Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-02-01 / 5. szám

Szekszárdi, III. évfolyam.

5. szám.

Szombat, 1908. február I

Krúlólii viital: Báter-nyomda, Kaszinóbazár

épület

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

HIRDETÉSEK legjutéuyosabb számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesz tőség: Bezerédj Istváiwitca 5 szám.

[de küldendők a lapot érdeMS fisszes közlemények. BLiŐpiZETÉS :

egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fiH. NÉPTANÍTÓKNAK, hit*-az előfizetést, e Érász évre előre beküldik : 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

*AZ ORSZÁGOS INI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő : BODNÁR IS TVÁ N.

BelniHiikatársak r ■

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

. Kiadja:

RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA.

Az orvosok.

A társadalmi — ma- még- békés — forradalom egyre tart. Minden társadalmi osztály küzd ,a maga jobban boldogulhatásáért. Ne higyjük, hogy csak az élethez feltétlenül szükséges száraz kenyérért folyik a harez, a kenyérhez mindenki kíván egy kis más, jobb harapni valót is! A tanulás tudás fokozza nemcsak a szellemi, de a testi étvágyat is; vágyakat kelt, nagyobb igényeket nevel, amelyeknek ki nem elégithetése a kelesztő kovász abban a nagy tekenőben, amelynek más szóval: társadalom a neve.

Jelenleg Budapest 90 kórházi segéd- és alorvosa küzd igazáért s kíván egy kis vajat száraz kenyerére. Nincsenek felforgató vágyaik, csak annyi az egész mozgalmuk czélja, hogy természetbeni járandóságaikon felül évi 2000, vagy legalább 1600 korona járandóságuk legyen.

A főváros még tavaly 1200, illetve 1600 koronában állapitotta meg illetményüket, dé a miniszter nem egyezett bele áz ápolási dijak fokozásába, igy nem volt alap, amelyből 90 ember jogos kívánságának eleget tehessenek.,

Nos, ha nincsen pénz, február

4-i kétől kezdve nem lesz kórházi szolgálat sem! A beteg gyógyuljon, vagy haljon meg magától! De a tömeges lemondás hire mégis meglágyította a belügyminiszter szivét. A fővárosi segéd- és alorvosok megkapják, amit kívánnak. 90 orvos ügye. tehát rendezve lesz,- de hát a többié, az ezer, meg ezer sok más orvosé? Mert hogy orvosi műnyelven szólva, a 90 fővárosi orvos ügye csak egy iczurka- piczurka kis pattanás a vidéki orvosi kar életét megmérgező nagy, nyitott sebhez képest, az góresövi vizsgálat nélkül is látható.

Szerintünk tehát a 90 ember ügyének elintézésénél megállni nem lehet. Mert van baj nemcsak a fővárosban, de baj van a vidéken, sőt inkább itt van a baj!

Nézzünk csak egy kicsit körül.

Átlagosan szólva, hajdan az orvosi pálya elég jó megélhetéssel kecsegtetett. A régisebészeketegydarabigtürte, majd teljesen kiölte az újabb rendszer. A fiatalság kedvvél, nagy reménynyel szállta meg az egyetemet s bekövetkezett: az orvosképzés terén a túlprodukczió ? Nem! Még ma sincs sok orvosunk, csak előállott az az állapot, hogy az. orvosok megszaporodtak, de a — pácziensek nem. A magyar embernek még ma is megvan

az a régi szokása, hogy magát csak j ; a legvégső esetben gyógyíthatja.

Daru János uram teljes bizonyossággal és joggal állíthatja^ hogy az ő legkedvesebb komája meg fog halni, hiszen — már a doktor is jár hozzá! Magyar ember yagy későn hivat orvost, vagy soha.“ Harmadik eshetőség nincs. Ha egy-két hetes borja megbetegszik, 2—8 óra járásnyiról is elviteti hozzá az állatorvost — ha a faluban nincsen hozzáértő kovács — de legfeljebb sárközi egyke gyerek legyen az, akiért az édes szülője nem sajnálja befogni, télviz idején a derest, meg a sárgát J. .

De né folytassuk tovább. A magyar polgár még visszajtréfál: »hát ha olyan rossz sora van a doktornak, mért nem lesz —püspökI« Vagy: „döglött szamarat, éhen halt doktort még sohasem láttam“ . . .

