Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-09-26 / 39. szám
39. szám Szombatf 1908 szeptember 26 Szekszárd, IV. évfolyam. . Kiadóhivatal : Molnár-féle nyomdar.-t., Kaszinó bazár. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: _ Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot ér- - deklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 ko^., félévre S kor., negyedévre 2 kor. SO fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLM A VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS BI. KIR. SELYE.tlTESYÉ-ZYÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOD LAPJA. Belmun ka társak : JANOSITS KÁROLY KOVA« H ALADÁR. Felelős szerkesztő: BODNÁR IS IVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Mintaszüret. Említettük már, hogy a magyar királyi földmivelésügyi miniszter, egyes borvidékeken, igy minálunk Szekszárdon is, minta- szüretét rendez. A legújabb szüretelő eszközöket, szőlő- húzókat, bogyózókat, préseket október 1—2. napján mutatják be, a szőlészettel foglalkozóknak bizonyára nem kis okulására. A szüretelés a szekszárdi m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőségre van bízva, amely a községi elöljáróságokhoz szétküldött felhívásában érdekesen fejtegeti a mintaszüret célját. »Az elpusztult régi szőlők legnagyobb részén a felújítás már csaknem befejezettnek mondható s e mellett olyan területeken is,^ amelyek azelőtt más mivelési ág alá tartoztak, nagy kiterjedésű uj szőlők ültettettek. Ennek folytán hazánk bortermelése már legközelebb eléri s nemsokára meg is haladja azt a bormennyiséget, amennyi a filloxera fellépte előtti időben termett. Most tehát a másik nagy feladat áll előttünk: gondoskodnunk kell arról, hogy a fáradságos és költséges befektetésekkel létesített uj szőlők jövedelmezősége biztosittassék. E célból első sorban az okszerő borkezelés terjesztése szükséges, mert mig egyrészt a szőlőfelujitás és a szőlőmivelés hazánkban olyan magas színvonalon áll, hogy e tekintetben bármely külföldi bortermelő országgal bátran kiálljuk a versenyt, másrészt tagadhatatlan,- hogy a borkezelés, pincegazdaság és Ja borértékesítés terén elmaradtunk. Oda kell tehát törekednünk, hogy abból a kitűnő anyagból, amelyet hazai szőlőink termése szolgáltat, okszerű szüreteléssel és pincekezeléssel minél jobb és értékesebb bort állítsunk elő. A bor minőségének javítására vonatkozó intézkedések a szüretnél kezdődnek A szőlőtermés mennyiségére s minőségére, mint tnd- juk, az időjárás, elemi csapások, szőlőbetegségek stb. igen nagy befolyással vannak. A minőség javítására azonban sokát tehetünk, ha már a szürettől kezdve okszerűen járunk el. Ugyanazon szőlő meglevő termékéből jobb és értékesebb bort lehet előállítani, ha a szüretelést kellő szakértelemmel és helyesebben végezzük, mint a legtöbb helyen eddig történt, sőt a jobbfajta borsajtók használatával még a mennyiséget is szaporíthatjuk, amennyiben a jobb sajtókkal több mustot lehet a törkölyből kipréselni.« Az itt kifejtettek termés-« tes igazságokon alapulnak, készséggel járul azokhoz mindenki. Mi nekünk is végtelen örömünkre szolgálj ha bármely téren haladást, fejlődést látunk, igy a mintaszüret rendezésének ötletét is szerencsésnek tartjuk, a bortermelő közönség csak hálás lehet a földmivelésügyi kormány iránt, hogy alkalmat nyújt nekr a modern szüretelési eszközök megismerésére. Mi mindezt azonban csak kezdetnek szeretnénk tekinteni. Hogy az igazat megmondjuk, több-kevesebb tisztasággal, kényelemmel, hozzáértéssel, úgy ahogy eddig is csak leszüreteltünk* . mapának £gy minta- szüretnek bemutatásír bármily tanulságos is lesz tehát, magában véve gyakorlati haszonnal nem valami sokkal fog járni. De igenis szeretnénk, ha a jövőre nézve a mostaniaknak folytatásakép hazafias kormányunk olyan dolgokat is kezdeményezne, itt minálunk, amelyek elvitázhatlan haszonnal járnának borainknak annyira kívánatos — értékesítésére is. Most. már amúgy sem kell segélyezni a szőlőrekonstrukciót. Túltermeléshez közeledünk, sőt az állam nyer sok ntilliót a szőlőtermelőktől és fogyasztóktól trevett állami adóból. A felszabadult segélyösszegek célszerűen felhasználhatók volnának tehát például a modern borkezelés, pincegazdaság okszerű fejlesztésére. Állami segítséggel könnyen keresztül vihető volna, a Francia- ország sok helyén divatos közös szüret is, miáltal a világkereskedelemben annyira fontos: egyforma bor kérdése is gyakorlati megoldást nyerhetne. Ott volna aztán az erjesztő kamarák felállításának kérdése, elősegítése a konyak-, pezsgőgyártásnak, amely felszívná az olcsóbb borokat, piacot, árat teremtene a jobbnak, értékesebbnek ... Ezek jutnak hamarjában eszünkbe a szekszárdi legelső mintaszüret alkalmából, amelynek egyébként fényes sikert, sok látogatót kívánunk. Bő szüret, semmi borkereslet.