Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-05-16 / 20. szám

zckszárd, 111. évfolyam.

20. szám.

Szombat, 1908. május 16

Kiadóhivatal

Bátffir-nyomda, Kaszinó-bazár épület.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

1 Hirdetések"

ányosabb számítással, Idijszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

I1 \ I

&

KÖZÉRDEK

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utcza 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kor,, negyedévre 2 kor. 50 fill.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Belmunkátársak:

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér.

A magyar telepítési politika.

Most, hogy a szakcsi Szemere- féle „48-as nagy ágyú“ (?) visszafelé sülti el s egyéb kárt nem igen okozott, minthogy korommal egy kicsit befeketítette, na meg hogy a járás területéről messze ellóditotta ügyetlen kezelőjét I— nem szabad mindjárt teli torokkal azt kiabálni, hogy minden rendben van 5 nincsen, sőt nem is volt semmi baj.

Igenis van baj. Az elégedetlenség általános, nemcsak ott, de itt is, sőt az egész országban. Beszélhetnek nekünk, a hon atyái, hogy a népet igy meg úgy »felvilágosítottuk<r, most már csak »mi reánk hallgat<r az a körülmény, hogy nem rég még „másra hallgatott“ is hogy még a Szemere-féle plakátok is tudtak forrongást előidézni, egészen mást bizonyít, azt, hogy a sokat em- legetett „nagy ágyú“ más, ügyesebb kézben mégis csak elsülhet — még pedig nem hátra, hanem előre, is, vagyis, hogy jó lesz résen állani s nemcsak a baj külső jelenségeire — egy-egy kifakadt mérgesebb kelevény kuruzslására fektetni a íősulyt, de megkeresni a baj fészkét, főokát s azt meggyógyítani.

Legyen bármily „csendesség“ a dombóvári, tamási-i járásban, ez a rész mindég alkalmatos lesz a felforgató tanok befogadására. A nagy latifundiumok — egész járásokat fognak ott be polip karokkal. A nép főldéhes, lélekzethez nem igen juthat. Nem hirdet tehát felforgató tanokat az, aki azt prédikálja, hogy mielőtt explodálnak az ottani közállapotok, ki kell nyitni !a biztosító szelepet s ha már a hitbi- zoiuányilag lekötött birtok-rendszerből kifolyólag tulajdonjogilag ki nem elégíthetjük, teljesen jól nem lakathatjuk a népet, igyekeznünk kell az apró bérletrendszerre való áttéréssel a föld éhséget legalább úgy — a hogy csillapítani.

Nagyobb böícseséget zöld asztal mellett ülő „nemzet gazdáink“ sem fognak ennél kitalálni, bármeddig fontolgatják is a helyzetet. Sőt határozottan mondhatjuk, hogy nagyon sokáig fontolgatnunk nem is igen lehet, nem is igen szabad. A tömeges visszaván- dorlási akcz’ó reakcziója nemsokára nyilatkozni fbgi A visszaérkeztek munkával ellátása már is nagy gondot okoz a kormánynak s ha a vissza- vándorlással, mely mégis csak a legelégedetlenebb munkás-elem elvezető csatornája volt — nemsokára jelentkezik majd, a kereseti összeg, a munkanapszám csökkenése s amit még bizonyára fokozni fog az alapjában ugyan üdvös, most benyújtott kivándorlási törvény is, amelynek intencziója : jobban a haza rögéhez kötözni a lakosságot, — nagyon de nagyon felhalmozódik majd a gyúlékony anyag, a szocziális elégedetlenség, itt volna tehát a népért cselekvés ideje, nemcsak szocziális törvények gyártásával, de praktikus intézményekkel is.

Mindenesetre egy sereg uj törvényre is leszen majd szükség, igy például az előbb említett kis bérlet- rendszerről, mely külföldön is igen jól beválik; magáról a parczellázásról, mely manapság voltaképen csak bankok s nagy tőkések sikeres rohama a szegény emberek utolsó fillérjei után, — de többet ér mind ennél az öntudatos cselekvés, mert a most meglevő törvények alapján is lehet szép eredményeket elérni.

így, sokszor leszóljuk a telepítési törvényt. Pedig Darányi megmutatta, hogy aránylag kis eszközökkel is lehet nagy dolgokat elérni itt van például az ő sikeres akcziójának rövid ismertetése :

