Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-07-18 / 29. szám
2 közérdek ismerete? Az ő halála nem'támasztotta életre amazokat. Ne mondja senki, hogy -ezek csak szórványos esetek. A dánosi eset sem mindenna pos, de azért nem következik sem abból, sem emebből, hogy a társadalom - ne is próbáljon védekezni ellened Összegezve a mondottakat, azt fogjuk találni, hogy a párbajban annak természete és lényege szerint nem a becsület, nem az igazság győz, hanem a véletlen dönt; ennélfogva a párbaj nem lehet alkalmas eszköze a becsület helyreállításának. (Folytatjuk). Tolnarármegye rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósága, gróf Apponyi Géza főispán elnöklésével, f. hó 16-án tartotta* szokásos nyári rendes közgyűlését. A vármegye nagyobb virilistái közül ott láttuk : Széchenyi Sándor gróf, PerczelDe zső v. b. ,t. tanácsosokat, Barial Béla, Csapó Vilmos, Sztankovánszky János kir. kamarásokat, Szilassy Aladár közig, bírósági . tanácselnököt, Kovács S. Endrét. Bernrieder Jánost, Vizsoly Ákost, dr. Csapó Dánielt, stb. Országgyűlési képviselőink közül Szabó Károlyt, Hainrikffy Pált, Weber Jánost, Madi Kovács Jánost. Az egyháziak részéről líátxii Endre ref. esperest stb. A közgyűlés elég népes volt. Különösen a gyönki járásbeli bizottsági tagok jelentek meg majdnem teljes számmal, ami indokolt is volt annyiból, mert fontos ügyük volt a tárgysoron, Gyönk léte, vagy nemléte kérdésében kellett határozni. Arról volt ugyanis szó — ha nem is direkte, — hogy Gyönk járási székhely maradjon, avagy sem, vagy pedig, hogy Hőgyész vigye el előle a pálmát, s ezzel afejlődhetés feltételeit. A küzdelemből Gyönk került ki győztesen, amit szintén nem lehet csodálni. Gyönk nagyközség óriási áldozatot hozott a járási székhely megtartása érdekében. A járási főszolgabirói hivatalos helyiség és főszolgabírói lakás felépítésére, a szükséges terület megvásárlására egyesek adományából hamarosan 28,000 koronát gyűjtött össze, maga pedig a község, mint erkölcsi testület 30,000 koronát ajánlott fel erre a czélra é$ az ezen összegen felépülő járási székházat felajánlotta a község a vármegyének minden ellenszolgáltatás nélkül. Gyönk mellett szólott járási székhelyének 42 éves múltja, de a községek nagy része is. Földrajzi fekvése inkább predesti- nálja járási székhelyül, amely ha tőle elvo- natnék, válság elé sodortatnék a magyarosítás terén hivatást teljesítő algimnáziuma is, amely egyébként arról nevezetes, hogy a múlt század elején magyar tanítókkal látta el az akkor bizony még nagyon is a német szóra hallgató egész környéket. Ily körülmények között tehát csak egész természetes volt, hogy az építkezést meg nem bíró, amúgy is szegény vármegyénk, a fejedelminek méltán mondható ajándékot hálásan elfogadta, s némi kis rekompenzáczióképen kimondotta, hogy a járási székhelyet továbbra is Gyönkön kivánja meghagyni. A közgyűlés lefolyása különben elég élénk volt. Az élénkséget Schweiz Antal bizottsági tag vezette be egy kis szellemidé zéssel. Kossuth apánkat idézgette a mesebeli Aladin-mécsessel, hogy dörgő haragvó szellemként jelenjék meg a vármegye.székházában és izekre tépje szét a kiszemelteket, a bizottsági tag ur parancsára. Hanem hát a mécsesnek egyik — úgy tetszik — alkalmatosabb felét éppen a szétszaggatásra kiszemeltek fogták és dörzsölték; igy történt aztán, hogy a szellem szelíd arczulattal lebegett a tanácskozók fölött, s úgy tetszett, mintifa helyben- hagyólag integetett volna : dolgozzatok, csele kedjetek csak a köznek javára, engem pedig senki ne idézgessen minden szíre-szóra. A közgyűlés lefolyása egyébként a következő volt: Apponyi Géza gróf, főispán üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, megnyitotta az ülést, s a napirend előtt bejelentette, hogy Bognár Albert ügyvédet a vármegyei tiszti ügyész mellé irodavezetővé, dr. Schober László dunaföldvári és dr. Orfjy Gyula szekszárdi