Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-04-25 / 17. szám
4 Ma^— nemcsak Szekszárdon, dp meg nem számlálható községben — a tűzoltás czóljára szükséges viz előteremtésére tett intézkedések egyedül abban merülnek ki, hogy 3—4, több-kevesebb űrtartalommal biró hordót vízzel tele töltenek — kocsira szerelve — azokat a község különböző' pontjain elhelyezve, készletben tartják s tűz esetén a tűzhöz szállítják; másfelől pedig, de ez is legtöbb helyen csak a szigorúan vett nyári I hónapokban, 1 — 1 hektóliter viz van minden házban *— a hol kút nincs — készletben. (Ha ugyan van ?) Az első sorban említett vízkészlet az oltáshoz csak a tűzhöz szállítása után lesz felhasználható; ez a szállítás pedig i oly lassan történik, (hogy is történhetnék gyorsán, mikor fogatok a szállításhoz készenlétben nem tartatnak!) hogy a legtöbb esetben a vizhordó kocsi akkor érkezik a tűzhöz, mikor már a viz csak a gerendák elszenesedő üszkeinek eloltására használható. Abból pedig, hogy a fecskendő előbb a tűzhöz érkezik, még igen kevés az oltási eredmény, mert a vedrekben tűzhöz vitt vizet mig egyfelől alig lehet a fecskendő számára megszerezni, addig másfelől a fecskendő néhány perez alatt felhasználja; a fecskendő is tehát — a vízhiány miatt — állandó működésben nem tartható. A másodsorban említett vízkészlet pedig a hozzá közel kiütő tűz elleni első támadásnál — a tűz kiütése utáni első perczekben a házbeliek által, legbizonyosabban a fecskendő odaérkezése előtt, már felhasználtalik. Vagyis mindezekből kitetszőleg úgy az oltásra szükséges vízmennyiség, valamint a fecskendő, a tűzhöz mindig igen távol — a legtávolabb van! Szerencsés javulás áll be tehát a tűzoltás terén, ha sikerül a vizet és fecskendőt minden — a város vagy község bármely helyén kiütött — tűzhöz közel hozni. Ilyen javulását várom én Szekszárd város területén a tűzoltásnak, a vízvezeték megépítésétől. Nem vagyok szakértő a vízvezeték építése terén, fogalmam sincs a felmerülő költségekről, melylyel ennek építése járna; de az a nagy vizmenn\iség, melyet artézi kutuuk kilövel, szerintem a vízvezeték építése által a legszerencsésebben hasznosítható. A tartány nagysága, a csőhálózat, a csövek átmérője, a vízcsapok egymástóli távola, a viznyomás nagysága szakértői megállapítást igényelnek. A szükséges nagyságú viznyomást — — mely a vízcsapoknál még oltásra alkalmas sugarat is adna — azt hiszem, el lehetne érni a tartánynak a Kálvária hegyen leendő építésével. (A tartány fenekének 40—50 méter magasságban kellene feküdni). Ha pedig a tartány ily magasságban építhető nem lenne, az oltáshoz szükséges viz összegyűjthető lenne a csapok közelében építendő, fedett vízgyűjtő medenczékkel. Ez esetben nem kapnánk ugyan a medenczékből oltásra alkalmas sugarat, de kapnánk igen sok, bő víztartalmú vizforrást, melynek vize — a fecskendőnek a medenezéhez szerelésével — direkt oltásra felhasználható, — a meden- czétől távolabb eső tűz esetén pedig fecskendővel, a direkt oltásra szerelendő fecskendő állandóan táplálható lenne. Sok a panasz általában a tűzoltóságok ellen ! S e panaszok, e vádak ellenében jogosan védekezik a tűzoltóság a vizhiánynyal. Szerintem védekezhetik is jogosan, mert a legjobban szervezett, a legjobban kiképzett tűzoltóság sem képes eredményt felmutatni, ha nem áll rendelkezésére a kellő időben és kellő mennyiségben viz. Itt a mód és alkalom, hogy Szekszárd város közönségétől a tűzveszély lehetősége elhárittassék! Oly fontos érdeke és igénye ez a város lakosságának, hogy teljesítése még akkor sem odázható el, ha az —— egy második artézi kút fúrását tenné is szükségessé ! Ne álltassuk magunkat azzal, hogy hosszú idő óta nem volt veszedelmesebb