Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-01 / 1. szám

Nagykároly, 1909. január 1. 1. szám. II. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór 9r. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BUKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6’— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— . Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. A gyermekbiróság. Nagykároly, 1908. deczember 31. Csendben, a napisajtó által kellően nem méltányolva lépett életbe pár hóval ezelőtt a budapesti államrendőrség kebe­lében egy fontos társadalmi intézmény, a gyermekbiróság. Ide kerülnek a rom­lott csemeték, a kiket a főváros terüle­tén csavargáson, lopáson, vagy erkölcs­telen életmódon érnek. Nagy, emberi tanulmány a gyermekbiróságok tárgya­lásain résztvenni. Vannak hat esztendős fiúcskák, a kik három éves koruk óta lopásból tartják fenn magukat. Tiz éves leánykák, a kik a szabadszere'em leg- undoritóbb mocsarában tengődnek. Leg­többje apát, anyát soha nem ösmert, tolvajok, csavargók, romlott némberek közt nőttek fel. Az erkölcs törvényeit, a vallást, az Istent, a felebaráti szeretet, az emberi törvényt s az enyém és tied közötti különbséget nem ismerik. Eddig már több százan kerültek a gyermek­biróságok elé, a mely a gyermekvédő liga telepein, vagy az állami menházak- ban, vagy a javitó intézetekben internálta őket. Valamennyiből, ha szabadon nőnek fel s el nem pusztítja őket a kór, a nyo­mor és a bűn, a társadalom vesze­delme vált volna. így azonban remény­ség van rá, hogy gondos felügyelet elfelejteti velük rövid múltjuk iszonya­tosságait, hit és erkölcs költözik a szi­vükbe s a társadalom munkás, hasznos tagjaivá válnak. Ezek után nem kell magyarázgatni, micsoda üdvös és szük­séges munkát végez a gyermekbiróság. Ezelőtt a csavargó vagy bünbeesett, ott­hon nélkül szűkölködő gyermekeket a tolonczházba vitték, a hol a felnőtt to- lonczok között még jooban elromlottak. De most már nem a toionczház réme fenyegeti a mai társadalomnak ez apró áldozatait s veszedelmeit, hanem a jó- nevelés, az egészség, munka és tanulás reménysége int feléjük Fölösleges bizonyítani azt is, hogy elhagyott bűnben született és felnevel­kedett gyermek nemcsak a fővárosban van. Sőt mondhatni, a vidéken aránylag még több van. Hiszen rendszerint a vidékről kerülnek fel a fővárosba. A mi városunkban is számos ilyen sajnálatra- méltó kis emberre akadunk, ha csak egy kicsit utána járunk és kinyomozzuk őket. A vidéken, tehát Nagykárolyban is, szükség van gyermekbiróságokra. De nemcsak a városokban, a szolgabirósági székhelyeken is. Országosan rendezni kell az elhagyatott, bűn útjára tévedt gyermekek dolgát. Ha ezt megteszik,,va jövőben sokkal kevesebb lesz a közve­szélyes csavargó, tolvaj és betörő, a veszedelmes munkakerülő, a ki bármely pillanatban kész a büntetőtörvény ellen véteni. Be van bizonyítva, hogy a tolva­jok, betörők, rablók és gyilkosok óriási százaléka az ilyen elhagyatott csavargó gyermekekből vált azzá. Ha az állam, a hatóság s a társadalom gyermekkoruk­ban gondjaiba vette volna őket, nagy részük nem ülne a börtönben, nem ke­rülné a rendőrt, csendőrt, hanem hasz­nos, munkátvégző tagja lenne a társa­dalomnak. Alakítsuk meg tehát a gyermekbiró- ságot, a helybeli rendőrkapitányság kebelében! Nem kell ehhez külön hiva­tal, még csak külön hivatalnok, vagy szoba sem. Az egyik rendőrségi hiva­talnokot, esetleg a kvalifikáczióval ren­delkezőt keli megbízni a gyerrnekbirás-1 kodással. A gyermekbiró elé hozzák mindama a törvényes koron innen levő mindkét nembeli gyermekeket, a kiknek rendes otthonuk nincs, a kik csavarog­nak, lopnak, vagy erkölcstelen életmódot folytatnak. Jósággal s emberszeretettel bánjanak velük. Ne zárják be őket, ne is