ügyvédeket # tiszteletbeli tiszti ügyészekké, dr: Eibach Ödönt pedig I a központba közigazgatási gyakornokká I nevezte ki. A tárgysorozat első pontja az alispán időszaki jelentése volt, melyet a közgyűlés gondos és a vármegye közviszonyaira részletesen kiterjeszkedő egybeállításánál fogva egyhangú helyesléssel elfogadott. A jelentésben foglaltakból kifolyólag az állandó választmány javaslatához képest a közgyűlés elhatározta, hogy úgy a vármegye, mint országszerte fellendült állattenyésztésünket veszélyeztető takarmányinségre való tekintettel, a takarmányféléknek az országból való kivitelének eltiltása iránt a földmivelésügyi raiDisz terhez felterjesztést intéz, kérve egyúttal a kormányt arra is,*hogy amig állattenyésztésünk ily válságos helyzetben van-, Szerbiából élő állat behozatalát ne engedje, illetőleg ez irányban a szerződést életbe ne léptesse. Figyelemmel pedig arra, hogy a nagy takarmányhiány miatt az élő állat ára nagymértékben visszaesett, s ezzel arányban a marhahusárak aljg szállták alább, a fiöld- mivelésügyii minisztérium az alaptalan husdrágaság, illetve a magas húsárak ellen- súlyozására megfelelő intézkedések tételére felkérendő. A kereskedelemügyi miniszterhez pedig az iránt teendő felterjesztés, hogy azon vidékeken, hói takarmány felesleg van, a feleslegest Írassa össze, s annak szállítására a lehető legalacsonyabb szállítási kedvezményt biztosítsa. Ezután a vármegyei 1908 évi költség- vetésben a belügyminisztérium által tett jelentékeny törlésekre nézve elhatározták, hogy amennyiben a miniszter a vármegyei központban 3 dijnoki javadalmat törült; felhatalmazza a közgyűlés az alispánt, hogy a szükséghez képest a felszaporodőtt irodai munkák elvégzésére az 1909 évi költség- vetés terhére kisegítő erőt* alkalmazhasson. Végül a madocsai tüzkárosultak felsegélyezésére a vármegye területén gyűjtés indíttassák, s minden egyes községnek gyüjtőiv küldessék. A befolyandó pénz a vármegye alispánjához küldendő be. A dunaföldvári j járás'főszolgabirájának elnöklésével pedig a madocsai lakosok közül kiosztó bizottság alakíttassák, s a begyült segély a károsodás arányához képest osztandó fel. Ugyancsak az alispáni jelentéssel kapcsolatosan szólalt fel dr. Schwetz Antal biz. tag, ki elismeréssel adózik az alispán szakszerű jelentéséért, de kifejezést ad annak,, I hogy fájdalmasan nélkülözte benne a pécsi I Kossuth-szobor leleplezési üunepélyre vonatkozó részt.* Kossuth emléke nem egy párté, hanem az egész nemzet szivében él, ő egy nemzet halhatatlan szentje s azért, hogy Tolnavármegye nem volt a leleplezésen képviselve, a törvényhatóság hazafias érzése iránt kételyek támasztattak. Midőn a közvetlen szomszédságban történik a leleplezés, Tolna- vármegyének nem lett volna szabad hiányoznia. Belátja, hogy az alispán saját személyében mindenütt nem lehet jelen. Mégis, mivel a szomszédban és a kormány részvételével történt az esemény, szerette volna, ha az alispán egy impozáns küldöttség élén jelent volna meg. Igaz az is, hogy áz alispán sürgöny utján felhívta a vármegye képviselőit, de egyik sem jelent meg közülük s ez helytelen s hogy ily sajnálatos ténynek’ne legyünk kitéve, indítványozza, hogy a Í vármegye válasszon kebeléből egy 30 tagú bizottságot, amely az ilyen alkalmakkor a vármegyét felváltva képviselje. Ezt most csak szóbelileg indítványozza, de a legközelebbi közgyűlésen írásban is beadja tárgyalás végett. Ezenkívül még egy észrevétele van az alispáni jelentésre nézve. A magyarositási alap kamatainak kiosztásánál a kiosztó bizottsági tagok egybeállítása nem volt elég tárgyilagos, hiányosan volt összeállítva, mert számtalan megyei bizottsági tagot, kik érdeklődnek a mggyarositás iránt, mellőztek. Elismeri azonban, hogy a mostani szétosztás módja már haladás az előzőkhöz képest, de kivánja, hogy a jutalmak ne május hóban, hanem zár1908 jnlius 18 vizsgakor osztassanak ki a tanulók és