Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-09-19 / 38. szám
1908 szeptember 19 társai megemlékezését, és szeretetét, mely a közgyűlésen is élénken nyilvánult meg az elnök személye iránt. Áttérve a tárgysorozatra, miután az elnök a jzkv hitelesítésére Vangek Béla és Oravszkg László tagokat felkérte, az elnöki jelentést tudomásul vették és az abban foglalt előterjesztésekhez hozzájárultak. A jelentésnek az egylet 25 éves múltjára vonatkozó szép részének hatása alatt Luduig József nagyszokolyi jegyző szépen átgondolt beszédben ismertette a jegyzői intézmény fejlődését, valamint az éppen 25 évvel ezelőtt, 1883 szeptember 12-én megalakult egylet történetét és meleg szavakkal hívta fel kartársait az együvé tartozás érzésének ápolására. Az előadónak Oravszkg László indítványára köszönetét szavaztak, ilj. Arang Károly javaslatára pedig az elnöki jelentésnek a jubileumra vonatkozó részét az egyletet alapitó, még életben levő jegyzőknek megküldeni határozták, a jubileum emlékére pedig az alakulóban levő országos jegyzői segítő egyesületnél 10,000 koronás alapítványt tettek, melynek kamata jegyzői árvák, özvegyek ! és szegénysorsu nyugdíjas jegyzők segélyezésére fog fordittatni. A kamatok feletti rendelkezési jogot az egylet magának fenntartotta. Az 1906. évi számadásokat elfogadták, az 1907. évi számadásokat Erdős Gábor, Janosits Károly és Kardos István tagokból álló bizottságnak adták ki megvizsgálásra, kiket állandó számvizsgálókul is megválasztottak. A községi és körjegyzők Erzsébet királynéról nevezett orsz. segítő egyesületének alapszabály tervezetét némi módosítással elfogadták. Dunaföldvár községnek a törvényhatósági bizottsághoz benyújtott indítványát a közgyűlés élénk vita után, melyben Niefergall Nándor, Purth Ádolf, Cholnokg Lajos, Virányi Károly, Várkongi Imre, Oravszkg László, Ludvigh József és Brogli József vettek részt, elutasítandó nak véleményezték. A féláru vasúti jegy elnyerése érdekében a zemplénmegyei társegylet átirata alapján a vármegyei törvényhatóság támogatását határozták kikérni. Ez irányú kérelemnek a vármegye alispánjánál való előterjesztésével megbíznák Klimes Antal elnököt, Janosits Károly szekszárdi, Virányi Károly tolnai és Niefergall Nándor dunaföldvári főjegyzőket. A vasvármegyei egyletnek a jegyzők helyzetének javítására vonatkozó indítványa alapján Oravszkg László hozzászólása után kimondották, hogy azt támogatják, Brogli József indítványára pedig elhatározták, hogy szükség esetén rendkívüli közgyűlést tartanak e tárgyban. Juhos Ferenc síremlékére 20, Kele Györgyére 10 koronát megszavaztak, Schleining Lajos részére gyűjtést indítanak. Oravszkg László indítványára felkérni határozták az alispánt, hogy áz útadók ellenőrzése tárgyában kiadott megbízást vonja vissza, mert a pénzügyigazgatóság is, meg a járási számvevők is teljesitik az ellenőrzést. Az orsz. egylet közgyűlésére Klimes Antal küldetett ki. A tárgysorozat többi pontjaihoz részben hozzájárultak, részben tudomásul vették. Közgyűlés után közebédre gyűltek össze az egylet tagjai a Szekszárd-Szálló éttermében. Az ebéd felett az első felköszöntőt Niefergall Nándor mondotta Klimes Antal egyleti elnökre, Oravszkg László ugyancsak Klimesre, aki viszont az egylet tagjaira emelt poharat. Brogli József az idősebb kartársakra, Purt Adolf Niefergall Nándorra, Oravszkg László az egylet még életben levő alapitóira mondott lelkes felköszöntőt. A simontornyai járási jegyzői egylet közgyűlésének jegyző- - könyvéből. (Folytatás.) Halálozás vagy elköltözés folytán tagtársaink között változás nem állott be. Sajnálattal kellett azonban tapasztalnom az elmúlt év folyamán is, hogy egyesületünk a kezdeményezés dolgában nem élénkebb, mint a múltban volt. Lehetnek, akik annak a felfogásnak hívei, hogy a kezdeményezésnek a vezetőktől kell kiindulni, lehetnek természetesen ellenvéleményüek is. Mindegyik felfogás mellett és ellen lehet vitatkozni és egy pont van, ahol két felfogás találkozik, ott, hogy bármelyik részről származnak is az eszmék, mindkét esetben annak az ólénk egyleti elet a melegágya, kertészei az egyesület tisztviselői. „ Magából az egyesületből fakadó, eszmék az egyesületi élet élénkségét előbb-utóbb meghozzák és nemes küzdelemre edzik a tagokat. Mindig