Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-04-18 / 16. szám

7

1908 április 18

„Tiszteleles úr, stent ég!. -r- mi n baj?“

S a mint megérti iistököL csavarj Csak, hímez,, hámoz. -— szókat szaporát,

A kalapjával nagy. kört karikát ;

Hümget, hogy baj.... baj, nyögi nagybnsqn ; ,,Szegény jó urfl. — akár a fiam,

Őt meg két hete érte a golyó,..

De hát mit tegyünk ? nincs más nyugtató: Az Úr adta, az Úr elvette,..

Hanem szavát nem fejezhette«be,

A szelíd-pap rákiált zordonan :

,,Miket beszél kend ? . . .más az én fiam!

—S csak: sir —r hosszasan . :,

BODNÁR ISTVÁN.

Ä hasvéti sonka.

— Szomoreszk a bíróság előtt. —

Janicsek Ádám Leó ur, a filozófia nyugalmazott tanára, mély meghajlással lép .a biró emelvény elé. A vádlottak padján duzzadt képű, szikár suhaucz ül, festeni való típusa a tolvajoknak.

— Tanár ur — szólja törvényszék elnöke — önöktől husvétnapján több rendbeli tárgyat loptak. Tessék elmondani, hogy és miként történt ez a lopás.

— Szívesen. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez esettel kapcsolatban igen érdekes körülményről kell megemlékeznem. A húsvéti sonka ugyanis már a régi asszyrok- nál — azt hiszem — Phrax király idején, •lásd Ribáry, II kötet, 14 fejezet . . .

— De kérem, • tanár ur ! —

— Bocsánat, tekintetes törvényszék, de ez a körülmény igen fontos. Gyakran megtörténik, hogy valamely esemény teljesen elmosódik memóriánkban, s egy magában ! véve jelentéktelen körülmény újra' felidézi i azt — más szóval — régi elfeledt dolgok jelennek meg lelki szemeink előtt. Ha például ezt a czilindert a falhoz vágom, nemde, tompa pukkanást hallok. Mire emlékeztet ez a pukkanás ? Talán ágyudörgésre vagy föld- _ rengésre ? I Avagy az .eszme társulás csodás törvényeinél fogva. ...

— Kénytelen vagyok a tanár urat félbeszakítani, bár elösmerem, hogy előadása fölöttébb érdekes lenne. Dé, fájdalom, erre nincs időnk, azért kérem tessék szigorúan a tárgynál maradni s a tekintetes törvényszéknek elmondani, hogy Schneider József hogyan lopta meg tanár urat ? !

■— Ez az ur, aki itt ül ?

— Igen.

— Nincs szerencsém ismerni, de az kétségtelen, hogy megloptak. Hallottam a feleségemtől, de külömben is észrevettem, hogy nem volt husvétra sonkánk.

— Tehát, hogy történt a dolog ?

— Délután, úgy négy óra tájban, a szobámban ültem s olvastam Aristippost, akit Aristoteles, véleményem szerint teljesen alaptalanul, szofistának nevez. Kérem, ui'aim, hogy mondhatni a cirenei iskola megalapítójáról, hogy szofista, mikor egyedül az ember erkölcsi mivoltát kutatta ? Aristippos Sokrates tanítványa volt, aki megvetéssel. . .

—- Bocsánat, tanár ur, ön azt akarja nekünk elmondani, hogy hogyan lopta el az ön húsvéti sonkáját Schneider József.

— Igaz, de az elnök ur, elösmerem, hogy önkéntelenül — Aristipposra terelte a dolgot.

— Oh, nem, Schneider Józsefre.

— ‘Ám legyen. Amint mondám, a szobámban ültem s olvastam Aristippost amikor egyszer csak nyílik az ajtó s belep egy idegen ur.

— Az volt az, aki a vádlottak padján ül ?

— ‘ Meglehet, hogy ő volt. Én rá se néztem, hanem fölkértem, hogy foglaljon helyet. Nem akartam abbanhagyni az olvasási, mely igen tanulságos volt. Mert, ha tagadom, hogy Aristippos szofista volt, kétségtelen, hogy ő is vallotta a szofisták azon nézetét, hogy a tudomány bizonytalan. Nyilván való, ez Sextus Empirikus. ...

