Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-08 / 19. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 19. szám. értéke 1.584,326 korona egyéb ingóságok száma 98.121, értéke 5360 korona vök. Árverésre, illetőleg becslő által való átvételre tehát összesen 190,810 zálogtárgy került 2 4 millió korona értékben. Az év végén a zálogházakban 872.168 arany- és ezüsttárgy maradt zálogban 219 millió korona kölcsön fejében, egyéb ingóság és értékpapír pedig 618.530 darab 61 millió korona értékben. A zálogálladék tehát az 1907. év végén 272 millió korona fejében elzálogositott 1,490,065 zálogtárgyból állott. A kézizálog-kölcsönüzlet természetéből folyólag a kisebb összegű kölcsönök száma túlnyomó. Az 1907. évben az összes kölcsönöknek 32°/o-a a 4—20 K-nál kisebb összegű, 48-9%-a pedig 4—20 korona közötti kölcsönökre esik és csak a kölcsönök 18‘2%-c'nál haladja meg a kölcsönösszeg a 20 koronát. Áz előző évekkel szemben tehát a legkisebb kölcsönök aránya számottevően leszállóit. Érdekesek a szedett zálogdijak magasságát mutató adatok, amelyek élénk tanúságot tesznek a kézizálogkölcsöni hitel drága voltáról. Az országban működő, arany- és ezüsttárgyakra, kölcsönző 258 kézizálog-kölcsönüzlet közül 157 arany- és ezüsttárgyakra adott kölcsönei után legalább 12% kamatot szedett. Ezek közül 28 intézet 15%-ra, 2 intézet 16%-ra, 1 intézet pedig 20% kamatra adja köl- csöneit. Még drágábbak az egyéb ingóságokra adott kölcsönök. Azon 139 üzlet közül, amely egyéb ingóságokra is ad kölcsönt, 118 üzlet legalább 15%-ra dolgozik. Ezek közt 64 üzlet szed 18, 2 üzlet 20, 1 üzlet 22 és 3 üzlet 24 százalékot, értékpapírokra mindössze 48 intézet kölcsönzött és a szedett kamat 37 intézetnél legalább 8, egynél 9, négynél 10, ötnél 12 s végül egynél 16%-ra rúgott. Ezek az adatok eléggé igazolják, hogy a kézizálog-kölcsönök általában mily szomorú, sokszor visszataszító fejezetét képezik társadalmi életünknek. És ezek az adatok hangosan követelik, hogy ezt a nehéz kérdést nem nyerészkedési, hanem humanisztikus alapon kell megoldani. Az 1907. év folyamán kamat és zálogdij címén befolyt az összes üzleteknél 304 millió korona, mely összegből az arany- és ezüsttárgyak után befizetett dijakra 76'6%, az egyéb ingóságokra 22‘5% és értékpapírok után járó kamatokra 0-9° o esett. Ugyancsak az 1907. év végén a zálogüzletek álladéká’oan levő kölcsönök értékének legnagyobb része 16 3 millió korona, a 264 millió koronát tevő országos összegnek 624° u-a Budapestre esett. Miután önálló zálogüzletek leginkább városokban vannak elhelyezve, a zálogüzletek súlypontja a nagyobb, különösen a törvényhatósági városokra esik. Így legnagyobb volt a zálogálladék Zágráb (0-74 millió korona.) Pozsony (0.63 millió K.) Temesvár (0.59 millió K.) Szeged (0-59 millió korona.) Kecskemét (0'49 millió K.) Kolozsvár (0.42 millió K.) Arad (0‘30 millió K.) városokban és ezeken kívül a vármegyék közül Pest-Pilis-Solt-Kiskun (049 millió K.) Borsod (0-32 millió K.) Krassó- Szörény (030 millió K.) Brassó (0-27 millió K.) vármegyékben. Bár a városi törvényhatósági területén lévő intézetekben őrzött zálogtárgyak egyrésze nem a városban, hanem a város környékén lakó egyének által helyeztetett el, mindazonáltal — Budapestet nem tekintve — a városok s főleg az iparos és kereskedő városok, mint Zágráb, Pozsony és Temesvár túlsúlya azt mutatja, hogy az ipari és kereskedelmi központok körül tömörülő szegényebb néposztályok tömegei veszik leginkább igénybe a kézizálogüz- leteket. Ezt megerősíti az a körülmény, hogy a megyei törvényhatóságok közt, Krassó-Szörény kivételével, az első helyeken Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Borsod és Brassó vármegyék állanak. Pest vármegyének zálogálladékát a főváros környékén lakó s joggal városi népességnek tekinthető szegényebb elem növeli, Borsodban a vármegyével egyúttal még utoljára együttesen kimutatott, legutóbb törvényhatósági joggal felruházott kereskedő és iparos Miskolcz; a Királyhágón túl pedig Brassó város népessége emeli magasra a zálogálladékot. Mindezen érdekes adatokból pedig az következik világosan, hogy ezen humanisztikus intézményeink ugyancsak nem állanak a humanizmus szolgálatában. Nem jobbak ezeknél a fővárosban működő kir. zálogházak sem, amelyekkel külön fogunk foglalkozni. Áz adatok azt mutatják, hogy a társadalomnak szüksége van ezen intézményre. Ezen szükég a legszomorubb szegénységet jelenti, mert különben nem volna oly erős az igénybevétel. És ebből implicite következik, hogy különben a szegény megyei aljegyzőt ugyancsak furán fogadta volna, midőn tőle egyetlen leánya kezét kéri. Hej, de nagy sora is volt ennek, mig idáig jutottak. Sok szenvedésen, még több