Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-03-21 / 12. szám
2 KÖZÉRDEK 1908 márczius 21 Rendezi a javaslat a munkaidő kérdését úgy az iparban, mint a kereskedelemben, rendezi pedig a humánus szempontok figyelembe vételével. A munkaidő fejezete kimondja, hogy a vidéken a kereskedelmi alkalmazottaknak délben egy órai étkezési idő adandó. Az üzletek munkaideje reggel 6 órától este 8 óráig terjedhet; az érdekelt kereskedők kétharmadának kívánságára az iparfelügyelő legfeljebb egy órával korábbi zárást állapíthat meg. Érdekes a . munkaközvetítés fejezete, amely a 10.000 lakosnál többel biró városokban kötelezővé teszi a községi munkaközvetítés szervezését, amelynek fenntartását felében az állam, felében az illető község viseli, de emellett az egyesületeket az ingyenes és a saját tagjaik részére való munkaközvetítéstől is eltiltja. A javaslat engedélyhez köti a pénzkölcsön-közvetitő ügynökségek iparát és azt kirekeszti a vándoriparok köréből. Az üzleti czégtáblákra nézve kimondja, hogy amennyiben az üzlet- tulajdonos nő, ez a czégtáblán világosan kitüntetendő. A megrendelések gyűjtéséről szóló rész a kereskedő és iparosok lakóhelyén kivül való detail- utaztatást, a fogyasztónál való megrendelés-gyűjtést továbbra is, az eddiginél erősebb módon tilalmazza, sőt kimondja, hogy azon fióktelepek tulajdonosai, amelyeket csak a megren- | delések felvétele czéljából létesítettek,, a fióktelep helyén se gyűjthetnek a fogyasztóktól megrendeléseket. Megszorítja a törvény a végeladások és árverések tartását s hhtályos intézkedéseket tervez azon anomáliák meg"- szüntetésére, hogy a végeladás tartama alatt az üzletbe újabb árukat csempészhessenek be s azokat is, mint a végeladáshoz tartozandókat adhassák el. A csődtömegből, vagy ár- | verésen vett áruk eladását hirdetni egyáltalán tilos. Dióhéjban ezek a fontosabb intézkedések. Szó sincsen róla, hogy e sok — kevésből egyszerre hatalmas ipar fejlődik itt minálunk. De azért meg- nyugvással fogadhatja a benne foglaltakat minden iparos; kereskedőink sem idegenkedhetnek tőle. Nincs ugyan minden benne, ami az ő javukra szolgálna, de viszont olyan sincs, ami nekik árthatna. Már maga ez is nagy nyereség! Az alispán választás utójátéka. Az alispán választás nem mindennapi, sőt igazán szenzácziós szinjátéka, egy méla akkorddal befejezés^ nyert. A függöny* legördült, az utolsó felvonásnak is vége. A közigazgatási bíróság ugyanis a Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága által 1907. évi deczember 31-ik napján megtartott tiszt- ujitásnak megsemmisítése iránt folyamatba tett ügyet, gróf Benyovszky Rezső, Rátkay László, Boda Vilmos és társa, továbbá Tantó János, Kovarcz József és társai által beadott panaszok folytán folyó évi márczius hó 11-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vette s következőleg Ítélt: „A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasz nak helyt nem ad “ Az ítélet indokolásának első része azonos a dr. Schweiz Antal felebbezésére hozott közigazgatási bírósági ítélet indokolásával, vagyis a bíróság ismételten megállapítja a tisztviselőknek kétségtelen szavazati jogát. Egyúttal kimondja, hogy a megbízatási időtartam lejárta előtt megtartott tjsztujitáskor a régi tisztviselők tényleg működőknek tekintendők. Mert azon tisztviselő, ki a tiszt újításon újból nem választatott meg, a megbízatás időtartamának lejártig is folytatja működését. Eme jogi- és tényleges helyzetet nem érinti a tisztviselőknek, a tisztújító közgyűlésen történni szokott lemondása sem, mert ezt a lemondást, miután a jogosultság a megbízatás lejártával e nélkül is megszűnik, másnak, mint a törvényhatóság intézkedési joga előtt való meghajlásnak tekinteni nem lehet. De különben is e lemondás nyilvánvalóan csakis a megbízatás időtartamának lejártára szól. A panaszban foglalt ania kitételeket, melyek szerint a választás alatt felháborító rendetlenség uralkodott és e miatt nem lehej tett ellenőrizni, vájjon mindazok, kik szavaztak, a törvényhatósági bizottságnak tagjai voltaké, a tényeknek és személyeknek megjelölése hiányából a bíróság vizsgálat elreh- delése alapjául nem fogadhatta el és a panasznak eme részét is mellőzni kellett. Úgy, a névjegyzékből mint a közgyűlésről felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a tiszt- ujitás, az arra jogosítottak nagy számának részvéte mellett, a törvény követelményeinek szoros betartásával tartatott meg. Eddig szól a bix-ósági végzés, amely reméljük, most már megnyugtat mindenkit s á vármegyei ügyek közös erővel való elővitelében helyre áll az annyira kívánatos — béke. Márczius 15. Márczius idusa nem piros betűs nap a kalendáriumban, de azért szeretett ünnepe minden magyar hazafinak. A lelkes ünneplest a folyó évben fokozta az a körülmény, bogy a nagy, ünneppé vált napnak 60-ik évfordulóját értük. Szekszárdon a templomokon, iskolákon, egyleteken, pénzintézeteken