Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-10-24 / 43. szám

43. szám.

Szombat, 1908 október 24

Szekszárd, IV. évfolyam.

.1 » V ' , ' : fí • • \ • .! I .‘t > •

Kiadóhivatal:

JMolnár-féle riyömda r.-t.', Kaszinó' ■ bazár. *" ! t i ' ■

Az előfizetési pénzelt és hirdetések ide küldendők.

Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint .

Megjelenik minden szombaton.

• •

Szerkeszlőség:

Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lap.oL ér? deklő ö-szes közlemények. .

Előfizetés:

egész évre 1Ö kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fill. ,

Néptanítóknak, ... ha az előfizetést égész évre előre leküldik, 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ. OR'í/ÁC ÓS HL KIK. HELYEMTENYE'sK'S’É**I FELÜGYELOSEG HIVATALOS LAPJA.

Belmunkatárs : JANOSITS KÁROLY.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Égj es szám ára 20 fillér.

Bor — bank — és vasút.

Most, hogy a borftaladó eltörlése érdekében, lehet mondani, Országos mozgalom indult, légyen szabad a bornak többi árcsökkentő tényezőire, rámutatnom, melyek a boritabidó mellett a krízishez vezetnek. Annálinkább is -szükséges ez, mert hiszen mindenkinek, aki az ország pénzügyit ismeri, teljes lojalitás és objektivitással el kell ismerni azt, hogy a jelenben a kormány legjobb intenciói mellett is, egy tizenhat- milliónyi jövedelemről aligha mondhat le

A kereslet és kinálat közti dNparitás- nák okait következőleg inscináihatjuk.

A kínálatot említve a hegyi szőlők rekonstrukciója, b) a homoki szőlők telepi1 tése. Mindkettő közgazdaságilag helyes'es örvendetes tény, hisz hegyet és homokot mással, jnint szőlővel értékesiteni (az erdősítés hosszas és költséges) nem lehet. De jött egy harmadik tényező is, a lapi szőlők versenye. Ez most könnyen romló, de bő termést ad, "a "legveszélyesebb versenye a hegyi és homoki szőlőnek is s gazdaságilag annál kevésbé indokolható, mert hisz ezek a területek más gazdasági terményekkel, intenzív munkával, például zöldségtermelésben vagy takarmány termeléssel is jövedelmet hoznak.

Már a homokszőlők is sok trágyát von-- nak el a szántóföldektől s a legelők apasz- tása által az állattenyésztést is csökkentik, de mennyire hatványozódik majd e trágyahiány a lapi szőlők rohamos terjedése által. Ezek,, mivel * talajuk révén úgy is a filloxera melegágyai, ennek terjesztését különösen ott, hol a hegyi szőlőkhöz, közel vannak, .már azzal is elősegítik, hogy e szőlők a trágyát csak nehezen és drágán szerezhetik be. • '

Ezen lapi szőlők tették tönkre Francia.- országban is § bortermelést, ahol már e területeket, melyeket, a bő termés kimerített, kezdik tengerivel beültetni cs a hegyi és homoki szőlők ezen közgazdaságilag ném indokolt versenyét kell megállítani. fgaz,: a tulajdonjog feletti szabad lendelkezés ennek útját állja. De hisz például Tirolban egész sereg erdőből nem szabad fákat vágni, az árvíz." veszélye miatt, Németországban, de hidunk is a filloxera elleni védekezés is eléggé megszorítja e rendelkezést, Görögországban a mazsolaszőlő krízis idejében a produkciót redukálták. Ott tehát, ahol egy egész művelési ág .létéről van szó, hisz nem szabad felejtenünk, hogy ez egy maradandó árcsökkentő tényező, mégis lehetne módját találni annak, hogy a már beültetett területek tehát szerzett jogok meghagyása mellett, akár a mezőrendőri törvényben, különösen a filloxera inficiálására hivatkozva, a lapi szőlőknek, a hegyi szőlőktől bizonyos távolságra való ültetése á jövőre nézve ei- tiltassék. A második kinálatszaporitó fákfo'r a tőkeszegénység és a drága hitel.

A gazda, nem lévén pénze és hordója s homoki -és lapi szőlőkben pincéje sem, kénytelen eladni, — a kereskedő magasabb kamatlábnál nem spekulálhat s bármennyire csábítsa is az idén a termés qualitása, éppen a rossz hitelviszonyok miatt nagyobb készlet tartástól visszariad, — a fogyasztó pe-' dig a kamatláb különbség miatt, melynek

hatása az országra a boritaladó összegét e két évben sokszorosan meghaladta, szintén kevesebbet íogyaszt 1 »;

Két éve a megyegyülésen, midőn a bankkérdésnek elodázása eile i protestáltam, éppen á bortermelésre várható káros visszahatásra figyelmeztettem. Ezt a visz- szahatást ma érezzük a bornál, még akutab- ban, mint a bu/ánál, mert azt eltarthatom, de a bort nem 1 .

A francia pénzügyminiszter és a tőke embereinek az a kijelentése, hogy a magyar járadékot csak akkor eresztik a párizsi tőzsdére, ha az osztrák-magyar bank meg marad, mert ebben van bizalmuk, eklatánsán igazolja akkori tiltakozásomat és mutatja azt, hogy hitelünknek mennyit ártott és mint a borkrizis mutatja, mennyit árt most a bank-kérdés bizonytalansága.

