Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-06-27 / 26. szám
2 KÖZÉRDEK 1908 június 27 A tanterembe’, hol nemes rügyet Gondos kertész a zsenge gallyba vág; Ápolja a palántát és megőrzi A feslő bimbó tiszta illatát. S zászlónk, amelyet fölavat a holnap, A munka templomába’ nyer helyet,. És-nem fürdik meg vérnek bíborában, Nem leng legázólt testhalom felett. A szalagára Írva „összetartás“. Csudás, aczélt olvasztó lángerő. Kezet kéz fogva, nincs mi elsöpörjön, Legyen folyam bár, sziklát görgető. A zászló fent lobog. Selymét dagasztja, önzetlen czél, nagy eszme, gondolat, Alatta harczol büszke czéltudatban Fölvértezett, serény, ifjú csapat. A zászlótartók mostan is elesnek Ki tudja hol, ki tudja hány De a zászló az diadalra jut, S büszkén lobog boldog, szabad hazán! Méltóságos Asszonyom! Ennek a zászlónak lesz Méltóságod védnöke. Holnap vesszük ki vászontakarójából, holnap adjuk át rendeltetésének. Méltóságod látja szárnybontását s szivünk egész őszinte lelkesedésével kívánjuk, hogy soká gyönyörködhessék benne és megérje azt az időt, mikor ... a zászló diadalra jut S büszkén lobog boldog szabad hazán! A százakra menő közönség nagy éljenzéssel és tapssal fejezte ki • hozzájárulását a^zép üdvözlő beszéd jókivánságához. Apponyi Gézáné grófné, férjével Appo- nyi Géza gróf főispánnal s leányával, Gizella grófnővel, továbbá Simontsits Elemér alispánnal, Jeszenszky Andor gazd. egyl. elnökkel és másokkal az emeleti előcsarnok középső ablakában hallgatta végig a szerenádot. „Nagyon szép volt, köszönöm mindnyájuknak !“ ezt kiáltotta le mosolyogva s kézzel is integetve. Nevében Apponyi Géza gróf főispán is köszönetét mondott. Egyszerű, keresetlen szavakat intézve a lelkes fiatalsághoz. Estély az alispánnál. Már a szerenád alatt, de e közben is egyre gyűlt a közönség a Simontsits Elemér alispán által adott estélyre, amelynél fényesebbet nagyon régen, vagy talán még nem is igen látott az öreg vármegyeház. A vendégeket özv. Simontsits Béláné Öméltósága és Simontsits Elemér alispán fogadta a szalonban, amely csakhamar kicsinynek bizonyult a nagy sokaság befogadására. A szerenád befejeztével megérkezett Apponyi Gézáné grófné és kísérete is. Egy darabig itt folyt a társalgás, majd átvonult az egész társaság a vármegyeház nagytermébe, amelybe ez estére az alispán a villanyt is bevezettette. A háromezer gyertyafénynyel megvilágított nagyterem pazar látványosságszámba ment. A vakító villanyfény sugár-özöne misztikus, káprázatos fénybe vonta a sok közéleti nagyságnak a falakról leintegető arczképét. Először akaratlanul is odafeltekintett mindenki, de volt odalent is elég megszemlélésre érdemes. Senki zokon ne vegye, ha a látnivalók között a hölgyek után — mindjárt a téri- I lett asztalra térek át. A szakácsművészet sok remeke volt ott felhalmozva szabálytalan rendben, de kiváló Ízléssel, Ínyét csiklandozó módon. A hatalmas balatoni fogasok, tengeri rákok, — más fajta halak, a piros ropogósán feléd nevető malaczok, a különféle pástétomok, a messze illatozó málna és ananász, a temérdek kugler czukorka és sok egyéb — a legpompásabb csendéleti kép. A társaság a búzavirággal diszitett asztaloknál nemsokára vidám, fesztelen csevegésbe merült. Közben az inasok, szolgák teát és levest szolgáltak fel, majd kiki hozzálátott a temérdek ennivaló fogyasztásához. A háziasszonyi tisztet özv. Simontsits Béláné látta el sok figyelemmel és szeretetméltósággal, de a pazar tálalás mellett, kinálgató gondossága félig-meddig