Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-02-22 / 8. szám

Ti iád óh iratai: Báter-nyomda, Kaszinóbazár

épület

Ab előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

HIRDETÉSEK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint..

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség: Bezerédj !stván-utca 5 szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő- összes közlemények. BltŐpiZETÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill. néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

FelelSs szerkesztő :

Beírnunk atársak :

Kiadja:

BODNÁR ISTVÁN.

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA.

Küldöttség a kereskedelmi miniszternél.

— Saját tudósítónktól. — '

A szekszárdi nyomorúságos vasúti állapotok ügyében Kossuth Fcrencz kereskedelmi miniszternél járt monstre küldöttség hazaérkezett.

Bárhogy igyekezzenek egyesek a küldöttek eljárásának eredményét kis- sebbiteni, s' a siker pálmáját tövestül — gyökerestül egy régebbi, privát közbelépés eredményének feltüntetni, annyi kétségtelen és elvkázhatlan tény, hogy a most megindított akczió eredményes löké&t adott stagnáló vasut- tigyünknek s. bizonyára sietteti, gyorsítja majd a már elviselhetlen és tür- hetlen közlekedési állapot gyökeres orvoslását.

Nem, a vasutügyében eljárt de- putáczió világért sem hozta haza a mellényzsebében a — gyorsvonatot! Annyit azonban elért, hogy ügyünk teljesen jó útra, terelődött s elmondhatjuk, hogy az: igazság" útban van.

Eleinte bizonyos riasztó hirek szárnyalták be Szekszárdot, A tt fogadtatás külsőségeit illetőleg. Azok, akik hasonló kihallgatások szokásaival, bizonyos tekintetben merev, kimért formaságaival nincsenek tisztában, egész más feleletet vártak a minisztertől. Viszont azonban azok, a kik értenek egy kicsit a hivatalok és diplomaták

nyelvén, a Kossuth Ferenez részéről való fogadtatást a legszívesebbnek mondják, az ő korrekt, tapintatos, minden izében kielégítő nyilatkozatát, a legnagyobb nyugodtsággal, a siker biztos reményével fogadták. A miniszter részéről tapasztalt fogadtatás — a fővárosi lapok szerint is igen szívélyes volt.

De ne vágjunk elébe' az eseményeknek. Végül úgyis elmondjuk majd külön véleményünket, lássuk most az ügy előzményeit elejétől kezdve.

Az indulás.

A dr. Szentkirályi Mihály polgármester által újból kezdeményezett és Simontsits Elemér alispán által lelkesen felkarolt vasúti- mozgalom, élénk visszhangot keltett nem csak Szekszárdon, de Tolnavármegye minden érdekelt községében. Helyből, vidékről oly nagy számmal jelentkeztek a küldöttségben részt- ’ venni akarók, hogy bízvást jó 200-ra tehető azok száma, akik a ‘miniszter előtt való 19-iki kihallgatáson megjelentek.

A deputáczió zöme, kedden a reggeli 8 órai vonattal indult el Szekszárdról. A polgármester megkeresésére a szekszárdi állomás főnök intézkedett, hogy megfelelő kocsi álljon úgy itt, valamint Sárbogárdon rendelkezésre. - S ez; 3Zük>»%.fs isvyolt, mert már a jó sárköziek egymaguk is megtöltötték az itt szokásosan járatott egy pár kocsit, s minden állomáson csak úgy özönlöttek a módos ünneplőbe kicsipett polgárok s kapu- tosok, akik világért sem maradtak volna el, attól a nem mindennapi látványosságtól, hogy Kossuth Ferenczet színről színre láthassák.

Az utazás vidáman, kedélyes tréfálkozás * között folyt le. Bár előre értesítették a sár- I bogárdi vendéglőst, — rövid félóra alatt,

mégis felette éléstárát a rengeteg sok utas. Sárbogárdon még 3 kocsit csatoltak a gyorsvonathoz, de az sem volt elég, az utasok jórésze még igy is a folyosókra szorult. Más baj azonban nemigen származott az utón, legfeljebb az, hogy a nagykajdacsi biró Ke- lenföldön lemaradt a vonatról, a mi ránézve különösen azért volt kellemetlen, mert a budapesti rokona czimét a — jegyző urnái felejtette. Egészséges észjárású magyar ember azonban Kamcsatkában is feltalálja magát, a biró ur még az nap este jelentkezett a Hungáriában, mert hát ő 10 órára van ide hivatva.

