Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-02 / 18. szám
130B május 2 KÖZÉRDEK 3 a* vármegyei székház kistermében ülést tart. Tárgysorozat: 1. Lestyán Dezső pálfai jegyzőnek nyugdijaztatás iránti kérelme. 2. Linka Ottmár bonyhádi segédjegyzőnek hasonló minőségben Czikóra történt megválasztása. 3. Csukly Gyula regölyi. segédjegyző nősülése. 4. Horváth György kakasdi jegyzőnek a nem rendszeres szolgálat beszámítása után kirótt járulékok befizetésére vonatkozó jelentése. 5. Virányi Károly tolnai I. jegyzőnek hasonló tárgyú jelentése. 6. Jenvay Kálmán fel8Őiregi - segédjegyzőnek fizetési halasztás engedélyezése iránti kérelme. 7. Időközben beérkező tárgyak és indítványok. KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők gyűlése. A központi jái’ásbeli községi jegyzők egylete április hó 29 én, Szekszárdon, a vármegyeház kistermében, Purt Adolf bátai főjegyző, egyleti elnök elnöklete alatt tartotta meg ez idei rendes közgyűlését. A közgyűlésen, egynek kivételével, a járás valamennyi községe képviselve volt s részt vett azon Bajó Pál központi járási főszolgabiró, az egylet tb. tagja is. Purt Adolf elnök szép megnyitó beszéde és Berényi Jenő és Csóry Ferencznek jegyzőkönyv hitelesitőkül történt felkérése után az elnöki jelentését terjesztette elő, melynek tetszéssel'fogadott, mélyen járó gondolatokkal telt bevezető részét következőkben közöljük: T. Közgyűlés! A rohanó kor lázas munkáját félbeszakítva, eljöttünk ide, a közösség szigetére, hogy egymást testvérileg üdvözölve, a tett fogadalmat megújítva, rövid pihenés után a szerzett tudást, ismeretet, a gyakorlati tapasztalatot belekapcsolva törekvéseink reményébe, uj müvei, biztatóbb kitartással a nagyobb sikerre, folytassuk működésünket hivatásunk pályáján. Hivatásunk és helyzetünk. Két ellentét feladataink és a czél rendelkezésére álló eszközeink hiányossága és alkalmatlansága, arra- valótlansága tekintetében. Összejöveteleinknek, tanácskozásainknak és munkánknak czélja a két végpont közötti egyenlőtlenségnek kiegyenlítése, a két ellentét áthidalása és ez által a közélet helyes és zavartalan működési feltételeinek biztosítása. Hogy ezen törekvésünk ezélravezető legyen, a létező bajoknak felismerése mellett ismernünk kell az azok gyökeres megoldását biztositó eszközöket és módokat is, de mindenek előtt a képességnek és arravalóságnak azon mértékével és fokával kell bírnunk, írelynek súlya biztosítja nekünk azt az elismerést és bizalmat, hogy teljes joggal önálló rendelkezési körrel bíró tényezőként részt- vehessünk a nemzetfejlesztés közeli nagy feladataiban'. Ha igazán és őszintén, mint czélt, azt a közérdeket óhajtjuk szolgálni, hogy a nép százezrei és milliói nagyobb anyagi jólétben részesüljenek, tágabb szellemi látkörben tisztán lássanak, az emberi létjoguk öntudatára neveltessenek, akkor ezen czél előmozdítása szükségessé teszi első sorban a közigazgatásnak gyökeres átalakítását, mely reformmunka sikerének alapfeltétele, hogy a jegyzői állás közjogi jellege a reform czéljának megfelelő rendezést és szervezést nyerjen. Miért is az a tudat és meggyőződés, hogy a községi közigazgatás épületének falazata repedezett, dűlőiéiben levő, gerendázata korhadt, melyen kárba veszett munka és költség minden további toldozás és foldozás és hogy annak lebontása és újbóli felépítése képezné a törvényhozásnak egyik legsürgősebb feladatát, tette kötelességévé az országos jegyzői egyletnek, hogy a községi közigazgatás és a közs. és körjegyzői állás sérelmeit terjedelmes memorandumba foglalva az azok