hajótörést szenvedett, mert a hatalmas fogyasztás daczára is — a lakoma Vévgén a hosszú terített asztal majdnem éri^tefennek látszott. Alispánunk gyengélkedő i»^fe a karzatról szemlélte a hullámzó társaságot. Ott fogadta az őt üdvözölni zarándokolókat. t Miután pedig a pezsgőt is felszolgálták mig a a nagytermet rendbehozták, a társaság néhány perezre a szalonokba vonult vissza, de aztán ismét visszatért a nagyterembe, hol a házigazda Simontsits Elemér megkezdte a csárdást Apponyi Gizella grófnővel s mások is követték példáját. A zászlóanya Apponyi Gézáné grófné úgy 11 óra felé viszavonult. A társaság, többi tagjai azonban vig poharazás és táncz között éjfél után 2 óráig maradtak együtt. A társaság nagyobbrésze ez alkalommal férfiakból állott. A nők közül csak azok voltak hivatalosak, akik a két háziasszonnyal még is gyakoribb érintkezésben állanak. A jelenvolt hölgyek névsora a következő : Ápponyi Gézáné grófnő, Apponyi Gizella grófnő társalkodónőjével, Ágoston Istvánná, Bajó Pálné, Bajó Jánosné, dr. Beöthy Károlyné, Bodnár Istvánná, Fónagy Józsefné, dr. Hagymássy Zoltánná, Hazs- linszky Gézáné, Lányi Valériával, dr. Kra- molin Gyuláné, dr. Leopold Kornélné, nővérével, Kornis Vilmával, Leopold Lajosné, dr. Müller Ferenczné, Nits Istvánné, dr. Pesthy Pálné, Scholtz Gusztávné, Tomcsányi Lajosné, Triebler Ilma, Wigand Jánosné: Hedvig, Janka, Edith leányaival. A zászlószentelés napján. Vasárnap, junius 21-én reggel 4 órakor mozsárdörgés figyelmeztette Szekszárd város közönségét a végbemenendó ünnepségre. A házakat itt is; ott is fellobogózták s a 9 órára kitűzött ünnepség előtt máh egy jó órával csak úgy hullámzott a tömeg i szerteszét az egész városban, de legkivált j a főgimnáziummal szemben levő sétatért ' özönlötte el. Nemsokára egymásután érkeztek? a fehér ruhás nyoszolyó lányok, angol miss- hez illő komolysággal ült legtöbbje a ro- I bogó kocsin, kellőleg értékéivé azt a kis | szabadságot, hogy anyai felügyelet nélkül roboghat végig vőfélyével a bizonyára csak j őt bámulok előtt, a hosszú utczasoron. A menet A festői menet úgy VUO után indult i ki a főgimnáziumból, elől a katonazenekar- J ral, mely indulókat játszott. A zenekar után a főgimnázium ifjúsága haladt. Az uj zászlót Zöld Márton VII-ik osztályú tanuló vitte, diszmagyarban. Négy fehérruhás leányka, névszerint Ágoston Böske, Bodnár Mariska, Gyergyai Margit és Kövessy Margit fogta közre, kezükben virágcsokorral és füzérrel. Utánuk két négyes sorban Adamecz Vilma, Kovács Doca, Máthis Böske, Parragh Mártha, Reichert Stefánia, Rull Lina, Wigand Hed- | vig jöttek, kik később a zászlóanya közvetlen kíséretét képezték. Ezután két oldalt a következő párok vonultak el: Adamecz j Gizi Bállá Sándorral, Babits Angyalka dr. Szalay Lászlóval, Diczenty Panni Erdős Zsigmonddal, Diffinger Sári Máthis Andorral, Dimitrovics Margit Ferner Sándorral, i Friedmann Ilonka Reich! Dezsővel, Kálmán Ilonka Gróf Auréllal, Kamarás Józsa dr. Borostyán Sándorral, Kamarás Jolán í Beke Férenczczel, Kristofek Margit László I Józseffel, Laky Irén Farbaky Józseffel, Leopold Böske Parrag Ottóval, Linhardt í Hilda dr. Pártos Gyulával, Linhardt Méla- ' nie Salamon Andorral, Micsky Mariska i Szabó Ferenczczel,, Mihálovics Ida Babits I Sándorral, Orosz Flóra dr. Eibach Kornél- { lal, Pirnitzer Irén dr. Bartal Kornéllal, Pir- j nitzer .Edith Horváth Alajossal, Reisz Lidia ! Berényi Győzővel, Reichert Irma Mihálo- | vich Istvánnal, Reichl Elza Kramolin Vilmossal, Rill Mariska Tolnai