Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-16 / 20. szám
KÖZÉRDEK 3 állapota tekintetbe véve az elmúlt hónap legnagyobb részében kedvezőtlen nedves időjárást, átlag véve kielégítő volt Az épitési munkálatok csak a hó második felében kezdettek meg ■ újból.' A kir. pénzügyigazgató jelentése. Fink Kálmán kir. tan., pénzügyigazr gató jelentése szerint az elmúlt hónapban a különböző adónemekből 326,05.7 korona 35 fillér folyt be, mely bevétel a múlt év hason- időszakában befolyt eredménynél 1974 kor. 85 fillérrel kedvezőbb. * Tihanyi Domokos kir. tanácsos,, tanfelügyelő és Sass László közgazdasági elő-’ adó jelentése lapunk más helyén olvasható. A vármegyei közigazgatási bizottság pénzügyi szakosztálya f. hó 14 én ülést tartott, melyen a p. ü. igazgatóság mellé rendelt számvevőségj által szerkesztett 1906 és 1907. évi vármegye! közúti zárszámadást tárgyalták és elfogadták. VÁROSI ÉLET. Városok kongresszusa. A városi tisztviselők, t. hó 10-én Budapesten tartott nagy gyűlésének, melyen Szekszárd r. t. város polgármestere, dr. Szentkirályi Mihály is részt vett, úgy látszik meg lesz a várt eredménye. A kongresszus ugyanis Holló Lajos országgyűlési képviselő vezetése alatt tisztelgett 11 <^n Kossuth Ferencz, Wekerle Sándor és Andrássy Gyula gróf minisztereknél, valamint Justh Gyulánál, a képviselőház elnökénél, akik valamennyien a legsziveseb- ben fogadták a városok' tisztviselőit, kijelentették, hogy ismerik a helyzet tarthatatlanságát; a legteljesebb jóakaratukról biztosították a tisztelgőket és a miniszterelnök kijelentette, hogy a tisztviselők helyzetén még a folyó év folyamán segit. A kongresszus ugyanis a tisztviselők helyzetén való segítést egyenesen az államtól kérte azon a czimen, hogy a városok tisztviselői nagyrészben állami feladatot képező munkát végeznek. KÖZSÉGI ÜGYEK. Válasz Tekintetes Dícendy Pál jegyző urnák Tevelen. — A „Közérdek* f. é. 19. számában hozzám intézett nyilt levelére. — Kedves Kartárs Ur! ■ • . Mindenek előtt köszönöm megtisztelő figyelmét, melyben csekélységemet részesítette az által, hogy a központi járási jegyzői egylet legutóbbi közgyűlése elé terjesztett elnöki jelentésemnek egyik pontját kritikájára méltatni szives volt. Egyúttal — szives en- gedelmével - - felhasználom a hozzám intézett nyilt levelét a felvetett kérdésben nyilvánított álláspontom részletesebb kifejtéséi'e, abból az okból, hogy egymást megértsük, mihez felajánlom .teljes jóakaratomat. De hogy ezt az ügy fontosságához illő tárgyilagossággal tebessem, első sorban el kell távolitaoom azt az akadályt, mely a nyilt levele bevezető sorai közt lappangó gúnyban fennáll. Es én azt hiszem, ho’gy ez nem lesz nehéz feladat, ha egymás iránt teljés jóhiszeműséggel visel tétünk. Nem tudom, hogy „a rohanó kor lázas munkája“ szavakat ki használta először, (hogy már többen használták, azt tudom), nem tudom, hogy ki bir ezen szavak használatának kizárólagos jogosultságával, azt sem tudom, hogy azoknak használata tiltva volna. De erősen hiszem, hogy kedves Kartars ur is ugyanabból a forrásból hallotta és ismeri azokat, amiből én, és mindaz, aki már használta; vagy még ezután fogja használni azokat: — a rohamosan fejlődő élet megfigyeléséből. Bármilyen szűk legyen szellemi látkö- röm és bármilyen egyszerűen gondolkodom is, elnöki jelentéseimnek tárgyát szabadon választottam és azt érzelmi világom és észme- körötn engedte módon önállóan dolgozom ki Ezzel tartozom magamnak, valamint a köz j/onti járási egylet és köztem, mint