Ne- ámítsuk magunkat, amig a bankkérdést nem rendeztük, addig megszakadt hitelünket nem állíthatjuk helyre s olyan terményeknek fogyasztása, mint a bor, mely a ros^z viszonyokat leginkább megérzi, nem hogy nem emelkedik, hanem még csökkenni fog. AH ez pedig úgy a belfogyasztásra, mint az exportra is, mely természetszerűleg "*Tfiég -sókkal nagyobb hitellel bonyolítható le, mint a belkereskedeíefti:

De itt van a harmadik faktor is, a közlekedési mizériák. Hogy mit jelentenek ezek a bornál, azt ugyhiszem szekszárdi, de'-egyáltalában tolnamegyei embernek alig kell magyaráznom. Hogy a transzport rizikóját a kereskedő az eladóra és fogyasztóra hárítja, ez természetes. De van ezen lokális bajok mellett a vasúti mizériáknak

TÁRCA.

Nemes tűz.

— A Segítség-Albumból. —

El- élgondolkozom, nem árt az, ha néha Itt-ott pusztít a láng, falánk tüzzsarátnok, Legalább ilyenkor lassan féllobogni:

Ember szivében is — nemes tüzet látok!

BODNÁR ISTVÁN.

Aló.*)

Irta : Betnár Béla.

Öten voltunk próba kémszemlére kiküldve. Már jó magasan jártunk a hegyek közt. Utunk nagyon meredekké vált s végül keskeny hegyi ösvénynyé szűkült. Lovaink járása mind bizonytalanabb lett s a sok kőtörmelékbe és kiálló sziklatönkbe unos-untalan belebotlottak S egyre bátortalanabbak lettek. •

Csak Slowiensky remek feketéje haladt elől délceg, nyugodt biztossággal. Az egész brigádban a legjobb lónak mondták, mint ahogy gazdája egyike volt Erdély legjobb tiszti lovasainak. Mestere volt a lóidomitásnak. Az egész kontinens szaklapjai foglalkoztak annak idején azon hihetetlen, az őrültséggel határos ^lovas- bravourokkal, miket Slowiensky főhadnagy produkált. A számtalan dij legnagyob részét, mit

*) Mutatvány szerzőnek »A szarvasvipera« c. művéből

a monarchia minden részében tiszti díjlovaglásokon kapott, a gyönyörű fekete, . Pálma szerezte neki, melyen ma is ült.

— A Valea drakului : az ördögszakadék előtt vagyunk, — szólt hátr^a Slowiensky. Figyeljetek kissé. A szárakat egész Szorosan lógjátok s vigyázzatok, hova lépnek a lovak, nehogy valaki lezuhanjon a mélységbe.

Egy természetalkotta kapufélén átjutva, a jobboldali sziklafal egyszerre eltűnt előlünk és helyén száz lépés hosszú, utcaszéles mélység tátongott előttünk. A keskeny ösvény, melyen haladtunk, a szakadék s a baloldali toronyegyenes meredek fal között kígyózott végig, mint egy párkány.'Nehézkes, nagy lovaink remegő lábakkal, tágult orrcimpákkal, tapogatózva lépkedtek. Izgatottságuk Pálmát sem kímélte meg, noha sokkal biztosabban haladt Slowiensky mesteri vezetése alatt.

A szakadék közepe felett az útnak egy öt lépésnyi, erkélyszerü kiugrása volt. Itt kifújták magukat kissé lovaink. Aztán ketten megindultak az ösvényen tovább, ketten pedig az ösvény innenső oldalán maradtunk. Slowiensky középen, az erkélyen volt.

— Várjatok egy. pillanatig, próbálok valamit — szól kozzánk, mig Pálmát szorosan a sziklafalhoz faroltatta. ' A lovat egyenesen a mélységnek fordította és annak orra, valamint az ösvény széle közti távolság alig lehetett három lépésnyi.

Pálma egy alig észrevehető nyomásra két lábra állt s igy egy lépést tett előre. De több szorításnak nem engedett, pedig vagy egy percig tartó küzdelem támadt közte és lovasa közt.

A lélekzetünk elállt. Slowiensky szemeiben valami félelmes, diabolikus tűz égett. Azt hittem, megőrült. Minden ize akcióban volt a lovon. Az fújt, nyögött, forgolódott kétlábon, de végre is lovasa volt kénytelen engedni. Leeresztette a ló elejét és mosolyogva veregette meg a nyakát :

— Már vagy húszszor megkíséreltem vele próbaképen, hogy az ösvény szélére vigyem, de egy lépésnél tovább nem jutok vele. Azt hiszem, ilyen helyen nincs gyámoltalanabb teremtmény állónál s talán nem is létezik lovas, ki bármilyen lovat e szakadék szélére tudjon vinni.

— Én bizonyos vagyok benne/ hogy te oda tudnád erőszakolni Pálmát, ha akararnád, — felelte az egyik tartalékos, az utolsó szavq^ kát erősen hangsúlyozva.

— Nem hiszem, — szólt erre Slowiensky meggyőződéssel — hacsak nagyon komoly, fendkivüli esetben nem — tette hozzá maga elé merengve.

Két év múlva lenn a montenegrói határon, Avtovac 'környékén fegyvergyakorlatoztunk. Az ottani sziklasivatagban naponta volt alkalmunk az erdélyi sziklás utakhoz hasonlókat tenni. Az étkezőben sokszor adott okot vitára egy- egy érdekesebb téma a lovakról S lóidomitásról. Meggyőződését aztán ki-ki példákkal támogatta. Egy ízben, mikor már csak néhányan maradtunk ott fekete után, elmondtam a Slowiensky főhadnagy esetét. De nevét nem említettem.

— Nekem is az a meggyőződésem, hogy vannak esetek, mikor a mesteridomitó is kudar-