Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-01 / 1. szám
Nagykároly, 1909. január 1. 1. szám. II. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelléri Mór 9r. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BUKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6’— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— . Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. A gyermekbiróság. Nagykároly, 1908. deczember 31. Csendben, a napisajtó által kellően nem méltányolva lépett életbe pár hóval ezelőtt a budapesti államrendőrség kebelében egy fontos társadalmi intézmény, a gyermekbiróság. Ide kerülnek a romlott csemeték, a kiket a főváros területén csavargáson, lopáson, vagy erkölcstelen életmódon érnek. Nagy, emberi tanulmány a gyermekbiróságok tárgyalásain résztvenni. Vannak hat esztendős fiúcskák, a kik három éves koruk óta lopásból tartják fenn magukat. Tiz éves leánykák, a kik a szabadszere'em leg- undoritóbb mocsarában tengődnek. Legtöbbje apát, anyát soha nem ösmert, tolvajok, csavargók, romlott némberek közt nőttek fel. Az erkölcs törvényeit, a vallást, az Istent, a felebaráti szeretet, az emberi törvényt s az enyém és tied közötti különbséget nem ismerik. Eddig már több százan kerültek a gyermekbiróságok elé, a mely a gyermekvédő liga telepein, vagy az állami menházak- ban, vagy a javitó intézetekben internálta őket. Valamennyiből, ha szabadon nőnek fel s el nem pusztítja őket a kór, a nyomor és a bűn, a társadalom veszedelme vált volna. így azonban reménység van rá, hogy gondos felügyelet elfelejteti velük rövid múltjuk iszonyatosságait, hit és erkölcs költözik a szivükbe s a társadalom munkás, hasznos tagjaivá válnak. Ezek után nem kell magyarázgatni, micsoda üdvös és szükséges munkát végez a gyermekbiróság. Ezelőtt a csavargó vagy bünbeesett, otthon nélkül szűkölködő gyermekeket a tolonczházba vitték, a hol a felnőtt to- lonczok között még jooban elromlottak. De most már nem a toionczház réme fenyegeti a mai társadalomnak ez apró áldozatait s veszedelmeit, hanem a jó- nevelés, az egészség, munka és tanulás reménysége int feléjük Fölösleges bizonyítani azt is, hogy elhagyott bűnben született és felnevelkedett gyermek nemcsak a fővárosban van. Sőt mondhatni, a vidéken aránylag még több van. Hiszen rendszerint a vidékről kerülnek fel a fővárosba. A mi városunkban is számos ilyen sajnálatra- méltó kis emberre akadunk, ha csak egy kicsit utána járunk és kinyomozzuk őket. A vidéken, tehát Nagykárolyban is, szükség van gyermekbiróságokra. De nemcsak a városokban, a szolgabirósági székhelyeken is. Országosan rendezni kell az elhagyatott, bűn útjára tévedt gyermekek dolgát. Ha ezt megteszik,,va jövőben sokkal kevesebb lesz a közveszélyes csavargó, tolvaj és betörő, a veszedelmes munkakerülő, a ki bármely pillanatban kész a büntetőtörvény ellen véteni. Be van bizonyítva, hogy a tolvajok, betörők, rablók és gyilkosok óriási százaléka az ilyen elhagyatott csavargó gyermekekből vált azzá. Ha az állam, a hatóság s a társadalom gyermekkorukban gondjaiba vette volna őket, nagy részük nem ülne a börtönben, nem kerülné a rendőrt, csendőrt, hanem hasznos, munkátvégző tagja lenne a társadalomnak. Alakítsuk meg tehát a gyermekbiró- ságot, a helybeli rendőrkapitányság kebelében! Nem kell ehhez külön hivatal, még csak külön hivatalnok, vagy szoba sem. Az egyik rendőrségi hivatalnokot, esetleg a kvalifikáczióval rendelkezőt keli megbízni a gyerrnekbirás-1 kodással. A gyermekbiró elé hozzák mindama a törvényes koron innen levő mindkét nembeli gyermekeket, a kiknek rendes otthonuk nincs, a kik csavarognak, lopnak, vagy erkölcstelen életmódot folytatnak. Jósággal s emberszeretettel bánjanak velük. Ne