Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-12-12 / 50. szám

Szekszárd, IV. évfolyam.

50. szám.

Szombat, 1908 december 12.

Kiadóhivatal:

Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó bazár.

4/ előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Hirdetések

■ legjutányosabb számítással, dij- f szabás szerint.

KÖZÉRDEK

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. számi Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. •

Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. SO fill.

N éptani toknak,

ha az előfizetést egész évre előre, beküldik, 5 kor.

Megjelenik minden szombaton.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTBNYESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Belmunkatárs: JANOSITS KAROLY.

Felelős szerkesztő : BODNAR ISTVÁN.

Egyes szám ára 20 fillér.

Nehéz idők előtt.

Ilyen sajátságos, szorongó érzések közéit talán még sohasem ment a télnek ez a szerencsétlen ország, mint az idén. Akinek van valamicskéje, minduntalan a háborús híreket lesi. A börze kiváltkép érzékeny, mint a barométer le- és felszállt higgany oszlop a. Egy kis fuvallat a Balkánról, — Szerbia mondjuk egyet köhög, — epileptikus görcsök lepik meg a pénzembereket, nagyobb bankokat. S a manó törődnék velük, csakhogy sajnos, úgy van a világban, hogy ha a gazdagnak is akad egy kis baja, akkor a szegénynek még több akad, s a tehetős még csak kibírja valahogy, de a szegény belepusztul. Két évvel ezelőtt a politikai bizonytalanság csinált idehaza zavart. Ez idézte elő az ipari és üzleti pangást, általános lett a keresethiány, itt is, ott is inségmunkáért folyamodtak az iparosok. Ma az iparban, kereskedelemben kedvezőbbek lennének a viszonyok, de a több keresetet felemészti a mérhetlen drágaság,' amelynek, hogy igazán kimondjuk a voltaképpen való oka az, hogy -a különféle társadalmi osztályok egymás elnyomásával kívánják a saját boldogulásokat elérni. A gazdát, gyárost, iparost szorítja a napszámos, a munkás, s ezt "Viszont a megélhetés drágasága.. Hasztalan a tisztviselőnek: nagyobb fizetés és lakbér, a munkásnak á magasabb bér, a gazdának, gyárosnak terményeinek és gyártmányainak jobb értékesítése, voltaképpen a pénzt cserélünk, vagy, inkább csak ezt csörtetjük és

koptatjuk s a különbség csak az, hogy hajdan a kevesebből kevesebbet s ma a többől többet fizetünk el, csakhogy hajdan a fele fizetéssel, a fele munkabérrel jobban boldogult az ember, mert ma a látszólagos nagyobb jövedelem elkápráztatja a szemet, mindenki ur akar lenni ebben a szerencsétlen országban, veszett módon megnövekedett az igény és az urhatnámság vágya!

De ne panaszkodjunk. A fiatal kultur- nemzetek gyerekbetegsége ez. Át kell ra ta esni, mint a bárány-himlőn, annál is inkább, mert a szociálpolitikához címzett nagy gyógyszertárban sincs ez időszerint még meg a biztos orvosszer a baj elnyomására. Fizetés-rendezés, munkásbiztositás, a tervezett s keresztül vitt üdvös szociálistörvények csillapító szerek inkább, de nem ama bizonyos meggyógyító balzsam, amelyet lesünk s várunk azj ország száz sebére. Olyan ez, mintha a szomjasnak he- ringet adnak, az éhesnek langyos limonádét.

Magyarországon mélyreható gazdasági reformok kellenek. Fel* kell rázni ezt a nemzetet balga hitéből;; meggyőzni* hogy, egy igazi kultur államnak 'egyre jobban fokozódó életigényeit, az ős-termő erejéből egyre veszítő föld ki nem elégítheti, Magyar- ország abból az aránylag csekély termény és állatexportból nem fedezheti összes kultúrájának s az ennek- nyomában játó nagyobb kényelmi igényének, sőt fényűzésének egyre fokozódó, nagyobb és nagyobb költségeit. Sóhajthatja a hires szociálpolitikus állam- férfiú, hogy fiát vissza a földhöz, csak a

földhöz, mert például a porosz belterjes gazdálkodás a miénkhez képest kétszeres, sőt háromszoros jövedelmet tud kicsikarni .az anyaföldtől, de hogy éljen meg téli kereset nélkül az a szegény magyar napszámos : 80—100 forintos arató, vagy más napszámjából s a kisgazda földje holdan- kénti 20—60 forintos bevételéből ?

Nem el tehát a földtől, de a föld mellett: intenzív ipari munka, igenis, ezt kell megértetni Magyarországon a föld népével,de ezt kell meg értenie Magyarországon nemcsak az államnak, de a városoknak is, mert az immár rendszerré tejlődő drágaság voltaképpen ezeket sújtja elsősorban. De meg kell érteni a nagyközönségnek is, mely koldus nyomorultja divatnak, fényűzésnek s a sok idegenből idekerült szemre szép, de egyébként haszontalan csecsebecséknek. E három tényező, ha összefog, lehetetlen a sikernek elmaradni. Az állam rengeteg sokat áldoz a magyaripar támogatására, de sajna, csak egyeseket tart ki a busásan osztogatott szubvenciókkal. — . Fordítaná ezeket az összegeket a városok, nagyobb községek, anyagi támpgatására* iels&gélye- zésére, de bizonyos garanciák mellett s milyen más lenne az eredmény! A régi okos uralkodók is akként cselekedtek, privilégiumokkal jutalmazták az ipar és kereskedelem terén kitűnt városokat s azért lehettek ezek a magyar kultúra voltaképpen való megalapítói a közép- s az újkorban, igy lehetnének ezek a magyar ipar és kereskedelem fáklyavivői a legújabb korban is. Ha rajtunk állana, mi például egészen

Két asszony.