— De kérem, tanár ur, hagyjuk már Aristippost és beszéljünk Schneider Józsefről. Az imént azt tetszett mondani, hogy a sonka.

— Igen, igen sonka volt. Egy debreK Ö . Z B JR D.-B.-Jt

cjzeni tanítványom küldötte húsvéti megemlékezésül. Éppen akkor hozta a .postás,, s én fölbontatlanul egy székre tettem a csomagot.. Egyszer csak beront hozzám a feleségem s kétségbeesetten kiáltja:-j— Leó, Leó, az ég szerelmére, mit tettél?

— Mit ? í ^7T.

— Nyitva hagytad , az előszoba ajtaját, s most megloptak bennünket. Élvittek mindent, mindent, ami csak kezük ügyébe esett.

— Talán épen az az ur vitte el, -r- mondám — aki az imént nálam tisztelgett, s szónélkül távozott? Ezzel 'befejeződött a kihallgatás. i.

És valóban, amint utólag kiderült, ő volt a tolvaj.

A törvényszék Schneidert félévi fogházra ítélte.

— Van még valami megjegyezni valója ? — kérdezte az elnök a kárvallott profesz- szortól, miután kihirdette -az ítéletet.

— Igen is. Még nem fejeztem be a húsvéti sonkáról szóló értekezésemet. . : .

— Az ülést ezennel bezárom, — vágott közbe az elnök s a felek eltávoztak.

Janicsek tanár ur kivonult a teremből, de még egy negyedóra múlva is hallatszott, amint az előszobában a szolgának magyarázta :

—- Babyloniábari a húsvéti sonkákat azért nem ösmerték, mert abban az időben husvét még nem volt, de Nasurbál fejedelem ...

B. I

EGYHÁZI ÜGYEK.

Orgonaszentelés Alsónyéken.

. Lélekemelő ünnepélynek volt szintere az alsónyéki reform, gyülekezet egyszerű temploma f. hó 12-én, virágvarárnapján. Ekkor' adatott át' a közhasználatnak az újonnan beállított orgona, mely a hívek önkéntes adományaiból emeltetett. Ékes bizonysága ez a remek hangszer a gyülekezeti tagok áldozatkészségének, mely Szabó Károly, a közszeretetben álló lelkipásztor egy szavára megnyilatkozott, pár nap alatt teljesen összegyűlvén az orgona előállítási költsége.

A jelzett napon nemcsak a község lakossága, de a környék, sőt távolabbi vidék érdeklődői is sietve csoportosultak a templom körül, várva a szent hajlék ajtóinak megnyíltát s mikor a harangok hívogató szava elhallgatott, a templomban ember ember hátán szorongott. Mintha csak az egykori jeruzsálemi lelkesült tömeg kiáltása csendült volna a hívek áhitatosan örvendő énekében: „Hozsánna! Áldott, aki jött az Urnák nevében!“

Ámde a közörömre ráveté borúját az a gyász, mely a szeretett lelkész szivét vérezé, a ki ez ünnepnap előestélyén tért vissza Erdély távol bérczei közül, hol forrón szeretett édesatyját örökre elhantolá; az ő bánata ráborult az ünneplő gyülekezetre s őszinte könnytől csillogó szemek tapadtak a szószékre fellépett lel ki vezetőre.

Az áhitatkeltő ima után a XXXIII ik zsoltár 1., 2. és 3. verseiben foglalt igék alapján, az ő sajátos, vonzó előadásával fejtegette azon kérdést, hogy mennyiben lehet az orgona a közáhitat emelője; minek megtörténte után áldást kérve az áldozatkész gyülekezetre s a beállított uj orgonára, átadá azt a közhasználatnak.

A Bocskár Ferencz kántortanitó buzgó vezetése alatt működő helybeli dalárda két, remekül előadott alkalmi éneke készité elő még az áhitatos tömeget a várva-várt pillanatra, amikor végre megszólalt az orgona. Ugyancsak Bocskár Ferencz játszotta rajta halkan a leglágyabb változattal Rossini „Semiramis“ czimü dalművének egyik remek részletét, melynek keretében egymás után lettek bemutatva az orgonában levő összes változatok. Az először hallott magasztos hangok szokatlan pirt s csillogó könnyet varázsoltak az arezokra és szemekbe, jeléül annak, hogy az alsónyéki gyülekezetnek ez időszerint nincs drágább kincse, mint kicsiny, de kedves orgonája s

a lelki öröm felcsapó lángja lobogott az egész gyülekezet felharsanó közénekében, melyet most először kisért nemesen, iréltóságosan az orgona búgó bássusa.