Az 1894-iki telepítési törvény hat millió koronát bocsájtott a főldmivelésiigyi miniszter rendelkezésére telepítési czélokra. Az e törvény által biztosított, aránylag csekély anyagi erőt a telepítésre alkalmas állami földbirtokkal és a telepesek támogatására fölvett évi kisebb költségvetési tételekkel gyarapitotta a miniszter. Összesen huszon- ötezernégyszázhatvankilencz kát. holdat sikerült vásárolni a telepítési alapból, amely birtokok vételére 5.080,232 koronát emésztett föl. Két esetben 28,300 korona életjáradékot fizet a telepítési alap, amelyeknek tőkeértéke a fenti összegben nem szerepel. Az állam a maga birtokából 32,874 kát. holdat használt fel telepítésekre. Összesen 16 uj telepen 1590 telepes családot helyeztek uj otthonba. Tel-, I jesen uj község csak kettő jött létre és pedig Krassószörény vármegyében Igazfalva és Bácsbodrog vármegyében Szilágyi. A többi, a I már meg levő községeknek uj telepesekkel való gyarapítása. A telepes községek közül Mosnice, Temesrékás, Bálinc, Monostor Igazfalva és Facset a Temes és a Béga völgyében, Slancsófalva a Temes egyik mellékágán fekszik, Nagysármás, Kara, Marosludas, Fel- sődetrehem a Mezőségen, Magyarneraegye l Beszterczenaszódban, Vícze Szolnok dobokában, Fehéregyháza pedig Nagvküküllő vár- 1 megyében fekszik. Az egy faluban levők rendesen egy felekezetüek, hogy a felekezeti terheket könnyebben viselhessék. A bácskai | telepesek kizárólag a Bácskából, a délvidékiek jobbára a. Tisza-Maros szögéből és Torontóiból, az erdélyi vidéken levők leginkább az Alföldről, Marostorda vármegyéből, továbbá a Kolozsvár és Torda környékén levő népesebb magyar községekből származnak.

A telepek vételára a régibb olcsóbb földárakhoz igazodik. A vásárolt birtokok közül csak Yiczén és Magyarnemegyón mutatkozik a föld drágának. Egyébként a vé telár lefizetését nagyon megkönnyíti a hosszú törlesztési idő (50 év) és az olcsó kamat,

mely három erdélyi telepen csak két, egyébként három százalék, a bácskai és délvidéki telepeken pedig négy százalék. Eddig összesen 2.345,105 koronát fizettek le a telepesek és tartozásuknak mindössze 7 5 százalékával 50,000 K.-val maradtak hátralékban.

Darányi földmivelésügyi miniszternek különösen nagy gondja volt rá, hogy a települő családok jól megválogattasanak. Ebből a czélból minden egyes, alkalmasnak mutatkozó jelentkező családot megnézetett. Gondja volt továbbá arra, hogy a kulturális és községi közczélok bőkezűen dotáltassanak s hogy ez intézmények fentartása az uj települőkre nagy terhet ne rójjon. Ahol szükségesnek mutatkozott, támogatta az uj gazdaságokat vetőmaggal, gyümölcsfacsemetékkel, jó tenyészállatokkal, több helyütt az utczák és az utak rendezésének költségeihez is járult.

íme tehát okos, bölcs megfontolással mennyit lehet tenni az annyit hangoztatott „szocziális nyomor“ enyhítésére. A fő csak az, hogy el ne veszítsük, vagy botorul el ne vágjuk a néppel való, okos bánásmód fonalát, keressük a vele való érintkezést, hallgassak meg ügyét-baját, tegyünk érte. A benne rejlő őserő volt és marad ama bizonyos nemzetfenntartó energia. A feszítő gőz is hatalmas nyomással, érvényesülni óhajtó vágygyal feszegeti, ostromolja a kazán falát, de bölcs korlátozással hűn teljesíti az elé szabott munkát. A nép sem okvetlenül : forradalmi anyag, sőt a magyar nép egyátalán nem az, bánni azonban mindenesetre tudni kell vele.

B.

A selyémtenyésztés és a hor- vátok.

Mig az olasz, de más országok selyem- tenyésztése is úgyszólván a válság szélére jutott, a magyar selyemtenyésztés ügyét Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott erős kezekkel biztosan vezeti a fokozatos haladás ösvényén. Yan a magyar selyemtenyésztésnek is baja, ‘a szederfahiány,. mely a rohamosabb fejlődésnek akadálya s a világpiacz konjunktúrái is kétségtelen hatással vannak reá, de azért a termelési válságról mi nálunk szó sem lehet, sőt tekintettel arra, hogy a selyemár világpiaczi általános hanyatlására, a selyemtenyésztési felügyelőség a kormány áldozatkészsége folytán még a múlt évben magasabb gubóbeváltási árral felelhetett, selyem tenyésztési ügyünk örvendetes állása szemet szúrt a jó szomszédoknak is. Horvátország eddigelé a Szekszárdon székelő selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott hatásköre alá tartozott, de a kedves ‘testvérek a magas politika által szított magyar gyülöl- ségből kifolyólag — utopia — pium deside- rium lévén manapság még a független nagy Horvátország — legalább a selyemtenyésztés terén keresztül vitték a separacziót s kimondották, hogy jövőben a selyemtenyésztés ügyét Horvátország külön intézi s két ottani pénzintézetre bízták ezen iparág fejlesztését. Persze mindez nagyon szép és könnyű dolog volna, ha ő náluk is a mienkhez hasonló,