orvoslására hivatott m. kir. belügyminiszter elé terjessze, hogy a közvetlen tapasztalat által nyitott hiteles -forrásból meglássa és megismerje a közállapot valódi hű képét. Ugyanazon tudat és meggyőződés okozta azt az élénk mozgalmat is, mely észlelhető a jegyzők soraiban,» mely mozgalomnak czélja megvalósítani azokat a törekvéseket, melyeket az élet és az annak folyamából merített tapasztalatra, mint törvényszerű ' tényre alapított felfogásunk a I modern közigazgatás érdekében jogosaknak I minősít. \ És az a szellem, melynek ezen tudat i és meggyőződés adott életet, arra buzdit és I kötelez bennünket, hogy egy táborban tömö- I rülve, .egyesült erővel, igazunk tudatában, a győzelem reményében kitartó odaadással har- ezoliunk jogainkért a modern jó közigazgatás érdekében. De, és nem minden fájdalom nélkül, úgy látom, hogy a hayczmodor megválasztására nézve sorainkban nézet és véleménykü- lömbségek kezdenek gyökeret verni, ameny- nyiben az egyik párt a majdnem 3 évtized óta fennálló és alkotmányszerüen szervezett I képviseleti rendszerrel, a másik a reklámszerü | módon összehívandó tüntetésszerü kongresz- szus számbeli erejével remél győzni. Miután ezt a pontot érintettem, csak bárságunkat, visszamaradottságunkat bele- üvölteni a világba. S ez egyszer, a mi a legfájdalmasabb, —, joggal. Mert hihetetlen az a nemtörődömség, a melylyel a czigányügy rendezése nálunk már évtizedek óta > vajúdik. Hihetetlen állapotok, egy tényleg kultur állam életében. De erre is van mentség, mert hiszen a meddő közjogi viták sokkal fontosabbak egy nemzet háztartásában, sem minthogy avval törődne, hogy egy az országot keresztül kasul gázoló vandál néptörzset megfékezzen, azokat állandó letelepülésre kényszerítse s a többi néposztály rendes munkás életéhez kényszerítse. Ezer és ezer eszköz áll az állam- hatalom rendelkezésére, hogy ezt végrehajtsa. De legkisebb gondja is nagyobb annál, semhogy az égető kérdést megoldja. Ehhez legalább is néhány ártatlan ember életére van szükség, meg azután a külföld pokoli gunykaczajára, s hihetetlen híradásaira, hogy végre felébredjen százados és káros lethargiájából s' rendet teremtsen ott, hol a rend helyreállítása csendben, minden erkölcsi és anyagi kár nélkül már réges-régen helyreállítható lett volna. De kellett ez a Ieczke nékünk. Mert a magyar csak akkor ébred öntudatra, mikor háza fölött már ölnyire csaptak ki a lángok e a menekülés szinte lehetetlennek látszik. A szejid simogatás iránt érzéketlen, csupán a durva ökölcsapás ébreszti fel. Nohát a dánosi vérfürdő, de még inkább az epilógus, a tárgyalás, azt hiszszük egynéhány ily kellemes figyelmeztetésben részesítette országunk vezetőségét, hogy végre be fogják látni azt, hogy a czigányügy rendezése immár halaszthatatlan, azt elodázni, elmellőzni és elkerülni nem lehet. Hisszük és reméljük, hogy ez a keserű orvosság, melyet e tárgyalások folyamán, országunknak, ellenségeink kárörömére, lé kellett nyelnie, végkép örökre kigyógyitja azokat a lehetetlen beteg állapotokat, a melyek országunk testén évszázadok óta, a kultúra, a czivilizáczió szégyenére rágódnak. VARMEGYE. A vármegyei központi választmány Simontsits Elemér alispán elnöklésével folyó hó 1-én ülést tartott, melyen Kéty, Murga, Mucsi, Kalaznó, Diósberény és Felsőnána községek 1909. évre érvénnyel bírandó ideiglenes választói névjegyzékét állapították meg. Nyugdíj választmányi ülés. A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány folyó évi május hÓ 4-én délelőtt 10 órakor Ok meghallgattak . . . csillapodnak a