Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-10-10 / 41. szám

4 KÖZÉRDEK 1908 október 10. I 1 vétség tagjai, hogy az előlcsatározó katholikus sajtót tőlük telhetőleg támogatni fogják. — Nagykónyi A sajtógyülésen megnyilatkozott lelkesedésből a katholikus sajtó felkarolására számíthatni. — Szegényügy. köztisztaság. Dr. Szent- királyi M. polgármesterünk, értesülésünk szerint a vármegye alispánja utján előterjesztést tesz a \ belügyminiszterhez, hogy Szekszárd város~ 2°/0-es szegényügyf és köztisztasági járulékot vethéssen ki. Ezzel aztán meg lesz oldva mindakét nagyfontosságu kérdés. A köztiszta­ság kérdése addig is rendezhető lenne az által, ha az 1906 óta »ki nem vetett közmunkát ismét kivetnék ; ha minden szekszárdi igával bíró polgár csak 1 napig fuvarozná a felgyűlt sze­metet, Szekszárd lehetne a legtisztább város az egész környéken. — Vád alá helyezett agitátor. A buda­pesti kir. törvényszék védtanácsa most foglal­kozott a Szemere Kálmán által beadott kifogá­sokkal s négy rendbeli izgatás sajtóvétsége címén őt vád alá helyezte. — Uj gyár Bonyhádon Dr. Eibach Kornél és Rosenfeld Juda bonyhádi lakosok fagyapot- gyárat létesítenek. — Ártézl-küt Tolnán Tolna képviselőtes­tülete folyó hó 4-én tartott ülésében ártézi-kut furrását határozta el 12.000 korona költségelő­irányzattal. Ez összeget mint kölcsönt a törzs- vagyontól veszi fel, 30 évre szóló, évenkint községi pótadóban kiírandó részletekben való törlesztési kötelezettséggel. — Uj hitoktató Gyurátz Ferenc, dunán­túli ág. ev. püspök Németh Gyula lelkésztSzek- szárdra hitoktató lelkészszé nevezte ki. — Telefon összeköttetés Abbáziával. A szekszárdi m. kir. posta táv. távb. hivataltól a következő értesítést vettük: Folyó hó 16-dika reggelétől az Abbáziái osztrák távbeszélő köz­ponttal Szekszárdról és viszont lehet beszélni. Ezen viszonylatban a beszélgetési dij 3 per­cenként 2 K 50 fillér, a sürgős beszélgetéseké 7 K 50 fillér. Az idevonatkozó névsort az elő­fizetők példányonkint 1 koronáért a szekszárdi postahivatalnál megrendelhetik. — TŰZ. Folyó hó 8-án délután, Szekszár- don, a Battyáni-utcában Czirálci Ferenc udvarán kigyult egy rakás szalma és nád. A tüzet azonban sikerült elfojtani, anélkül, hogy az épületre átterjedt volna. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számá­ban a bonyhádi r. k. olvasókör ház- és zászló­szenteléséről szóló hírben tévesen irta tudósí­tónk, hogy a zászlót Streicher József paksi apát szentelte be. Az ünnepélynek ezt az aktusát ugyanis a püspök megbízásából Streicher Péter hőgyészi prépost végezte s a felszentelés al­kalmával a szentbeszédeket is ő mondotta. — megható temetés. Bátáról Írják lapunk­nak: Körtvélyessy László belecskai községi jegyző fiatal nejével es elsőszülött, féléves Lacika fiacskájával a szeptember 29-én tartott bátai búcsúra ment apósa, Purt Adolf látogatására. Nagy volt az öröm a szülői háznál a kedves gyermekek és különösen a jó egészségben levő kedves, mosolygó unoka fölött. De sajnos, a családi öröm nem tartott soká. Mikor a búcsú utáni napon a fiatal szülők hazamenni készül­tek, Lacika fiacskájuk, ki, az egész család bol­dogsága volt, megbetegedett s rövid négy nap után a kis angyal a