zárják be őket, ne is tolonczolják el, hanem adjanak nekik módot a rendes életre és a munka megMese a teaestélyről. A múlt század elején, amikor a zsidó nem is ment emberszámba, — emberi szempontból kissé furcsa, sót ízléstelen elbánásban részesült ez az üldözött felekezet a kiváltságos nemesi és főnemesi osztály részéről. A takarékosság azonban már akkor is nagy védbástyája volt a zsidóságnak, mert hirtelen pénzzavarukban a legelőkelőbb és leggazdagabb családok tagjai is hozzá, a gyüiölt és üldözött zsidóhoz fordultak kölcsönökért. A nemesség legnagyobb részének volt egy-egy „zsidócskája“, aki állandóan lebonyolította az illető nemes vagy főnemes különböző üzleteit s állandóan rendelkezésére állott az urának, ha annak esetleg egy éjjeli ferbliparti természetes következményeként egy-két ezer tallér kártyaadósságot kellett — a lovagiasság szabályai szerint 24 óra alatt kifizetni. Ez a mindenre kész futár és ügynök volt az úgynevezett „házizsidó“. De csodálatos, hogy ezzel is csak úgy bánt a földesur, mint a többi zsidóval. Teljesítette a földesur kívánságát és azzal ácsi. Még boldog lehetett, hogy ha ura a teljesített szolgálatot egy rúgással, arculütéssel, vagy más hasonló brutalitással nem köszönte meg. Ez volt az a „boldog“ korszak, amelyet konzervatív polgártársaink közül még ma is sokan visszasírnak s amelytől elég tévesen nemzeti boldogulásunkat várják. Már pedig azok, akik ilyen multat sírnak vissza, nem méltók arra, hogy egy szebb és jobb jövőt csak remélhessenek is. * íme, — egészen a múlt század elejéről kellett egy példát idéznem, hogy hasonlót találhassak ama viszonyhoz, amely még napjainkban is fenáll, — nem a zsidó és nemes között, hanem a polgári, a katonai és a kiváltságos osztály között. Számtalan esetben megdiskurálták már ezt a különös viszonyt a tóvárosi lapok, amire leginkább egyes „übermütig“ tiszt uraknak békés polgárokkal szemben tanúsított kihívó magatartása szolgáltatott alkalmat. No de épen azért nem akarván felesleges ismétlésekbe bocsátkozni, erről nem beszélek. Csak annak illusztrálására, hogy a hadsereg milyen nagyszerű kicsinyléssel gondolkozik a polgár osztályról, — egy újabb és helybeli vonatkozású példát akarok felhozni. Az elmúlt hetekben a boszniai bakák javára teaestélyt és hangversenyt rendezett katonai és polgári vegyes bizottság a katonai zenekar közreműködésével. Ezt a kiváltságosokkal meghívókon hozták az illetők tudomására. Igazán megható! Ki hinné, hogy ez a kis meghívó ily korszakalkotó jelentőséggel bir? Kérés, koldulás, buzditás, persvadálás stb. ezentúl mind feleslegessé válnak. Minek is? Csak sokkal hatásosabb lesz, ha p. o. a Nőegylet elnöksége ezentúl nem kéri, hanem külön meghívókon hiv fel, hogy céljaira adakozhassunk ? A kávés, a korcsmáros és a színigazgató nem kérni fogják a közönség támogatását, hanem a jobbmóduakat meghívják, hogy pénzünket náluk elkölthessék. Végül pedig a sarki koldus elfogja „nézni“ merészségünket, ha őt néhány fillér átadásával inkommodálni merészkedünk. Igen ! Ez lenne — nem is fokozása — hanem természetes párhuzama azon uj hangnak és rendszernek, amelyet katonáék és kiváltságosak immár úttörőkként megkezdettek. * Egyszóval körülbelül a házizsidó sorsára jutottunk a katonáinkkal és kiváltságosokkal szemben. Ők a mi korlátlan uraink s nekünk irgalmatlanul nagy kegyelem, hogy őket drága millióinkon eltarthatjuk, — de ezzel azután ácsi! Semmi szavunk többé ! UBS“ a téli újdonságok BEKKER ORBÁN ahol női és leányka boák és gallérok, elegáns rövid és hosszú kabátok, női és férfi téli köpenyegek, férfi ruhák, téli felöltők igen jutányos árak m árusittatnak. Brassói, zsolnai és angol szövetekből mérték szerinti ruhák elkészítése elvállaltatik.