Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-08-29 / 35. szám
35. szám. Szekszárdi, IV. évfolyam. Szombat, 1908. augusztus 29 Kiadóhivatal | Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendőit. Hirdetések ^jutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők-a lapot érdeklő- összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetési dijat egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE. TÁRSADALMI. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS m. kir. selyeihtehvésztési felügyelőség hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: BODNÁR I S T V Á N. JJelmunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Egyes szám ára 20 fillér. Selyenitenyészté^ünk 1907—1908-ban. Csendben, zajtalanul folyik a munka Szekszárdon, abban a külsőleg cicomázatlan I szürke épületben, a melynek a neve közön- j ségesen selyemgyár, amely azonban hibás elnevezés, amennyiben ott selymet nem is gyártanak, e helyett inkább a szegény nép jólétén munkálnak nemes emberbaráti szeretettel. így inkább jóléti intézmény a-z. I Magyarországnak szebb szociális alkotása nincsen — selyemtenyésztési intézményénél. Csekély fáradozásért -aránylag nagy hasznot biztosit, ^ha szívvel lélekkel felka- rflnák törvényhatóságilag, társadalmilag, némileg pótolhatná a szegényembernél a májusi esőt, melynek elmaradása tudvale- .vőleg itt minálunk, gj höl a keresetforrást úgy- | szólván 2/s részben még mindég az őster- I melés, a földmiveléssel való foglalkozás nyújtja, —. Ínséget, nagy nyomorúságot jelent. .'< v Sajnos, Magyarországon a selyemtenyésztési ügynek még kevés igazán odaadó I barátja van. A hatósági támogatás- lanyha, nem‘elégendő, nem általános, a mit semmi sem mutat jobban, mintáz, hogy a selyemtenyésztési felügyelőség még most is hálásan felsorol^ minden egyes községet, személyt, aki valamicskét tett a nemes ügy érdekében. Még a fő fészekben Szekszárdon is 'hallottunk olykor-olykor kifogást, hogy a gyár cselédszükséget teremt, napszámost drágít. Mily szűk látkörre, a nemes emberbaráti érzésnek, az úgynevezett szociális érzéknek mily alacsony fokára vall az e fajta gondolkozás. Persze a nép közé eljuttatott sok százezer korona az semmi ? A nép, az istenadta nép még legyen ma is rabszolga, „amely“ pár hatosért huzza az igát s -szolgáljon egyesek kényének, kedvének, kényelmének s ne legyen munkáló ereje a magyar nemzet álta- nos vagyonosodásának, szellemi ^fejlődheté- sének s ezzel a világ nagy népei közé való emelkedhetésének ? Szerencse, hogy nem mindnyájan gondolkoznak amúgy, de legfőbb szerencse az, hogy az az idomtalan szürke épület, vagyis annak szorgalmas méhei nem ismernek kifáradást, pláne elcsüggedést, nagy következetességgel és szorgalommal viszik előre a selyemtenyésztésnek nagy nemzeti ügyét. íme most is a selyemtenyésztés szép eredményéről,' ujabbi fejlődéséről számolha- hatunk be. Az 1907. termelési év pedig nem volt kedvező, Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott és lelkes gárdájának azonban, egy év is elég, hogy a csorbát kiköszörülje. íme itt a gyönyörű eredmény: Midőn. 1880-ban a földmivelésügyi Minisztérium újból szervezte a selyemtenyésztést és felállította a szekszárdi országos selyemtenyésztési felügyelőséget, ennek működési körét kiterjesztették Horvátországra is. A múlt évben azonban Mikolics báni helyettes intézkedésére, a horvát kormány két ottani pénzintézetnek adta át a horvátországi selyemte nyésztésí. 