Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-07-18 / 29. szám
Szekszárdi, IV. évfolyam. 29. szám Szombat, 1908. julius 18 Kiadóhivatal': Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési .pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor.,' negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor.' Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁblNEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP A- * • *- ' - ifi AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVACH ALADÁR.- Kiadja Báter János nyomdája. 'Egyes szám ára 20 fillér. A bankkartell ellen. A kartell ama bizonyos mogyorója pálcza, amely mindenkor a kis ember, a fogyasztó közönség hátán törik el. A liatalnraa trösztrendszer — bár újabban kezdi megbosszulni magát, — milliárdokat juttat létrehozóinak, de busáson boldogulnak nálunk is mindazok, kik kártellbe lépve — édes-ke v^eset törődnek a jobbára szegény fogyasztók , zsebével ... Czukor, szén, petróleum stb. mindmind azért drágul meg, mert a termelők közös megállapodással éppen, a ' legszegényebb néposztály mellének szegezik a kést, — teremtve olyan gazdasági és közkereskedelmi abszurdumokat, hogy például a hazai _szén és a sokkal értékesebb porosz szén beszerzésénél jelenleg alig mutatkozik lényegesebb diíferenczia.' A kartellek legerkölcstelenebbje azonban mindenesetre a budapesti s bécsi bankok tervbevett -merénylete. Orvtámadás ez, csakhogy megforditva nem a gazdag, telt bugyellárisu, felsőbb tiz- ezerek, mint Appen a kölcsönre nagyon is rászorult, földhöz ragadtak ellen. Arról van ugyanis szó, hogy a nevezett intézetek egyértelmű megállapodást akarnak létrehozni a kamatlábra vonatkozólag. ■ Magában véve az ellen } senkinek sem lehet komoly kifogása, hogy a . különféle nagy bankok egyforma ka- matot^ szedjenek. A veszedelem azonban, abban rejlik, hogy az Isten még nem teremtett, — ha egyátahín az Isten teremti — olyan kartellt, amely megtagadta volna önmagát és ne maga felé hajlanék a keze. Képzeljük el tehát azt a közgazdasági romlást, amelyet az okozhat, hogy megszűnvén minden konkurren- czia, a szegóny adós ki lesz téve a nagy bankok önkényének., Olyan kamatot szednek tőle, amilyet akarnak. Igen, mert, hogy a vidéki pénzintézetek legnagyobb része csak körforgó bolygó a nagyobbak körül, mindez kétségtelen, s hogy legtöbbjük azt kénytelen tenni, amit a nagy intézetek, mindezt el nem vitathatja senki. A budapesti és bécsi intézétek tervbe vett szövetkezése tehát elsősorban a kölcsönök megdrágulását s ezzel a kis egzisztencziák megpróbáltatását, kölcsönpénzre épült vállalataink tönkretételét eredményezheti. Világos és kétségtelen, kétszer kettő négy ez. Keserves, küzdelmes évtizedek munkáját tönkretétetni tehát sehogysem engedhetjük, ezért bátran szembeszállni e nemzetgyilkos áramlattal nemcsak erkölcsi, de hazafias kötelesség is. A szomszéd Baranya szép példát Iád erre. Az ottan e hó 13 ári tartott közgyűlés már behatóan foglalkozott e kérdéssel. Mándy Sámuel bizottsági tag a következő indítványt nyújtotta be a törvényhatósági bizottsághoz: „Mondja ki a tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy a budapesti és bécsi pénzintézetek tervezett kartelljét, különben is nehéz közgazdasági és szocziális helyzetükben a leghatározottabban elitéli és károsnak tartja. Elhatározza tehát, hogy felír a magyar királyi kormányhoz és kérelmezi, hogy minden befolyásával méltóztatnék odahatni, hogy ezen erkölcsi alapon nem álló kartell létrejö- vetele megakadályoztassék, mert ennek kihatása közgazdasági életünket alapjában támadja meg: Törvényhatóságunk kérelmezi továbbá, hogjr amennyiben a magyar, királyi kormány nem volna képes ezen káros hatású kartell létrejövetelét megakadályozni, úgy a vidéki intézetek hathatós támogatása mellett a szép tember hóban összeülő országgyűlés elé oly tartalmú törvényjavaslatot méltóztatnék benyújtani, mely a törvényes nyolcz százalékos kamatlábat hat százalékra mérsékli és magasabb kamatláb alkalmazását uzsorának minősiti. Ily tartalmú föliratot szerkeszt a vármegye s elhatározza, hogy hasonszellemü föliratok fölterjesztése tárgyában az összes törvényhatóságokat megkeresi.