Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-11-21 / 47. szám
47. szám. Szekszard, IV. évfolyam. Szombat, 1908 november 21. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó — ÉÉ bazár. fiz előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 jcör. negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP AZ ORSZÁGOS M. KIR. KELYEMTENYEbZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Az uj bortörvény. Darányi Igná:z uj bortörvény javaslatából nemsokára törvény lesz. Gyors tempóban le kell azt tárgyalnia az országgyűlésnek. A bizottság már végzett is vele, mivel az Ausztriával való megállapodás szerint december 3 Dig nálunk is életbe kell lépni az ottani mintára: meglehetősen szigorú büntetéseket tartalmazó törvényszakaszoknak. Helyes ! A bortermelő gazdák a legnagyobb örömmel üdvözlik az uj törvényt, hiszen ők kívánták leginkább s ami benne van, keresztülment egy nehány szakbizottság szűrő rostáján. Megtárgyalták, megvitatták a kérdést töviről-hegyire. Annyi bizonyos, aki még ezután is csal, hamisit, pancsol, az már notórius gonosztevő, mert 8 naptól 3 hónapig — semellett 10 — 1000 koronáig terjedő büntetés a súlyosabb s 3 naptól 15 napig terjedhető elzárás és 10-től 600 koronáig terjedhető pénzbüntetés a kevésbbé súlyos esetben nem kis dolog s valóságos bandita erkölcs kell hozzá, ha valaki mindezek dacára rászánja magát a borral való manipulációra. , L A törvény formulázása is szabatos s az mindössze 67 §-ból áll.' Az I. § szerint bor elnevezés alatt az a szeszesital értendő, mely kizárólag a szőlő levéből, erjedés utján áílittatott^elő. Ez ellentétben áll a 34. §-al, mely gyümölcsbort is ismer s ennek készítését megengedi. A 2. § a pincekezelésnél használható szereket állapítja meg. Nevezetesen szabad lesz a mustot befőzés által sűríteni, a mustot és bort kénezni, savtalanitani, deríteni, színében javítani, szinteleniteni, szénsavval felfrisiteni, borélesztővel áterjeszteni, fejteni, szűrni,, hevíteni, más borral összékeverni, — de mindezeknél a műveleteknél csak azokat az eljárásokat és csak azokat az anyagokat szabad alkalmazni, amelyeket a törvényjavaslat előír. A 3. és a következő §-ok szerint a must cukrozása általánosság- bannem engedtetik meg, vagyis rendszerint tilalom alá esik. Ha azonban a kedvezőtlen időjárás miatt a must -természetes cukortartalma oly túlságosan alacsony marad, hogy a bor élvezhetetlen volna, a must megfelelő cukrozása külön engedély mellett, s a megállapított határok közt, foganatosítható. Általánosságban tilos a bor szeszezése is az alkoholtartalom gyarapítása céljából. De hibás vagy beteg borok kezelésénél, bizonyos borde- ritő szerek előkészitésénél stb. a törvényjavaslat a szesz használatát 1 térfogat százalékig megengedi. Külön fejezet szól a tokaji borok védelméről, mely igen szigorú rendelkezéseket tartalmaz s a tokaji hegyvidéken termelt borok cukrozását, sűrítését, házasitását határozottan eltiltja s véget vet annak az abuzusnak, hogy más vidékről a tokaji hegyvidékre behozott borok ismét »tokaji* elnevezés alatt adássa- n«.u el. A III. fejezetben különös figyelmet érdemel a törkölybor kérdésének szabályozása, mely akként oldatott meg, hogy törkölybort kizárólag házi fogyasztásra, csak viz felöntésével (cukor nélkül) évenként legfeljebb 10 hektóliternyi meny- nyiségben és.csak azoknak szabad saját termésű törkölyükből késziteniök, akiknek 2 katasztrális holdnál nincs nagyobb szőlőjük s ha nem foglalkoznak borkereskedéssel, borméréssel, vagy kis mértékben való elárusitással. Forgalomba hozni azonban a törkölybort semmi körülmények között sem szabad. A- IV. fejezet a büntető határozmányokat tartalmazza. Hát az itt elmondottakat általánosságban mindenki örömmel fogadhatja. A JII-ik fejezetben a törkölybor készítéséről szóló, rész azonban alapos revízióra szorul. Beismerjük, hogy itt is a legjobb szándék vezette a törvény tervezőjét, mert éppen a törkölynek borrá feldolgozásával történt a múltban is a legtöbb visszaélés. Csakhogy, a'-i ezt a tiltó paragrafust a törvénytervezetbe belevette, az nem igen volt tisztában egyes vidékek speciális viszonyaival s iőleg azzal, hogy a törkölyborral való visszaélést a múltban sem maguk a termelők követték el. Drákói, sőt sok helyen a bortermelést veszélyeztető ugyanis amaz intézkedés, mely a törkölybor előállítását megtiltja, illetve csak 2 kát. holdig engedi meg, akkor is csak 10 hektoliter mennyiségben. Fogadást -ajánlunk,, hpgy ez a rendelkezés hegyaljai, vagy felsővidékí agyvelőből pattant ki. Ott ugyanis a szőlőmunkás nem kap bort, csak