Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-02-22 / 8. szám

i908 február 22 KÖZÉRDEK 3 vesszük, hogy egy fél vármegye százezer lakosának legfontosabb érdekei forognak kérdésben ; ha nem hagyiuk figyelmen kívül, hogy a szóban levő vonal az ország szépen jövedelmező vonalainak egyike, melynek úgy személy, mint teherforgalma az utóbbi tiz esztendő alatt megsokszorozódott: kérésün­ket jogosultnak s annak teljesítését méltá­nyosnak érezzük. Hazafiui örömmel látjuk, hogy hazánk sok vidékén a közlekedés fejlesztése az ipar, kereskedelem s általában egész közélet mily hatalmas föllendülését vonja maga után és ezzel szemben fáj nekünk, hogy bár Isten­áldotta földön lakunk, közlekedési viszonyaink kedvezőtlen volta miatt — mely a szekszárdi hajóállomás beszüntetése folytán még hátrá­nyosabbá vált, — mezőgazdasági terményeink s főleg nagymennyiségű boraink értékesithe- tése tekintetében mi csak vegetálunk, ipa­runk, kereskedelmünk pang; ha, pedig a közel jövőben a baja—bátaszéki összekötte­tés létesül s ennek folytán a forgalom nagy része oda terelődik: vármegyénk székhelyét s az érdekelt megye-részt nemcsak a stag- náczió, hanem a biztos visszaesés veszedelme fenyegeti. Általános a panasz s nap nap után mind hangosabban nyilvánul az elkeseredés vármegyénk érdekelt lakossága köztj érezve a jelenlegi állapot nyomasztó voltát, látva a fenyegető veszedelmet s szomorúan tapasz talva, hogy 25 év alatt annyiszor megismé­telt kéi’ésünk mindig csak pusztában kiáltó szó maradt. Most azonban biztat a remény, hogy nem marad az; hisszük, hogy lépésünk nem lesz sikertelen. Nem azért, mert Nagymél­tóságodban, mint hazánk közlekedésügyének jelenlegi vezérében vezérét látjuk annak a politikai pártnak ás, melyhez vármegyénk emlitett részének választópolgársága tartozik, az alkotmányos élet visszaállítása, tehát 40 esztendő óta soha egy pillanatig sem hagy­ván el hü.tlenül a függetlenségi lobogót; nem azért —- ismétlem, mert /hiszen tudjuk mi azt, hogy Exellencziádat mostani állásában a közlekedésügyi kérdések elbírálásánál nem irányíthatja pártszempont, hanem egyedül csak a közérdek, — de épen erre hivatkozva s másfelől ismerve Nagyméltóságodnak a ma­gyar nép iránti izzó szeretetét, igazság >és méltányossági érzetét, bízunk abba, hogy ezek elhozzák számunkra egy jobb, egy boldogabb kor hajnalát, mely vármegyénk közgazdasági életének föllendülését vonja maga után. A mostani kormány feje, a miniszter- elnök ur nem régen kérdést intézett a vár­megyékhez az ijesztő mérvet öltött drágaság helyi okaira vonatkozólag. Vármegyénk alis­pánja (éljenzés) fölterjesztésében ennek egyik főoka gyanánt közlekedési viszonyaink tart­hatatlan állapotát említette föl. Most- Nagy­méltóságod előtt ismételjük ezt, bizalommal kérve, hogy hallgassa meg s teljesítse jogos kérésünket. Tolnavármegye is, Szekszárd vá rosa is megérdemli ezt s mind & kettő hálás leend érte! Ajánljuk ügyünket s magunkat Nagyméltóságod kegyes jóindulatába. A miniszter válasza. A miniszter egy darabig állva hallgatta Szabó Károly beszédét, de aztán, mivel gyen­gélkedik, leült az odakészitett fotelbe. A beszéd, meghallgatása után — ismét felállt s kezében egy kis térképet tartva, határozott, érczes