tűzvész városunkban. Mert ha nem volt, lehet, minden perezben lehet, de akkor már késő! Ne kövessük Győr város példáját, melynek hatósága az 1907. évi szeptemberi nagy tüzK Ö Z EJR D E. K vész után oly anyagi áldozatot volt kénytelen hozni, a mennyit 30 éven át Összevéve nem hozott! Vízvezetéket tehát első sorban Szek- szárdnak ; másodsorban élégitsük ki az artézi vízhez fűzött Cgyéb igényeket — ha szűk- I séges — égy második ártézi kuttal is. Tűzoltó. A vármegyei dijnokok kongresszusa. A vármegyei dijnökok országos szövet: sége, második országos kongresszusát folyó évi április hó 23-án Budapesten tartotta meg, a melyen a mindinkább súlyosabban nehezedő megélhetésig viszonyok javulása érdekében követendő éljárás módozatairól folyt a tanácskozás. A kongresszusnak két tárgya közül az első a m. kir. belügyminiszterhez intézendő memorandum megszerkesztése volt. A memorandum egyes pontjai a következőkben foglalhatók össze. Mondja ki a belügyminiszter, hogy a vármegyei dijnokok (járási dijnokok is) a kezelő- és segédszemélyzet tagjai. A vármegye szolgálatába állani óhajtó köteles egy évig mint gyakoi'nok szolgálni, két korona napidij mellett. Ha az illető dijnök | bevált, akkor ezen egy év 'múltán hivatalból nevezendő ki 1000 korona évi fizetéssel, mely fizetés két Ízben, négy-négy év múlva 200—200 j koronával emelkednék s igy nyolez évi szolgálat után az évi fizetés 1400 korona lenne. A lakbér nagysága pedig a lakbérbsztály | szerint leúne megállapítandó. Mig a törvény- i hozás ezen fizetési fokozatokat jóváhagyná, addig a dijnokok vidéken 3—5 kor., Budapesten 4—6 korona napidijban lennének ré- szesitendők. A jelenleg alkalmazásban levő dijnokok pedig a már meglevő szolgálati idejüknek megfelelő fizetési fokozatba lennének besorozandók. A képzettség tekintetében az 1883. évi I. t.-cz. 1. és 19. pontjai feltétlenül megkövetelendők. ' Az egy évi gyakornoki idő után hivatalból végleg kinevezendő dijnoktól az eskü kiveendő s csak fegyelmi eljárás utján bo- csájtható el. Igazolványos altisztek csak akkor legyenek kinevezhetők, ha az előirt egy évi gyakornoki időt leszolgálták. A nyugdíjra vonatkozólag a kongresszus arra, kéri a belügyminisztert, hogy utasítsa az összes törvényhatóságokat ax-ra, hogy a dijnokok nyugdíj ügyében minél előbb határozzanak. A vái’megyei dijnokok x’észére arczképes vasúti igazolvány kiállítását a kongresszus szintén kérelmezi. A kongresszus második pontja a szövetség létesítése. Ugyanis a dijnok szövetség már 1906. évben megalakult, de a vármegyei dijnokok igen nagy része egyáltalán a szövetséggel mit sem törődött. Ezen közömbösség következménye az lett, hogy két év alatt az egész ügy mély álomba merült. így szükségessé vált a szövetség újbóli megalakítása. A kongresszus egyhangúlag kimondotta a szövetség megalakulását s elhatározta, hogy a szövetségbe való belépésre az összes vármegyei (járási) dijnokokat felszólítja, s megkeresést intéz az összes vármegyék alispánjaihoz, hogy á dijnokokat a belépési'e buzdítsák. Az egyesület czélja a vármegyei dijnokok szövetkezése és kölcsönös támogatása által, a vármegyei dijnokok anyagi és társadalmi helyzetének javítása iránti törekvés. ■’ A szövetségbe minden vármegyei (járási) dijnok beléphet. A tagdíj havi egy korona, mejy összeg a szövetség elnöksége által megjelölendő budapesti bankba lesz befizetendő. A kongresszus továbbá elhatározta, hogy alaptőke létesítésére vármegyénk törvényhatósági bizottsági tagjait is meg fogja kérni, úgy, hogy az alaptőke létesítéséhez járuljanak hozzá, de nem nagy összeggel, csak két koronával. Ezen alaptőke kamataiból a nyomorban, betegségben szenvedő dijnokok lesznek segélyezendők. 