és igen sok magánházon nemzeti lobogó hirdette az ünne pet. Igen jó hatást tett, hogy az állami hivatalok közül a törvényszéki és ügyészségi épületeken is hatalmas zászlók lengtek. Szekszárdon. A templomokban. A belvárosi róm. kath. templomon ha talmas trikolor hirdette a 60 év előtt történt nagy eseményeket. Az ifjúság ünnepi miséjét reggel 8 órakor tartotta Szabó Géza hittanár. Ezen vettek részt zászló alatt az intézetek növendékei és ugyancsak 1 egyleti zászlójuk alatt a rk. olvasókör tagjai. Mise alatt az ifjúsági énekkar adott elő igen szépen régi egyházi énekeket. A r. k. legényegylet a 10 órai nagymisére vonult fel zászló alatt. Ezen vett részt az 1848-as honvédek 8-ra leolvadt kisded csapata is, nemzeti szinti zászló alatt. A szekszárdi református egyház szépen megünnepelte a magyar öntudatra ébredés évfordulóját. A templomban a közének elhangzása után Borzsák Endre, az egyházkezében felejté, nem mozdult helyéről. Eleinte csodálkozva nézett a főhadnagy után, aztán eltorzult arcza, melyről szinte lerítt a düh, a gonoszság és alattomosság, mialatt érthe: teilen szavakat mormogott maga elé. Lehor- gasztott fővel néhány lépést tett, hogy a szálló oszlopainak árnyékába húzódjon, ott megállt és bevette magát valamelyik sarokba^ hogy meg ne láthassák. Éjfélt már elütötte. A szállóban meg-' szűnt a nagy forgalom, a kaput bezárták. Éjszakai csend és nyugalom ült a kihalt utakon. A szálloda kapuja kitárult. Sarkantyúk zörögtek, a kardok csörömpölve verődtek a járdához. Nagy csoport tiszt lépett ki a kapun az utczára. Vagy heten a legközelebbi kávéház felé tartottak. A szálló oszlopától egy alak vált el, mely azzal összeforrottnak látszott. Nesztelen léptekkel surran a csevegő tisztek után. Éppen ä kávéházba akarnak belépni, egy bizalmas kiáltás azonban megfordulásra készteti őket. — Szervusz Gyuri! Az elhanyagolt külsejű ember mondotta e szavakat és szembe állt György gyei. A tisztek csodálkozva néztek rá és György is mélyen az arczába tekintett. Ez azonban bizalmasan folytatta: — No nézz csak jól meg Gyuri! Én vagy°k a Ladinger Józsi, a te öreg barátod, mikor még a „Vörös alma“ vendéglősének a fia voltál. Nos igen, a Józsi! Hiszen tudod, bogy az ezüst órát a Zwillingertől, a Király- utczában együtt loptuk el! A tisztek egyike galléron ragadta a ficzkót és tovább pende- ( ritette. A nyomorult a kávéház ajtajába esett. De feltápászkodott és torkaszakadtá- ból kiáltozott: — Igen, igen! Együtt lopott velem és hozzá még engem is becsapott! Magának négy forintot tartott meg és nekem csak kettőt adott. De bezárni csak engem zártak be egyedül, ő a kadétiskolába került. Igen, igen ! Engem egyedül! Kihívó állásba vágta magát György előtt és az arczába ordította: — Mondd hát, Gyuri, hogy nem igaz ! Mondd hát az arczomba, hogy igaz-e, vagy nem! ? A tisztek most figyelmesek lettek a jelenetre. György sápadtan, de meg nem rendítve állt előttük. Egy hadnagy keze gyorsan nyúlt a kard markolata után. De György megragadta a karját. —: Hagyd, Bogdanovits, ne nyúlj hozzá ! — Ah, hát magad akarod eltiporni! ? — Nem, — felelte György, a szavak között dermesztő szünetet tartva, — én sem bántom! — Megőrültél, Gyuri! ? Ha csavargó is a kutya, üss a szájára! György büszkén felegyenesedett. Halott halvány volt, de változatlanul szilárd maradt. — Hagyd őt, Bogdanovits, igazat mondott ! A következő pillanatban egyedül állott. Még Ladinger Józsi is eltűnt. György megborzadt egy pillanatra. Azután nyugodtan és eltökélten az első kocsiállomáshoz ment és hazahajtatott. Szobájában leült az Íróasztalhoz. Sokáig, nagyon sokáig irt. A levél az ezredesnek volt czimezve. Tiszta, határozott szavakkal vázolta a lopott óra történetét. Félig gyermek volt még, mikor valami munkáslányba bolondult. bele, akinek kedvéért elkövette a csínyt. Mindent megirt az ezredesnek, őszinte és keresetlen szavakban. Hozzáfűzte, mint vezekelt egy egész, öntudatra ébredt életen át ifjúsága gyalázatáért, mint törekedett^ gyermekcsinyére a feledés fátyólát borítani. És e szavakkal fejezte be : — Ezredes ur! Letagadhatnám. a tettet, melyet csak egy ismeretlen csavargó bi zonyít, de nem tagadom. A megtévedt Király-utczai fiú lophatott egy órát, de a tiszt nem hazudhat és tudja kötelességét. Leragasztotta a levélboritékot és a falon levő- revolver után nyúlt. Felhúzta a ravaszt és mégegyszer körültekintett barátságos szobájában. Tekintete" a fehér rózsacsokorra esett. Letette a revolvert és ismét az Íróasztalhoz állt. „Kedves Verám! Nem feledkeztem meg a piros‘rózsákról. ígéretem, ime, beváltom. A többit majd megtudod Köké- nyesdí ezredestől. Kéresd őt magadhoz és az ő kezéből vedd át gyónásomat. Gyuri,“ A levelet a fehér rózsabokrétához erősítette és a tükör elé állt. Baljával ajkához szorította a rózsákat, jobbjáVal pedig a golyót küldte agyába. És kiömlő vére a rózsákat pirosra festette. Rajna Ferencz.
