Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-08-15 / 33. szám
2 Közérdek Sokkal jobban tette volna tehát Baranyavármegye, hogyha a pécs— miholjáci vonalnak, mint fővonalnak forszirozása helyett első sorban a bara- nyavári csatlakozás mellett' (melybe Pécs—Mohács utján úgyis be van csatolva) ; másodszor a bátaszék—pécsi csatlakozás mellett foglalt volna állást. Mert objectiv kérdve: mi sürgősebb ma Pécsre nézve, nem az-e, hogy a nagy Alfölddel jusson via Bátaszék közelebb csatlakozásba ? — vagy a boszniai transito és személyforgalom, mely Pécsnek a fővárossal való mostani is kitűnő összeköttetésén javítani már nem fog. A szalo- niki forgalom pedig úgyis első sorban Zimöny—Belgrádon át fog menni. S itt még arra is kell tekintenünk, hogy a bátaszék—pécsi összeköttetés esetén az egész alföld—fiumei áruforgalom is via Bátaszék—Pécs—Barcs—Kőrös veszi útját, a mi nemcsak Pécsnek előnye, hanem az országnak is, mert a .fiumei forgalom egy nagyrészét már Kőröstől kitereli a túlterhelt z-ígráb— sárbogárdi szakaszból. Már pedig minél jobban emelik az osztrákok nyugati kivitelünk akadályait (épen most 250.000 korona évi megterheltetést tevő tarifa- emelést létesítettek), annál inkább kell a fiumei utat javítanunk. És még egyet! Mikép jött a kormány a pécs—bródi összeköttetés gondolatára? Mert a kiegyezés tárgyalása alkalmával az Országos Gazdasági Egyesület épen az én indítványomra a dalmát vasút és a nyugati tarifaszabadság ellensúlyozására a Duna-Dráva- csatorna és a legrövidebb boszniai összeköttetés mihamarabbi létesítését követelte. Ezt a célt akarta elérni; hogy ezt iparkodott Pécs város és Baranyavármegye érdekeinek tekintetbe vételével létesíteni s azért első sorban a pécsi irány tracirozását rendelte el (a baranyavári irány előmunkálatai a Creditbanknál úgyis már megvoltak), ez ép úgy érthető, mint az, hogy az azóta akuttá vált Balkánhelyzet, a stratégiai követelmények, de főkép az uj osztrák kiviteli tarifaharc, a kormány figyelmét ismét az egyedül helyes irányba terelte, melynek kiépítése Baranyának még sokkal nagyobb hasznára lesz, mint nekünk. S a mostani, irattárba helyezett indítványunknak is csak az lesz a sorsa, mint a többi megyék és kormányok által irattárba helyezett indítványunknak. Előbb-utóbb mind kikerülnek az — „irattárakból.“ Harc a párbaj ellen. Irta: Magyarász Ferenc. — Hetedik közlemény. — Ismerve immár a társadalomnak, a katonaságnak s a büntető igazságszolgáltatásnak viszonyát a párbajhoz, befejezésül még magáról a párbajellenes ligáról akarunk néhány szót szólni, melynek budapesti gyűlése szolgált alkalmul ez eszmefuttatás megírására. A párbajellenes ligának kettős feladata van. Egyrészt hatni akar magára a társadalomra, ki akarja belőle küszöbölni ezt a régóta x’ajta ragadó betegséget. Angol mintára akar uj nemzedéket teremteni, mert tudvalevő, hogy az angol társadalom régóta fölhagyott már a becsület kérdéseinek fegyveres megoldásával. Másrészt hatni akar ‘a törvényhozásra is, hogy ne csak hathatósabb jogvédelmet biztosítson az igazi becsületnek, hanem nyomatékosabb megtorló intézkedéseivel kedvét szegje a krakélereskedésnek, a virtuskodásnak. A mozgalom élén a detronizált francia Bourbon-családnak egyik tagja, Alfonz herceg áll. Kétségtelen, hogy nevének és származásának nimbusza