Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-03-14 / 11. szám

Szekszárd, 111. évfolyam.

11. szám.

Szombat, 1908. márczius 14

. Kiadóhivatal:

Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utcza 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kor«, negyedévre 2 kor. 50 fill.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

vív; áte'• aj* :/& íÉ*

23L? JXs!

Magyarász Ferencztöl.

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket;

A bajnok eljár ősei sírlakához,

S gyújt régi fénynél uj szövétneket.

Garay.

Veszni' indult az a nemzet, melynek nincsenek eszményei, mely a múlt nagy alakjain, lélekemelő eseményein, ragyogó dicsőségén buzdulni vagy nem akar, vagy nem tud. A nemzeti, ideálok hathatós kultusza oltár, melyen a letűnt idők emlékezetére gyújtott tűz a jövőbe is világit és megmutatja a késő utódoknak a nemzet fönntartásának, dicsősége nagyobbitásának néha tövises, de mindig babérkoszo- tuzta ösvényét. Jaj a népnek, ha puszta és üres/ emagyatőít es hideg ez .az oltár, mert ez annak a bizonysága, hogy a nemzet megtagadta magamagát, méltatlan lett múltjához, mely egyedüli alapja jövendőjének. Az a nép, melynek még nincs múltja, még szerezhet; ha üresek is történelmi lapjai, aranynyal, avagy vérrel még teleirhatja azokat, hogy lelkendezve forgatják majd őseikre büszke unokák; de az a nemzet, mely nem lelkesedik múltjáért, bár volna rá oka,

Belmunkatársak:

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér.

csak tengődik, de többé nem él igazi életet.

r •

Es miért oly szükséges, hogy az ideálok kultusza a jelenben összekösse a múltat a jövendővel? Miért megbocsáthatatlan bűn az elmúlt századok dicsőségének felejtése? Miért nevezi a költő törpének azt a népet, elfajultnak azt a kort, mely ősi nagyságáról, hős elődjeiről meg nem emlékezik? Azért először, mert a lelkesedés hiánya hétköznapi lelkületre vall, azért, mert annyit jelent, hogy a nép a röghöz ragaszkodva csak az anyagiakat, a hasznot keresi, önző lelke áldozatokra képtelen. Hétköznapi lelkűiét, falanszter- korbeli szürke lélek nagy tettekre nincsen hivatva. El, mert élni akar, élni jó; de ennél többet nem is kíván, beéri a tengődéssel is. Amikor a Kátók és Brutuszok nemzetsége magvaszakadttá lön s a nép a „panem et cir- cens“-en kívül más czélokért hevülni már nem tartotta érdemesnek: Róma nagyságának megkonduit a végső órája. S amidőn a lovagság virága, a hősiesség közmondásos példaképe, a franczia nemesség, a Trianonok puha pompájában, a Ninon d’Enclos-k, Pom- padourok és Dubarryk szolgálatában megfeledkezett az orléansi pásztorleány példájáról: elérkezett az ideje, hogy meginduljon a forradalom lavinája, mely elsöpörte a régi rendet, a kicsinyes lelkületű nemességet. Miként az egyén erejét is csak a megfeszített |

munka edzi, vagyonát csupán az okos iparkodás gyarapítja: úgy a népek jövőjének alapja is csak a folytonos munkásság, az áldozatkészség, a nagy tettekre képesítő lelkesedés lehet; erre pedig a hétköznapi lélek képtelen.

De szükséges a múltak kultusza azért is, mert a mult a jelen oktatómestere. Egyedül a múlt az a forrás, melyből a nemzet megismerheti maga- magát, erényeit s hibáit, melyből megláthatja fönnmaradásának biztosítékait s veszedelmeit, melyből megítélheti, ki a barátja, ki az ellensége, melyből megtudhatja, hogy a történelemnek ezerféle változásai, jó és bal végzetei között miképp viselkedjék. Nagy férfiak és nagy események egy-egy mért- földkő azon az utón, melyen a nemzetnek haladnia kell, 'ha fönn akar maradni. Uj Mohit, Mohácsot, Maj- thényt érdemelnénk, ha az elsőből nem tudnánk okulni._ Tapogatódzás a sorsunk, ha letérünk a taposott útról, A múltak ismeretére azonban csak a, múlt szeretete vezérelhet bennünket: ezért szükséges, Hogy a jelenkor érzékkel bírjon a múlt idők iránt.

Megvan-e vájjon a magyarban az elmúlt eszmények tisztelete, áhitatos szeretete? Nem volt meg mindig, de merjük mondani, hogy a kegyelet oltárainak tüze már kigyulladt, ha nem is lobog még magasra a lángja.