“ Indítványát eként okolja meg: Több oldalról hallani azt a hirt, hogy a magyar és osztrák pénzintézetek kartellt akarnak alakítani Az uj politikai éra programmja a kisembert védelmezi számos pontjában. Ez a programm, de a gyakorlat egészen mást mutat. Élesebb ellentétben semmi sem áll evvel a programmal, mint a bankkartell. Egymásután alakulnak az ipar és kereskedelem terén a nagyobbnál nagyobb kartellek. De sehol a világon, nem találjuk a mását ennek a most tervezett kartellnek: a pénz kartelljének. Ennél erkölcstelenebb tervet nem is lehet gondolni. Legkevésbé nálunk lenue szabad bankkartellt alakítani, hiszen egész Európában Magyarországon legdrágább a pénz, itt fizetik a legdrágább kamatot. A magasabb helyen, úgy látszik, még sem tesznek semmit kartell ellen. írjunk föl a kormányhoz és buzdítsuk a többi törvényhatóságokat is erre, hogy a kartell létesítését akadályozza meg. Amennyiben ezt a vidéki, kartellen kívüli bankoknak adandó állami betétnek nyújtásával nem tehetné a kormány, akkor a törvényhozás utján szállítsa le a kamatláb törvényes maximumát 6 százalékra. A közgyűlés egyhangú helyesléssel elfogadta az okos indítványt s azt hisszük helyes utón járt. A tervbe vett merénylet meggátlására nincsen egyéb ipód, mint az állami beavatkozás Kövesse tehát Baranya példáját az egész ország. Nem a részvényesek mennél nagyobb osztaléka: a czél —■ de az általános érdek, a haza minden polgárának boldogulhatása, a valódi, közérdek! B. Harcz a párbaj ellen. Irta: Magyarász Ferencz. A — Harmadik közlemény. — Vegyünk akármilyen párbajt, idézzünk vissza emlékezetünkbe egy-egy esetet, melyet közelebbről ismerünk, vagy amely a maga idejében nagyv port vert föl, s azt fogjuk találni, hogy a tények szigorú logikája a mi elméleti fejtegetéseinket mindenben igazolja. Ott van például a Keglevich és Hencz-féle végzetes, kimenetelű párbaj. Két honatya összeszólalkozik egymással. Az úgynevezett imparlamentáris kifejezéseknek a legsulyo- sabbjai röpködnek egyik honatyától a másikhoz és vissza. A vége persze kihívás és párbaj. Az egyik honatya már megette a kenyere javát, sok ideig és sokat élt. A másik erejének teljében áll. Fiatal vidéki fiskális, tartalékos tiszt, jó vívó hírében áll. A vias- kodás chance-ai az első pillanattól kezdve az ő részén vannak. Az eredmény: az öreg Keglevich halála. Mondhatják már nekem, hogy vakon rohant neki ellenfele kardjának, mondhatják, hogy a vezető segéd már lein tette a küzdelmet: logikus, fővel csak azt mondhatjuk, hogy ez a párbhj rosszabb volt a korcsmái verekedésnél,dinert ott legalább egyenlő kordák tapogatják meg egymást, kiknél tehát a fizikai erő nem dlfferencziáló- dik annyira, hogy eleve halálát jelentse a küzdő felek egyikének. S a becsület ? Az meg volt mentve. A győztes ellenfél talán mégis egykevéí-sé háborgó lelkiismerettel, de mindenesetre kifogástalan elegancziával törölte le a párolgó vért a kardja gyilkos hegyéről, mindenesetre kifejezte sajnálkozását az eset fölött, s aztán segédeivel együtt elment reggelizni. Az ügy pedig el volt intézve, a becsület meg volt mentve. Ehhez hasonló esetet százával tudnánk idézni. Mondja már most valaki: érdemes-e egy kis összeszólalkozásért mindjárt egy emberi életet koczkáztatni ? Érdemes-e egy egész életnek minden küzdelmét, eredményét, egy családnak támaszát, jövőjét odavetni áldozatul egy regesre^ elavult társadalmi fölfogásnak ? Arányban áil-e ezen áldozat a sértéssel, s a mi a fő, bünhődik-e a sértő fél ? Mi haszna a sértettnek abból, hogy a sértésen fölül még egész életére nyomorékká is lesz, vagy esetleg életét magát elveszíti ? S az özvegyek könnyeit letörölheti e, az árvák jajszavát elnémithatja-e, a társadalomnak veszteségét pótolhatja e az a cinikus megegyezés, hogy minden a lovagiasság szabályai szerint történt? Okosan, higgadtan gondolkodó emberek számára e kérdésben már benne van a felelet is. * ’Ezen öröklött barbárság tragikuma még szembeötlőbb az u. n. amerikai párbajnál, hol a kimenetel egyrészt mindig végzetes, másrészt pedig tisztára a vak véletlennek műve. 1905 április havában óriási föltünést keltett Berlinben a fiatal Fuhlerott mérnöknek és nejének öngyilkossága. Igazi szerelmi házasságukat alig egy hónappal előbb kötötték meg. Hátrahagyott levelük megmagyarázott mindent. A leány kezét egy törvény- széki jegyző is megkérte, de kosarat kapott. Bosszúból belekötött szerencsés vetélytársába. Kihívás, amerikai párbaj lett a következménye, két ifjú életnek szomorú halála a vége. Mit ért nekik, mit a bánatos szülőknek, mit a résztvevők ezreinek, hogy a másik fiatal embert is halálba kergette a lelki-