annak ez időszerinti elnöke között fennálló viszony őszinteségének. Ezeknek előrebocsátása után áttérek kedves Kartárs ur ny ilt levelének érdemi részére. Én, elnöki jelentésemben a más meggyőződésének tiszteletben tartása mellett néhány szóba foglalt egyéni véleményt mondtam a jegyzői kongresszusról. Ezzel nem csinálok testvérharezot (ha megértjük egymást), nem ártok az ügynek sem, legfeljebb csak okot és alkalmat szolgáltattam a hozzászólásra, mi által a felvetett kérdés minden oldalról teljes megvilágítást nyerhet, a helyes ítélet pedig könnyebben megalakítható lesz. Kedves Kartárs ur zászlót bont egy kedvencz eszméje érdekében, ir és beszél róla, él egész teljességében a szabad vélemény nyilvánítás jogával, de tőlem rossz néven veszi a magam véleményének nyilvánosságra hozatalát azért, mert az kSdves Kartárs úrétól, melyet nem is ismertem, eltérő. Vagy hol van az megírva, hogy csak a jegyzői kongresszus összehívása mellett szabad nyilatkozni. Eddig azt tanultam, hogy az eszmék harcza: a haladás. És azt hiszem, hogy a gondolatszabadság és a szabadvéleménynyil- I vánitás joga, mint emberi jog, még fennáll. | Nézeteltérés mellett is tisztelhetjük, becsülhetjük és szerethetjük egymást, hisz egy közös czélt szolgálunk egyforma melegséggel, tisztességgel és hűséggel. Én nem Ítélem el a jegyzői kongresszus eszméjét, csak annak ' megvalósítását nem tartom még időszerűnek, mert az én szerény nézetem szerint még nem rendelkezünk azokkal a természetes fejlődésszerü feltételekkel, melyek a jegyzői kongresszus erkölcsi és I anyagi -sikerét biztosítanák. Ezért most még 1 reklámszerüen és, izgatóan ■(jó indulattal) kellene dolgozni és hatni a kongresszus külső sikere érdekében, ez által pedig igazságos ügyünket nemhogy előre vinnők, hanem még hátra vetnők. Nem a kongresszus hozza meg az idők teljét, hanem az élet viszonyai, melyek egyedül képesek az általunk hirdetett eszmék megtermékenyítésére, nem a kongresszus ad nekünk tekintélyt, hanem a mi erőnk, a testületi szellemben érvényesülő egyéniségünk fajsulya. Igaz, őrömmel konstatálhatjuk, hogy már az „ébredés“ korszakában élünk, mely egyszersmind az erőgyűjtés korszaka is. — Amint csak erős, képzett, fegyelmezett, lelkes, bátor és a kitartásban edzett hadsereggel lehet győzni, úgy nekünk is az országos jegyzői karban egy ilyen harczképes hadsereget kell szerveznünk — a testületi szellem fejlesztése által. Ezek szolgálnak a testületi szellem fejlesztésére : 1. A járási jegyzői egyletek. 2. A vármegyei jegyzői egyletek. 3. Az országos jegyzői egylet és mint legmagasabb fok a jegyzői kongresszus. Tegnap még a jegyzői karban elterjedt oly nagy fokú „tespedés“-ről, „lethargikus álóíu“-rój,! „hideg közöny“ ről beszéltünk, melyben még a saját érdeke iránti érzékének sincs semmi nyoma. Ma,, az öntudatra ébredés első napjaiban már jegyzői kongresszust akarunk tartani, mert a vármegyei egyletek nem tettek semmit, az országos jegyzői egylet sem többet. A jegyzői kongresszus pedig okvetlenül meghozza a kívánt jobb jövőt. Hát nem mi, jegyzők, vagyunk a járási, vármegyei, országos jegyzői egyletnek a tagjai ? Ha én a jegyzői kongresszushoz fűzött remények megvalósulásában hinni tudnék, én is a legnagyobb örömmel üdvözölném a kongresszus mielőbbi összehívását. De most nekem az a meggyőződésem, hogy a teljes siker reményében, csak akkor tarthatunk kongresszust, amikor az általunk hirdetett eszmék annyira átmentek a köztudatba, hogy ennek segítségével azok, mint egy