szelek, csendes a tenger, a hullámok visszatérnek medrükbe, ismét tiszta az ég s már csak az éjszaki szelek dühe miatt süvöltő habok moraját hallom. (A leggyengédebb megindulással.) Oh Leander, kedves Leander, ellen t- állottál a viharnak Y Segítettek rajtad az istenek, épen most csillapították le a tengert; ez jóakaratuk, biztos jele. Leander jöjj; látni akarlak : Oh, hogy szoritlak keblemre ! Kiállott veszélyeid mennyi kellemet nyújtanak majd együttlétünkkor. (Nyugtalanul s fájdalommal :) Azonban oszlik a sötétség; Aurora biborszinre festi már a keleti láthatárt; Céphalé kedvese űzi előtte a sötétséget és Leander még nem jön. A hullámok visszanyerték nyugalmukat, de nem az én — szivem. (Látni a hajnal sugarát és a nap felkeltét.) Ragyogó hajnal bocsáss meg, ha sohasem fohászkodtam fel hozzád! Leander mindig ama pillanatban hagyott el, midőn te feltűntél; vájjon óhajtottalak-e látni ? Légy ma jótevőm, mutasd meg kedvesemet; hogy a nap, melyet megelőzesz, rám nézve is oly kedves legyen, mint a milyen lesz az egész természetre nézve. (Egy szikláról széttekintget.) Igen, látom őt, ő az . . . Halhatatlan istenek, mennyivel tartozom nektek! Oh, nagyon is érzem, hogy valamennyi szenvedésem nem volt elegendő ezen édes pillanat kiérdemlésére . . . (Távolról láthatni Leandert, fenntartani igyekszik magát a vizen.) De mit látok! 0 távozik . . . közeledik ... a habokkal küzdeni látszik . . . vérexri dermed . . . kiveszem őt szemeimmel; erői lankadtak, fáradt karjai nem képesek őt már fenntartani . . . Leander . . . Leander... halljad szavamat, hogy erősítse karjaidat; még egy pillanatnyi bátorság s nődnek karjai közt leendesz . . . Leander nem haliassz már engem . . . nem tudsz többé ellenállni . . . Leander . . . még egy erőfeszítés. Mintha kezeit felém nyújtaná, mintha segítségemért esdene . . . Igen, eléd akarok rohanni . ; . igen . . . meg akarok halni, vagy téged megmenteni . . . megyek . . . (Leander elmerül a habokban.) Ég ! 0 eltűnt, hiába keresik szemeim ... Leander! ... Kedves Leander! . . . O nincs többé; elnyelték őt a hullámok ! (Soká mozdulatlanul áll s lassan folytatja beszédét:) ő nincs többé! Nem látom őt többé, nem látom őt soha, meghalt miattam. Én, igen, én vagyok gyilkosa! . . . (Hosszú szünet után dühhel és kétség- beeséssel :) Kegyetlen istenek, kik örvendeztetek fájdalmaimon, kik kérésemet meghallgatni látszottatok, hogy élesebbé tegyétek a nyilat, melylyel engem szétszaggattatok; vérszora- jazó, szerencsétlen istenek ! A nálatoa hatal masb végzet fizesse meg nektek mindazon fájdalmat, mit szenvedek! Halhatatlanságtok csak szenvedéstek meghosszabbítása legyen ! És te, rémületes, hűtlen tenger, te mindig szerencsétlenséget okoztál, te mindig tisztelted a gonoszságot: a kegyetlen harczos, a haszonleső kereskedő mindig biztonságban van hullámaidon; és te elveszíted hű kedvesem, ki tőled csak azt kérte, hogy hozzám hozd, ki mindennap hozzád esdett, ki téged jótevőjének nevezett! Forduljon dühöd magad ellen ! Roskadjon össze a világ, s zuhanjon medredbe! Temesse be a föld ágyadat, semmisítsen meg és foglalja el helyedet a zűrzavar. (A szikla felé fordul:) Nem látom őt többé, nem látom őt soha! Leander! Kedves Leander ! S azt gondoltad, hogy én túlélhetnélek ? Azt hitted, hogy ezentúl is nézhetem ezt a gyűlöletes tengert ? . . . Nem, fel foglak keresni egész a tenger fenekéig; csatlakozom legkedvesebb páromhoz! Ki szeretni tud, az meg is tud halni; és ezen halál édes pillanat, mert ismét, egyesit Leanderrel! (Megzavarodik s a tengerbe veti magát).