jelentékenyen növeli magának a mozgalomnak hitelét. Hiszen a párbaj-mánia annak a társadalomnak a hagyatéka, melyet a rendi és születési kiváltságok tátongó űrként választottak széjjel egyenlőtlen kasztokba; csak a mindent nivel- I láló időnek igazságszolgáltatása tehát, hogy I egy ilyen mélyen gyökerező arisztokrataszokást egy vérbeli királyig herceg támad meg és igyekszik kiirtani. Oly feladat ez, melyért érdemes latba vetni egy egész életnek minden küzdelmét. Ahelyett, hogy meddő reménnyel, tétlen energiával, sikertelen tiltakozással várná ama jogoknak érvényesülését, melyek fölött — bár egykor igazak voltak — rég napirendre tért a világtörténelem, bort, méhsört kedvelték legjobban a bor után, ez volt a prandium s a gustatio kedvenc itala, a caldával együtt, mely nem volt más, mint meleg vízzel hígított fűszeres bor. Befejeztük ezzel rövid áttekintésünket; lássuk végül azt az érdekes számítást, amit Columella közöl Julius Graecinus után, ki Kr. sz. körül élt, s gazdasági munkát irt, az meg fogja mutatni, mily busásan jövedelmező foglalkozás volt már a rómaiak idejében a bortermelés. Felvesz alapul 7 holdas szőlőterületet.1 A csupasz föld ára 7000 sestertius,2 egy egy hold beültetési költsége, karó, vessző stb. 2000 sest., összesen 34000 sest. A vincellér ára — ne felejtsük el, hogy a rómaiak rabszolgákkal dolgoztattak — 8000 sest.' összesen tehát 29000 sestei’tius. Az újonnan be ültetett szőlő két évig nem terem, ennyi időre 6 %> kamat 3480 sest. A kiadások összege tehát addig, mig a szőlő teremni kezd, 32480 sest., 6°/o kamatot számitva, ekkora befektetésnek jövedelmezni kell 1948‘8 sestertiust. Ha a legrosszabb esetet tekintjük, hogy egy iugerum csak egy culeust3 terem, ennek ára 300 sest., 7 culeusé 2100, ebből láthat1 7 iugerumot; 1 iugerum = 2518 88 m2 = 0-438 kát. hold. 2 1 sestertius = kb. 20 fillér. 3 1 culens = 52392 1. juk, hogy 6 °/o-nál nagyobb kamatot hoz a szőlő még a leggyengébb termés esetében is. Ámde hozzáteszi Columella, ki kell vágni azt a szőlőt, mely nem terem legalább 3 culeust iugerumonként, vagyis 21 culeust 7 ingerumon, melynek ára 6300 sest., ami majd 20% kamatnak felel meg. Mai értékre átszámítva a fenti adatokat, a következő eredményt kapjuk : 3-066 kát. hold föld ára 1400 K Beültetési költségek 2800 „ Vincellér ára - 1600 „ 2 évre 6 % kamat 696 „ Összesen 6496 K Ennek egy évi kamata (6 %) 389-76 K. Érthető igy, hogy mind jobban s jobban fokozni akarták a rómaiak bortermelésüket, s úgy szólva monopolizálták Italia számára, mert tudunk 129-ből Kr. u. oly rendeletről, mely megtiltotta, hogy Galliában, ahova nagy volt a borkivitel Itáliából, szőlőt ültessenek. Probus császárig fenn is állt ez a rendelet oly értelemben, hogy a már meglevőkön kívül nem volt szabad uj szőlőültetvényeket létesíteni. Probus azután, mint életrajzában olvassuk, feloldotta e tilalom alól a tartományokat és mindenütt megengedte a korlátlan bortermelést, sőt elősegítette, mint azt nálunk is láttuk. 