Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-24 / 17. szám
KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő és laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ ,, ,, fél évre 6 — korona. 3— „ * • w 3-50 Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a íeielös szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Játékszenvedély. Ha társadalmunkat figyelmes szemmel nézzük igen sok apró-nagyobb szépséghibát észlelhetünk rajta, melyek egyszerű kozmetikus beavatkozással nem gyógyithatók. Sok féiszegség, még több veleszületett vérbeli káros tulajdonság jellemzi ezt a mi keletről elszármazott s nyugatba oltott nemzetünket. Vérmérsékletével járó s káros befolyású tulajdonsága azonban, mely nem egy katasztrófához vezetett, az a mérhetetlen játékszenvedély, melylyel mindannak, mivel a hirtelen vagyonszerzés összeköttetésben áll, hódol. A lóverseny, kártya, sorsjegyjáték stb. stb. sehol oly sok és szenvedélyes hívőre nem talál, mint a mi tejjel mézzel folyó országunkban, társadalmi életünk s gazdasági továbbfejlődésünk legnagyobb kárára. Mintha az ázsiai tüzes, sürü vér megki/ánná azt, hogy agybutitó, ideg- rezegtető, léleksorvaszíó játék ritkítsa meg annak folyását, mintha természetünkben rejlenék az a káros befolyás, mely a játékszenvedély kielégítése felé visz, ragad, hurczol. Ha a külföldi jálékklubbokat szemügyre veszszük s azok idegenforgalmi statisztikáját vizsgálgatjuk, úgy arra az elszomorító tényre jutunk, hogy a nemzetek nagy vándorlásában a magyar az, mely aránylag a legnagyobb quotával képviselteti szülötteit e pokolbéli tanyákon. A magyar, a gavallér faj az, mely e külföldi játékbarlangok milliós és milliós hasznát elősegíti s ez a nemzet az, mely keserves filléreivel járul e hatalmas intézmények erősítéséhez. S nincs erő, nincs hatalom, mely e szégyenteljes gyöngeségünk erejét vehetné. Beleásta magát egész társadalmunkba, kivéshetetlenül, kiirthatatlanul. A legalsóbb néposztálytól, a legmagasabb körökig dúl ez átkos szenvedély s a kis korcsmákban épp úgy dühöng, mint a fényes klubbok s kaszinókban. Nincs kivétel, nincs különbség mindnyájan egyformán s szégyenteljesen nyögünk átkos természetünk e fattyúhajtása alatt. Sajnos az intéző körök is szemet hunynak a játékszenvedély dühöngő s fölötte káros pusztításai felett, mert hiszen a legjobb barátaik, sőt legtöbbször jó maguk is benn ülnek azoknak a kaszinóknak, klubboknak elnökségében, igazgatóságában, melyekben a legtöbb áldozatát szedi e kórság. A modern kultur államokban börtönbüntetéssel sújtják a hazárdjátékok űzőit. Nálunk, bizony kegyelmes és enyhe kézzel büntet az idevágó törvény, mert a legroszszabb esetben, ha valakit tiltott játékon fognak s akkor is nyilvános helyen, csupán kihágást állapítanak meg, melyet szerény pénzen válthat meg a tettenért. Ausztriában szintén kihágásnak tekintik, de ott a külföldi honosokat ily vétségben marasztalva, ki is utasíthatják. E kiutasítás már nem egy előkelő mágnásunknak jutott osztályrészül. De a gyepen, a banküzletekben s a kaszinókban nálunk büntetlenül áldozhat mindenki káros játékszenvedélyének. Noha a sajtó a lóversenyjáték ezer s ezer elbukott áldozatáról rikító statisztikát vezet s a kaszinókból kiütköző, kiszivárgó rettenetes tragédiák nyomán ÖZEMMEL és MÄNHEIM szabók Budapest, V., Harminczad-utcza 6.1. em. ÜZLETÜKET JjÜT’ május 20-ától Kossuth Lajos-utcza 3-ik szám alá helyezik