könnyhullajtáson kellett Margitnak keresztül mennie, mig ez a házasság létrejöhetett. Hiszen a megye, az ország legelső birtokos nemei, sőt nem egy mágnás sarjadék versenyzett, a hatalmas apa lányának kezéért. Nem Margit szépsége vonzotta őket, hiszen manapság a szépség a házasságoknál nem igen esik a latba. Hanem igenis vonzotta őket apja erős befolyása a kormánynál, de főleg az a sok, sok millió, mit Bánhidy Margit apja után örökölni fog. Szemerey Béla megyei aljegyző volt. Mint ilyen ő is hivatalos volt a megyei ünnepségeken. Itt ismerkedett meg vele Margit. Szemerey, mint óvatos hivatalnok, köteles udvariasságokban részesítette, de egyetlen szóval sem lehetne kárhoztatni őt, mintha komolyan udvarolni akart volna a leánynak. Az ő élete hajója akkor már biztos part felé közeledett. Fülig szerelmes volt Kazay Magdába, tiszteletes Kazay László gyönyörű leányába. S a leány viszont szerette sőt. Már csak napok kérdése volt, hogy megtartják az eljegyzést s a fiatal szerelmes pár boldogan építgette a jövendő színes fellegvárait. Ekkor jött a megyei bál. Szemereyt is bemutatták a főispán leányának és Margit első pillantásra halálosan beleszédült Szemerey hires égszínkék szemébe, fülig belészeretett az igénytelen aljegyzőbe. Margit, mint jónevelésü leány, mindjárt feltárta szive titkát apja előtt s a hatalmas férfi, ki előtt reszketve állt meg minden földi halandó, megadta magát imádott gyermeke patakzó köny- nyeinek. Másnap a főispán személyesen látogatta meg Szemereyt. Ez elsápadt a hatalmas főur köszöntésére s nem tudta mire vélni a büszke, Bánhidy Leopold, nemes leereszkedését. A főispán ötölt, hatolt, nehezére esett a beszéd e kényes ügyben, de végre is győzött az apai szeretet s elmondta jövetelének czélját. Leplezetlenül beszélte a bámuló fiatalembernek, hogy leánya a megyebálon belészeretett s azóta se éjjele, se nappala s ő nem akarja, hogy leánya, egyetlen féltett kincse áldozatul essen szerelmének. Azért jött ő személyesen, hogy felbátorítsa a fiút és kérje fel, kérje meg leánya kezét. Szegénv főispán, mire befejezte mondó- káját, homlokáról csak úgy csurgóit a verejték, oly nehezére esett magát ennyire megaláznia. Szemerey Béla pedig csak úgy bámult, mint aki elé a sustorgós villám csapott le. Nem tudta ébren van, avagy álmodik csupán, hiszen Dárius kincse fekszik előtte, csak ki kell nyújtani kezét, hogy az övé lehessen a Bánhidy nemzetség mesés vagyona. Bánhidy Leopold nem engedte szóhoz jutni. Mig arcán gúnyos mosoly vonaglott keresztül, mondá: — A választ pedig öcsém hozd el személyesen kastélyomba, hadd örüljön neki az én kicsi Margit lányom. Ezzel eltávozott. Szemerey még soká bámult utána, egészen mig a négyes fogat felvertepor teljesen eltakarta jövendő apósa hatalmas termetét. Csak most ocsúdott fel bámulatából. A fényes, kápráztató ajánlat kis időre eltompitotta agyvelejét, de most már tisztán állott előtte a helyzet. A főispán megkérte leánya részére a kezét. f Felkacagott. Micsoda ábrázatokat meresztenek majd reá hivatalnoktársai, ha tudomásukra jut az eset. Ha ő mondaná el nekik, el sem hinnék, bolondnak tartanák. Félelmetes szerencse. A főispán veje! Hirtelen eltorzult homloka. Hát Magda ? Mi lesz a tiszteletes leányával ? Hiszen egész lelke, minden idegszála hozzá vonza. Most már ő is izzadni kezdett. Agyát a benne kavargó gondolatok szinte elkábitották. De csak rövid ideig tartott a bensőjében düh: nemes felbuzdulás. A gazdagság zöldszinü démona győzött. Izgatottan kereste elő fiókjából azokat az illatos, rózsás levélkéket, melyeket Magda gyöngysorai ékítettek. Összekötözte őket s rövid száraz levél kíséretében, melyben az ő leveleit kéri vissza, — ha ugyan megvannak még — elküldötte a leánynak. Másnap ünnepies diszbe vágta magát s megkérte a főispán leányát. A világ talán régen bámult olyan nagyot, midőn az eljegyzés hirét hordták széjjel a ve- lin papirosra nyomatott meghívók. A lakodalom is megtörtént. Semmi nem zavarta meg azt, ha csak az nem. hogy Kazay Magda úgy eltűnt hazulról, mintha soha honn se lett volna. Némelyik szerint a vízbe ölte magát, mások szerint világgá bujdosott. De ugyan ki is törődik egy ártatlan falusi liba cselekedeteivel ?! Szemerey rá sem ért volna. Annyira igénybe vette minden idejét a nászút programmjának összeállítása . . . * í pcrnWnhh hp<47pr7p<;i forrást első nagykárolyi sirköraktár és temetkezési intézet. LCgUllSUUU UC5Z,CIZ,CS1 IUI 1 cto. Alapittatott 1873i évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz TÜZELŐ KŐSZENET, salgótarjáni és porosz továbbá meszet, I-ső rendű portland és román PC_C7p\fpT Czementet, valamint többször mosott porosz * WO Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