a vezetőktől jövő eszmék nem biztosíthatják azt az érdeklődést. Ellenzékre akadnak. Az ellenzék az ilyen esetekben a megakasztás tervén túl mással nem szokott előállani. S ha a kezdeményezők tervei mennek keresztül, nem egyKQzehdbk szer az egyesületet azzal vádolták, hogy az egyesületet saját eszméik, terveik kivitelére eszköznek tekintik és absorbeálják azt. Tanácsosabbnak látszik tehát mérsékeltebb élénkség mellett megvárni, hogy az eszmék a mi egyesületünkből, s csak ritkább esetben a vezetőktől induljanak ki. A hosszú időn át alvónak látszott közszellem ébredőben van. Nyitva van mindenki előtt az nt, hogy munkálkodhassék s a közügyeknek használjon. Panaszaink meghallgattatnak, véleményeink tiszteletben tartatnak és ha mi, a közigazgatás gyakorlati emberei a közügyet tudásunk és erőnk egész mértékével szolgáljuk, a munka megnyugtató jutalma, az elismerés el nem maradhat s előbb- utóbb kijelöli a magyar közönség azt a helyet, amelyre, a munka folytán rászolgálunk. Vajon ki merné tagadni, hogy az állami anyakönyvi intézmények a mi kezünkbe való letétele ne emelte volna a magyar községi jegyző tekintélyét ? Ki ne vette volna már észre, hogy ennek az intézménynek a községi irodákban való átültetése a közigazgatás általános színvonalának emelkedésére erősen kihatott. Az egyén közigazgatási szükségleteinek kielégítése, vagyoni érdekeinek önzetlen szolgálata mellett idővel maga a közönség fogja érezni és elmondani, hogy a magyar közigazgatás a jegyzővel elkíséri az egyént bölcsőjétől a sírjáig. Munkánkban ne zárkózzunk el a község értelmi vezetésére szintén hivatott tényezők közre működésétől, sőt iparkodjunk az ő segítségükkel közönségünkben ébren tartani az érdeklődést a közigazgatás már el nem maradható reformja iránt. Végre jelentem, hogy a közgyűlés tárgyát f. hó 13-án Pesthy-Jórsef kartársunk vendégszerető házában Uzdon megtartott választmányi ülésünkben közgyűlési tárgyalás alá előkészítettük, megvizsgáltuk természetesen egyesületünk számadásait és pénztárát, melynek eredménye felől a választmányi jegyzőkönyv fogja a tiszt, közgyűlést tájékoztatni. S habár örvendetes volt annak a megállapítása, hogy ösztöndíj alapunk tőkéje a 3000 koro nához közel áll, mégis bizonyos lehangoltságot szült annak tapasztalása, hogy alapítványunk az elmúlt esztendőben a saját kamatain kívül csupán a. tolnanémedii községi hitelszövethezet 5 koronás ajándékával és a nagyszékelyi anyakönyvi hivatalban kitett persely 96 filléres tartalmával, összesen tehát 5 korona és 96 fillérrel szaporodott. Sokat, egy állandó és fokozódó jövedelmi forrást vártam a Fonciére pesti biztositó intézettől, a mely az évi uj biztosítások 50 százalékát szerződés erejével biztosította, de a kartársakhoz intézett több rendbeli kérelmem úgy látszik, nem hagyott maradandóbb nyomokat maga után, ami abban mutatkozik, hogy a járás területén a múlt évben a Fonciére javára uj biztosítás nem köttetett, igy aztán ösztöndíj alapunk ezen utón sem mivel sem gazdagodott. Még az elmúlt 1906. évben 17 korona 98 fillér | jutott ösztöndij alapunknak. (Folytatjuk). Bő. szüret, semmi borkereslet Javában folyik a szüret Szekszárdon. A lapo kon, ahol a minapi eső következtében beállott a rothadás, már a múlt héten neki láttak a „mentésnek“, de a hegyi szőllős-gazdák sem soká várnak. Miért is ? Tavaly kitűnő volt a termés és ott rekedt á pincében. Csak a fehér bort kapkodták el. Ha tehát csak az kell, lesz az is, csináljunk ne prima, de tömeg bort. Sajnos ennek sem igen kínálkozik vevője. Á vidékre még csak „odaszagol“ egy-egy borkereskedő, mi azonban, mintha a világon sem volnánk. Kerülnek, futnak tőlünk, mint az ördög a tömjéntől. Hát sok mélyre ható oka van a szekszárdi borkereskedelem tönkremenetelének. Rámutattunk már többször nem egy visszaélésre, de ezek csak részleges okok, a legnagyobb baj saját — élhetetlenségünk. Hát biz mi egész_ éven át ölbe tett kézzel lessük a jó szerencsét. Örülünk a „fagyos szentek“ elmúlásának, a szép virágzásnak, aggodalmas arccal vizsgáljuk a bárányfelhőt is, vájjon van-e magja? S igy szürettájban aztán elkezdünk jajgatni, irgalmatlanul jajgatni. Nincs, nincs, — borkereskedőnek. egy ija-fija sincs! Persze, hogy nincs, de hát nem mi vagyunk e legalább részben az okai ? Mióta cikkeznek már itt egy borértékesitŐ, vagy pince szövetkezet3 I ről. A cikkek rendszerint jók á beválnak — laptölteléknek s marad minden a régiben. Tavaly novemberben Simontsits Elemér mostani alispánunk is előhozakodott egy ideával. BorértékesitŐ viszonyaink bénító okául a „Szekszárdi borvidék“ cím _ alatt forgalomba jövő borok árrontó konkurenciáját, az akkor még minden kritikán I alóli vonatösszeköttetést, vendéglőnk drágaságát I s az utazók egyesülete által való bojkottálását, bor- I ügynökeink bátortalanságát, hogy t. i. nem ők ! diktálják az árakat, de inkább a külföldi vevő érdekeit szolgálják s végül a szekszárdi boroknak egyesek lelkiismeretlensége által keltett rossz hírnevét hozta fel. A képviselő-testületben indítványt is tett, hogy t. i. a gazdasági tanácsosi állás, a melynek kreálását már elvileg úgyis kimondották, akként szerveztessék, hogy a város ezen nyelvismerettel biró tisztviselője a külföldi nagyobb cégekkel közvetlen összeköttetést létesítsen s az értékesítést hivatalból eszközölje. A vármegyei gazdasági egyesület anyagilag és erkölcsileg is kész volt egy ily irányú mozgalmat támogatni. De mi történt ? Semmi. Az eredmény egy kis görög tűz —1 tehát füst és nem egyéb. A képviselő-testület nagy örömmel, egyhangúlag elfogadta az indítványt — elvileg. Nálunk azonban az elv kehes paripája rendszerint kidől akkorára, amikorára a megvalósulás célját elérné. Nem is csoda, szegény pára hogy is bírná szusszal, amikor nem csak egyes embert, de — egész bizottságokat a hátára ültetnek. A képviselő testület most is egy egész bizottságot küldött ki, amelynek tagjai voltak: Boda Vilmos, Bodnár István, Csötönyi István, Fejős Károly, Főglein Ferenc, Kamarás Béla, dr. Leopold Kornél, Nagy János, Pirnitzer Antal, Simontsits Elemér, Tóth Károly, Ujj János. Tagjai voltak ? Nem a kiküldöttek most is tagjai az említett bizottságnak, de sem az előző, sem az uj polgármester által még csak össze sem hivattak. íme az „élv“ még csak meg sem kezdhette útját az — elég súlyos teherrel, akarom mondani a bizottsággal. Régi polgármesterünknek ismertük azt a „csapjuk agyon, de ne nagyon“ szokását, hogy ha valamit el akart temetni, kiadatta egy olyan bizottságnak, amelyet rendszerint — elfelejtett összehívni. A bizottság-kiküldés rendszerint az eszme halott-égető kemencéje, sőt maga az örök megse- misülés — Nirvánája volt. Lehet azonban, hogy uj polgármesterünk nem is igen tud erről a dologról Azért elevenítjük mi fel. Kérve-kérjük tehát, hogy tegyen ez ügyben valamit Beható eszmecsere érleli meg magát az eszmét. Vagy kivisszük, vagy véglegesen elvetjük a felvetett ideát, de esetleg kitalálunk helyette mást jobbat, igy legalább teszünk valamit. Indítsuk meg ezért az „elv“ veszteglő kehes paripáját, vagy pedig „szálljunk le a bakról,“ 1 adjuk fel még csak a reményét is annak, hogy ez a város valaha boldogulni fog. B. HÍREK. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf főispán í tegnap Szekszárdra érkezett. — A pénzügyigazgatóság köréből. Fink J Kálmán kir. tanácsos, pénzügy igazgató a mai I napon 6 heti szabadságra ment. Távollétében Brey Imi’a helyettes pénzügyigazgató helyettesíti, ki hétfőn foglalta el hivatalát. — Ggőrbiró Benő volt itteni h. pénzügyigazgató október hó 1-én foglalja el uj állását Lúgoson. Borostyán Sándor I pénzügyi titkár a pénzügyigazgatóság mellé ren- | delt számvevőség közbejöttével e héten megvizsgálta a szekszárdi kir. adóhivatal pénzkezelését s azt rendben találta. — Krauts zak József szám- tanácsos, számvevőségi főnök, a múlt és ezen a héten a járási számvevők működését és ügykezelését vizsgálta felül. — A kórházi gondnoki hivatal átvétele. Bajó János, a Ferencz-közkórház gondnoka e hó 17-én vette át hivatalát. Az átadásnál a pénzügyigazgatóság részéről herdinánd János számellenőr volt jelen. — Katholikus nagygyűlés. A VIII. katholikus nagygyűlés az ország minden részéről összesereg- lett nagyszámú, mindfen rendű és rangú buzgó katholikusok részvételével folyó hó 13-án, 14-én és 15-én folyt le Budapesten a városligeti iparcsarnokban. A nagygyűlésen kiváló szónokok nagy hatású beszédben- foglalkoztak nemcsak szorosan vett katholikus, hanem általános közművelődési, közjótékonysági és közerkölcsi kérdésekkel. A
