darab már igen ismert, sokan voltak jelen az előadáson s ezzel is, valamint sok szép csokorral honorálták a kedves és bájos művésznőt, H. Balla Mariskát, ki igyekezett feladatának megfelelni mindig, akár sokan, akár csak har- minczan voltak a házban, s épen ezért öt kiLegolcsóbb beszerzési forrás! ELSŐ NAGYKÁROLYI SIRKŐRAKTÁR ÉS TEMETKEZÉSI INTÉZET. Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz TÜZELŐ KŐSZENET, továbbá meszel, I-sö rendű portland és román czementet, valamint többször mosott porosz. KOVÁCS-SZENET Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