hangon elmondta a fővárosi lapokban hézagosán ismertetett válaszát. Mindenek előtt sajnálkozását fejezte ki, hogy ily sokan fá­radtak fel hozzá, kár volt ez, mert olyan ügyről'van szó, a melyen ő már amúgy is segíteni akart. így elmondta, hogy a vona­tok gyorsítása az uj és három év alatt lebonyolítandó vasúti beruházási program­nak keretébe n— már a közeli jövőben meg fog történni s mihelyt a megrendelt moz­donyok és kocsik száma lehetővé teszi, a személy és teherforgalom el fog különittetni, mivel ő is belátja kérésünk teljesen jogos voltát. A rétszilasi csatlakozásra nézve szintén beismeri, hogy e kívánság is jogos, de mert egyedül ez, körülbelül 400 ezer koronába kerül s ezt az összeget most beilleszteni nem tudja, mostanában nem hiszi e kérést telje- sithetőnek, Azonban, amennyiben tőle függ, majd ennek megvalósitását is elő kívánja mozditani. A miniszter ezután még egyszer szívé­lyesen üdvözölte a megjelenteket. Úgy be­széde alatt, mint beszéde után hatalmas él­jenzés zúgott fel. A deputácziónak azt a részét, amely eleve tisztában volt azzal, hogy a miniszterek bizonyos óvatossággal szoktak válaszolni, meglepte Kossuth Ferencznek nyílt, egyenes válasza, amelyben nagyon sok a biztató s kiérezhető jóakarat. Szabó Károly képviselő a pár ezer aláírással ellátott memorandum után még bemutatta Kossuthnak Simontsits Elemér alispánt, dr. Szentkirályi Mihály polgár- mestert, Jeszenszky Andor gazd. egyl. elnököt, dr. Leopold Kornélt és még többeket. Erre a miniszter velük kezet fogva, harsány éljen­zés között-visszavonult. A nagyszámú polgá­rokat egy kicsit meglepte, hogy Kossuth szó nélkül haladt el mellettük, tekintetbe kell venniük azonban, hogy a gyengélkedő mi­nisztert nagyon kimerítette az aznapi munka és fogadtatás. A vasút ügyében tovább, tovább... A miniszter távozása után Szabó Károly képviselő, Simontsits Elemér alispán, Szent- királyi polgármester Stettins miniszteri taná­csost fogták körül, megköszönve szives jóin­dulatát s kérve azt a jövőre is. — A miniszteri tanácsos azt készséggel megígérte. A miniszteri palota előtt aztán a kül­döttség szétoszlott a szélrózsa minden irá- nyába. Ment mindenki a maga dolga után. Egyesek mindjárt a vasúthoz hajtattak. Sokan azonban visszamaradtak még egy jó estét csinálni Budapesten. Szabó Károly, Simontsits, Szentkirályi, Jeszenszky Andor, Weber János, dr. Leopold, Török Ottó, Fónagy József azonban kocsira ültek s az államvasutak^ igazgatóságához hajtattak, Ludvigh Oyula igazgatóhoz, ki azonban gyengélkedik, igy Marx János igaz­gató helyettes, majd Kotányi Zsigmond igazgató fogadta őket. Jövetelük czélját mindkét helyen Szabó Károly képviselő tolmácsolta. A küldöttség szives, barátsá­gos fogadtatásban részesült itt is. — Fő nagy József már az előző napon s aznap is telefonod jelezte a küldöttség érkezését. Mindketten megígérték, hogy a mi tőlük függ, mindent megtesznek, a legszívesebben támogat- I ják ügyünk kedvezően történő elintézését. Kü-' lönösen jó hatást keltett Kotányi nyilatkozata, a mely szerint már májusra beköszönt a lehetősége annak, hogy^ az uj mozdonyok s kocsik egyrésze készen lesz, igy esetleg a személy és teherforgalom már ekkor szétvá­lasztható. A távollevő Szterényi