át. Késő. írta! Beér Tamás. Abban az időben történt, amelyet a fran- cziák „entre chien et coup“-nak neveznek. Az asszonyok életének esthajnali idejében, amikor az utolsó elalvásnak induló fényébe az ifjúság beleveti egy-egy sugarat; abban az átmenetben, amelyben a közeledő öregséget a fel-feltűnő árnyán jelzik. Ez az idő, mely legveszedelmesebb az asszonyokra; amikor érzik, hogy leghatalmasabb fegyverüket, szépségüket elvesztik és minden idegszálukkal ahhoz az égő vágyhoz kapaszkodnak, hogy még kívánatosak legyenek. Abban az időben látta viszont a férfit. Az ábrándos, kissé szentimentális fiúból, erőteljes, tudatos férfi lett. Sötét szemeiben a győzelem kifejezését olvasta ki a nő. A győzelmi tudat nem a szalon arszlán elbizakodottságából származott, hanem a nevelés külsőségeiből, a benső érték tudatából és abból, hogy neve széles körben ismeretes volt. Mikor legutóbb látták egymást, akkor a nő már annak „a másiknak“ a felesége volt, aki regényekben és színdarabokban azt a bizonyos fatális szerepet szokta játszani. Szerették egymást. Mindketten fölötte álltak a tuczatemberek átlagán. És igy egymáshoz való hajlandóságukban is volt valami abból a többletből, mely a szenvedély ingáját a holt ponton túl viszi. De a körülmények a maguk józan banalitásában erősebbek voltak és elválasztották egymástól a két fiatal lángoló szivet. A férfi azóta hírneves művész lett, mig a nő jól szituált, kifogástalan férje oldalán szerető feleség és gyöngéd anya gyanánt nyugodt életet élt. Húsz esztendő múlt el azóta, s most megint kereszteződtek életük utjai. A nő egyike volt azoknak az asszonyoknak, akiket „érdekes“ nőknek szoktak nevezni; karcsú, barna asszony' akin nem látszott meg a kor. Mikor egymásnak kezet nyújtottak, mindketten érezték azt a villamos szikrát, mely az ujjak hegyéből indul ki és a szív hatalmas dobogásában végződik. Homályosan sejtették, hogy a kötelék, mely őket valamikor egybefüzte, feszesebbé válik s fölébred bennük az, ami eddig aludt: érezték, hogy ami eddig halottnak látszott, az csak kimért dolog volt: csupa kon- venczió; formák közé szorított titkolt érzés. S múlt az idő. Most a mikor az élet hullámai véletlenül egymás közelébe vetették dket, a legkülönbözőbb alkalmakkor találkoztak. Nem kerestek száudékkal a találkozást, de mindig örültek neki. Mindkét szivben megvolt a felnemhasznált életörömnek bizonyos mennyisege : valami szomjuhozó és sóvárgó érzés, mely végső konszekvencziában talán érzékiségből származhatott, de mégis fölötte állt annak s leszűrt finomságban nyilvánult, nem pedig tudatos vágyakozásban. De hamar elkövetkezett az a nap, mely mindig bekövetkezik, amelytől félnek s a mely után mégis sóvárognak a szomjazó szivek. Bárha mindig bekövetkezik, mégis meglep, mint a halál, melyet egész életen át várunk; a megnyilatkozásnapja. Építkezési, csatornázási«gépészeti vasöntvények „Debreczeni Vasöntöde és Géplakatosság“ gyártására, bármely anyagú gépalkatrészek előállítására, ” , . , , r ö gazdasági és ipari gépek szakszerű javítására — általában Gyártelep a Hadházi-utcában. Raktár: Péterfia-utca 73. sz. minden géplakatos, kazán és mükovács munkák végzésére ^ i c »an — legjobban berendezett, legmunkabiróbb és legolcsóbb is a Telefon 466. szám. DEdRCZENIjEN. Telefon 467. Kiváló szőSőmaímok, borprések, borszivattyuk, kerti-, udvari-, községi kutszivattyuk és kerti fecskendők gyártásáért többszörösen kitüntetve. szám.