Nem volt meg mindig. Hisz nyelvét is majd, hogy el nem felejtette

TÁRCZA.

A fájdalomból . . .

A fájdalomból sohse lesz dal,

Vagy csak idővel, mikor enyhül.

Ha igazi, nagy bánalom van:

Köny fakad, nem dal a szivembiil.

Ne féltsd a költőt a haláltól.

Akárhogy zokog énekében . . .

Ha dal fakad már bánatából :

Tnl van minden nagyobb veszélyen !

SZABOLCSRA MIHÁLY.

Bakfis*szei*eletn.

A harmadik felsőben vizsgálat indult, jobban mondva nyomozás, mert a vizsgálat alatt egészen mást értenek az iskolában. Tehát nyomozás indult. Szerelmes levelet találtak Ilkánál. A levelet ő irta számtanéra alatt, mig a Kovácsics kisasszony misztikus példákat rajzolt a táblára. A kisasszony nagyon el volt merülve a szám rengetegbe. Am egy-egy gyors pillantással megtudta állapítani, hogy Dobó Sárin, a tanácsosék leányán megint uj blúz yan, nehéz fllanoos selyem, amilyenhez ünnepen sem jut egy szegény segédtanitónő és hogy Ilka két könyökéi

I padra téve, a jobb girczát egészen a papírra fektetve, ir. Ilyen bnzgón nem szokás je-.

I gyezni a hármasszabály rejtelmeit. A követ- ; kezű pillanatban már keservesen sirt Ilka.

! A kisasszony pedig felháborodva olvasta a I levelet.

Itt indult meg a vizsgálat. Komolyan,

; amilyen komolyan sehol, sem a törvényszé i ken, de tán á mennyei bírák előtt sem inté- ! zik az emberi bűnöket, csakis az iskolában, j Bizony Ilkán kívül a fél osztály belekerült j a bajba. Az első nap hősiesen állották a | vallatást,- a második nap azonban árulók jelentkeztek és kiderült, ki szokott gimnázis 1 tákra várni az utón, ki szerelmes az igazgató,

! urba, ki küld leveleket soha nem látott, nem I is létező személyeknek, csak azért, mert keli I levelet irni, araikor a tizennegyedik év felé j közeledik a leány és sok Jókai-regényt ol- j I vásott.

A vizsgálat során kompromittált fél I I osztály éktelenül sirt. A vizsgáló bizottság I megzavarodva állott előttük. Az osztályfőnök tanácstalanul nézett két hölgy kollégájára, a fiatal szép szőkehaju Kovácsics kisasszonyra és a száraz, czvikkeres, fonnyadtarczu Fekete nagyságára Az öreg özvegyasszony nevetni szeretett volna. Az osztály mélységes elkeseredettséggel konstatálta, hogy a tanár ur, meg a nagysága csupa engedékenység, de Kovácsics kisasszony szigorú és kérlelhetetlen. Kiküldötte a leányokat, aztán behivta őket egyenkint. Előbb a tanúkat, a kis árulókat. Jött egy ragyogó, karikaszemü leány,

vékony és kicsi, de íiirge, nyugtalan, egész séges. Ez még egészen gyerek, ez még bátran és nyitott szemmel beszél. Dobó Sáriról van szó.

— A Dobó Sári — mondja a kis lány — most egy hete a mértanból felelt. Hárman voltunk kint a táblánál, én álltam mögötte, utánam a Deutsch. A Dobó Sári nem tudta a derékszögű háromszöget. Pedig óra előtt tudott mindent, mert nagyon jól érti a mértani, csak éppen úgy akarta, hogy most ne tudja. Érre a Melczer tanár ur odajött és kivette a krétát a kézéből és segített neki. Én nevettem, mert tudtam, hogy a Sári tudja a háromszöget, csak teteti magát, hogy nekem odasughassa, hogy: lökj meg.

— Mi az, hogy lökj meg'? — kérdezte a Kovácsics. kisasszony.

A kis leány nevetett 1

— Hát azt sem tetszik tudni?

A három ember összenézett értelmetle nül. A leány megmagyarázta:

— A Sári szerelmes a Melczer tanár úrba. Vagy mondjuk, hogy egy más tanár úrba. Akkor kimegyünk felelni, a tanár ur véletlenül közéi jön és aki mellette van, azt mondja: „lökj meg.“ Mire a másik meglöki, a Sári pedig vagy egy másik leány, véletlenül hozzáér a tanár úrhoz, a kit szeret ée ha nem néz arra, még meg is csókolhatja a ruháját.

A szaporabeszédű kis leányt hamarosan kiküldték. Faragó nagysága nem tudta to vább fékezni magát. Nevetett hangosan,.