államtitkárnak s a beteg Ludvighn&k szánt memorandu­mot Szabó Károly képviselő később fogja nekik átnyújtani. Megemlítjük még, hogy a fővárosi sajtó is a legnagyobb rokonszenvvel kisérte a tolna­megyei mozgalmat, valamennyiük melegen emlékezett meg a tisztelgésről s hálával vet­tük, hogy a „Budapesti Hírlap“ és az „Újság“ hosszabb czikkekben is megemlékeztek az itteni, valóban gyors orvoslást igénylő bajokról. * Ezekben híven, kellő tárgyilagos­sággal irtuk le a vasúti küldöttség eljá­rását. Magunk részéről a legőszintébb hálával emlékezünk meg Szabó Károly, országgyűlési képviselőnknek sokfára­dozásáról. Lelkes önzetlen támogatója ő minden segítésre szoruló közügy­nek. Nagy köszönetünket fejezzük ki az ügyünket felkaroló Rátkay László, Wéber János és más idegen vármegyei képviselőknek i$, úgyszintén Simontsits Elemér alispánnak, dr. Szentkirályi Mi­hály polgármesternek, kik erős tevé­kenységüknek latbavetésével fényes tanúbizonyságot tétettek úgy Tolna vár­megyével, mint magával Szekszárd váro­sával is arról, hogy amikor egy egész vár­megye elhanyagolt érdekeinek orvoslá­sáról van szó, nincsen közöttünk párt­különbség, de erős összetartással törek­szünk e vármegye általános érdekei­nek előmozdítására. Elismerés illeti Fónagy József urat is, ki a legnagyobb készséggel járt a küldöttség kezére, úgy szintén dicséretet érdemelnek mások is, de különösen lelkes, felvilágosodott pol­gárságunk, mely tetemes idő és pénz­beli áldozatot hozva, sietett egy fel­tétlen igaz ügy támogatására. Magunk részéről azonban egyet még hozzá füzünk a dologhoz, azt, hogy itt megállapodnunk egyátalán nem szabad. Illik és kell is bíznunk egy sza­vahihetőnek ismert miniszter igazmon­dásában, de azért figyelemmel kell lennünk az ügy további fejleményeire is. így például a vonatjáratás gyorsí­tásának semmi különösebb gátló oka nem lehet már most sem. A szekszárd— bátaszéki vasútnak sokkal rosszabb talajon, sokkal kevesebb szolidság­gal épült pályán 40 kilóméter az engedélyezett menetsebessége, a gyor­sítás tehát már most elrendelhető, mert ha még sűríteni kell is a talp­fákat, szakértő vélemény szerint min­den 7 meterre 1, tehát Sárbogárdig legfeljebb 7000 darab ilyen talpfa kell, amely mindössze 21 ezer koronába kerül. A szükséges őrházak ugyanis időközben már elkészültek, legfeljebb még négyet-ötöt kellene építeni. A mint láttuk, a teher vonat el­különítésének sincs semmi különösebb akadálya; összetartás, egyértelem tehát s feltétlen győzni fog méltányos és igazságos ügyünk. A visszavándorlás. A minap egy könyvecskét kaptam Amerikából. Egy volt pécsi deákismerősöm küldte. Valamikor együtt szövögettük az élet reményeit a középiskolának falai között. — Azóta egy fél emberöltő telt el s a, sors- ugyancsak messze elvetett egymástól ben­nünket. Kíváncsian bontottam föl az Ameriká­ból érkező magyar nyelvű borítékot. Meg voltam lepve, amint a czimet olvasom: A visszavándorláSról. Dr. Helvey Lajos. A füzet kiállítása örömmel töltött el, nyomdai töké­(Grammophonok) részletfizetésre Beszélőgép hanglemezek, a leg­jobb felvételek, nagy választékban Beszélőgép jarvitsiscűs ­Müller Testvérek varrógép- és kerékpárüzletében Szekszárd, Kaszinó-bazár. is.

Next

/
Thumbnails
Contents