Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-06-27 / 26. szám

4

KÖZÉRDEK

igazság, a szeretet istenországa felé, majd látom a kultúrának azon a pontján, amely után lelkem égő sóvárgással vágyódik, azon a ponton, a melyben a szellemet nem békózza le az emberi rövidlátás, a lélek szárnyait nem vagdalja el az önző szük- keblűség, amelyben a hazának minden fia Szereti a másikat, szereti mint embert s mint magyart; egy új zászlóban benne látom hazám jövőjét.

Igen, a zászló múlt, íjelen és^ jövő; emlékezet és remény; történelem éspróféczia. A zászló: költészet, mely dalával elragad, zene, mely hangjával lángra gyűjt, testet öltött vezényszó, mely a küzdelmek mennydörgését néma kiáltással tulharsogva irányítja csapatainak mozdulatát. Ez a zászló! De hogy ezzé legyen, adni kell belé tartalmat. Azt pedig nem adhatja meg semmiféle ünnepség; e zászlót tartalommal csak az ifjúság töltheti meg, amelynek majd tulajdonát képezi, megtöltheti azáltal, ha megmutatja, hogy akar és tud lelkesülni ideálokért, magas eszményekért, tud lelkesülni nemcsak pillanatig, hanem egész pályafutáson át, nemcsak szóval, hanem tettel.

A teremtésnek első hajnalán így szólt az Ur: Legyen világosság! az idők teljességében megjelent Istenember, a világnak ama Világossága, szóval, tettel mindig arra munkált: legyen világosság! „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes!“ Ez a mi czélunk, rendeltetésünk: szabad hazában szabad felvilágosodás, haladás, tökéletesedés, kultúra! Ezt a czélt szolgálja a tudomány, midőn a múltat és jelent kutatva irányítja, nemesíti az embert; ézt szolgálja a vállás, midőn az örökkévalóságot szomjazó emberi lelket viszi, ragadja magával az örökkévaló Istenségnek ama földfeletti, óhajtva sejtett mennyei országa felé.

Ha a szekszárdi főgimnázium ifjúsága is ezt a czélt tűzi maga elé és megmutatja, hogy a hazaszeretetnek, a felvilágosodásnak nagy eszméit magáévá tette, hogy ezekért az eszményekért tud áldozni időt és erőt, ha megmutatja, hogy lelkében él a hit Istenben, hazánk jövőjében, nemzetünk rendeltetésében s lelkében él a mindent átható, személyt nem válogató, mindent kipótolni tudó örök szeretet, ha már ezeket megmutatja és e zászlót úgy tekinti, mint ezeknek az eszméknek látható szimbólumát, amelyet tisztaságban, fényben megőrizni szent kötelessége: majd akkor lesz valóban felszentelve ez a zászló.

S hogy e főgimnáziumban az ifjúságnak folyton éljen lelkében a dicső múlt szelleme és a jobb jövő reménye s éljen lelkében az erre munkáló összetartásnak és kötelességnek érzete, hogy az ifjúsági élet legyen egy soha meg nem szűnő zászlószentelés, erre adja a mindenható Isten az ő mindeneket megszentelő szentleikét s öntsön az ifjúságba ernyedetlen kitartást, erőt és égő lelkesedést. Ámen.

Az evangélikus egyház nevében Reichert Gyula kistormási lelkész s hittanár mondott szép beszédet, amelyet nagyhatású imával fejezett be. Beszéde következő:

Ünneplő gyülekezet! Szeretett ifjúság!

A zsoltárírónak saját nemzetéhez intézett szavai a 118. zsoltár 24. versében hangzanak fel lelkemben, mikor ezt mondja: „Ez az a nap, melyet az Ur rendelt; örvendezzünk és vigadjunk azon!“

Méltán veheti ez ihletteljes szavakat ajkaira ma ez állami főgimnáziumnak tanuló- ifjúsága.' Hisz e mai ünnepély, zászlóavatási ünnepe a tudomány és művészet nemes eszményeiért lelkesülő múzsák gyermekeinek.

A múzsák e szentélyébe sereglettünk im ■egybe, ünneplő gyülekezet, hogy egy nemes hivatásu testület czéítudatos munkásságának jelképéül zászlót avassunk. Bizonyára kell, hogy velünk érezzen a társadalomnak minden hű fia, a különböző felekezeteknek hívei, • hogy a közös öröm még közelebb hozza egymáshoz e haza gyermekeinek szivét és Jelkét.„

Örömünk tehát úgy lesz teljes alapí igénk értelmében,-ha. igyekszünk mindenekelőtt' megismerni:

1. e zászló hivatását, de továbbá I azt is, •

2. hogy mire kötelez e zászló 9

Minden zászló egy ismertető jelvény,

mely körül a rokonlelkek csoportosulnak. Ezért minden nemzetnek van zászlója, de i mindazon testületnek is, amely bizonyos ma- 1 gasabb hivatás betöltését tűzte maga elé.