1908 augusztus 15 ahelyett, hogy más trónfa vesztett uralkodók sarjainak példájára idegen fejedelemnek hadseregében soronkivüli előléptetésekben keresne kárpótlást ősei veszteségéért: erőit, egy termékeny észmének szentelven, tartalmassá teszi életét és kivívja a gondolkodó embereknek rokonszenvét és elismerését. A mozgalom nemzetközi jellegű, ment a napi politikától, az egyes államok közti féltékenységtől, antipatiatól. E teljes pártatlanságot és tárgyilagosságot eddigi működésében sikerül megóvnia, ami mindenesetre dicséretére válik. Azok az eszmék, melyeket a budapesti nemzetközi párbajellenes kongresszuson megvitattak, valóban egészségesnek mondhatók. Kimondották, hogy egy nemzetközi központot létesítenek, még pedig egyelőre Budapesten, melynek föladata figyelemmel kisérni a müveit világ párbaj el len es mozgalmait s azokról a tagokat időközönként megjelenő röpiratok- ban tájékoztatni. A propagandába bevonandó a sajtó, az arisztakrácia, a hölgyközönség. E háromság elég érdekes ahhoz, hogy egy kissé részletezzük. . „ A sajtó felkérendő, hogy a párbajjal szemben viselkedjék teljes passzivitással, vagyis hallgassa agyon a párbajt, ne közölje a kihívást, a párbajozók nevét, hogy igy lassanként tompuljon a párbaj iránti érdeklődés, melyet a sajtó tagadhatatlanul éleszthet, az egyes párbajok szines, részletes, szenzáció- szerű leii’ásával. Mivel a legtöbb ember azért párbajozik, hogy arisztokratának lássek, járjon elő jó példával az arisztokrácia es korlátozza saját körében a párbajok számát. Sokat tehetnek tényleg e téren a nők is. Hiszen nem tekintve azt, hogy sok párbajnak a „cherhez la femme“ az oka, mai társadalmunk hölgyei a lovagiasság ezen téves formáját bizonyos nimbusszal veszik körül, a párbajhősöket különb embereknek tartják azoknál, kik nem párbajoznak, s igy legalább j részben a támogatják párbaj mániát. Amint tehát kezdenek letenni ezen előítéletről, azon mértékben, hozzájárulnak a párbajok számának apasztásához. Csak természetes, hogy minden állam törvényhozásához petícióval fordulnak szigorúbb intézkedések megtétele végett. Buttino hírneves olasz orvos azt az indítványt tette, hogy az olasz párbajellenes liga orvostagjainak példájára a többi kultur- államok orvosai is tartózkodjanak a párbajeseteknél való segélynyújtástól. , Azonban Dinger Hugó jénai profesz- szornak kérdésére, vájjon a párbaj megtagadása kötelező-e a liga tagjaira nézve, már nem adtak egyértelmű választ a kongresszus tagjai; mert mig Hoffmannsthal dr. bécsi tag indítványára majdnem az összes nemzetek képviselői igenlőleg feleltek, addig a német tagok határozottan, sőt élesen a mellett kardoskodtak, hogy a liga tagjai is párbajozhatnak. Crispolti márki (olasz) alelnök közvetítő indítványára kimondották, hogy a liga nem kötelezi ugyan becsületszóra tagjait a teljes tartózkodásra, de a párbajozót nem tekinti« többé tagjának. VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavávmegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését folyó hó 12-én tartotta meg, Gróf Apponyi Géza főispán elnöklete alatt. Jelen voltak Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Papp Gyula helyettes árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Nagy Béla helyettes tanfelügyelő, Alacs Zoltán kir. főmérnök, dr. Hangéi Ignác vármegyei tiszti főorvos, Sass László közgazdasági előadó, Őrffy Lajos, Török Béla, Kovács S. Endre, Jeszenszky Andor, Perczel Dezső v. b. t. tanácsos, Fischer Imre kir. ügyész, Sigora Lajos th. állatorvos, Wéber János. . Az alispán jelentése. Simontsits Elemér alispán jelentése szerint az áiispáni hivatalhoz julius hó folyamán