Arthurral, Salamon Böske Sternfeld Józseffel, Salamon Frida Weidinger Imrével, Salamon Elza Pirnitzer Edével, Schmiedeg Margit Griesz Andorral, Seiner Ilonka Linhardt Alfréddal, | Stann Sári Révész Ferenczczel, Sternfeld Ilonka Halmos Józseffel, Stockinger Emilia Schwartz Jánossal, Szabó Juliska Földes Lászlóval, Szabó Böske Bodnár Jenővel, Szerémy Margit John Sándorral, Wigand Edith Somogyi Zsigmonddal, Treer Ilonka dr. Zsigmond Ferenczczel, Ziegler Irénke Stockinger Jánossal. A menetet a polgári iskola ifjúsága zárta be a tantestülettel. Az , ipartestület is impozáns számmal vonult ki André István elnök vezetésével. A zászlóanya üdvözlése. A hatalmas menet a sok szülővel, vidéki vendéggel és érdeklődővel, hosszú kígyózó vonalban igy ért a vármegyeházához, hol Wigand János igazgató a tanári karral, koszorús leányokkal egyenesen a nagyterembe ment, tisztelgésre a zászlóanyához. Itt Simontsits Elemér III. oszt. tanuló lépett ki a sorból s gyönyörű bokrétát nyújtott át gróf Apponyi Gézánénak a következő szép kis vers bátor elmondásával: Csendül ünnepünk harangja, Buzgó szivek tiszta hangja, Benn’ egy érzés, gondolat: Hála Néked s hódolat, Hódolat színes jelét, Bízva nyújtjuk im’ feléd, Rózsakelyhek ajka esd : . Fogadd szívvel örömest, Adj ma szivedben helyét, Légy velünk s az Ég Veled : Ezután Wigand János főgimnáziumi igazgató, a következő formás szép beszéddel üdvözölte a zászlóanyát: Méltóságos Grófné! Fogadja kegyesen főgimnáziumi tantestületünk és ifjúságunk s a velünk együtt ünneplő nemes jó szivek igaz hódolatát és szivbeli üdvözletét! Ha más nem, ez a hely, ahol intézetünk bölcsője állott, annak a nemes és erélyes fölbuzdulásnak emléke figyelmeztet arra, hogy előkelő szellemi tevékenységre hivatott intézetünk ne áldozzon üres formáknak és jelentőség nélküli szokásoknak. Mai ünnepünkkel egy uj, üde és hatékony életerővel biró ágat akarunk beleoltani iskolánk élőfájába s midőn zászlóanya védelme alá helyezzük, a szokásos forma benső harmóniába olvad intézetünk szellemével, erkölcsi tartalmával, azt jelképezvén, hogy oktató és nevelő munkánkban az anyai, az igazi szeretet bensősége, türelme, gondossága, «lelkiismeretessége és szigora lebeg előttünk. El vagyunk telve hálával, hogy Méltóságod a zászlóanyai tisztség szives elfogadásával lehetővé tette, hogy a magában is oly vonzó jelkép elmét és szivet lebilincselő életet nyerjen. Esedezünk, kegyeskedjék a mai napon ránk árasztani fenkölt lelke fényét és jóságos szive melegét s foglalja el az ifjú szivek e mai ünnepének trónját. A templomban. A menet innen a templomba indult. A zászlóanya Wigand János karján, Gizella grófné pedig, ki mellett ott haladt társalkodónője is, Dőry Hugó vezetésével, közvetlenül a zászló után vonult be a szorongásig megtelt templomba. Itt/először szent mise volt, mélyet Fekete Ágoston tolnai prépost mondott Wölfel Ferencz és Kapossy Iván káplánok segédletével. Segédkezett még a misénél az intézet két volt növendéke: Finta János és Zahratka József papnövendék is. Mise után Szabó Géza hittanár lépett a szószékre s a következő szép, szárnyaló ünnepi beszédet mondotta: Kedves Tanuló Ifjúság! Az a hófehér lobogó, melyet nemsokára a szentelt viz harmata érint s mely alá, mint intézeti, ifjúsági zászló alá, sorakozni fogtok, nem hadi jelvény, nem harczi lobogó, melyet véres csaták tomboló viharai lengetnek meg a harezok mezején. Óh nem! És mégis harezot jelent e zászló ti néktek. Küzdelemre szólít fel e lobogó benneteket.