1 Boldog nemzet az, melynek keblében sok oly nemzetboldogitó eszme nyer életet, melyért i zászlót bontani érdemes. Boldogtalan ellenben i az a nemzet, melynek kebelén nem találtatnak megvalósításra méltó ideálok és igy-nem | is lehetnek munkára hivó jelvényei.

Hála a gondviselésnek, Magyarországon ma már külön szimbóluma van : a tudománjr- I nak, művészetnek, iparnak, kereskedelemnek,

| közlekedésiek, földmivelésnck s a. fejlődés és j ' haladás egyéb ágainak. A legnagyobb eszmét, j ; a hazaszeretet magasztos ideálját jelképezi e J lobogó ! Ez egyesítse a tudományok ismére- j I tében előre haladni törekvő tanuló ifjúságot !

I velünk együtt, magyar nemzeti hivatásunk ;

I megvalósítására. E lobogó körül kell, hogy : j sorakozzék a haza minden polgára, bármely hitet vallja, bármely nyelven beszéljen is. '

Szeretett Ifjúság! Ha e felavatandó j zászló" a ti ifjúsági testületeteknek leszen j I jelvénye, úgy jelképezze az a iiidomány- ' szomj, a kitartó munka s a bajtársi egy- : ség eszméjét Is,_akkor fogja az csak hivatását |

! teljesíthetni s- titeket egyesíteni egy nagy j i eszme szolgálatára: a mi drága hazánk jölvirágoztatására. Akkor valóban teljesül i i a zsoltáríró szava: „Ez az a nap, melyet \ az Ur rendelt; ’örvendezzünk és vigadjunk \ azon!“ Ez előírja mindjárt ama kötelességet ; is, melyet é zászló alá csoportosuló testület- ! i tői joggal mindenki elvár.

E zászló kötelez titeket, szeretett ifjú- I j ság, a tudományszomj, kitartó munka s baj- j ! társi egységen kívül végre még árra is, hogy ] a nemzeti eszméi hiven. szolgáljátok.

Az ember ‘vallásps érzésének kifolyása -! j az, hogy. midőn; éltünknek valamely kiváló i |. fontosságú eseménye nyilatkozik meg, Istén- | nek segedelméért esedezünk, hogy az Úrtól legyen megáldva az alkalom, „melylyel megkezdeni akarjuk az eszme szolgálatát. Hisz I tudjuk, hogy Istentől jő minden jó és töké- I í letes adomány! A vallásosságból ered az I j igaz szeretet s ez teszi áldásossá életünket: !

{ a családban, a társadalomban, a nemzet- | testben. Azért tehát a nemzeti eszmét csak I akkor szolgálhatjátok híven, ünneplő ifjúság, ha mindenkor Istennel kezditek s végzitek ! munkátokat.

A magyar ember hitvallása mindég é j két jelszó volt: Istenért és hazáért!

A zászlóanya s a fehérruhás leányok ■ veszik körül e nagy napon, kedves ifjúság, I a ti zászlótokat! A zászlóanya képviseli a magyar nők egyetemét. A fehérruhás leányok a tisztaságot. Együtt képviselik a családot. Amint a család minden tagra szent köteles- ' ségeket ró, úgy ez a zászló titeket is ama j nemes kötelesség teljesítésére ösztönöz, hogy I a nemzeti eszmél híven szolgáljátok! Ily j értelemben felavatom immár e zászlót az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek névé- j ben. Akkor bizonyára megvalósul, amit alapigénkben a zsoltáriró oly szépen fejez ki, mikor azt mondja: „Ez az a nap, melyet az Ur rendelt; örvendezzünk és vigadjunk azon! “ Amen.

Utána dr. Rubinstein Mátyás, a szekszárdi. izraelita hitközség szónoklásról hires főrabbija mondta el az alábbi eszmegazdag, hazafias beszédet:

A természet keblében szunnyadó áldá- ; sós erők ellenállhatatlanul napfényre törnek s testet öltenek ékes, bájos virágokban — ! s az emberi lélekben lüktető üdvhozó gondolatok is ellenállhatatlanul valósulásra törnek s testet öltenek ékes, bájos virág gyanánt diszlő külső alakban.

Ilyen üdvhozó gondolatnak külső megtestesülése ez avatás alatt lévő, ékes zászló.