1,908 április 25 KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők gyűlésé. A központi járásbeli:, községi jegyzők egylete Szekszárdon, a vármegyeház. kistermében 1908. évi április hó. 29-én d. e. 10 órakox; tartja Purt Adolf bátai főjegyző elnöklete alatt rendes évi közgyűlését. A választmány a közgyűlés napján' d. e. 9 órakor az Obernig-félé' vendéglőben tart ülést. Tárgy : 1. Elnöki jelentés. 2. Ut levéllapok kiállításának egyszerűsítése tár- I gyában értekezés. Előadó: Öllé Mihály báta- széki jegyző. 3. A közszállitásról szóló miriisz- | téri rendelet ismertetése, különös tekintettel a községi munkákra és háztartásx*a. Előadó : Müller György sárpilisi jegyző. 4. A járási jegyzői egyletek közötti szervi összeköttetés mikénti létesítése éi’dekében felvetendő kérdés tárgyalása. 5. Az 1906. éyi egyleti számadásról a kiküldött számvizsgáló bizottság jelentése. 6. Az 1907. évi egyleti számadás bemutatása. 7. Az 1908. évi költségvetés tárgyalása. 8. Időközben beérkezett indítványok. II Í REK. — Személyi hir. Gróf Apponyi Gézáné, Széchenyi Paula grófnő f. hó 23-tó’ junius 16 ig Lasschnitzhöhén üdül. Apponyi Géza gróf főispán Bécsben időzik. E hó 27-én résztvesz Szapáry Tihamér grófnak Windischgrätz Mária hexczeg- xxővel kötendő esküvőjén, 30-án pedig Szek- szárdx’a éx’kezik. — Kinevezés. Apponyi Géza gróf, főispán dr. Wurmfeld Zoltán orvost a szekszárdi Ferencz-közkórházhoz alorvossá nevezte ki. — Am. kix\ államvasutak budapesti üzletvezetősége Pettrits Gyula szekszárdi ügyvédi írnokot a szeged-rókusi állomásra állomás felvigyázó gyakornokká nevezte ki. — A szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóság Ács Mihály sixnontornyai pénzügyőri fővi- gyázót ugyanoda pénzügyőri szemlésszé, Neumayer Sándor szekszárdi pénzügyőri vigyázót főVigyázóvá nevezte ki. — Az ártézi kút vizének felhasználása. Mielőft városunk véglegesen döntene az ártézi kút vizének sorsa felől, hogy tudniillik lóte- siti-e az annyira kívánatos s czélhoz csak egyedül vezető vízvezetéket, ideiglenesen gondoskodni kell a viz felhasználásáx’ól. Értesülésünk szerint a város megbízásából Debulay Imre lakatosmester Budapestre utazott, hol megrendeli a viz ideiglenes elvezetésére szolgáló vascső hálózatot. Egyelőre egy cső fog szolgálni a kutnál a kannák megtöltésére. Egy cső fog vezetni ki az országutra, hol lajtokat lehet tölteni. Egy csövön a villanytelep kap vizet s ha sikerül a fürdő tulajdonossal méltányos ái’ban, de semmi esetre sem az általa felajánlott potom összegben kiegyezni, akkor a negyedik cső az uszodát és fürdőtelepet fogja vízzel ellátni. Az ideiglenes cső 1000 koronájába kerül a városnak, mig, ha a Garay-térig vezetnék, 3—4 ezer korona lenne. — Bírák és ügyészek szervezkedése. Az országos bírói és ügyészi egyesület kebelében most élénk mozgalom észlelhető a vidéki osztályok megalakítása tárgyában. Eddig 700 ^agon felüli i’észvétellel 13 törvényszék jelentette be az osztályok megalakulását. A szekszárdi osztály elnöke:. Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök. — A szekszárdi állami főgimnázium zászlószentelési ünnepélye. A szekszárdi állami főgimnáziumnak szép, lélekemelő ünnepélye lesz f. évi junius hó 21-én. Az ifjúság zászlóját ekkor avatják fel nagy ünnepélyességgel. A zászlóanyai tisztre Apponyi Gézáné grófnét, főispánunk nejét kérik fel, ki lelkesen vesz i'észt minden hasonló jótékonysági és közművelődési mozgalomban. A most Lasschmitzhöhén üdülő grófné junius 16-ika után Szekszárdra érkezik, amikor ez ügyben Wiggand János igazgató vezetésével a tanári kar tiszteleg nála. Az ifjúság szép selyem zászlója Wigand János igazgató hu ’gólko- dása folytán már régebbi idő óta készen van,
