Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-02-22 / 8. szám
4 t KÖZÉRDEK letessége elárulja az ottani magyar nyomdászok törekvését. De a külsejénél persze sokkal jobban érdekelt a tartalma. Hogyan vélekedik egy intelligens, diplomás kivándorlóit magyar a visszavándorlásról ? Mit mond a régi hazába való visszatérésről a&, aki maga is elhagyta ? Es mivel ő egyúttal a sajtó munkása: minő hangulatot ébreszt magyar olvasóiban ? / A kérdés annál érdekesebb, hiszen csak úgy vaktában, a priori bajos reá felelni. Mert az, kit sorsa kényszerit vagy reménye csábit reá, hogy hazáját elhagyja, sokszor annyi keserű emlékkel távozik, hogy az uj hazában elért némi siker őt' végleg az utób bihoz köti. Főkép a szegényebb osztályra nézve áll ez, amelyhez tartozik itthon esetleg nyomorogva tengődtek. Azért érdekelt megtudni, hogy egy fiatal ember, úri ember, nem letört, kétes existenczia, nem szellemi proletár, hanem kvalifikált egyéniség, mit mond erről a legújabb aktualitásról. Hogy a szerző, a toll és szó embere, meglátszik a bevezetésben. Remek plasztikussággal írja le a falusi templom karácsonyéji miséjét, melyről sajnos, mind többen és többen maradoznak el. Elmentek messzire, nagyon messzire. „A történelem ismétlődik. Néha persze fordítottan. Régen a magyarok jártak zsákmányolni nyugatra. Ma a magyar népet viszik préda gyanánt nyugatra. . . . Ma nem a muhi puszta és nem a mohácsi sik a magyar nemzet halálmezeje. Nem. Ott a magyar halálmező Brémában és Hamburgban, Rotterdamban, Ant- werperben és egyebütt a nagy hajók városában. (5—6. 1.)“ Általában rendkívül meleg, színes a stilusa. Látszik, hogy élőszóval mondta s amikor irta, már akkor beszédnek szánta, mely az amerikai magyar kath. nagygyűlésen hangzott el. A szerző felfogása, jelszaza a vissza- vándorlás. Ez a gondolat tükröződik vissza kis könyvének minden lapjáról, ez minden szavának tartalma és czélja egyaránt. Minthogy szent parancsolatként állítja föl a tételét: „Iparkodjál vissza elhagyott hazádba!“ S minő érvekkel támogatja a szerző az ő véleményét, bár magyar, de egyben amerikai hallgatósága és olvasóközönsége előtt ? E kérdés amily érdekes, époly tanulságos. A felelet amily meglepős, szint oly örvendetes. Megvallom őszintén, az észbeli érvek túlsúlyát vártam. Azt hittem, hogy Amerikában nagyon másodrangu szerep jut az érzelmi motívumoknak. Ahogy mi ismerjük, vagy helyesebben: gondoljuk az amerikai s egyúttal az Amerikába szakadt idegennek lelki világát, abban a mi hitünk szerint a számoké a szó, az érzelem kevesebbet számit. A szüntelen tülekedésben, a „struggle for life“-ben, a létért való harczban a sziv- nél többet ér a könyök. Ez utat tud törni magának, amaz csak kerékkötő, gondolja az amerikai — szerintünk. Dr. Helvey müvében szinte kerestem tehát a számadatokat, a statisztikai kimutatást, a czáfolhatatlan érvelést arról, hogy a kivándorlás mostani arányai mellett lehetetlen megélniük a ki- vándorlottaknak. Várakozásomban kellemesen csalódtam. Van ugyan észbeli érv i», statisztikai is, szóhoz jutnak a számok is, de n döntő szó az érzelemé, még pedig a honvágy érzelemé, mely nem fakad másból, mint az elhagyott haza szeretetéből. Az észhez kevés szava van. A tények ismeretét föltételezi. (9. old.) Annál . hathatósabban szól a szívhez. Te ki vagy ? Igen, ki vagy, testvérem ? Angol-e, jenki-e, avagy talán mégis csak magyar ? 