Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-07-25 / 30. szám
Szekszárd, IV. évfolyam. 30. szám. Szombat, 1908. Julius 25 Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések le^jutányosabb számítással, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza .5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2i kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAP/A Felelős szerkesztő: . BODNÁR ISTVÁN. BelmunkatáZsak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. , Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. Szekszárd város pénzügyei. A modern városi fejlődéshez nem ok- * vétlenül szükséges, hogy az illetcT város adósságmentes legyen, sőt a modern városok rendszerint nagy adósságokkal küzdenek. Ne méltassuk figyelemre a kontinens, nagyobb emporiumait, Amerika gombamódra . épülő világvárosait, de sorra vehetjük Magyarország hozzáuk hasonló,” vagy valamivel nagyobb helyeit, a haladás mozgatója nem mindenütt, • vagy talán seholsem a készpénz, a kézzel fogható vagyon, de az okosan igénybe vett és felhasznált hitel. Vegyünk egy példát: Fővárosunknak főprotektora az állam. Magának is rengeteg a jövedelme, de ha estik rendes évi bevételeiből igyekezett volna, vagy igyekeznék fejlődni, a korral lépest tartani.,bizony' szerény, de nagyon szerény provincia maradt volna. Mit tett tehát. Igyekezett s igyekszik megvalósítani minden szükségest,' szépet,, hasznosat, jót, s mivel mindez évi jövedelméből nem kerülne ki, tudva azt, hogy nemcsak a jelennek, de a jövőnek is épit, az összes anyagi terheket nem rótta a mai generáezió nyaltára' de kitolta a fizetési kötelezettséget jó hosszú időre, mérsékelte ezzel a jelen terheit, bár megadóztatja a jövő' nemzedéket is, de hagy is neki szép örökséget. Nem tesz az semmit, hogy Budapestijei? rengeteg az adóssága, az évi deficZítje,-megépült a fejlőd- hetés biztos alapja, igaz — hogy hitelre, de ha hitelre nem épül, egyébként sehogysem épült volna meg, Legyen tehát takarékos minden ember, de különösen minden város, annyi azonban áll, hogy csak a könnyelműen csinált adósság a veszedelmes. Minden adósság jó befektetés, mely a város polgárainak nagyobb jövedelmi forrást nyit, ingatlan vagyona értékének emelkedését mozdítja elő, szóval amely a fej-' lődés, | haladás czélját szolgálja. így az adósság voltaképpen maga a — jólét, tehát a legszebben kamatozó vagyon. De ezzel a paradox mondással bezárjuk ezt a kis bevezetést, amelyet voltaképpen azért irtunk ide, hogy ezzel is mintegy konstatáljuk azt, hogy nem értünk egyet tisztelt újságíró' kollégánk, Boda Vilmos városi képviselőtestületi tag ur felfogásával, amelyet lapjának két legutóbbi számában hangoztat. Mi nem látjuk olyan sötétnek, vigasztalannal? városunk jelenét, sőt a jövőjét sem. Teljesen tárgyilagosak maradunk. Nincs szükség semmi szenvedelemre. Nem -vádoljuk a múltat, a jelennek sem teszünk szemrehányást, amint cselekszi ő: Mi nem látjuk a „hatalomra jutott újabb nemzedékjjMn\á lázas haladás oly mértéktelen vá£yát“^^-; amely bárkinél is aggodalmat kelthetne. . Az a bajunk, hogy haladásunk most is csak olyan lassú tempóban mozog, mint ’ régen,' vagyis, hogy egyátálán nem mozog. Egy uj polgármesternek ftlőbb bele kell magát élnie a helyzetbe, s na vannak is ideái, azok csak később valósulhatnak meg. Most még tehát csak a régi nyomon járunk. Amit eddig csináltunk az nétn az „újabb . nemze- .dék“ érdeme, avagy bűne _A városház k ül se- _ jenek — belsejének átalakítását még a régi polgármester kezdeményezte. Szükség volt reá, megcsináljuk. Uj az ártézi kút, de ez beillik a divatból kiment — ternónak. Uj lesz a vasúti aszfaltjáró. De ez is megfogja érni a 13-—15 ezer korona költséget. Megcsináltatása neuícsak kényelmi, gazdasági, szépészeti szempontból szükséges, de a városnak becsületbeli ügye is. Eddigelé Szekszárd, kivéve a korzónak felét, a háztulajdonosok zsebére aszfaltoztatok. IHik tehát* hogy ezt a terhet magára vállalja. Tartozik vele nemcsak a helybeli, de vidéki közöjiaégnek is. De térjünk át Szekszárd pénzügyeire. Boda Vilmos ur 400 ezer koronára teszi Szekszárd adósságát. Bár fenntartja adatai helyességét^ mégis tévedd Szekszárdnak kerek kétszázezer koronával több az adóssága. A város á Pesti Köresk. Banknak ugyani* nem 52,508’34 fillérrel tartozik, de 252,50/34 fillérrel/Az első „2“es#,szám vagy a tollba maradt, vágy a szedő, riadt meg tőle. Pedig nincs senkinek* oka megijedni. Van elég reális fedezetünk. Tolnavármegye hasznos beruházásokra csupán pótadóra, tudod: 3 millió koronán felül váló adósságot csinálni, nekünk van reá fedezetünk. Egy a város ügyeit töviről-hegyire ismerő szakértő a következő becsüt állította össze a város vagyonáról . Nagy vendéglő 120000 forint Városháza 45000 n Városmajor 18000 UjVárósi óvó 10000 3 fecsk'endőház 1800 Két temető á 3 frt. 12000 Csereföldek átlag á 1 frt. 98196 n Dunaerdő, rózsamáj á 30 kr. 48J 46 V Szt.