Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-01 / 1. szám
2-ik oidal. KÖZÉRDEK. 1. szám. tanulására és megszokására. Ha lehet, helyezzék el őket a gyermekmenhelyeken, ha pedig itt nem volna hely, adja ki őket a hatóság polgárokhoz, vagy helyezze el őket külön e czélra alapított intézmény révén. Nem kerül ez sokba, alig nehány száz koronába esztendőnként s ezzel egy olyan humánus és szo- cziális kötelességet teljesít a rendőrség s a város, a mely sokkal nagyobb anyagi áldozatokkal is fölér'. Nem kell ehhez más, csak egy jó szabályrendelet s annak életrevaló helyes betartása. Ujesztendő. Még egyszer összecsendülnek a pezsgőspoharak, a csillárok fénye egy pillanatra kihuny s az ó esztendő a sok bajjal, roszszal terhes sötét esztendő kimúl, hogy átengedje helyét az újnak, a vidámnak, a reményteljes fiatalnak. De mortuis nil, nisi bene! A régi római a halottakról vagy jót, vagy semmit sem beszélt. De mi nem búcsúztathatjuk el az elmúlt esztendőt anélkül, hogy fel ne rójjuk azt ások kellemetlent, azt a sok rosszat, mely benne ért, s a melyet talán egyetlen magyar család sem tudott elkerülni. Mert rossz esztendő, határozottan kellemetlen s nemzeti fejlődésünkre minden tekintetben hátrányos volt az 1908-as év. Anyagi romiások, erkölcsi züllések, politikai csalódások, külpolitikai kellemetlenségek egymásnak adták át a kilincset s mindenkinek volt valami kedves, valami szükséges, amit ez esztendő mos- tohasága elvett tőle. A kereskedők ilyenkor készítik a mérlegüket. Számolnak az elmúlt esztendő eredményeivel s ilyenkor azután kiviláglik, hogy vájjon aktiv vagy pasziv eredménynyel zárult az egész esztendő verejíékes munkája. Mi is most mérleget készítünk az elmúlt esztendő eredményeiről és sajnálattal látjuk, hogy bizony annak eredménye ijesztően pasziv. Több volt a kár mit benne szenvedtünk, mint a haszon, több a veszteség, mint a nyereség. De elmúlt. S ezzel minden vétkét expiálta. A kellemetlen eredményeket ugyan itt hagyta a nyakunkon, mint az öngyilkos adós, tartozásait a hitelezőinek, s az uj esztendő munkáját terheljük meg annak kijavításával, mit az elmúlt elrontott. De él a remény bennünk s a remény, ha sokszor csalóka lidérczfény is, mely minduntalan felcsillan, hogy ingoványba csalogassa a Vagy mit is beszélek ? Hisz ők még nagyon kedvesek. Sőt udvariasak 1 Nagylelküek ! Nem szép-e tőlük, hogy a mi saját pénzünkön felépített vármegye székház helyiségeibe megengedik nekünk a belépést? És nem szép tőlük, hogy megengedik a drága pénzünkön eltartott katonabanda hangversenyének a meghallgatását? Sőt tovább megyek. Mi közönséges házizsidók csináltunk valami vöröskeresztegyletet, hogy a háborúban megsebesültek nemaradjanak segély nélkül, — mi ezt az egyletet fenn is tartjuk, — hát nem megható, hogy amikor a katonazene a boszniai bakákért hangversenyez, akkor nekünk „megengedtetik“, hogy a nemes célra adakozhassunk ? Lám ez a különbség a házizsidó és mi közöttük. A házizsidót megkérték, hogy hozzon pénzt s utána még néha ki is rúgták, nekünk csak megengedik, hogy hozzunk pénzt s utána még néha — ki se rúgnak. No de szó sincs róla, mi is hálásak vagyunk. Leborulunk az ő nagyságuk előtt s hűséges „házizsidaik“ ieszünk a jövőben is. Csak minél szigorúbban tessék velünk bánni, hogy el ne kapassuk magunkat. Minél több pofont kapunk, annál alázatosabb s készebb szolgáik leszünk. Nagykároly város polgárságától pedig egyáltalán nem szép, hogy egy ilyen kis pofon után rögtön megcsökönyösödött és nem ment el a hangversenyre. Az önérzet nem nekünk való, — szegény polgároknak. Az önérzet csak a katona és a kiváltságosak privilégiuma, a miénk pedig: „Fizess és kuss!