szülők jelenlétében. Simontsits Elemér alispán egyetért a fel -, szólalóval abban, hogy Kossuth neve nagy-' jelentőségű és kultusza nem egy párté, hanem az egész nemzeté, minden magyai embeie; éppen ezért csodálkozik, hogy felszólaló .kette választja a kérdést s ót úgy tünteti fel, mintlia ő ebbe a közös kultuszba nem illeszkednék bele s érzelmi tekintetből más vizeken evezne. Ebben tévéd a felszólaló, a hazafias érzület s a beilleszkedés módjára nézve senkitől sem fogad el Útmutatást, lelkesítést. Egyébként úgy fogja fel az ő alispánná történt I megválasztatását, hogy első sorban azért van azon a helyen, hogy dolgozzék s a vármegye közönségét szolgálja. Ebben az időben meg volt híva a vármegye Fejérvárra, a I Dunántúli Közművelődési Egyesület nagygyűlésére, a Vörüsrnarty-szobor leleplezésére, szóval mintegy tiz különböző helyre; minde- nik fontos volt, de ha mindenhova elment volna, egy hónapig távol lett volna hivatalától. De gondoskodott mindenkor a képviseletről, felkért többeket s ha nem jelentek meg, nem tehet róla. Különben is figyelmébe ajánlja a felszólalónak, hogy nem kell ezt a kérdést a nemzeti’ érzést rózsaszínű szemüvegén nézni. Pécs, nagyon helyesen, óriási aktivitást fejt ki fejlődése 'és előhaladása körül s ügyesen igyekszik minél gyakrabban a figyelmet magára fordítani, hogy egy nagy közművelődési góczpont legyen s azért, hogy egy városnak saját érdekében rendezgetett ünnepségein a vármegyének semmi más szerepe ne legyen, mint háttérül szolgáló staffage-é, éppen nem tartja helyesnek, hogy fhindun- ! tálán impozáns küldöttségekkel szerepeljen a j vármegye; fenntartja inkább a tevékenységet arra, hogy önzetlen, de czéltudatos munkával I a saját maga vármegyéje számára igyekezzék közművelődési góczpontot teremteni. (Hosszan tartó éljenzés). Ami a magyarositási jutalmak kiosztását illeti, mindenképen a szabályrendeletnek megfelelően jártak el. A szétosztó bizottsági tagok megválasztásába egyéni motívumok ■ nem játszottak bele, hanem azok kérettek fel, akik az illető helyhez közel laknak s kevés fáradsággal a helyeket elérhetik. A szétosztás módjára, nézve ő is a zárvizsgát tartaná helyesnek, de ez nem volt lehetséges, mert a tanfelügyelő jelentése szerint a zárvizsgák még akkor nem voltak mindenütt kitűzve, több helyen pedig már megtai’tották, igy’ sok jutalomkiosztás elmaradt az őszi iskolai év kezdetére, amikor hasonlókép a gyermekek és szülők jelenlétében történik a kiosztás Az alispán mindkét válaszát általános éljenzés követte. 'Ezután felszólalt Szabó Károly orsz. képviselő, s Schwetz. Antal vádjára felhozza, hógy őt gáncs nem érheti, mert a pécsi Kossuth-szobor leleplezésén lelkészi hivatásának teljesítése miatt nem jelenhetett meg. Weber János orsz. képviselő pedig kinyilatkoztatta, hogy a sürgönyt az ünnepély előtt való este kapta kézhez, s igy nem készülhetett el reá kellőkép. A számonkérőszék jegyzőkönyvét tudomásul véve, a dunaföldvári járásban üresedésben levő szolgabirói állást töltötték be. A kijeleld bizottság tagiai voltak: gróf Széchenyi Sándor,** Bernrieder János, Szabó Károly, Bartal Béla, Jeszenszky Andor és Török Béla. Az állásra egy pályázó dr. Dőry .Jenő jelentkezvén, egyhangúlag megválasztatott s az esküt azonnal le is tette. Az adófelszólamlási biznttságba dr. Kramolin Gyulát választották meg. A községi kör- és segédjégyzők 1909 évi illetményeinek kiegészítése tárgyában a jegyzék felterjesztetikr A kereskedelemügyi miniszternek a báta- szék—baranyavári vasút, s a vukovár—sa- maczi csatorna építése tárgyában küldött leiratára újabb felterjesztéssel élnek. Ezek után a napirendtől eltérve, a pót tárgysorozat 36. sz. alatt, Gyönk község képviselőtestületének ingatlan vétel, kölcsön felvétel, építkezés és ajándékozás tárgyában hozott határozatát tárgyalták, tiz bizottsági tag kérelmére. A határozatban Gyönk község képviselőtestülete kimondotta, hogy az