Ez a nap a lelki örömnek, a vallásos bpzgóságnak és á szeretetnek nagy napja volt. *

E tudósítással kapcsolatban megemlítjük, hogy az alsónyéki orgonát a hires pécsi Angstér ezég készítette, még pedig mindössze 2400 koronáért Áz orgona úgy csinos formájával, mint szép, kellemes hangjával a szakértők kedvező kritikáját és az egész gyülekezet nagy tetszését vívta ki.

BÍRÓSÁGI ÜGYEK.

Esküdtszéki tárgyalások.

A szekszárdi kir. törvényszéknél az 1908. év május havában megtartandó esküdtszéki tárgyalásra a következő esküdtek és helyettes esküdtek lettek kisorsolva:

Rendes esküdtek: Polgár Ignácz, Török Béla, Oszoly Károly, dr. Leopold Kornél, Cziráki Imre, Dittrich József, ifj. Müller Ignácz, Grósz János, Fritz Gyula, Székely Pál Szekszárd, Müller József, dr. Müller János Bonyhád, Fodor Imre Simontornya, Pichler Gyula, Potzner János Bonyhád, Babits Géza Dees, ifj. Bernrieder József Gindli- család, gróf Széchenyi Domokos Nagydorog, Fauszt József Sárszentlőrincz, Rehder Henrik Bonyhád, Rüll Nándor Bátaszék, Pörnyi P. István Decs, Horváth Béla Űzd, Fritsch Sándor Bonyhád, Schweitzer János, Stern Árpád, dr. Szily Géza, Tenczlinger István, Nahm József Tolna, Greifenstein János Sár- szentlörincz.

Pótesküdtek: Schleieher József, Sándor György, Tauszig Adolf, Tóth Antal, dr. Pirnitzer Béla, Major György, Parrag János, Nikitits Antal, Török László Ranga és Domopyai Péter Szekszárd.

EGYLETEK, TÁRSÜLATOK

Közgyűlés. A „Szekszárdi Kerületi Munkásbiztositó Pénztár“ folyó évi április hó 20-án, határozatképtelenség esetén április hó 26-án délelőtt 10 órakor, a pénztár hivatalos helyiségeiben tartja I. évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki jelentés. 2. A jelen jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kiküldése. 3. A zárszámadás és vagyon mérleg előterjesztése. 4. A felügyelő-bizottság jelentése s a fölmentvény megadása. 5. Az orvos-kérdés megoldása. 6. Esetleges indítványok. — Az évi jelentés ismertetésére legközelebb visszatérünk.

A róni. kath. óvodát és menhelyet fenntartó egyesület választmányi ülése. Az egyesület választmánya folyó hó l4-én d. u.Si- montsits Béláné elnöklete alatt ülést tartott. A választmány Dőry Pálné, Theodorovits Lajosné és özv. Ágoston Károlyné köszönő leveleit tudomásul vette. Theodorovits Lajosné, az Alapítványi Uradalom, Wolf Hen rik, a Szegzárdi Takarékpénztár és Ros- mayer Ferencz adományai köszönettel fogadtattak. A választmány elhatározta, hogy Szekszárd város képviselőtestületéhez állandó évi segélyért folyamodik, mert hisz a városnak is fontos érdpke, hogy ezen óvoda és m'enhely fenntartassék, indokolt tehát, hogy a fenntartás költségeihez járuljon is hozzá. Az épület Dagyobb tatarozásához szükséges ösz- szeget a választmány úgy véli megszerezni, hogy a vallás és közoltt. minisztériumhoz és a pécsi püspökhöz kérvényt intéz segélyezés ügyében. Az ülésen még 3 alapító és 38 rendes tagot vettek fel.

Közgyűlés. Társadalmi intézményeinknek végczéljában egyik legnemesebbike, a Szekszárd—Tolnamegyei Rabsegélyző-Egylet folyó hó 12 én tartotta meg Hapslinszky Géza kir. törvényszéki elnök elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A tárgysorozat első pontját a múlt évi működésről szóló jelentés I képezte. A nagy gondossággal- készített je-