tolonczolják el, hanem adjanak nekik módot a rendes életre és a munka meg­Mese a teaestélyről. A múlt század elején, amikor a zsidó nem is ment emberszámba, — emberi szem­pontból kissé furcsa, sót ízléstelen elbánásban részesült ez az üldözött felekezet a kiváltságos nemesi és főnemesi osztály részéről. A takarékosság azonban már akkor is nagy védbástyája volt a zsidóságnak, mert hir­telen pénzzavarukban a legelőkelőbb és leg­gazdagabb családok tagjai is hozzá, a gyüiölt és üldözött zsidóhoz fordultak kölcsönökért. A nemesség legnagyobb részének volt egy-egy „zsidócskája“, aki állandóan lebonyolította az illető nemes vagy főnemes különböző üzleteit s állandóan rendelkezésére állott az urának, ha annak esetleg egy éjjeli ferbliparti természetes következményeként egy-két ezer tallér kártya­adósságot kellett — a lovagiasság szabályai szerint 24 óra alatt kifizetni. Ez a mindenre kész futár és ügynök volt az úgynevezett „házizsidó“. De csodálatos, hogy ezzel is csak úgy bánt a földesur, mint a többi zsidóval. Teljesítette a földesur kíván­ságát és azzal ácsi. Még boldog lehetett, hogy ha ura a teljesített szolgálatot egy rúgással, arculütéssel, vagy más hasonló brutalitással nem köszönte meg. Ez volt az a „boldog“ korszak, amelyet konzervatív polgártársaink közül még ma is sokan visszasírnak s amely­től elég tévesen nemzeti boldogulásunkat várják. Már pedig azok, akik ilyen multat sírnak vissza, nem méltók arra, hogy egy szebb és jobb jövőt csak remélhessenek is. * íme, — egészen a múlt század elejéről kellett egy példát idéznem, hogy hasonlót ta­lálhassak ama viszonyhoz, amely még napja­inkban is fenáll, — nem a zsidó és nemes között, hanem a polgári, a katonai és a kivált­ságos osztály között. Számtalan esetben megdiskurálták már ezt a különös viszonyt a tóvárosi lapok, amire leginkább egyes „übermütig“ tiszt uraknak bé­kés polgárokkal szemben tanúsított kihívó ma­gatartása szolgáltatott alkalmat. No de épen azért nem akarván felesleges ismétlésekbe bo­csátkozni, erről nem beszélek. Csak annak il­lusztrálására, hogy a hadsereg milyen nagy­szerű kicsinyléssel gondolkozik a polgár osz­tályról, — egy újabb és helybeli vonatkozású példát akarok felhozni. Az elmúlt hetekben a boszniai bakák ja­vára teaestélyt és hangversenyt rendezett ka­tonai és polgári vegyes bizottság a katonai zenekar közreműködésével. Ezt a kiváltságo­sokkal meghívókon hozták az illetők tudomá­sára. Igazán megható! Ki hinné, hogy ez a kis meghívó ily korszakalkotó jelentőséggel bir? Kérés, koldulás, buzditás, persvadálás stb. ezentúl mind feleslegessé válnak. Minek is? Csak sokkal hatásosabb lesz, ha p. o. a Nőegylet elnöksége ezentúl nem kéri, hanem külön meghívókon hiv fel, hogy céljaira adakozhassunk ? A kávés, a korcsmáros és a színigazgató nem kérni fogják a közönség támogatását, ha­nem a jobbmóduakat meghívják, hogy pén­zünket náluk elkölthessék. Végül pedig a sarki koldus elfogja „nézni“ merészségünket, ha őt néhány fillér átadásával inkommodálni merész­kedünk. Igen ! Ez lenne — nem is fokozása — hanem természetes párhuzama azon uj hang­nak és rendszernek, amelyet katonáék és ki­váltságosak immár úttörőkként megkezdettek. * Egyszóval körülbelül a házizsidó sorsára jutottunk a katonáinkkal és kiváltságosokkal szemben. Ők a mi korlátlan uraink s nekünk irgalmatlanul nagy kegyelem, hogy őket drága millióinkon eltarthatjuk, — de ezzel azután ácsi! Semmi szavunk többé ! UBS“ a téli újdonságok BEKKER ORBÁN ahol női és leányka boák és gallérok, elegáns rövid és hosszú kabátok, női és férfi téli köpenyegek, férfi ruhák, téli felöltők igen jutányos árak m árusittatnak. Brassói, zsolnai és angol szövetekből mérték szerinti ruhák elké­szítése elvállaltatik.

Next

/
Thumbnails
Contents