írta: Závody Elemérné.

A fürdő sétány hatalmas platánjai alatt egy újonnan hófehérre festett pádon ült Her- nády Zoltánná és unatkozott: Nem mintha az asszonyoknak abból a lassú taglejtésü, álma- dozó szemű, örökké unatkozó; fajtájából való lett volna, de mert véleménye szerint, nem volt az egész fürdőben egy olyan asszony sem, akinek társaságához elvei és nézetei feladása nélkül csatlakozhatott volna. Hernádyné úgy érezte, hogy menthetetlen bűnt követ el a Her- nády ősök ellen, ha társaságát nem szigorúan az ő szellemükben válogatná meg és szinte megborzongott arra a gondolatra, hogy egy vidéki, rosszul öltözött dzsentri-asszony vagy pláne valami fővárosi beamterné egyszerűen letegezhetné. így merev hidegségbe és előkelőségbe burkolva állandóan egyedül őgyelgett a fürdőhelyen és szorgalmasan tanulmányozta a naponta beérkezett fürdővendégek lajstromát, mig végre egy megfelelő névre akadt: Bánrévy

György né. *

A név maga nem érintette valami túlságosan kellemesen. Emlékezett reá még leánykorából, amikor is a dúsgazdag előkelő j György né, aki emellett feltűnően szép asszony is volt, egypárszor tüntetőén elnézett a meggazdagodott bankárkisasszony fejé fölött. Hernádyné nagyon jól emlékezett mindezekre, de föltette magában, hogy a Hernády ősök iránti kötelességből mindezt elfeledi és a legelső al-^ kálómmal tüntető nyájassággal, közeledik Ban- révynéhez. ' ^ ^ I

Merengeseooi lepeseK zaja es seiyemsuno- gás zavarta fel. Hernádyné unott kézmozdulattal emelte fel világos teknősbékahéjből művészien zománcolt lorgnonját és szeméhez illesztette. A kavicsos utón egy fejedelmi -tartásu barna nő közeledett. Fehér hímzett vászon ruhát és ízléses, de egyszerű halavány lila kalapot viselt. A járásában volt valami roppant előkelő, ahogy a ruháját fogta és az ernyőjét tartotta egyszerűen utánozhatatlan ,-volt Szép szeme szomorúan, fáradtan siklott végig a ragyogó vizű tavon. Mikor Hernádynét megpillantotta, arca hirtelen elkomorult. Megbólintotta felé a fejét finoman,' kiszámított rövidséggel és tovább akart menni, de a másik asszony útjába állt:

— Mennyire örülök, hogy itt találkozunk Vilma — és mindkét kezét egyszerre nyújtotta felé.

Bánrévyné csodálkozva tekintett reá xs az arcán újból megjelent egy szomorú futó mosoly.

— Örülök, hogy emlékezel reám Etelka — mondta egyszerűen és megszorította a feléje nyújtott kövérkés kezet.

Hernádyné teljesen el volt ragadtatva. Az, hogy Banrévyné_ még a nevére is emlékezik, legvérmesebb reményéit is túlhaladta. Zavara és aggodalma egyszerre megszűnt. Merész lett és tolakodó. •

— Haza leié mégy ? veled tartok én is, nem is képzeled, mennyire örülök neked, — hadarta -gyorsan minden összefüggés nélkül. — Az ember itt agyonunja magát. Nincs semmi társaság, semmi szórakozás.

— reuig ma soKan voitaK a taoie d’hautnál.

— Ah, te a table d’hautnál étkezel, — kiáltott meglepetve. — Azt én el nem bírom. Én elhoztam a szakácsomat, egy inast és a komornámat. Valami nagy kényelem nem, de hát az ember az egészsége érdekében leszállítja az igényeit. Tudom, te sem bírod ott ki soká. Milyen peuple ! Késsel metszik a kenyeret és folyton hangosan társalognak. Kérlek biztosítalak, hogy legintimebb családi ügyeiket ott tárgyalják meg. Nem ! Úri ember nem bírja azt ki soha.

— Az én igényeimnek megfelelők.

H— Ah ne mond ! Te' most élcelődni akarsz felettem. Nagyon jól tudom, hogy te nem ilyesmihez vagy szokva és én igazán nagyon boldog volnék, ha valamiben szolgálatodra lehetnék. Például étkezhetnénk együtt. Biztosítalak a szakácsom kitünően főz, tavaly hozattam direkte Párisból. Nagyon ügyes ember, az igaz, hogy egy vagyonba kerül. Legalább tehetünk kirándulásokat együtt. Van egy pompás kis motorcsónakunk, angol gyártmány, úgy szeli a habokat, mint a nyíl.

fÜ Igazán meghat a szívességed, de én. itt csendben a pihenésnek szándékozom élni.

— De azért az ember néha mégis csak megkívánja a társaságot is. Ah én annyira boldog vagyok, hogy itt vagy, reményiem sokat leszünk együtt. Ha kedved lesz, átrándulhatunk majd néha Tószegre is. Az nem olyan fészek,, mint ez. Sok közös ismerősre fogsz ott találni. A korzón sétálni valósággal élvezet. Milyenre-, mek toilettek, ékszerek és fogatok. Tegnap ta-