* Tekintetes Szerkesztő ur! Lapjában szives volt foglalkozni Szekszárd város bortermelő gazdáinak szomorú helyzetével és emlékezetünkbe, hozta, vájffiegyénk alispánjának az 1907. év november hó 9-én elhangzott, életre való indítványát. Szomorúan, elé- gikusan emlékezvén ezen indítvány el nem intézéséről, nehány sor nekrológot szentelt volt polgármesterünknek is. Mielőtt bőrtermékünk * Ily című, múlt heti közleményünkre feleletet kaptunk. Nem zárkózunk el annak közlésétől, bár a közlemény nem minden pontjával értünk egyet. Egyet azonban koncedáiunk, azt, hogy volt polgármesterünk már nagy beteg volt, amikor a kérdéses indítvány tárgyalásra került, igy bár nála, ma is állítjuk, >szokás«-sá és >rendszer<-ré vált már a »kényesebb ügyeknek«, bizottságokhoz utalása, az esetben csakugyan igaztalanok voltunk vele szemben. TÁRCA, Élő emlék. óh, drága fürt az »0« hajából, Te,' bűvös tapintatu szál! Édes zálog attól, ki távol — Kész boldogság, a mit hozói. Eleven rész az ő testéből, Elbűvölsz, a mint tartalak: S mint bűbájos varázslat kél föl, Lelkem előtt a báj alak. Hisz rá omoltál hó nyakára, Keble hullámit csókolád; Rajtad ragyog szeme sugára, Rád hinté csókját, mosolyát. Körűllebegled jártát-keltét, Beléd szállt édes illata ; Reád lehelte sóvár lelkét. És érzem, rajtad tapada I óh érzem, hogy benned kitárva Egész valója, mind a báj, És szálaidból zengő hárfa. Megannyi harsány húrja vál' l A fennszárnyaló dicshimnusz zeng föl, Napkeleti tündérrege: Én kedvesemről, hitvesemről, Eyg uj énekek éneke l . LOVICH IVÁN. A kongresszusok városából. — A Közérdek« számára irta: Koritsánszky Ottó. — Génévé, 1908 szeptember hó. Nem is olyan régen valami Mead nevű amerikai újságíró egy cikkében azt az eszmét bocsájtotta világgá, hogy egy nemzetközi parlamentet kellene létesíteni. Evenként összegyűlnének itt egy-egy ülésszakra a világ minden államának képviselői, kiknek is az volna a rendeltetésük, hogy ennek az egyetemes «vagy mondjuk világszövetségnek béke és jogi ügyeire vonatkozó nemzetközi, "Tie minden állam speciális viszonyait szemügyre vevő - törvényeket alkosson. Bőven kifejti aztán a részleteket, megemlítvén végül, hogy székhelyül Génévé volna kijelölendő. > Jóllehet ennek az egyetemes, világszövetségnek megszületése nagyon messze van még: Yigy tótjuk, hogy az internacionális parlament alakulóban van. De sőt meg is alakult már, működik is, éjszakra, délre, messze távol a »sárgák« világában, valamint a »müveit »nyugat«-on is sok intézmény, törvény hirdeti gyógyulást és áldást hozó munkálkodását. És talán semmi egyéb sem hiányzik már, mint csakhogy az államok hivatalosan .kimondják: ime, szentesítjük a nemzetközi parlament megalakulását s kimondjuk, hogy az permanenciába marad. Mert permanenciában van az a valóságban. E hónapban például nincsen olyan hét, amelyen valami internacionáhs kongresszus ne ülésezne e világvárosban. És igy volt ez tavaly is, ugyanígy lesz jövőre, meg azután is minden évben, mint ahogyan igy van ez évek, de talán évtizedek óta. Itt látjuk Ausztráliának képviselőit, itt az Amerikából küldötteket. Japán sem marad el. És sokkal könnyebb volna azon államok felsorolása, amelyek nem küldtek hivatalos képviselőt. A világ minden végéből Genéve-be vezet az ut, áz az ut, amelyen azok bandukolnak, akiknek dús tárházuk van olyan eszmékből, amelyeknek megvalósítása az emberiségnek, a társadalomnak lenne szolgálatjára. Akiknek szivében ott ég a hő vágy: tenni, cselekedni, alkotni ennek a mai társadalomnak átgyúrására, tökéletesítésére; a szenvedések és nyomor enyhítésére és — hogy Mead barátunk szavaival éljünk — az egyetemes szövetség megalkotására. És Genéve-be, e világvárosba jönnek. Világvárosi jellegét nem a lakosok óriási száma adja meg. Hiszen alig 120.000 szív dobog itt legkülömbözőbb, de mindig a legnemesebb és a,z igazi jólétet megteremteni akaró ideák szolgálatában. Ha nem az a lüktető szellemi1 élet, amely sok oly ideát teremtett, miket az egész világ magáévá tett No meg — a mit ne felejtsünk el — történelmi múltja. Minden időben végvár volt. Kellett, hogy figyelem és éberség töltsön el itt mindenkit. És ezen viszonyok között születnek meg a legéletrevalóbb eszmék. Egyik oldalon a különböző nyelvűség ütköző pontja, másik részen a katholicizmus és protestantizmus válaszfala. Egyike a legelsőknek, amely kapuit kinyitá az »uj tanok« számára s az itt fogékony szivekre talált. íme egy pont, amin nagy ellentétbe kerül szellemi riválisával: Párissal. És innét kezdve egész történelme a szellemi küzdelmek egész láncolata. Páris után ez a város a francia szellemi élet legelsőbb és legelőkelőbb metropolisa. És ne felejtsük el,- hogy a francia szellemi élet a bölcsője csaknem valamennyi világot meghódító ideának. S ebből nem egynél ennek a kis respublikának jut a főszerep.