szülők, nagyszülők, . déd­apa és rokonok kimondhatatlan szomorúságára október 3-án meghalt. Temetése 4-én volt Bátán a nagyszülők lahásából. A temetésen Szabó Károly országgyűlési képviselő és alsó-nyéki ref. lelkész nagyszámú résztvevő gyászközön­ség előtt az udvarban nagyhatású gyászbeszé­det és imát, a sírnál pedig lélekemelő búcsúz­tatót és imát mondott. Bocskár Ferenc alsó­nyéki ref. kántortanitó az ottani kitűnő ének­karával úgy az udvarban, valamint a sírnál gyönyörű és megható gyászdalokat énekelt. A megszomorodott szülők gyászát enyhítse az általános részvét. » — Dömötör Miklós szállít igen szép külön­féle fajta, télre felkötözni való, tisztított csemege szőlőt, kilogramonként 20 krajcárért. EGYLETEK, TÁRSULATOK. A szekszárdi ev. ref. olvasókör házava­tási ünnepélye. A ma go. egyszerűségében is szép, meg­ható ünnepe volt múlt vasárnap a szekszárdi ref. olvasókörnek, amikor is nem rég vásárolt házát avatták fel. A voltaképpen 'való ünnep­ség tulajdonképpen az iskolában kezdődött Ott gyülekeztek a kör tagjai, az érdeklődők s zászlósán, fehér ruhás leányok,. Garay Lajos zenekara kíséretében festői menetben vonultak be az uj helyiségbe, amely ez alkalomra kivüj- belül fel volt díszítve. Először a réf. dalárda a Himnuszt éne­kelte el Szépen, szabatosan s Bodnár István elnök röviden üdvözölte a megjelenteket. Utána Gödé Lajos s.-lelkész mondotta el a következő magas szárnyalásu beszédet. Tisztelt ünneplő közönség! Legyen e mai nap a tiszta örömnek napja! Némuljon el az aggódó kétkedés, a szárnyaszegett kishitűség, bóntsa ki szárnyait a mindeneket kivívni tudó hit, hozza szivünkbe a reménység zöld olajfa­levelét Noé galambja, üljön ki mindegyikünk arcára a mosolygó öröm! »Itthon vagyunk, hazajöttünk valahára! . . .« A vándor madár is rak magának fészket, pedig minden ősszel messze, messze elszáll; nem lehet az boldog, kinek háza nincsen, amely izzó nappal, hűvös éjszakában, vészben, zivatarban menedékül szol­gál . . . Most őszi nap mosolyg kedves bána­tával, lépéseink alatt megzörög a haraszt; de jöjjön bár eyorsan a zordon öreg tél, mi ujult reménnyel várunk ifjú tavaszt . . . Aranyos délibáb reszket még a rónán . . . játszik még a szellő a ringó kalásszal ... lesz még az öröm­nek, a szilaj vigságnak hegyen termett bora ... Lesz az igazaknak megdicsőülése ... a nemes küzdőknek lesz célhoz jutása . . . lesz uj 'ott­honunknak, lesz-'-fölvirágzása ! . .. ‘ * Tisztelt ünneplő közönség ! Az emberi nem magasztos rendeltetése a fejlődés, a haladás. Rendeltetésünk kiművelni elménket és szivün­ket ; vizsgálni, keresni-, kutatni, önállóan, elsajá­títani azokat a kincseket, melyeket már nap­fényre hozott az emberi tudás, szóval megis­merni mindent, aminek megismerésére egy rövid élet elég. Hivatásunk megismerni az emberi szivet hitével, szeretetével, megismerni az élet mélységeit és magasságait, küzdelmeit és esz­ményeit; megismerni a lélek reményeit,'a föld­del, a változásoknak e hazájával való elége­detlenségét, vágyait az örökkévaló után ; meg­ismerni azt az égő vadrózsabokrot, a vallást, melyből az óhajtva keresett Örökkévaló Lélek szól az emberi szívhez. Hivatásunk a tökéletes- bülés ! Az erre vezető útnak végén az a ma­gaslat áll, ahol az ember saját belsőjéből hallja, ellenállhatatlan, kenyszeritő erővel hallja ezt a Krisztusi parancsot: »Szeresd a te Uradat, Iste­nedet teljes szivedből, teljes lelkedből és téljes elmédből és szeresd felebarátodat, mint ten- magadat!