E főgimnázium vezetőjének az ifjúság i iránt meleg érzéssel eltöltött szive sugallta [ a gondolatot, hogy amire ez intézetben az I

ifjúságot oktatják, nevelik, hogy eltüntetve magából mindennemű választófalat, mely megoszthatná, váljon eggyé érzelmeiben, mert érzelmeinek egybeolvadásában van az ő üdve, a haza eréje, fölvirulása, fényre- derülése, — hogy az ifjúság ez egyesítésének eszméje külső alakban, látható jelben is időről-időre, az érzelmi világot emelkedettségre hangoló, az érzelmi világot fogékonyabbá tévő ünnepies pillanatokban az ifjúság szeme, lelke elé állíttassák.Egy az ifjúság iránt meleg érzéstől áthatott szív sugallta e gondolatot, ott forrongott az, lüktetett a lélekben, nyilvánulásra vágyott, valósulásra tört, s im, e szemet, szivet gyönyörködtető díszes jelben nyert megtestesülést.

*

Nemes érzelem, áldásos gondolat hozta létre e jelt s nemes érzelem fakasztására, áldásos gondolat keltésére lesz hivatva.

Olyan mint a természet ölén fakadt virág, mely magában hordozza a föltételt uj virágok fakasztására.

Nagy, üdvös erények keltője, hirdetője lesz ez egyszerűségében nemes, kedves zászló.

Maga magával, mint a főgimnázium, az egész ifjúság zászlaja azt fogja hirdetni az ifjúságnak, hogy legyen egy, -f bárha a hitet illető felfogásában eltérés van is. Nem egyéb az, mint az,érzefemvilág egy nyilvánulásánák különböző formában kifejezése, mint egy léleknek különböző alakban jelentkezése. 4

Legyen azért egy az ifjúság. Szeretet hassa át, szeretet kapcsolja egymáshoz. Ez őt átfogó szeretetben van a haza szeretete, amire a zászlón diszlő, a haza magasztos szimbólumát jelentő szent korona inti s buzdítja az ifjúságot.-^Egy fának az ágai eltérnek egymástól, de közösek abban, hogy egy fának az ágai s az ágak a maguk összességében hordozói a fát védő. Idiszitő lombnak, a fát- ékesítő mosolygó áldásnak. S az ágak összessége: a haza valamennyi fiának összetartása, érzetemben egybaforradása teheti dússá, hatalmassá, díszessé, áldásossá a haza annyit ütött, vert fáját.

Legyen egy, tartson össze azért az ifjúság, mert ebben van záloga a haza javára váló majdani munkálkodásának.

S hirdeti e zászló az ifjúságnak a szorgalmat, a törekvést, a fáradhatatlanságot. A tudomány fölülmúlhatatlanul értékes, áldásos . kincséhez csak fáradhatatlanság, lankadatlanság utján érünk el. „Nem az égben vagyon az“, mondja az irás, ám magasan van az mi tőlünk - s oda csak szorgalom s küzdés utján jutunk fel. S ha e fölfelé való utunkban netalán yisszasikla- nánk, ne csüggedjünk el, -folytassuk tovább utunkat, vegyük fel újra a küzdelmet —- s a siker el nem marad: Küzdj és bízva bízzál!

#

lm, át fogsz adatni rendeltetésednek, kedves zászló, hogy mint egy szent, magasztos szimbólum járj, lengj az ifjúság előtt, szeme, telke elé tartva az igazságokat, tanításokat, melyeket üdvére követnie kell.

Legyen rajtad az Ur áldása. Látásod nyomán fakadjon áldás intézetünk tanulóifjúsága számára. Fölirásodból, jelvényedből, jeligédből az emberszeretet, a hazaszeretet, a munkaszeretet, a csüggedetlenség fénye áradjon az ifjúság leikébe. Lengésed, lo- bogásod jelképezze az ifjúságnak a magasba szárnyalást, az eszményi felé törekvést, hogy mint egy szebb jövő záloga, mint egy eszményibb kor reménysége hevülni tudjon nemes eszményekért: a jóért, nemesért, szépért, igazért. A magasba irányulásod, tanulóifjúság zászlaja, jelképezze az ifjúságnak a magasratörést tudásban, műveltségben. Fehér lebbenésed, mely olyan mintha egy angyali szárny libegőse volna, az erények égi ragyogása felé emelje az ifjúság lelkét, szivét, — hogy erényekkel ékes, tudásban, műveltségben gazdag, lélekben erős, nemes eszményekért lelkesülni tudó fiákkal gazdagodjék e hon. Amen.

1908 június 27