1 Téged magyar apa nemzett és magyar anya szült. Magyar emlő táplált, magyar anyatejen nőttél fel s a bölcsődal és az első imádság is magyarul szállt a szivedbe. És te mindezeket megtagadnád ? . . . Ugye, hogy nem? Akkor hát miért félsz annyira a visszatéréstől ? Nem otthon van a rabszolgavásár, de idekint. Nem otthon zúz agyon a gyár, nem ott tipor el a vasút, de idekint. És nem otthon temet el a bánya, de itt. És nem a magyar haza dúlja föl családi tűzhelyed tisztaságát, békéjét, hanem Amerika, a különválva éléssel,. a burdos (szállásadó nő) rendszerrel. Csupa érzelmi érv s még azok is, melyek, mint az utóbbiak, inkább értelmiek, azért a szívre is appelálnak. Gyönyörű a magyar szív filozofálásának végkövetkeztetése is: „. . . Nincsen nekünk itt maradandó városunk. Magasztos, szent érzelemnek tüzét gyulasszuk, ápoljuk, élesszük azért szivünkben. A honvágyét.“ S ez a honvágy ne őszi napszállat legyen telve lemondással, herva- dással, hanem tavaszi reggel, májusi ég. Ne szomorú nóta, hogy „nem jő vissza, ami elmúlt“, hanem ünnepi dal, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon“. Ne az emlékek szemfödője, hanem a honszerelem jegykendője, a szenvedések iskolájának Veronikakendője, amely könnyeket és verítéket iszik magába. Ádvent legyen a honvágy, telve rorátés hajnalokkal, melyen eljő a felszabadító. „Betlehemi éjjel legyen, a pásztorok fényes csillagával, mely vezet — ha vezet . . . “ E remek végakkordnak szavai sokáig fognak csengeni lelkemben. Hadd gyűljék ki a honvágynak betlehemi csillaga, hadd ragyogjon a tengeren túlra, hadd vezesse vissza azokat, kiket egy szerencsétlen csillagzat vezetett odaki, messzire. De meglátják-e a csillagot ott túl ? Fénye nem vész-e majd a gyárak füstjének ködpárás légkörébe? S ha meglátják is, követik-e? És hányán követik majd ? Sokan követhetik, elegen soha. Hisz ha a statisztika adatai szerint nagyobb a kivándorlás száma a születésekénél : akkor valóban sohasem jöhetnek vissza elegen, hogy tudásukat, anyagi és szellemi tőkéjüket az itteni haza javára értékesítsék és gyümölcsöztessék. És én hiszem is, hogy sokan, nagyon sokan fogják követni. Hitemet éppen arra a tényre alapítom, hogy az ainei'ikai magyarság lelke még fogékony az érzelmi érvek iránt. Szivéből tehát még nem ölte ki a mindennapi élet vásári zaja a. hazaszeretet szózatát. Akihez úgy lehet beszélni, ahogy dr. Helvey beszél, az még nem amerikaia- sodott el annyira, hogy magyarságának egyetlen szikrája sem lobogna többé a köz- napiság lelketölő hamuja alatt. Ez a tanúság megérte, hogy elolvassam dr. Helvey müvét. Élveztem, de minden műélvezetnél többet ért az a benyomás, melyet belőle merítettem: Kivándorlott vezéreink még nem vesztek el számunkra, a magyar templom, magyar iskola, magyar sajtó és magyar egye- I sületi élet föntartják őket számunkra, a honvágy pedig haza hozta őket. Most, mikor válságos az élet, tömegesebben. De minden hazatérő sokszoros nyereséget jelent, mert lelohasztja az itteniek kivándorló kedvét. Jöjjenek tehát akárhányan, azzal a szóval hivjuk őket, a mellyel dr. Helvey küldi j őket: „A viszontlátásra Magyarországon 1“ Magyarász Ferencz. VÁRMEGYE. Bizottsági ülés; Tolna vármegye köz egészségügyi bizottsága folyó hó 21-én ülést tartott, melynek tárgya a Bonyhád. községben felállítani kért második gyógyszertár engedélyezése volt. A bizottság a gyógyszer- tár felállításának engedélyezését nem javasolta. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna- vármegye közigazgatási bizottsága márczius hó 11-én tartja havi ülését. KÖZSÉG-I ÜGYEK. A községi számadások. A vármegye alispánja Klimes Antal hőgyészi főjegyzőnek, mint a Tolna vár megyei községi és körjegyzők egylete elnökének kérelmére a várinegyebeli összes községeknek az 1907. évi községi számadások beterjesztésére folyó évi május hó 15-ig terjedő időhaladékot engedélyezett. 