Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-09 / 19. szám
Szekszárdi 111. évfolyam. 19. szám. Szombat, 1908. május 9 Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: * Bezerédj István-utcza 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁNi Belmunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. Mégegyszer és — mindörökké a vízi ut. A magyar áruforgalmi politika s általában a közlekedésügy kezd egészséges mederbe terelődni. Eddigelé elhanyagoltuk . a természetes közlekedési utakat,’ nem aknáztuk ki kellőleg az önként ' kinálkozó szállítási előnyöket, mert mig például vasút- jainkra közel 4 teljes milliárdot költöttünk, a hajó utak előállítására mindössze 100 milliót fordítottunk a maga az összes vizszabályozó akcziónk nem került többe: 300 milliónál. A vizi ut pedig a legolcsóbb. Alig egy harmadába kerül a vasúti fuvarnak. Pedig a ki legolcsóbban szállít, az a legderekabb legény a házai és világpiaczon. Az tud versenyezni, az nyer, az gazdagszik, az lesz -r- nagy, hatalmas, erős. Az uj viziberuházási törvény számol mindezzel. Dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter e hó 6-án tette le 192 milliót igénylő, korszakalkotó vizszabályozási törvényjavaslatát a t. Ház asztalára. Hogy úgy mondjuk, Magyarország jövő nagysága kandikál ki abból a vaskos füzetből. Bennünket tolnamegyeieket különösen közelről érdekel ez az országvilágra ' szóló vizszabályozó tervezet. A' miniszter maga is értésünkre adja ezt, úgy a vármegyét, valamint a vizszabályozó társulatokat külön leiratban is értesítette, hogy a folyó szabályozási munkálatok sorába felvétettek a közép Duna Budapest alatti szakaszán a szabályozás befejezésére szükséges munkálatok, valamint a Sió hajózhatóvá tétele. Eveken át többször foglalkoztunk már e helyen e fontos kérdéssel s kétszeres örömmel tesszük ezt most, mert amiről egy pár héttel ezelőtt még, mintegy pium desideriumról, vagy a távol jövő zenéjéről beszélgettünk, az szintén a. sürgősen megoldandó feladatok közé soroltatott. Értjük a Sión végzendő szabályozási munkálatot. A miniszter ugyan leiratában hangsúlyozza % azt, hogy a kivitel sorrendjére nézve most -még nem foglalhat állást, minden jel oda mutat áronban, hogy ezt a ránk nézve nagy fontosságú szabályozást is keresztül viszik a legközelebbi öt év alatt. Biztató jel erre nézve, hogy a Sió szabályozást a leadott tervezet, a mellékfolyók szabályozásánál a „harmadik helyre, a Morva és Vág után teszi. Minden erőnket meg kell tehát feszíteni, minden befolyásunkat latba vetni, hogy ez igy történjék, mert mint már többször kifejtettük Szek- szárdnak s Tolnavármegyének mintegy életérdeke, hogy a hajózás a Balatontól a Dunáig biztosíttassák s lehetővé tétessék. Ez a kis csatorna egy egész országrésznek nyitja meg a világut.at le egész Fiúméig, a Bartal Béla lelkes agitácziója folytán vármegyénk által oly sokszor sürgetett vukovár— samaczi csatorna megépitésével ugyanis a Száván, illetve a Kulpa folyón hajózható ut nyílik egész Károly városig. A dolog tehát most úgy áll, hogy magának a Dunaszabályozási munkálatnak gyorsítása végett ez időszerint külön lépést nem kell tennünk. A sza- I bályozást, úgyis először ezen a hatál-s más folyamon végzik el. A Felső-Dunára s a mosoni kis Duna hajózhatóvá téte- I lére már csak mindössze valami 13—14 I millió szükséges, azután következik az óriási feladat, a Közép-Duna szá- I bályozása, amely kerek 40 milliót emészt fel. A miniszter által benyújtott tervezetbe ■ vármegyénket érdeklőleg fel van véve a madocsa—paks—uszódi Dunaszakasz folytatólagos rendezése, a paksi part védmű, a Báczalmásnál még hátralevő munkák, a bogyiszlói átvágás, a jégtorlódások s hajózási I akadályok főfészke a fajszi, gemenczi I útszakasz, a