« Máté 22. 37. 39. T. közönség ! Sok­szor hallottam s* elmélkedvén, sokszor hangoz­tattam e szavakat, ajkamra tolultak most is, ajkamra jönnek még ezután is. Ezekben dom­borodik ki az emberi-nem kötelessége, ezek tel­jesítésében éri el örök eszményképét az ember : Krisztus' Jézust. E parancsolatok elénk szabják azokat a kötelességeket, melyekkel tartozunk családunk, társadalmunk, egyházunk és hazánk iránt. E parancsolatokban itt van az élő hit gyümölcseivel, a jóteítekkel, itt van az élet örökkévalósága és üdve. E parancsolatok meg­szentelő ereje által az ellenség testvérré, a rab­szolga szabaddá lesz, a most gyarló földi élet lelki életté, e föld Isten országává magasztosul.. Szeretet, Krisztusi szeretet, te megbocsátó, ujjászülö, megszentelő szeretet, jöjjön el a te országod! T. Közönség! Ez az az örök eszmény, az a szent ideál, amely még szédületes messze­ségben lebeg előttünk, de amely után mégis biztos reménnyel törekszünk, amelyet el kell érnünk, mert maga az Idvezitő tűzte ki elénk : »Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei (Atyá­tok !« (Máté 5. 48). Ennek az eszménynek, habár kicsinyben, ennek az eszménynek szolgálatába szegődött ez a szerény református olvasókör is, amely ime most költözködik saját egyszerű otthonába. Itt állok e ház küszöbe előtt, amely még tulaj­donképen — fájdalom — csak részben a miénk ; itt állok a ház küszöbe előtt, amelynek meg­szerzésekor oly félénken néztek*a jövőbe az aggodalmaskodó lelkek, itt én előttem is fel­tűnik a jövő, a bizonytalan jövő, amelyben az isteni gondviselés megsegíthet, vagy fájdalmas próbára tehet, de t. Közönség, ez a jövő az én lelkemet nem kétségbeeséssel tölti meg, hanem a legvérmesebb reménnyel, mert tudom, hogy annak az intézménynek, mely az ember neve­lését, magasabbra emelését, tökéletesítését, az ideálok legszentebbikét tűzte zászlajára, annak az intézménynek, amelyet nemes működésében .nem nyűgöz le semmiféle szűkkeblű emberi te­kintet, amely ha meg akarja is és mindenkor meg fogja is tartani református jellegét, de testvéries szeretettel ölel magához minden ne­mesen érző .embert, annak az intézménynek van létjogosultsága, annak jelene lehet bármily szerény, de jövője lesz fényes, hatása lesz 'áldásos ! ' Ez az én reményem és hő óhajtásom s mindnyájunk reménye és hő óhajtása. De azt mondja a bölcs példabeszéd: »Segíts magadon, az Isten is megsegít!« Ha azt akarjuk, Atyám­fiái, hogy reménységünk meg ne csufoltassék, óhajtásunk teljesüljön, Isten segítségévek kell magunknak erre törekednünk! Körünk szép jövőjét magunknak kell munkálnunk ! Ezt pedig csak úgy tehetjük, ha olvasókörünk törekvé­seit,, nemes érdekeit szivünkön viselni, tőlünk j telhetőleg támogatni, kivétel nélkül: becsületbeli kötelességünknek tartjuk, ha kizárunk a ma­gunk köréből minden széthúzást, minden gyű­lölködést, ha összes ténykedéseinket kölcsönös bizalom és egyetértés, körünk és egymás iránt való szeretet és tisztelet vezeti. -Ha ezt csele- kesszük, akkor ez a mi egyszerű, de kedves házunk, amely most itt áll a maga igénytelen szerénységében, kősziklán épült ház lesz, s bár majdan »ömlik rá a zápor, eljő az árvíz, dü­höngnek a szelek és megütköznek e házba, nem dűl az össze, mert kősziklán építtetett.