1908 február 22 HI RE K. — Wosinsky Mór elhunyténak évfor dulója. A mai napon, február 22-én hunyta le szemeit és költözött az örök hazába a vármegyei múzeumnak és egyéb más kulturális intézményeinknek örök,emlékezetű létesítője és lelkes zászlóvivője: Wosinsky Mór. Ha még annyian volnának is, még s^m lennének eléggé sokan, hazánk, nemzetünk közművelődésének előre mozdításán faradozók s ha egyet egyet az igazán kevesekből kiragad a kérlelhetetlen, sors keze sorunkból, bizony megilletődve ás a bánat igaz gzésével kell megállanunk néha-néha, nekünk oly drága emlékezetük felett. A hálás kegyelet köteles adóját rójjuk le, midőn a mi Wo- sinskynk elhunyténak évfordulóján a reá való megemlékezést felidézzük mindazok lelkében, kik hazánk, nemzetünk és szükebb körben vármegyénk haladását, művelődését szivükön yiselik. ■ — Személyi hir. Apponyi Géza gróf főispán múlt vasárnap a pécsi kath. kör közgyűlésén elnökölt. A gyűlés folyamán megtartott tisztujitáson a grófot a kör közgyűlése elnökké nagy lelkesedéssel újra megválasztotta. — Egyetemi tanári kinevezés. Dr. Katona Lajost a budapesti magyar tud. egyetem rendes magántanárát s a budapesti Ferencz József internátus tanárát O Felsége egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezte ki a magyar irodalmi tanszékre. Vármegyénkből is sokan ismerik a jeles- tanárt es sokan voltak pécsi tanársága, idején tanítványai is. ‘ -V Elutasítót felebbezés Dr. Schwetz Antalnak, Tolnavármegye 1907. évi de- czember hó 30-án tartott tisztújító közgyűlésének a választás alá eső tisztviselők szavazatjoga tárgyában hozott határozata ellen beadott panaszát, a m. kir. közigazgatási bíróság elutasitóttá. A panasz elutasításának indokai az alábbiak: Az 1886. XXI. t.-cz. 83. § a világosan rendelkezik, midőn kimondja, hogy a tisztujitáson az 51. §-ban felsorolt, még tényleg működő tisztviselők szavazattal birnak. A választás alá eső tisztviselők működése az év végéig tartott, ezek -a tisztuji- tás idején még tényleg működő tisztviselők voltak s mint ilyeneket az idézett törvény értelmében a szavazatjog megillette. Tévesen hivatkozik panaszló arra, hogy ez esetben joghasonlatosságnál fogva az 1907. év végéig terjedő megbízatással biró bizottsági tagokat is szavazati jog illette volna meg, pedig a tisztujitásnál az 1908. évre érvényes megbízatással biró bizottsági tagok szavazhattak. Téves panaszlónak ez a nézete azért, mert joghasonlatosságra ott, ahol a törvény világosan kifejezetten intézkedik, hivatkozni nem lehet. Az idézett törvényszakasz pedig világosan kimondja egyrészről azt, hogy tiszt- ujitáskor szavazattal birnak a vármegyékben azon bizottsági tagok, akik a következő évre vétettek fel a bizottsági tagok névjegyzékébe; másfelől pedig, hogy a tisztújítóénál az 51. § ban felsorolt, még tényleg működő tisztviselőket szavazatjog illeti. A törvényhatósági bizottság tehát törvényszerűen határozott, midőn a most említett tisztviselőknek á tisztujitáson a szavazatjogot megadta s ennélfogva a panasznak helyt adni nem lehetett. — Miniszteri kiküldött. A m. kir. föld- mivelésügyi. miniszter értesíti a vármegye alispánját, hogy a gazdasági munkásházak állami támogatása czéljából Keller Gyula gazd. akadémiai tanár, miniszteri megbízottat kiküldte. — Adomány. Apponyi Sándor gróf vf b. t. tanácsos főkamarás mester a Kis József jubileum-bizottsághoz a jubileum-alap czéljaira 100 koronát küldött. — Múzeumi felolvasás. F. hó 16-án dr. Kramolin Gyula tartott felolvasást az „Ember lakása“ czimen; az ingyen előadás alkalmával a közönség, főkép az iparos osztályból zsúfolásig megtöltötte a muzeum- képtár termét; a belépő dijas előadásra a szakadó eső és, igazán járhatatlan ut miatt