melyek Baján át egész TARCZA. Grönland felé. . . Nagy utazás csupán az élet, Kezdjük lenn, délen valahol, Virág nyílik, madár dalol, Párás légen a lelked éled . . . De elhagyod csodáit délnek, • Jársz-kelsz, hol nap lejebb hajol, Virág ritkul, sőt nincs sehol, De hol hamvas gyümölcsök érnef. Nevezd e helyt dalos Provancenak, A féefi kor derűs nyarának, Mindegy, tovább visz a szekér, Grönland felé s ott vár a tél! S ha még megállnál ? — mégy lova, Rád száll örök éj alkonya — 5 kocsid meg nem fordul soha . . . BODNÁR ISTVÁN. Tavasz a tengerparton. — Rajz. — A gyönyörű Quarnero öböl lilásba játszó 'gkék színű vize valami misztikus, bájos avaszi álmot álmodik. Hetek óta csendes, ssu vingásu, nyugodt, olyan, mint egy szélütés, szép, fiatal asszony, aki hátára fekve ha, kényelmes kerevetón, szép, szabályos, les lélegzettel mozog, s kipirult arczczal, mosolyogva, kaczagva bámul bele az eleven valóságba. Tavasz van itt, a legbájosabb tengervidéki tavasz, ahol a szellő szerelmi vallomásokat suttog, melyhez az Adria hullámai lágy, halk szonátákat mormolnak. A Dalmát-partok exotikus növényvilága buján kivirult. Sokszínű virágja pazar szin- pompát nyújt a bámuló szemnek s szirom kelybeikből szinte könnyelmű tékozlással lehelik ki kábító illataikat, amit a világ legdrágább drogheriájában is hiába próbálnának előállítani. Fiume hideg, merev, artisztikulátlan kőpalotái között is vii’ágba borult a vörös- akácz s fönn a hegyoldalakon, különösen a Villa-Giuseppe hires kertjében is már teljes az idei paradicsomi káprázat. Abbázia fényes palotasoraira rásüt a tavaszi nap. A kinyitott ablakokou át üde tengeri levegő suhan be, lopva, lágyan, hogy körülöleljen, betöltsön a szobákban, termekben mindent és mindenkit. A raffinált Ízléssel berendezett széles, nagy angol-parkokban színes azaleák, a százados fákra felkuszó nemes rózsák, vörös és sárga tulipánok, a sok kék és lila színárnyalatú begóniák versenyt virítanak egymással. A bokrok között, a berkekben ezer kis éne kés dalol hangversenyt a világ legtisztább hangjain, egymással, egymásnak, az örök szépről, a természetről, a szerelemről,, — az életről! Itt nem lehet dúlt arczokat látni, amik a ravasz, kegyetlen tusakodásban, az érdemeden anyagi előnyökért folyó élet-halál küzdelmekben úgy v eltorzítják az Isten képére teremtett emberi arczulatokat, mintha azokon a pokolban égők örök kínjai vagy a kielégített bosszú ördögi vigyorgása rajzolódtak volna ki. Ameddig belát a szem a tengeren, a napsugarakkal játszó ezüst habtarajos hullámok vitorlás bárkákat ringatnak a hátukon, amiket fehér sirálymadarak szálldosnak körül. A tavasz megindítja az életet a tengeren is. Itt, ebben a négynyelvü magyar kikötőnkben egymást érik a nagy, emeletes hajók s a kis, parti közlekedésre szánt színes bárkahajók, csolnakok. A tengerparti városokban élő emberek életének zenéje : a külömböző mély hangokon bőgő hajókürtök, az erős csengőkongatás hivó szava, a gőzzel dolgozó daruk éktelen nyikorgása s a lánczcsiga csörgése, a mólók szélén menő tehervonatok s a nagy sulyoktól dörgő társzekerek dübörgése, a hajó- és kikötőmunkások durva, érdeshangu kiabálása mind annyira megszokott már, hogy szinte el sem lehet nélküle az itt született ember. De egyébként Fiume utczai életképe erősen magán viseli az olasz karakter vonásait s nem uj dolog, hogy az olasznál lármása bb népe nincs ennek a sok emberfajlakta földnek. Evekkel ezelőtt künn jártam a holland és német kikötővárosokban, de, bár ezeknek személy- és áruforgalma sokkal nagyobb a fiumeinél, úgy találtam akkor, hogy a hollan- I -dók és németek az ő nagyobb arányú életüket sokkal kevesebb zajjal élik, mint az olaszok. Az Adamich-molo nagy kávéházainak terrasse-ain a nagy tengerparti városok színes