-Mihály dűlő á 1 frt. 5161 n JPalánki sziget ä 70 kr. 139085 Külső hidasi sziget á 70 kr. 20293 Leányvár á 70 kr. 3325 V Malomtája á 50 kr. 5320 % Tölös alja á 30 kr. 5156 " Rózsamáj á ITrt.-6012 jf Sármeder á 10 kr. 612 r> Hegyi legelő á 1 frt. 10266 s Összesen *548372 Vagyis Ha még hozzávesszük az 1096744 korona. iskola alapföldjének értékét 46152 forint Jegyzői földek értékét 4440 » Összesen |50592 V Mindössze 598964 n Vagyis 1197928 korona mai jelzett s. egymással csaknem átelíenben nyíló szobáit laktuk ketten ketten; amott a mostani váczi és szaporczai pap, Fábián János és Szalay Feri, emitt pedig Muzsnai Pali és én ! Jóllehet osztálytársak valánl?/ azért a rivalitásnjil? gyengédebb jele fel felvillant; bár korántsem olyan mértékben, mint a veronai Montaque és Capuletti famíliák között (nem lévén se fiunk, se leányunk). Másfelől pedig hódoltunk a régi apostoli szokásnak is, hogy- t. i. majdnem mindenünk közös volt; a mely körülményt fényesen igazolta azon tény, hogy az pipázott legtöbbet, a' ki nem mondhatta magát sem a pipa, sem a dohány jogos tulajdonosának! Hasonlókép közös volt a váradalom ■ is abban a tekintetben, »hogy kinek és mikor érkezik „hazai“ ; a mely felette fontos volt a fővárosi életben ; mert inig' egyfelől gyűjtöttünk ugyan tapasztalatot és ismeretet, ámde ezek rendesen pénzügyi krízist vontak maguk után, különben sem duzzadt erszényeinkben ! — Egy júniusi forró vasárnapon álmatagon elmélkedém a négyszegletes támlátlan fenyőszéken a kicsiny asztal mellett, mely nem árult el ugyan semmiféle ipari művészetet, de hajdani festésnek halvány nyomait igen; még inkáid? több ki- és befaragást, melyekkel a „Melkhisédek rendi szerénti“ elődök próbálgatták zsebkéseiket, — talán hasonló körülmények közt, mint én. Egyszer csak ismerős asszonyi hang hallatszik a folyosón. Belép „Julis“ néni; (ő volt a rendes szállító) jelenti, hogy hozott ám drága elemózsiát! . . . Kibontom a kosarat; ízletes TARCZA. Anyámhoz Távoli csendben, valahol messze Hajnalharang kondul imára. Olt száll meg lelkem reád gondolva E világon a legjobb anyára. Ériem küld fohászt remegő ajkad, Ily kora reggel, az égiek felé, # Az imában a te áldott szived Fiadra minden óhaját megleli. Áldja meg az Isten, áldja meg A le becsületes, tiszta nevedet, S áldja meg az érettem kiküzdött Munkában megtört, fáradt kezedet. >. ..'•!* * Valahol messze a méla harangszót A világlárma tompán elnyeli. . . Valahol messze egy ifjú szemében Felragyognak a bánat könnyei. DŰZS SÁMUEL. A „Vendetta“. t-' Epizód az akadémikus életből. — Irta: V. Fejes György, A ki a czim hallatára $ megfeszíti idegeit és lázas kíváncsisággal várja a testvérgyilkosságot, vagy egész nemzetségek kegyetlen kipusztitását, vértől csepegő éles jatagánokat és több eféle remes jeleneteket, t az ugyan megcsalódik 1 Nem lesz ugyanis itt szó arról az ember télén, vad szokásról, mely a régi araboknál szent volt; az izraelita ősöket pedig a mózesi törvény kötelezte a „forbátlat“ jogánál fogva reá? a mely a délszláv atyafiaknál: dalmát, bosnyák, herczegócz és montencgróial? társadalmi életében még ma is előfordul, a XX. század czivilizácziójának hagyobb dicsőségére! Óh nem ! . . . ♦ Ez. a vendetta teljesen vér nélkül folyt le; bár néminemű gyilkosság előzte ugyan meg, de csak egy olyan teremtmény került vérpadra, a melyre nézve még a szentirás is igy szól Péter apostolnál?: „Öljed és egyed !u Ugyanis egy pirosra sült fiatal „gallina domestika“ vulgó : „jércze“. — Ez volt a vendetta egyik oka; mig a másik egy'fazék töltött káposztában, illetve annak jogtalan történt elfogyasztásában leli magyarázatát. Mindkettő {t. i. a jércze és káposzta) a szülői — eléggé soha meg nem hálálható és vissza nem* adható — gondosködásfaak jele volt, hegy drága fiaik a tikkasztó melegben könnyebben megemészthessék a „sego- lát“ alakú igék, a „jogi propedeütika“, „en- cziklöpédia“ és a „dogmen sind aussagungen“ stb.- mélységes tudományát! Ámde: nosza latítok és cziterák. Vegyük elő emlékezetünk viaszos tábláit s nézzük, miként van megörökítve az esemény. — Az Urnák 1885 il? esztendejét éltül?'. A fővárosi „alma máter“ Il ik és X-ik szám