varázsütésre megtestesülést nyerhessenek. Nagy különbség van az egyleti közgyűlés és a kongresszus között. Az egyleti közgyűléseken mindenki érvényesülhet egyéni ambicziója, tehetsége szerint; helye van a tárgyalásnak, vitatkozásnak, mérlegelésnek, érlelésnek é3 határozathozatalnak. A kongresszus elé csak kiforrt eszméket lehet vinni — döntésre. A kongresszuson, az ott uralkodó izgatott hangulat miatt már nem lehet vitatkozni, tárgyalni, mérlegelni, ott csak egy bizonyos adott kérdés felett dönteni lehet. És most a bennünket foglalkoztató nagy kérdésekét még nem érlelte meg a köztudat annyira, hogy azokat egy jegyzői kongresz- szus impozáns egyhangú döntésével a gyakorlati életben, meglehetne valósítani, abban a meggyőződésben élek, hogy a jegyzői kongresszus összehívására alkalmas időpontnak beálltáig, az egyleti közgyűlések és általában az egyleti kötelék által ápolt testületi szellemből fejlesztett erővel kell hatni és alkotni, de mindnyájunk részvételével, odaadó buzgó- sággal és teljes mértékben kifejtett kötelességérzettel. Ne feledje el kedves kartárs ur, hogy a jegyzői kongresszus erőpróba, mely csak siker esetén igazol bennünket és melylyel kísérletezni nem szabad. Szívélyes üdvözlettel és kartársi szeretettel Bátán, 1908 évi május hó 12-én. Purt Adolf jegyző, a központi járási jegyzői egyesület elnöke. Dimaföldvár község 1907. évi számadásának tárgyalása. Dunaföldvár község képviselőtestüle f. hó 11-én d. u. 3 órakor tárgyalta le Bloch Miksa jár. számvevő közbejöttével az 1907. évi zárszámadásokat. Az összes bevétel 153451 K 99 f, az összes kiadás 137072 K 14 f, pénztári maradvány 16379 K 85 fillér. Követelésbeli maradvány 76963 K 39 f, tartozás 39361 K 11 f volt. A képviselőtestület a községi vagyonnal való czélszerü gazdálkodásért Bodor György I-ső birónak, Niefergall Nándor jegyzőnek és az elöljáróságnak egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetét, bizalmat és elismerést szavazott. HÍREK. — Látogatás a selyemgyárban. A napokban Szekszárdon járt Nemes Bertalan, a gönczi kerület országgyűlési képviselője, s Zimmerman Jakab ottani megyebizottsági taggal érdeklődve Abauj-Tornamegye selyemtenyésztése iránt, erre vonatkozólag felvilágosítás szerzése végett megtekintették a szekszárdi selyemgyárat, majd a tolnai selyemfonodát, honnan Hídjára mentek. Abauj-Torna vármegye eddig nem sok eredményt mutathat fel a selyemtenyésztés terén, hisszük I azonban, hogy az itt jártakat a sok szép tapasztalat lelkes apostolaivá teszi odahaza a selyem tenyésztés szép, hazafias ügyének. — Garay János hamvainak átszállítása a főváros által adott díszsírba. Garay János a jeles költő, Szekszárd város nagynevű szülötte 1853 november 5-én fejezte be sok szenvedéssel járt földi életét. . 1852 év elejétől, a mikor a súlyos betegség ágyba dönté, az övéiért való tépelődő gond mindinkább elhomályositá lelkének ragyogó fényét, úgy, hogy az ő élete már csak valóságqs haldoklás volt két éven keresztül, igy korán bekövetkezett halála reá igazi jótétemény. Hamvai azóta Budapesten a kerepesi úti temetőben nyugodtak. Barátai, tisztelői egyszerű oszlopot állitottak emlékéibe, visszamaradt családjának kegyelete pedig évről-évre friss virágokkal áldozott a kedves halott emlékének. A kerepesi temető azonban rendezés alá került, igy az elhunyt költő pormaradványait máshova kell elszállítani. Az átszállításról a főváros kegyelete gondoskodik. Díszsírhelyet jelölt ki Garay János földi hamvainak, s a költő porrészeit e hó 29 én