“ Krónikás. benne hívőt, mégis uj erőt kölcsönöz a küzdelmekhez, mely reánk vár s amelynek megvívása erkölcsi kötelességünk. A nélkülözések, a szenvedések megerősítik a bátort s ki fog kishitüen kételkedni egy szebb jövendőben, egy boldogabb korszak eljövetelében ?! Az ujesztendő, hogy mit rejt titokzatos méhében, nem ismeretes földi halandó előtt. A gondviselés úgy osztotta be, hogy senki jövendő sorsát előre meg ne tudhassa. Mert hányán lennének, kik látva küzdelmük eredménytelenségét, azt idő előtt abban hagynák s maguknak s az egész társadalomnak mérhetetlen károkat okoznának. Mert régi dolog az, hogy semmi, egyáltalán semmi sem vész el a természetben. Az erők, melyek hiába való czé- lokért fecséreltettek el, hasznára válnak az utódoknak, az ősök véres küzdelmei, napsugaras békét biztosítottak aj unokáknak. Azért hát nem kell elcsüggednünk. Ezer esztendeje veri már a magyart a Teremtő, de ime mégis Él magyar, áll Buda még s jelenünk hatalmasabb, fényesebb, a külföld előtt méltá- nyoltabb, mint midőn négy tengerben hunyt le a magyar nap s három földrész dicsérte, de egyben félte is, a magyarok erejét, Az ujesztendőt születésekor, örömmel köszöntjük s egy szívvel lélekkel kiáltjuk, a régi franczia mondást: — Le roi est mórt, vive le roi! Meghalt a király, éljen a király! Meghalt az esztendő, éljen az ujesztendő! Vármegyei közgyűlés, Szatmárvármegye törvényhatósága m. hó 29-én rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés iránt, minthogy főszolgabíró választás és N. Szabó Albert ismeretes indítványáról volt szó, élénk érdeklődés nyilvánult. A gyűlést Dr. Falussy Árpád főispán fél 11 órakor nyitotta rneg. Avasi járás székhely ügye. A tárgysorozat első pontja a belügyminiszter leirata volt, az avasi járás létesítése ügyében. A központi választmány a leirat tudomásul vételét javasolta. Dr. Adler Adolf Avas- felsöfalu polgársága nevében egy kérelmet terjesztett elő, melyben hivatkozva a vármegye közgyűlésének a járás létesítése alkalmával hozott határozatára kéri, hogy a járás székhelyéül Avasfelsőfalu jelölltesék ki. llosvay Aladár alispán válaszol a felszólalásra. Kijelenti, hogy az uj járás létesítésének jóváhagyása alkalmával a belügyminiszter — előzetes informátió beszerzése mellett — székhelyül Avasujvárost jelölte ki, a midőn tehát arról van szó, hogy a vármegye közönsége a belügyminiszternek ezen tényeért csak hálával tartozik, nem volna alkalomszerű a rendelet megváltoztatását kérelmezni, ajánlja a központi választmány határozati javaslatát elfogadásra oly kiegészítéssel, hogy a vármegye közönsége a belügyminiszternek a járás felállítása s az azzal járó terhes kiadások átvételéért hálás köszönetét nyilvánítsa, amely indítványt a közgyűlés lelkesedéssel tett magáévá. Domahidy István állott fel ezután szólásra s ecsetelvén Dr. Falussy Árpádnak a járás felállítása körüli érdemeit, indítványozta, hogy a közgyűlés szavazzon köszönetét a . főispánnak. Az indítvány egyhangú elfogadását tolmácsolta, az a kitörő lelkes éljenzés, amely az indítványozó szavát kisérte. A főszolgabírói állás betöltése. A kandidáló bizottság beérkezett jelentése szerint két pályázat érkezett be u. m. Dr. Péchy Péter nagysomkuti főszolgabíró és Kállay Ödön mátészalkai szolgabiróé, minthogy azonban utóbbi a pályázattól visszalépett a közhangulatból ítélve az elnök Dr. Péchy Pétert jelentette ki az avasi járás megválasztott főszolgabírójának. N. Szabó Albert indítványa. N. Szabó Albert ismeretes indítványát visszavonván, az levétetett a napirendről. A Széchenyi társulat segélyezése. Nagyobb vitára adott alkalmat Dr. Vet- zák Ede indítványa a Széchenyi társulat segélyezése iránt a Szatmár város közönségéhez intézendő átirat ügyében. A központi választmány javaslata az volt, hogy az indítványt ne fogadja el a