Hát az utóbbi igaz. Ennyire még nem is vagyunk. De hát ké- j rém, nem szomorú • Jelenség az a hajsza, amelyet ezek ^igv~tanuit :

emberek folytatnak egy-egy 300—400 | forinttal javadalmazott községi, városi j vagy törvényszéki s más orvosi állásért ? Mióta a járásorvos 32007**8^ főorvos 6000 koronáig felemelkedő évi járulékhoz jutott, széditő, elérhetetlen magasban állnak ők falusi, de meg városi kollégáik előtt is. Nekik legalább van egy kis alapjuk, amely | fundamentumul szolgálhat a megélhetéshez.

De mit kell lótni-futni annak a sze- | gény községi, vagy városi orvosnak I azért, áruig 40—60 filléres réceptirásból | egziszfencziát teremt magának és csa- j ládjának?! Hány ingyen reczeptet ir meg addig, amig egy fizetéses is akad s még igy is legtöbbször* valóságos j termény-, tojás- és baromfiüzlettel bo- nyolitódik le a legtöbb orvosi segélynyújtás anyagi oldalának elintézése.

S ha mégis kapva-kapnak orvosaink még az ily csekélyen dotált állások után is, azt hisszük, ez nem mutathat j mást, minthogy a magánpraxist foly- I tatók legnagyobb részének talán még nehezebb a helyzete, mert őnáluk még ama csekélyke biztos fizetés sincsen I meg a megélhetés némi kis bázisául. [

Nem beszélünk itt százezreket kereső fővárosi professzorokról, vagy felkarolt, kivételesen nagy vagyont szerző vidéki doktorokról. Az átlag jöhet mindig számításba, nem pedig a kivétel. Itt van tehát az ideje annak, hogy az orvosi kar érdekében ne csak papiroson, de a valóságban is tegyenek valamit. Azt hisszük, nem sok orvos látta hasznát annak az intézkedésnek. hogy pár év elölt, belügyminiszteri rendelettel szabályozták a látogatási dijuk szedhetését. Az egymás közt való nagy konkurrenczia miatt írott malaszt, ami abban a rendeletben van. Házi s más gyakorló orvosnak is bizony szemet kell hunynia a borravalószámba menő honoráriumok előtt,, mert egy-egy fanyar mosoly miatt még az a kevés is esetleg a — másik kollégához vándorolhat.

Igen, itt megállhatunk. Az egyik orvost meg kell menteni a másiktól. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a konkurrencziát apasztjuk, helyes mederbe tereljük. Nem arra gondolunk, hogy kevesebb doktor legyen, de hogy őket. nemes, emberbaráti czélt szolgáló hivatásukban megfelelő anyagi támogatásban részesítsük, szóval biztosítsuk nekik a tisztes megélhetést, mert ha ezt nem tesszük, az orvosi karnak nemcsak szellemi nívója száll alá, de tagjainak száma is.

Ma sem mennek már ifjaink valami nagy kedvvel erre -a pályára*- hátha még elriasztják őket a megélhetés nehéz gondjai! Nem szabad ezért sokáig késni a már régóta vajúdó reformokkal, A vármegyei orvosok fizetési ügyének rendezése után rendezni kell élsŐ sorbán a ; községi és városi orvosok fizetési ügyét is^Tiáz-: tességes -fizetést adui nekik s ezzel szemben szigorúbban megkövetelni a kötelességek teljesítését. A jövő zenéje ugyan még behozni az ember- gyógyitás kötelező voltát. Hiszen a törvény szerint most is büntethető lenne a szülő', aki gyermekét orvosi segítség igénybe vétele nélkül hagyja elveszni. S hány difteritiszben, schar- lakban s más. epidemikus bajban elpusztult gyermekhez nem hívnak még mai nap sem orvost? S ki bünteti meg az ilyen szülőt? Lelkiismerete legfeljebb, de világi hatóság aligha! Nagyobb szigor kellene tehát e téren s emellett törvényhozási intézkedés, hogy a ragályos gyermek- és más betegségek, mint: 'tüdővész, tifusz, ve- nerikus bajok stb. gyógyíttatása mindenkire egyáltalán kötelező. Hogy felszöknék, megkétszereződnék egyszerre az orvosi praxis s par évtized alatt milyen másként festene a sorozó bizottságok elé állított ember-anyag?

S édes istenem, nem lehelne-e ezt könnyű szerrel keresztül vinni? Hát nincsen . szigorú rendelet, törvényes intézkedés például: a hernyószedésre, permetezésre, ebzárlatra* sertésvészre? A száj- és körömfájás elburczolása ellen megteszünk minden óvintézkedést, a ragályos gyermekba-