pálinkát. Egészen mindegy tehát, ha a törkölybor készítését eltiltják. A mi vidékünkön * azonban hála Istennek a szőlőmunkások bűz galmának fokozása nem pálinkára van bazirozva. Mindnyájan adunk a munkásnak annyi »ivó« vagyis törkölybort, amennyit megiszik. Ez a bor eddig is ki volt zárva a kereskedelemből, nem is került a nyilvános borpiacra, a gazda is köteles volt külön elkerített helyen tartani, nem ártott tehát a borok jó hírnevének, de hasznára vilt a gazdának, egészségére vált a munkásnak, mert élvezhetett belőle amennyit akart s ezeh a réven még sem volt nevezhető — alkoholistának. Jól van, szorítsuk korlátok közé a törkölybor készítését, büntessük szigorúan a borpiacon való eladását, de ne tiltsuk meg előállítását azoknak, akiknek éppen a sajátságos münkásviszonyoknál fogva arra okvetlenül szükségük van. A mi vidékünkön például munkást sem lehet kapni bor nélkül. A törkölybor készítésének eltilása igy voltaképpen bortermelési akadály. Mert itassam talán meg nem vizezhető szinboromat a munkással ? Nem tekintve, hogy ez legalább másfél — két litert tesz ki naponta, ami még a jelenlegi 26—30 filléres borárak mellett is szép kis napszám pótlék* de az állandó deliriumot is meghonosítom a munkások között. Ha ugyanis megvizezem a bort, ezért becsuknak, ha nem vizezem, bizony pityókos lesz egyik másik. De nem adok bort? S vájjon nem szorul-e igy a munkás a — pálinkára? Vagy bolond az a napszámos, hogy e miatt 15—20 krajcárral .nagyobb bért ne követeljen? S ki bírja ezt a gazda a jelenlegi borárak mellet? Nem. Eddig a munkásbor számításba se jött, az-Isten adta, a napszámos megitta. Ez a kérdés tehát nagyon is megfontolandó. Korlátozzuk a törkölybor készítését, de né tiltsuk el. Itt például egyenesen törvénysértésbe kergetjük a 2 holdnál többel biró szőlősgazdákat. Titokban mégis fognak törkölybort előállítani, mert arra rá vannak utalva. Hát a nagybirtokosok, áfcik a szőlőmunkásoknak eddig nem adtak bort, de az aratóknak száz meg száz hektó számra készítették a nyári, szomjúság oltót ? Ezek sem köszönik meg az uj törvény intézkedését! Egyébként a 2 holdas kis termelő sem nyer a törkölybor készítésének megengedésével igy egyáltalán semmit. A napszámos talán majd örömestebb megy munkára a kisgazdához csiger borra, mint a nagytermelőhöz, ahol hétszámra itatja a jó hegyi szinbort ? Mivel tehát a gazdák érdeke, de meg bizonyos etikai momentumok, igy a pálinka- ivás terjedésének meggátlása is a mellett szólanak, hogy ezt a sérelmes szakaszt a plenáris tárgyalásnál megváltoztassák, már most felhívjuk erre a dologra képviselőink szives figyelmét, magát azonban a beterjesztett üdvös és hasznos törvényjavaslatot a legmelegebben üdvözöljük, B. A tolnai Dunaág szabályozása és a Sió hajózhatóvá tétele. Lapunk múlt heti számában megemlékeztünk már róla, hogy Szabó Károly képviselőnk a képviselőházban általános helyesléssel fogadott beszédet mondott a tolnai Dunaág szabályozása és a Sió hajózhatóvá tétele ügyében. Olvasóink Tóth Károlv műszaki tanácsos s mások lelkes cikkeiből ismerik e kérdésnek erre az egész országrészre szóló nagy horderejét, kiváló fontosságát, közöljük tehát felszólalásának bennünket érdeklő részét egész terjedelmében. Képviselőnk mindenekelőtt melegen üdvözölte a kormányt a vizi beruházásra szóló törvényjavaslat benyújtásáért s azután igy folytatta: »Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. Ház, hogy a vizi beruházásokról szóló törvényjavaslatnak különösen Tolna vármegyét érintő részével foglalkozzam, mint amely vármegyének viszonyait ismerem, azoknak érdekében szavamat fölemelni kötelességemnek tartom, (Halljuk!) hangsúlyozása mellett annak, hogy felszólalásomban nem az u. n. hazabeszélés vágya vezet, hanem az az igaz, őszinte meggyőződésem, hogy felszólalásom által a közérdeknek tehetek szolgálatot. Két kérdésre kívánok felszólalásomban kiterjeszkedni, nevezetesen a tolnai Dunaág szabályozásának és a Sió hajózhatóvá tételének kérdésére. A tolnai Dunaág felső torkolatának elzárását a dunaszabályozási munkálatok tették annak idején szükségessé, miáltal a Dunaág vizének felülrőL való felfrissülése lehetetlenné vált. Azonban még egy ideig felfrissülést kapott a Sióból, mely a holt Dunába torkollik ; mígnem lassanként a Sió iszapja a Dunaág alsó részénél lerakodott, minek következtében az iszapos, mocsaras, posványos jellegűvé vált és ennek következtében az egész környékre, de különösen Tolna városára nézve közegészségellenes állapotot idézett elő. Tolna város közönsége ennek az állapotnak megszüntetése érdekében