közgyűlés, hanem bízza az ügyet a társulat elnökére és igazgatójára, akik fognak alkalmas módot találni arra, hogy a társulatot nemes törekvéseiben Szatmár város is kellőképen segélyezze. A tárgyhoz először Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató szólott hozzá, ki ecsetelvén a nemes hivatást, amelyet a társulat betölt, amelynek székhelye Szatmár városban van s amelynek helyisége is az ott léte, sitendő Kultúrpalotában fog elhelyezést nyerni- méltányos tehát, hogy Szatmár város is járuljon a társulat fentartásához annyival, amennyivel a vármegye közönsége járul. Ajánlja elfogadásra az indítványt. Cholnoky Imre a ki azt hívén, hogy valami korcsmában pártgyülésen s nem Szatmármegye székházában van, jó ízléssel öszsze nem egyeztethetőnek tartja az indítványt s ajánlja a központi választmány javaslatát elfogadásra. Dr. Vetzák Ede válasza a következő volt: Nem szándékozom felszólalni igy szólt, mert gégebetegségem miatt nem vagyok képes részletesen kifejteni az indokokat, melyek engem az indítvány előterjesztésénél vezettek, — minthogy azonban úgy látom félreértették in- tentióimat és meggyanúsítottak, kötelességemnek érzem felszólalni — bármennyire nehezen essék is a szó — és a leghatározottabban visszautasítani Cholnoky bizottsági tag ur azon vádját, hogy ez az indítvány a jó ízlésbe ütközik. — Én a jó ízlésből leckét senkitől, de különösen Cholnoky úrtól el nem fogadok. — Igazán ferde gondolkozás kell ahoz, hogy valaki egy tiszteletteljes kérelmet egy kultur egyesület érdekében ízléstelenségnek minősítsen, mert az én indítványomnak egyedül és kizárólagos célja a Széchenyi társulat nagy és magasztos céljának előrevitele volt. Nagyon csodálom, hogv intentiómat félremagyarázni lehet, mert lehet köztünk politikai, közigazgatási, vagy egyébb tekintetben eltérés, de a nemzeti eszme szolgálatában mindnyájan egyek vagyunk e teremben. A nemzeti eszme szolgálatában tréfának, vagy hecelőpésnek helye nincs. (Hosszas éljenzés.) „Különösen nagyon csodálom azt, hogy engem gyanúsítottak meg aki rokoni és baráti összeköttetésemnél fogva szoros connexioban vagyok Szatmár városával, aki huzamosabb időt töltöttem ott s aki ma is kellemesen emlékszem a Szatmáron t iltott időkre. És aki szintén fizetném megszavazás esetén ezt a pótadót. Az én szemem előtt az indítvány benyújtásakor az lebegett, hogy ha a Széchenyi Társulat a vármegye segítségével 104 ovodát tarthat fenn, a vármegye és Szatmár város segítségével legalább is, 139-at. Erre törekedtem s azt hiszem ez ellen senkinek sem lehet kifogása. (Éljenzés.) Á vita már kezdett szenvedélyessé válni. Elnök Cholnoky felszólalását magyarázó szavai után sietett kimondani a határozatot, hogy a közgyűlés a központi választmány javaslatát fogadta el. A szatmár-tiszaujlaki útvonal kiépítése ügyében a közgyűlés felirat intézését határozta el. dr. N. Szabó Albert azon indítványát, hogy a Majos kinevezése ügyében írjon fel a képviselőházhoz, mellőzte, illetve felette napirendre tért, azzal indokolván ezen határozatát, hogy az 1907. év december 12-iki ülésében már foglalkozott ezzel az ügygyei, igy tehát felirat intézését feleslegesnek tartja. Elhatározta az avasi járásban egy állatorvosi állás rendszeresítését. Dr. Rooz Elemér felebbezését a nagykárolyi körorvosi állás betöltése tárgyában elutasította s elintéztek ezenkívül mivel a bizottsági tagok az érdekesebb tárgyak után távoztak a teremből, alig pár tagból álló törvényhatósági gyűlés előtt, rövid fél óra alatt 222 különféle ügyet. 'DöDftnöaÓDöDSaÍDŐaöDf WWv^wwWWwww oocoe iDODODOn(lDQDOD( — 300,000 darab hegyezett tölgyfakaró eladó. Megrendelhető és a minta megtekint- § hető FECSER JÓZSEF füszerkereske- | § dőnél Nagykároly, Hajduváros-u. 46. sz. fs