« (Máté 7. 25 )L Hogy ez a mi otthonunk valóban legyen kősziklán épült ház, legyen falai közt csendes­ség és jó békesség, hogy egy pillanatra se té­vessze szeme elől az eléje kitűzött Célt, han«m azt munkálja szakadatlan : adja erre a Minden­ható Isten- a maga mindenre elégsége^ erejét és kegyelmét. Ámen. Az összegyűlt közönség .hatalmas éljen-, zéssel feje i te ki tetszését a szónoki hévvel elő­adott szép beszéd felett. Ezután Szendrey László alelnök lépett az emelvényre s hatással szavalta el Bodnár István elnöknek lapunk más helyén olvasható alkalmi versét. Miután még a kör igazgatója nevében Gödé Lajos rövid beszéd kíséretében átvette az uj hajlékot, a dalárda szép éneke következett s ezzel maga az ünnepség véget ért. ' A nagyszámú közönség részint asztalokhoz telepedett, részint belekezdett a kuglizásba, hol értékes nyereménytárgyak kerültek kijátszásra. Este társas vacsora is volt, amelyen részt vett Szabó Károly képviselőnk is, kit a kör lelkesen fogadott s nagy ovációban részesített. Az első köszöntőt Bodnár István elnök a kör virágzására s az egylet jelenvolt két .diszelnö- kére. Borzsák Endrére és Szabó Károlyra mon­dotta. Szabó Károly képviselő hatalmas szár­nyalásu beszédben fejtegette a kör nemes hiva­tását, különösen remek volt búcsúzó beszéde, amelyben kijelenti, hogy képviselői kötelessége innen egyenesen Áradra, a vértanuk ' sírjához szólítja, ahol azonban tanúságot tesz róla, hogy olyan helyről jön, ahol ég, lobog a hazaszere­tet. Az esti vonattal oda csakugyan el is uta­zott. Eltávozta előtt szép beszédeket mondtak még : Borzsák Endre szikrázó humorral, Gödé Lajos, Rácz Józef, Szendrey László és mások. A társas vacsora alatt aztán odakint, a szépen kivilágított udvaron is kezdetét vette a jókedvű mulatság. Pár százra menő közönség szorongott ott s a fiatalság reggelig járta a csárdást nagy kitartással és pompás kedvvel. Muzeum, közintézetek ügyei. A vármegyei muzeum-bizottság ülése. tr A varmegyei muzeum-bizottság Orffy Lajos eínöklésével f. hó 16-án ülést tartott. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek, valamint a mú­zeumok és könyvtárak országos főfelügyelősé­gének a muzeum 1908-évi államsegélye tárgyá­ban tett leiratait, melyek szerint a muzeum segélykép a régészeti oszt. részére 600 kor., a néprajzi osztály részére 600 kor. és a ter­mészetrajzi osztály részére 1600 korona állam­segélyt utalványozott — a bizottság tudomásul vette, de úgy, hogy feliratilag kéri a muzeum egyesület titkára részére most kivételesen enge­délyezett 500 koronának állandó folyósitását. A bizottság egyúttal kimondta, hogy a főfelügye­lőség által hivatalos helyiség gyanánt átengedni kért őri lakásból csak egy szobát enged át ily célra. Súlyt helyez reá, hogy a múzeumban, annak állandó" felügyelete céljából egy őr ott benn lakjék. A múzeumok és könyvtárak országos fő • felügyelőségének hozzájárulásával Kovách Alá-

Next

/
Thumbnails
Contents