1907 ben Horvátországban 11,113 csaliul foglalkozott* selyemtenyésztéssel és 1.95.288 kgr. gubót termeltek, mely jxtán (a gubóraktárakban kifizetett munkabérekkel együtt) 513.882 koronát kerestek. Magyarországban 1907-ben 2373 községben 62.603 család 1,211.867 kgr. gubót termelt és ezután 2,471.716 koronát kerestek. A selyemte nyésztés és selyemfonóipar után pedig kitett az összes kereset Magyarországon 3,960.150 koronát. ! 1908-ban csupán Magyarországon 2.200 községben 75.000 család 1,427 000 kgr. gubót tér melt és ebből 2,965 000 koronát kerestek. A se- lyemfonóipar utáni kereset pedig hozzávetőleg 1.500.000 koronára lehető. Ezen összeg egész tüzetesen csak a naptári év végével állapítható meg. A fenti adatokból kitűnik, hogy Magyaror szágon 1908. évben a tenyésztők száma 13.000-el, a termelt gubómennyiség 200 000 kgral és a te nyésztők keresete 500.000 kox'onával emelkedett az 1907. évi eredménnyel szemben. Selyemtenyésztésünk ezen emelkedése egyrészt annak tulajdonítható, hogy a múlt 1907. év mezőgazdaságilag kedvezőtlen volt és igy nagy számban voltak azok, kik ,a következő évben szerezhető első. pénzként várták^ mit a selyemtenyésztés . adr Má srészt annak.,a következménye, hogy az idei időjárás a selyemtenyésztésnek kiválóan kedvezett. A múlt'század 80 as és 90 es éveiben sze- derfaálloraányunk nem Volt teljesen kihasználva. Evről-évre tehát több szederfa állt rendelkezőre _és ez volt a fő oka annak, hogy selyemtenyésztésünk nagyobb arányokban fejlődött évenkint. Mióta azonban egész szederfaállományunk teljesen ki van használva, kisebb nagyobb inga dozásokat fogunk tapasztalni selyémtenyésztésünk tovább fejlődésében mindaddig, mig az újabb szederfaültetések ismét évről-évre nem fognak nagyobb levélmennyiséget adni a tenyésztőknek. Külömben más gazdasági ágaknál is tapasztalunk hasonló ingadozásokat. így például az idén egyes vidékeken a búzatermés felére csökkent a múlt évihez képest. Ámde ezt nem a termelés hanyatlásának kell tubjdonitani, hanem az általános gazdasági viszonyoknak^ az időjárásnak és egyéb tőlünk nem függő körülményeknek. A selyemtermelésnél időnkint 'tapasztalható ingadozások nem szorítkoznak tisztán hazánkra. Olyanok talán még nagyobb mérvben fordulnak elő más selyeintermelő országokban. így például Olaszországban 1893 ban 47,624.398 kilogramm gubót. termeltek, mig ezzel szemben 1876-ban 14.537.000 kilogramm volt a gubótermés. Francia- országban a gubótermés 1877-ben 11,400.456 kilogramm volt, mig 1876-ban csak 2,396,385 kilogramm gubót termeltek. Ha figyelembe vesszük selyemtenyésztésünk eddigi fejlődését, azt tapasztaljuk, hogy annak újjászervezése, vagyis 1880. óta 1908. év végéig a selyemtenyésztéssel és selyemfonóiparral foglalkozóknak kifizetett kereseti összege 79,581.415 koronára rúg, mi kétségkívül a jövőre nézve a legjobb reményekre jogosít. Szóval selyemtenyésztési ügyünk a fejlődés gyönyörű utján van. Csak szederfa legyen elég, még szebb lesz az eredmény. Mostanában, Olaszországban jártamban, minden egyes szántóföld közepén, valami, a vetés színétől elütő zöld esik végig húzódását láttam. Ott mindenki legalább egy sor szederfát ültet földjére. Eszembe -jutott a mi ¥ sok „pántlika“ földszalagunk. Mennyivel több hasznot-hozna az az egy sor szederfa, annál a kis krumplinál, kukoricánál. Hány munkás kéz maradhatna itthon, ha-levetkőzné a magyar nép a keleti kényelmet, indolenciát s neki látna a selyemtenyésztés lelkes felkarolásának. Z^szlószentelési ünnepély. A bátaszéki önkéntes tüzoltó-testület által fönnállásának 25 éves jubileumára rendezett zász lószentelési ünnepély f. hó 20 án folyt lé lélek emelő módon. Már 19-én este több tolnamegyei tüzoltó- egyesület megbízottjainak részvételével a helybeli testület lámpiónos menetet és szerenádott rendezett a zászíóanya, Návciy Emilllé úrnő tiszteletére. A több százra menő közönség sürü tömegétől kisérvé, élén a tűzoltó-zenekarral, vonultak föl az egyletek tagjai, kikhez a bátaszéki dalárda is csatlakozott. A zászlóanya lakása előtt a dalárda —1 a zenekartól fölváltva — Gesztesi Péter karmester vezetése alatt három müdalt énekelt szép előadásban. A szerenád után a polgári kaszinóban tartott ismerkedési estélyen olyan általános lett a—jÓKedv, ho^y az^isuierkedés virradatig tartott. Szent István napján reggel 5 órakor a zenekar riadóval járta be a községet, fölriasztva álmukból az alig elszundikált ismerkedőket. Gyöbyörü > reggel volt, de gyönyörű volt az egész ünnepély is. Nyolc óra tájban. gyülekeztek a testületek a tűzoltó szertár előtti téren, félkilene után sorakoztak. Elöl indult a tűzoltó-zenekar, ' utána 35 pár fehérruhás koszorús lány, a bevont uj zászló, a vidéki egyesületek tisztikara, az egyesületek betűrendben ; a menetet bezárta a helybeli lövészegylet zenekarával. A vidéki egyesületek közül képviselve voltak: Alsónyék, Apatin, Baja, Bar, Báta, Bouyliád, Decs, Dombóvár, Dunaföldvár, Dunaszekcső (zenekarral), Fadd, Lengyel, Óbecse, Ocsény, Paks, Sásd, Simontornya, Szászvár, Szek- szárd, Tamási, Tolna, Zomba és Zornbor, összesen mintegy 200 taggal. A menet, melyet Schiller József tb. parancsnok rendezett, víg zeneszó mellett indult a zászlóanyáért. Megmozdult egész Bátaszék; a merre a valóban szép menet haladt, ember ember hátán tolongott. A megjelenő zászlóanyát, két kis magyarruhás lánykától kisérve Góczy Valérka tidvö zölte, gyönyörű csokrot adva át. Innen a menet a templomba vonult. Az ünnepi misét Romciisz Ferenc kanonokplébános, a szent beszédet Fehérváry Ferenc káplán mondotta A szent beszéd után a zászlószentelés következett. Általáúos kellemes meglepetést keltett, amikor a zászlót kibontották. Gyönyörű, nehéz, nemzeti szinü selyemzászló, domború aranyhimzéssel díszítve. Egyik oldalán a szent Szűz képe selyembimzéssel a következő fölirattal: Magyarország nagyasszonya könyörögj érettünk! A másik oldalán szt. Flórián képe ezzel a fölirat- ’tal: A bátaszéki önkéntes tüzoltó-testület 1908. A zászlószalag nehéz fehérselyem, egyik ágán a zászlóanya nevével, a másik ágán e szép jeligével: Nemes tűzzel a vészes tűz ellen! A zászlót Romaisz Ferenc kananok plébános áldotta meg. Ennek befejeztével kivonult a közönség a templom előtti térre, s az ott fölállított dobogón megkezdődött a zászlószögek beverése. Az első szög bevei’ése előtt a dalárda elénekelte Goll János üdvözlőjét (Zászlót elő). Tizenegy óra után a községháza nagytei’mében megtartatott a vánn. tűzoltó-szövetség gyűlése, melynek lefolyásáx'ól a múlt számunkban már beszámoltunk, 12 ói’akor