Igaz, hogy a meghívó csak másnap délelőtt 10 órára szólott, de fő a pontosság 1

Budapesten nappal és éjjel.

A tolnagyei deputátusok Budapesten főleg három főhadiszállás körül csoportosultak. A Pannóniába, Vadászkürtbe s a Hungáriába szállásolták el magukat.

Szabó Károly országgyűlési képviselő még délelőtt elintézte Kossuthtal a fogadtatás ügyének részleteit s óráig tárgyalt

Stetiina miniszteri tanácsossal, ki meghallgatva a felhozott fontos és nyomós okokat, ügyünk jóbarátjának mutatta magát s megígérte, hogy a legkedvezőbb informátiót adja I a kegyelmes urnák.

Miután Szabó Károly képviselő értesítette a megjelenteket, hogy a fogadtatás másnap déli 12 órakor lesz, a deputáczió tagjai nyakukba vették a várost, elözönlötték a színházakat, orfeumot, na meg azokat helyeket, amelyek látogatását az onnan hazulról kapott „urlób“ és bugyelárisuk tartalma megengedte.

Pilzeni sör — országháza.

Másnap délelőtt 10 órakor a Hungária Szálló' kávéházában találkozott a társaság nagyobb része* Éz a hely azonban szűknek

TÁRCZA.

Kis nővérem ágya előtt.

Alszol s. kaczagsz ..Vajon mit álmodol ?

Mit álmodol kis Testvér ?

Talán a túl Világi éden Ösvényein jársz,

Testvérid a Kis angyalokkal ?

Óh nem sokára,

Ha álmod ismét A másvilágra visz,

Uj ismerősid Közt engem is ) pillán találsz . . .

Mert érzem a ■

Halál lehét,

Mely fojtogat.

Olyan az, miként a Szirokko;

Jöttét előre Megérzi ember S barom.

Most még tavasz van Virágokat tép

Picziny kacsád.. , o

Virágaid közé ügy illik arczod És kék szemed.

Amaz piros, mint A rózsa, ez Nefelejtsnek illenék.

Legszebb virág nekem Te vagy.

De ősz leszen És elviszi Virágaid,

S hiába folynak .

Szemed könnyűi Arczodra le _ Virág iáért :

Mert a halál — Kérlelhetetlen S a fák utolsó Lombjával értem Is eljön a Halál . . .

Aludj . . . Aludj ...

Kistótfalu, 1868 junius 1.

ényi DÖMÖTÖR JÓZSEF.

Éva.

Irta: Krammer Zsófia.

Éva ott lakott egy kicsiny, alacsony fehér házban a rét mellett. A rét tele volt virágokkal s ez a virágmező volt Éva tulajdonképeni otthona. Télen, mikor a réti patak befagyott, Ott sikánkózott sima tükrén. Várakat, bástyákat épített a hóból s annak ő volt a védője, katonája, királya, egyszemélyben mindené. Mert Évának 'nem volt pajtása. Azt a magányos, szegény nőt — Éva anyját — ott abban a csendes, fehér házban nem kereste fel senki. Olyan volt az a kis ház, mint a tengerben félreeső sziget, hová csak a hajótöröttek menekülnek: az élet hajótöröttjei.

De Éva nem érezte a magányosság súlyát. Megtanult olvasni a virágok életéből,, a lepkék csapongásából. Még. a jégvirágok is ahhoz a nagy ábécéhez tartoztak, melyből a természetet tanulta ismerni. Szerette őket. Olyan volt maga is, mint a nagy természet : tiszta és fenséges. Egyetlen gondolat sem zavarta meg nyugalmát, egész addig . . . Erről azonban már bővebben illik beszélni.

Úgy történt, hogy egy napon Éva csendes birodalmába idegen tolakodott. Éva már ekkor nem volt gyermek. Ott a szabad, virágos természetben hamarább fejlődött lelkében a tavasz, mint azokéban, akik a nagy város kőházai között várják bontakozását. Akkor már kezdett érteni valamit a virágok életéből. S akkor jött az az idegen. A leányt előbb az ismeretlen embertársa, később a. pajtásba kedélyes jópajtás érdekelte. Sokat, tudott meg tőle az ismeretlen nagy világból, a mely fényes, tiszta, ragyogó. Kezdte meg-